Magyarország jelenleg az uniós fejlesztési pénzekből él, a megindult gazdasági növekedésnek is ez az alapja. Csepreghy Nándor fejlesztéskommunikációért felelős helyettes államtitkár szerint a következő hét évben a 10 operatív programra 7300 milliárd forintnyi uniós pénz lesz. Csakhogy a 2014–2020-as EU-költségvetés máris egyéves késésben van uniószerte, az EP-választás és az Európai Bizottság (EB) megalakításának döccenői miatt a pénzosztással ezekben a hetekben alig foglalkoznak Brüsszelben. A nagy általánosságokat és távlati célokat megfogalmazó alapelveket összerakták ugyan az unió állam- és kormányfői, de az operatív programok jelentős részét még nem hagyta jóvá az EB, így a tíz benyújtott magyarországit sem. Az itthoni friss pályázati kiírások tehát arra a feltételezésre épülnek, hogy az unió nem fog kekeckedni, és a magyar gazdaságfejlesztési célokat jóváhagyja; mindenesetre olyan témák jelentek most meg, amiket egyszer már jóváhagytak Brüsszelben. Ha mégsem menne át a magyar operatív programok listája, akkor a magyar költségvetés lesz kénytelen fizetni a győzteseknek az elkülönített 116,5 milliárd forintból. A 2014-es költségvetésben ezen a címen összesen 210 milliárdot tartalékolnak; persze e pénzeket idén már nem kapnák meg a nyertesek, viszont az állam elköltheti majd másra (és újra elkülöníthet hasonló forrásokat 2015-re).
De lássuk a pályázatokat! Itt van mindjárt egy régi ismerős, a fiatalok vállalkozóvá válását támogató 4 milliárd forintos keret. Ez a téma az előző hétéves ciklus végén a kormányzati tehetetlenség egyik szimbólumává vált; máig nem sikerült kifizetni az akkori pályázat győzteseit, pedig Magyarországnak egy fillérjébe nem kerülne, hogy sok száz fiatal alapíthasson céget, vásárolhasson gépeket, számítógépeket, üzlethelyiséget tíz százalék önrésszel induló cégéhez. Mivel a pályázat legkomolyabb feltétele a be nem töltött 35. életév volt, fű, fa, virág elindulhatott rajta. Például a pályázatíró cégek ügyfeleiket arra beszélték rá, hogy a gyerekeikkel alapíttassanak vállalkozásokat. A túljelentkezés miatt sok múlt azon, hogy ki adja be előbb a pályázatát. Mint a hvg.hu korábban kimutatta, a rendszer képtelen volt kezelni az ugyanazon a napon (praktikusan a határidő első és második napján) beérkezett mennyiséget, így csak az első napon jötteket hirdették ki győztesnek, a többiek elbírálása hónapok óta áll. A kormány most mégis újra kiírta ezt, igaz, az életkort levitte 24 évre – hátha kevesebben próbálkoznak.
8,5 milliárd forinttal kiírtak egy újabb pályázatot eszközvásárlásra feldolgozóipari kkv-knak, az átlagosan megítélt pénz cégenként nagyjából negyvenmillió forint lesz. Vagyis 200 cég nyerhet, és a pályázatírók már tudják, hogy mivel másfél éve hasonló nem volt, legalább tízszeres lesz a túljelentkezés. Van egy másfél milliárdos keretösszegű, a külpiacra jutást segítő pályázat is; az eredeti 5 milliárdos tervet alaposan megkurtította Varga Mihály minisztériuma. A téma azért népszerű nálunk, mert viszonylag jól költségelhető; idegen nyelvű honlapot lehet belőle készíteni, meg marketingeszközöket fizetni. A pályázati feltételek között szerepel, hogy a győzteseknek kapcsolatot kell tartaniuk a Magyar Kereskedőház Zrt.-vel. Mintegy kétszáz cég kaphat egyenként 3–7,5 milliót.
Negyvenmilliárdot adnak a munkaügyi szervezeteknek, hogy a 24 év alatti fiatalokat álláshoz segítsék, és négymilliárdot olyan cégeknek, amelyek rugalmas munkaidőben hajlandók foglalkoztatni például a visszatérő kismamákat.
Alapvetően értelmes célokra megy tehát a pénz – szerencsére az unió nem minden hülyeséget támogat, például a stadionépítéseket nehéz lenne megfeleltetni bármelyik uniós célkitűzésnek. Az elmúlt hét év 16 százalékához képest a magyar kormány a most induló uniós költségvetési ciklusban 60 százalékra akarja emelni a közvetlenül a gazdaságfejlesztésre fordítható pénzek arányát. Vagyis a kormányzati cél elsősorban a gazdaságélénkítés, a munkahelyteremtés, a növekvő adóbevétel. A Ginop, azaz Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program a tervek szerint termelő beruházásokat támogat. A nagy kérdés az, hogy a hosszas szerencsétlenkedés után kialakított intézményrendszer képes lesz-e kiosztani a következő hét évben rendelkezésre álló pénzt.
