Rácsok az országon

Aligha enyhít az országra nehezedő migrációs nyomáson a szerb határra tervezett, tízmilliárdokból épülő kerítés. A fizikai határzárral és a javasolt törvénymódosításokkal azt jelzi a kormány, hogy elutasítja a menekültkérdés uniós szintű kezelését.

Az elmúlt hetekben fordulat állt be a kormány és a kormánypártok január óta csúcsra járatott idegenellenes kommunikációjában. Míg a korábbi nyilatkozatok azokat bélyegezték megélhetési vagy gazdasági bevándorlóknak, akik nem életveszély elől menekülve, csupán a könnyebb boldogulás reményében érkeztek Magyarországra, újabban az bizonyítja a migránsok hátsó szándékát, hogy útjuk során több biztonságos országon is áthaladnak.

„Értjük, hogy vannak veszélyes válságövezetek. Görögországban viszont már nincsenek veszélyben az emberek, sem Macedóniában, sem Szerbiában. Mire Magyarországra érkeznek, már mindannyian megélhetési bevándorlók” – fogalmazott június 5-i rádióinterjújában Orbán Viktor. Giró-Szász András kormányszóvivő múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján azt mondta, az Irakban ­üldözött jazidi népcsoport tagjai Magyarországon csak akkor kaphatnak menekültstátuszt, ha repülővel érkeznek, szárazföldi útvonalon ugyanis mindenképpen érintik Törökországot, Görögországot, Bulgáriát, Macedóniát vagy Szerbiát, és „ha valóban biztonságot, védelmet keresnek, itt is beadhatnák menedékkérelmüket”.

A megváltozott stratégia hátterében az állhat, hogy átalakult a déli határon tavaly ősz óta tapasztalt menekülthullám összetétele. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) statisztikái szerint a 2014-ben menedékkérelmet beterjesztő 42 777 személy több mint fele koszovói állampolgár volt, és az idei év első hónapjaiban is ők folyamodtak legnagyobb számban védelemért. Március óta azonban – a Magyar Helsinki Bizottság közlése alapján – a menedékkérők 60-80 százaléka már a klasszikus válságövezetekből, Szíriából, Afganisztánból és Irakból érkezik.

Természetesen a koszovóiakat sem lehet automa­tikusan elutasítani, az ottani kisebbségi népcsoporthoz tartozók gyakran tényleges diszkrimináció elől menekülnek, de többségüktől az 1951-es genfi egyezmény alapján jogosan tagadható meg a menekültstátusz. Szíriát, Afganisztánt vagy Irakot ellenben nehezen lehetne biztonságos kiindulási pontként azonosítani, az innen menekülő migránsok esetében a kormány a tranzitországokra koncentrál, igyekszik a szomszédos államokra tolni a problémát.

A bicskei menekülttábor előtt

Fotó: Németh Dániel

E politika részeként döntött úgy a kormány múlt szerdán, hogy 4 méter magas drótkerítéssel zárja le a 175 km hosszú szerb–magyar határt. Kisebb visszhangot kapott, de ebbe az irányba mutat a menedékjogról szóló törvény tervezett módosítása is, amely nagyobb mozgásteret adna Orbánéknak az úgynevezett „biztonságos harmadik országok” meghatározásában, és megkönnyítené a menedékjogért folyamodók kiutasítását. A migrációs helyzet fokozódására nem csak a magyar kormány reagált; az Európai Bizottság májusi jelentése szerint 2014-ben rekordszámú, 600 ezer menedékkérő próbálkozott az EU tagállamaiban, így az unió is elérkezettnek látja az időt a közös fellépésre, a terhek egyenlőbb megosztására. Orbán Viktor azonban a közös politika alakítása helyett saját hatáskörben szeretné kezelni a problémát. Olyan eszközökkel, amelyek kormánya támogatottságának növelésére jók lehetnek ugyan, ám érdemi megoldást aligha hoznak.

Kerítésszaggatók

A kormány június 17-i határozata Pintér Sándor belügyminiszter feladatául szabta, hogy készítse elő „egy körülbelül 175 km hosszúságú, 4 méter magasságú, határőrizeti célú, ideiglenes kerítés létesítését a magyar–szerb zöldhatáron”. Jóllehet Pintér lapzártánk után, a június 24-i kormány­ülésen mutatja be konkrét elképzeléseit, szakértők a pontos terv ismerete nélkül is arra figyelmeztetnek, hogy a 20-25 milliárdból épülő határzár biztosan nem oldja meg a déli határszakasz problémáit, csak újabb gondokat eredményez.

