Magyarországon vezető kormánypárt a szocialisták őszi identitásmegújító offenzívájához foghatót még nem folytatott. Az egymással versengő, többnyire anakronisztikus politikai szemléletű hatalmi csoportosulások uralta, elöregedett tagságú, szervezetű és szavazóbázisú baloldali tömegpártra az érdemi kampányt megelőző kozmetikai műtét mindenképpen ráfért volna. A Sólyom László meg-választásában kulminálódott töketlenkedés azonban a változás szükségességét még a törzsszavazók, mi több, a pártelit számára is teljesen nyilvánvalóvá tette. Mélyreható változások a választáshoz ennyire közel persze nem jöhettek szóba, de a szocialisták erős emberei valamennyi pártközeli forrásunk szerint megértették: csak akkor van szemernyi esély a sikerre, ha a kampányban egységes politikai képződmény benyomását keltik.
A belhatalmi meccs a választás után persze lezajlik majd. Győzelem esetén nyilvánvalóan felgyorsul a Gyurcsány Ferenc körül formálódó fiatalabb, pragmatikusabb szemléletű politikusi kör pártbeli térnyerése, és általában is a generációváltás. Egy vereség viszont valószínűleg a felszínre hozza és artikulálja a belső ellentéteket, és ez könnyen szakadáshoz, de legalábbis a gyűjtőpárti jelleg elvesztéséhez vezethet.
Valamennyi forrásunk egyetért abban, hogy a szocialista párt a tavaszig tartó hadjárata tervezését, szervezését 2002-höz és 2004-hez képest egészen más alapra helyezte, és hogy ezúttal Gyurcsány Ferenc személyében karizmatikus, aktív, minden mozzanat iránt érdeklődő és azokban involválódó jelöltre épülhet a kampány. Egyik, az eseményekre jó rálátással bíró forrásunk szerint a párt ma időarányosan lényegesen előrébb tart, mint négy éve: jobb a szervezettség, az adatbázis-építés, a belső tájékoztatás, az együttműködés a központ és a választókerületek között. Egy másik informátorunk pozitív fejleményként értékelte, hogy a kampánnyal kapcsolatos munkába egy ideje sikerült bevonni Szili Katalint is, noha ő nyilvánvalóan nem tartozik az MSZP-ben jelenleg nyerésre álló politikai körhöz.
A pártvezetőség fegyelmezettsége
minden korábbinál szembetűnőbb. Ugyanerről számolt be két, az MSZP kampányirányító testületének (országos választási bizottság - ovb) ülésein zajló eseményeket jól ismerő forrásunk. (A potenciális miniszterelnök-jelölt Gyurcsány Ferenc és a párt vezetősége - azaz Hiller István, Juhász Ferenc, Kiss Péter, Lendvai Ildikó, Puch László, Simon Gábor, Szekeres Imre és Újhelyi István - mellett az ovb heti ülésein részt vesz még Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Keszthelyi András, a miniszterelnök politikai főtanácsadója, Szigetvári Viktor kampányigazgató és Szilvásy György, a miniszterelnök kabinetfőnöke.) A hetenkénti szűk körű ovb-összejöveteleken kívül ugyancsak hetente kibővített tanácskozásokat is tartanak. Kívülről mindebből egyelőre annyi érzékelhető, hogy megszűnt a párton belüli klikkek pillanatnyi helyezkedésével összefüggő mindenkori kibeszélés, a közvélemény nem értesül nap mint nap bennfentes pártinformációkról. Amit ugyanis az MSZP régen előszeretettel állított be a párton belüli demokrácia jelének, az valójában a fegyelmezetlenség és a vezetői erélytelenség megnyilvánulása volt.
Hogy a fő "csapásirány" kijelölésében, az eszközök és üzenetek kiválasztásában mekkora szerepe volt/lesz a szocialisták egyelőre csak távüzemmódban működő San Franciscó-i kampánytanácsadójának, a Dresner, Wickers & Associates Llc. (DWA) szakembereinek, azt a laptársakhoz hasonlóan a Narancs is hiába próbálta megtudni: a cégnél udvarias, de határozott elutasításba ütköztünk. MSZP-s forrásaink szerint a DWA stratégiai tervezéssel és az ahhoz szükséges kutatás szervezésével - a 2004-es európai parlamenti kampányt segítő Greenberg Quinlan Rosner Research akkori megbízásánál kiterjedtebb munkakörben - segíti a párt kampányát, és szakértői februártól egyre többet tartózkodnak Magyarországon.
Megkaptuk viszont a fiatalosnak gondolt "A buli színe" CD-t, láttuk óriásplakátokon a párthoz társítani kívánt jelszavakat (igazságosság, biztonság, bátorság), olvastuk a lapokban az Orbán Viktort politikai szélkakasnak bemutató, majd a Fideszt a visszafordulás pártjának feltüntető hirdetéssorozatot, és éb-redtünk legmélyebb álmunkból, szombaton kora reggel a telefonban Gyurcsány Ferenc deklamálására. Mindez két dologra vall. Egyrészt a párt (Gyurcsány habitusának is megfelelően) szakított az óvatos-kodó, a politikai ellenfél nyílt táma-dásától tartózkodó taktikával. Mint egyik, a kampány ügyeiben járatos interjúalanyunk elegánsan fogalmazott, "az elutasítandó politikai ka-rakter fogódzót ad, ezért érdemes hangsúlyozni a látható, létező inkonzisztenciákat". Mindez ugyancsak személyeskedő kampányt vetít előre, igaz, a szélkakasos hirdetésekben Orbán Viktor korábbi, egymásnak ellentmondó nyilatkozatainak felhánytorgatása egyelőre bőven a demokratikus játékszabályok és a jó ízlés határain belül maradt. A mindinkább a két jelölt összecsapására összpontosító MSZP-s kalkuláció helyességét jelzi, hogy az alkalmasságuk megítélése közti különbség épp a Gyurcsány Ferenc által forszírozott tévévita óta csökkent mára a statisztikai hibahatáron belülre a nyár közepi hét százalékról (akkor Orbán Viktor javára).
Másrészt már most látszik, hogy az MSZP kampánystábja tudatosan és diverzifikáltan használja a különböző kommunikációs eszközöket. Az említettek mellett ugyan-erre utalt ősszel a tematikus, jól körülhatárolható olvasóközönségű magazinok, köztük például a Cosmopolitan vagy a National Geographic hirdetési médiumként szerepeltetése is. Olyan "direkt marketing" akcióval, mint amilyen a szocialisták 2002-es sikerében sokak szerint nagy szerepet játszó, az utolsó napokban kézbesített több millió, személyre címzett kampánylevél volt (mely a Fideszt készületlenül érte), ma már nem lehet meglepetést okozni. Tavasszal a nagy pártok várhatóan nemcsak a postaládánkat, de valószínűleg a mobiltelefonunkat is el fogják tömni névre szóló, akár kor-, nem- és lakóhely-specifikus üzeneteikkel.
Miközben az eszközök haszná-lata diverzifikálódik, a tartalom gyakran tűnik légből kapottnak. Jó példa volt erre az almaszeletelős, "osztozkodni jó" feliratú plakát: egy alapvetően neoliberális gazdasági szemléletű baloldali párton - melynek miniszterelnök-jelöltje az ország egyik leggazdagabb embere, és amely a szociális alapú újraelosztásban finoman szólva adós maradt az átütő eredményekkel - nem áll jól az igazságos osztogatói jelmez. De
nem tűnt telitalálatnak
a fent említett magazinokban is terjesztett, főleg az MSZP fiatalos vonásait hangsúlyozó popzenei válogatás CD sem, bár lehet, hogy csak a mi készülékünkben volt hiba, és mások könnyebben asszociáltak a Beastie Boysról vagy a Stereo MC'sről a felszabadultan bulizó Kiss Péterre.