„A schengeni külső határ őrizetét tagállami kompetenciába utalja az EU-s jog, így a kerítés felhúzása nem ütközik általános uniós szabályba” – véli Nagy Boldizsár nemzetközi jogász. Natasha Bertaud, az Európai Bizottság illetékes szóvivője annyival ütötte el a kormány bejelentését, hogy a bizottság nem a kerítést tartja a legjobb megoldásnak, más intézkedéseket javasol, de ezeket nem részletezte. Nagy szerint természetvédelmi egyezményeket ugyan­akkor sérthet a határzár; a WWF magyarországi szervezete is azt közölte, hogy a magyar–szerb határvonalon országos jelentőségű védett területek és Natura 2000-es besorolású térségek is vannak, a határokon átnyúló természetes élőhelyeket mindenképpen figyelembe kell venni a kerítés építésénél.

További problémát okozhat, ha a 2012 óta hivatalos tagjelölt Szerbia csatlakozik az EU-hoz és a schengeni övezethez, mivel a belső határokat főszabály szerint bármely ponton személyellenőrzés nélkül át lehet lépni – vélhetően ezért beszél a kormányhatározat is ideiglenes kerítésről. Mindenesetre a szerb kormány első reakciója elutasító volt, a két ország közötti viszony megromlása pedig az embercsempészet felszámolása érdekében tett közös erőfeszítéseknek sem tenne jót.

Natasha Bertaud azt is hangsúlyozta, hogy a nemzetközi jogot, így az érkezők emberi jogait továbbra is tiszteletben kell tartani a magyar hatóságoknak, ami előrevetíti, hogy a menedékkérelmek kezelése szempontjából nem sok változást hoz a kerítés. „A menedékkérelem benyújtásának lehetősége független a fizikai akadályoktól. Ha bármilyen hatósági személy meghallja a menedékkérelmet, az eljárás idejére köteles ­beengedni a menedékkérőt, jogszabályokat nem írhat felül a ke­rí­tés” – tájékoztat Iván Júlia, a Ma­gyar Helsinki Bizottság jogásza.

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha lesz a kerítés túloldalán rendőr, be kell engednie a kerítés megközelítésével magyar területre lépő menedékkérőt, ha pedig nem lesz a közelben hatósági személy, a határzár átvágása vagy át­má­szá­sa vélhetően nem okoz majd gondot a migránsoknak. A Helsinki Bizottság egyedül abban lát kockázatot, ha a rendőrök esetleg szándékosan nem vesznek tudomást a menedékkérőkről, ám ez a gyakorlat egyértelműen sértené a genfi egyezményt.

A határ lezárása mellett azzal is lehetne érvelni, hogy legalább az okmányok nélküli határátlépők felderítési arányát javítja. Ugyanakkor a honvédelmi és rendészeti bizottság előtt maga Pintér Sándor árulta el, hogy jelenleg is elfogják az irreguláris migránsok 97-98 százalékát, a további tö­kéletesedésnek pedig nyilván volna költséghatékonyabb, intelligensebb módja is. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a fizikai határzár nem enyhíti, legfeljebb áttereli a migrációs nyomást. A bolgár–török határ lezárása után még emelkedett is a menedékkérők száma, és az sem riasztja el a migránsokat, hogy a bolgár rendőrök esetenként erőszakot alkalmaznak velük szemben. A görög–török határon felhúzott kerítés szakértők szerint mindössze annyit ért el, hogy a szűk szárazföldi határsáv helyett a sokkal veszélyesebb tengeri utakon próbálkoznak a menedékkérők.

Talán a magyar kormány is arra számít, hogy a migrációs útvonalak a szerb–magyar határról Románia vagy Horvátország felé terelődnek. Ha ezekből az országokból lépnének be Magyarországra a migránsok, az úgynevezett dublini rendelet alapján – amely kimondja, hogy a menedékkérelmet az első EU-tagállamban kell elbírálni – sokkal egyszerűbb lenne visszaküldeni őket. Igaz, a magyar kormány a Szerbiába történő kiutasítást is könnyíteni készül, így a kerítésépítés sokszorosan felesleges duplikációnak tűnik.