Az üzenetek olyanok, amilyenek, de az MSZP ezúttal összeszedett párt benyomását kelti, még ha a laza, fiatalos imázs nincs is teljes összhangban a parlamenti frakció látványával vagy a Köztársaság téri állapotokkal, az államigazgatásról nem is beszélve. A korábban elkötelezett, de a Szili-Sólyom-baki miatt megingott baloldali szavazók a Narancs információi szerint a közvélemény-kutatásokból leszűrhetően lassan visszatérnek a párt zászlaja alá, a tavasz pedig inkább a bizonytalankodók meggyőzéséről, illetve a korábbi választások során kis különbségeket produkáló szavazókörzetekre koncentráló terepmunkáról szól majd. Az MSZP valódi kampányáról értelemszerűen egyelőre semmilyen konkrét részlet nem tudható, de mivel a két nagy párt egyre nehezebben különböztethető meg, és immár a vezérrel való ellátottságuk is hasonló, a kampányuk lapunk informátorai szerint e karizmatikus figurák különbségeire, eltérő jövőképére lesz kihegyezve. E víziók keretében vázolják a szocialisták gazdasági és társadalompolitikai programjukat, és artikulálódnak (talán) egyes szakpolitikai különbségek is.
2002-vel ellentétben most nem érzékelhető a kormánnyal szembeni erős tiltakozó közhangulat, ami később az ellenzékre leadott nagyszámú tiltakozó ("proteszt") szavazatban manifesztálódna. Legalábbis több Köztársaság téri forrásunk is említette ezt a számukra megnyugtató tényt, és annak tu-lajdonította, hogy az Orbánéval szemben a Gyurcsány-kormánynak nincsenek komoly stílusproblémái. A proteszthangulat hiánya azonban magyarázható rezignációval is (mint 1998-ban az első forduló előtt); és ez az aktuális kormányzat számára nem kevésbé kockázati tényező. (Lásd megint csak az 1998-as választást.)
Amiben a Fidesz hagyományosan jobb, az a párt, illetve a választók közös identitásának a szuggerálása. A szocialista kampány egyik szakembere szerint az MSZP számára kulcsszerepe lesz e közös baloldali identitás "körülbástyá-zásának". Miközben a tervek ter-mészetesen készen vannak, a Narancs találgatni is alig tud. Az eddigi kampányelemekből leszűr-hetően talán a "biztonság", az "esély", az "építés", a "modernizáció" lehet ilyen motívum, de ezeket egy nem túl eredményes kormányzati ciklus végeztével nehéz lesz a jobboldal "nemzeti érdekek" alapján változást sürgető kampányával szemben kellő eréllyel képviselni. A korán kezdett felkészülés miatt forrásaink szerint a Fidesz mozgósítási kapacitása jelenleg nagyobb, mint a szocialistáké. Ugyanakkor szinte bizonyos, hogy Orbánék nagyon odafigyelnek, nehogy túl harciasnak tűnjenek. Az ellenfél mérsékeltebb hangvétele és üzenetei viszont az MSZP-nek is kínálnak esélyt: a jobboldalt megosztó témák (például a kettős állampol-gárság, az abortuszszabályozás) ügyes napirenden tartásával a radikális szavazók egy részét a Fidesztől a Jobbik-MIÉP irányába lehet terelni. "Törekszünk rá" - utalt egyik, a szocialista kampányterveket jól ismerő forrásunk arra, hogy a jobbszél leszalámizásának taktikájával nem pusztán elméleti lehetőségként számolnak.
2002-höz hasonlóan az egész választás kimenetele múlhat az SZDSZ, illetve az MDF parlamentbe jutásán. A Fidesz - MPP és a KDNP szövetségével az MDF esélyei - hacsak a jobboldali pártszimpátiák megoszlásában váratlan ok miatt nem következik be jelentős átrendeződés - mára igen csekélynek mondhatók. Az SZDSZ sikere az MSZP számára is kulcskérdés: a kisebbik koalíciós párt arculatvesztésének amúgy is erős veszélye miatt a közös lista állítása fel sem vetődhet, de a kampányok összehangolására mindenképpen számíthatunk. A két párt között a Gyurcsány-kormány hivatalba lépése előtt soha nem volt olyan jó a viszony, mint ma, amit az is mutat, hogy a napi szintű egyeztetések miatt egyáltalán nem zajlanak formális koalíciós tárgyalások.