Fő a biztonság

A menedékjogról szóló törvény parlament előtt lévő módosítása alapján a kormány rendeletben állapíthatná meg a biztonságos harmadik országok listáját. A Rogán Antal és Kósa Lajos által jegyzett indítvány indoklása nem hagy sok kétséget afelől, hogy a kormány Szerbiát biztonságos országnak tekinti, Kovács Zoltán kormányszóvivő pedig arról beszélt, hogy minden EU-tag és -tagjelölt államot felvennének a listára. A biztonságos államok körének a menedékjogi eljárásban van szerepe; az ilyen országból érkező menedékkérők esetében a menekültügyi hatóság első körben nem vizsgálja a kérelmező kiindulási országát, hanem vélelmezi, hogy az eljárást egy útba eső, a menedékkérő által korábban érintett államban kellett volna lefolytatni, ezért a migráns oda visszaküldhető.

Mivel az elmúlt években a Magyarországon menedékjogért folyamodók masszívan 90 százalék feletti kontingense Szerbián keresztül érkezett, déli szomszédunk biztonságossá minősítése valóban csökkentené a hatóság terheit, és vélhetően tovább rontana a már eddig is kirívóan alacsony elismerési arányon (tavaly a befejezett ügyek 9 százalékában adott menekült vagy oltalmazotti státuszt Magyarország).

Bár a vélelem megdönthető, a migráns elvileg a BÁH, majd a bíróság előtt is bizonyíthatja, hogy az alapvetően biztonságos harmadik ország rá nézve mégsem volt biztonságos. A Helsinki Bizottság attól tart, hogy nem lesz könnyű meggyőzni a hatóságot és a bírókat. Különösen azután, hogy a törvény egy további, a belügyminisztériumban készített módosítási tervezete az eljárási szabályokon is szigorítana, így a kérelmezőnek mindössze három napja maradna a biztonságos harmadik országról felállított vélelem megtámadásra.

A kormány szándékait jól mutatja, hogy elvben ugyan mindkét módosítási javaslat a „bevándorlásról és terrorizmusról szóló nemzeti konzultáció” eredményeinek figyelembevételével készült, egyikkel sem várták meg a kérdőívek visszaküldésének július 1-jei határidejét. A belügy tervezetét múlt pénteken, tulajdonképpen titokban tették közre a kormány.hu-n, a szakmai szervezeteknek egy napot sem hagyva a véleményezésre.

A párbeszédnek pedig lenne helye, Szerbiát nem véletlenül vette le a magyar menekültügyi szakma a biztonságos országok listájáról. A hatályos szabályozás szerint a BÁH döntheti el, hogy mely országokat minősít biztonságosnak, és egészen 2012 végéig Szerbiát is ekként kezelte. A bírósági felülvizsgálat gyakorlata ekkor sem volt teljesen egységes, de Iván Júlia szerint az esetek többségében a bírák helybenhagyták a BÁH menedékkérelmet elutasító döntéseit, így meglehetősen sok embert küldtünk vissza Szerbiába. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Helsinki Bizottság több jelentésben is leírta, hogy e menedékkérők Szerbiában nem számíthatnak tisztességes menedékjogi eljárásra. Elsősorban azért nem, mert a szerb befogadóállomások kapacitása rendkívül csekély, ráadásul az eljárás hivatalos megindításának feltétele, hogy a menedékkérő helyet kapjon egy ilyen táborban.

A gyakorlatban ezért a menedékkérők hetekig, hónapokig vesztegelnek hajléktalanként vagy alkalmi szállásokon úgy, hogy ügyük elbírálása érdemben el sem kezdődött. Azok a kevesek, akik sikeresen beadják kérelmüket, a biztos elutasítással nézhetnek szembe, mivel Szerbia minden környező országot biztonságos országként ke­zel. Ironikus módon a magyar kormány éppen „saját fegyverét” készül Szerbia ellen fordítani.

Az ENSZ 2012 októberében azt javasolta az EU-s tagállamoknak, hogy a Szerbián és Magyarországon is áthaladó menedékkérőket ne küldjék vissza Budapestre, mivel onnan rövid úton Szerbiába kerülhetnek. Erre reagálva 2012 decemberében a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma állásfoglalásban mondta ki, hogy a biztonságos országok megítélésekor minden esetben figyelembe kell venni az ENSZ országinformációit. Ezt az intelmet civil jogvédők értékelése alapján a BÁH és a bíróságok is példásan betartották, és mivel az ENSZ véleménye nem javult déli szomszédunkról, azóta menedékkérőt nem küldtünk vissza Szerbiába. Iván Júlia úgy látja, ha jogszerűen járunk el, ezt továbbra sem tehetnénk meg, ám kérdés, hogy a kormány rövid távú belpolitikai szempontjaival szemben mekkora súlyuk lesz a humanitárius érveknek. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy Orbánék szívbaj nélkül készek kiiratkozni a méltányos menekültügyi rendszerekkel jellemezhető államok sorából.