Mivel az adócsökkentésen és a hadkötelezettség eltörlésén kívül a liberális párthoz jól kommunikálható, népszerű vívmányok nemigen köthetők, az együttműködés feltehetően azt jelenti, hogy bizonyos, az MSZP számára nem kardinális, de az SZDSZ profiljába jól illeszkedő témák használatában Gyurcsányék időlegesen
átengedik a prioritást
a Gizella utcának. Éppen ilyesmi látszik körvonalazódni az egészségügy átalakítása témakörében: Gyurcsány egyelőre a racionális érvekkel nehezen védhető, egy egészségbiztosítós modell mellett tette le kissé kényszeredettnek tűnő voksát, amivel kvázi szabad pályát nyitott a több-biztosítós rendszer bevezetését ígérő SZDSZ-nek. MSZP-s forrásaink ugyanakkor tagadják, hogy éppen ebben tudatos együttműködésről lenne szó.
Az előző kampányokhoz képest újdonság lesz a tömegmédia tudatos használata. Miközben a köztévé hírműsorai az ilyenkor szokásos óriási politikai nyomás alatt nyögnek, a kampánystratégák az átalakult médiafogyasztási szokásoknak megfelelően kitüntetett figyelemmel ke-zelik a kereskedelmi televíziókat. A hirdetések sugárzása elsősorban anyagi kérdés, és a tömeges vásárlások révén elérhető kedvezmény miatt ma már nem is ez a legnagyobb tétel a nagy pártok 3-5 milliárdos választási büdzséjében. E té-ren tehát nem, vagy csak feltűnően nagy anyagi befektetéssel, esetleg nagyon eltalált spotokkal lehet tarolni. A nóvum a hírműsorok tudatos használata lehet. Bár a kereskedelmi tévék próbálnak ügyelni hírműsoraik kiegyensúlyozottságára, a hírverseny logikája alól nem vonhatják ki magukat. A pártok (azon belül is főleg a nagyobbik kormánypárt) egyes képernyőbarát események lapzártára hangolt időzítésével néha a szerkesztők akarata ellenére dominálhatják e műsorokat, és ez az igyekezet korántsem fog az új autópálya-szakaszok átadására koncentrálódni. "A tömegmédiát négy dolog érdekli: a képek, a hibák, a számok és a konfliktusok. A választás drámáját jelentős részben nem mi generáljuk, hanem maga a média, mi csak felismerjük, hogy ez az igény" - fogalmazott óvatosan a tudatos "médiahasználat" kereteiről egyik forrásunk.
Feltehetőleg erősödik az internet kampányszerepe is. Bár a világhálót rendszeresen használók a képzettebb, jellemzően erős pártpreferenciákkal rendelkező választók közül kerülnek ki, egyes népszerűbb oldalakon számíthatunk internetes hirdetésekre. Ami újdonság lehet, az a net másodlagos, kiegészítő médiumként való használata. Miként a világmárkák is viszonylag gyakran jelentetnek meg a botrányelemek miatt hivatalosan nem vállalt, ám az adott termék vagy szolgáltatás imázsába remekül illeszkedő hirdetéseket, a pártok mondanivalóját is színesíthetik ilyen vidám, frivol vagy épp alpári, de a hivatalos csatornákon futó kampányt jól kiegészítő képek vagy filmecskék. Ilyenre egyébként ősszel már konkrét példa is akadt: a számos kormányzati megbízást elnyert kommunikációs cég, a Sawyer Miller Group honlapján elérhető programban egy Szilvi nevű ledér hölgy sorra megvált a ruháitól, ha jól válaszoltunk a magyar gazdaság sikereire vonatkozó kérdéseire.