Lehetőségek
A 2010-ben beköszöntő teljes csendet sokan annak tudták be, hogy a kormány alapjaiban akarta átalakítani a pályázati rendszert. Valójában a rendszer lefagyott, az új döntéshozók nem mertek vagy tudtak dönteni, hiányoztak a szakemberek. 2012-ben létrehozták a fejlesztéspolitikai kabinetet a miniszterelnök, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, a nemzeti fejlesztési miniszter és a nemzetgazdasági miniszter részvételével, ahol egyfelől sikerült Orbán Viktort rávenni a döntéshozatalra, másrészt megkezdődött Lázár János felemelkedése uniós ügyekben. Agilis munkája megtetszhetett Orbán Viktornak, így végül a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget (NFÜ) is megszüntették, és a munkát szétosztották a minisztériumok között. A minisztereknek kell dönteniük a pályázatok kiírásáról és elbírálásáról, de Lázár Jánosnak vétójoga van mindenben. Az NFÜ megszüntetéséhez egyébként az is hozzájárulhatott, hogy az ott dolgozókat áttételesen Brüsszel fizette, így az új kormány tagjai egyszerűen nem bíztak a lojalitásukban. Végül az úgynevezett közreműködő szervezeteket, a pályázatok intézőit és előminősítőit is beolvasztották a minisztériumokba, kilenc főosztály lett belőlük. Most tehát Lázár János az úr, felette már csak Orbán Viktor van, illetve egy állítólag megerősödött brüsszeli ellenőrző rendszer, amelynek emberei kétévente jönnek megnézni, hogy a magyar operatív programok hozzák-e a mérhető célkitűzéseket, csökken-e a munkanélküliség vagy például a szén-dioxid-kibocsátás. (Az Európai Bizottságnak egyébként gyanús volt ez a fajta átalakítás, emiatt is állította le az április 15. után keletkezett számlák kifizetéseit a nyár elején. Végül július végén sikerült jóváhagyatni Brüsszellel az új rendszert.)
Az új hétéves ciklus 7300 milliárd forintjának csak 13–15 százalékát kapják majd meg a vállalkozások, a többi állami, önkormányzati intézmények, civil szervezetek támogatására megy – csakúgy, mint az előző uniós költségvetési ciklusban.
És nagyjából a pénz felét pályázatok nélkül osztják szét. A kormány ugyanis kiemelt projektnek nyilváníthat bármit, ami belefér az operatív programok célkitűzéseibe, és az unió elfogadja. A kiemelt projekteknek még nincs listájuk, de mindegy is, menet közben is lehet álmot látni, mint például az előző ciklus közepén, amikor a Várkert bazár ötmilliárdos felújítása fontos uniós és magyar cél lett. De nem lesz pályázat a közoktatási és egészségügyi fejlesztések terén sem. Miért is lenne? Hiszen az állami intézmények eddig is egymással versenyeztek, a kormányzatot pedig éppen azért fizetjük, hogy eldöntse, mit kell fejleszteni. A kormány és a hozzá közel álló vállalkozók most azért lesznek könnyebb helyzetben, mert közben a kormány ezeket a rendszereket központosította, így az uniós pénz elnyerése után már nem az intézmények szerződnek a kivitelezőkkel, alvállalkozókkal, hanem a központi állami szervek írják ki a közbeszerzéseket. Eddig egy ilyen közbeszerzésen 300 milliós munkákra kellett egyenként pályáztatni, most elég lesz egy nagy cégnek megnyernie egy közbeszerzést például országos iskolafelújításra több tízmilliárdos értékben. Ha sikerül ily módon baráti cégeket helyzetbe hozni, már megérte a központosítás.
A nagy építőipari cégek is dörzsölhetik újra a tenyerüket: lesz közlekedésfejlesztés, de a korábbi örökös győztes Közgépet most az új üdvöskék szoríthatják meg – vagy akár ki – a nagy projektek esetében. Egyébként a pályáztatás nélküli unióspénz-osztogatás néhány éve annyira népszerű kormánykörökben, hogy komoly tervként tálalták Brüsszelben annak lehetőségét, hogy a vállalkozási pályázatokat is kormánydöntéssel hagyják jóvá. A gyorsaságra és átláthatóságra hivatkoztak, de Brüsszel lesöpörte az asztalról ezt az ötletet.
Alkony
A központosítás utolérte a pályázatíró bizniszt is. Az állami intézmények pályázat híján ugyanis csak megvalósíthatósági tanulmányokat készítenek (hiszen valamilyen tervre, indoklásra mégiscsak szükség lesz). Ezek tehát nem a pályázatírók munkái lesznek, nekik a vállalkozási pályázatok maradnak. A pályázatírók egy része egyébként régóta szúrja a Fidesz szemét, a Heti Válasz már 2007-ben arról cikkezett, hogy a szakmában erős pozíciókkal rendelkezik a szcientológiai egyház. Ettől függetlenül tény, hogy sok pályázatíró politikusok neveit hangoztatva ígérte a tutit akár 25 százalékos, azaz kigazdálkodhatatlan sikerdíjért, míg mások egyenesen tulajdonrészért cserébe „garantálták” az uniós pénzt. Ám kétséges, hogy fel tud-e állni egy több ezer főt foglalkoztató „tanulmánytermelő” állami rendszer, amelyben nemcsak az állami intézmények, hanem a megyék és a megyei jogú városok is kénytelenek lesznek pályázatíró részleget létrehozni. A pályázatírók abban bíznak, hogy lesz esélyük a szakértelmüket az állami szférában is kamatoztatni.
Változás lehet a kifizetések menetében is. Eddig ha valaki végrehajtott egy projektet, és keletkezett egy számlája, akkor megkapta annak ellenértékét az úgynevezett támogatási intenzitás arányában (ha mondjuk kilencven százalékot az unió állt, és tíz százalék volt az önrész, akkor minden számla 90 százalékát utalták át). Csepreghy Nándor most azt mondta, javulhat a rendszer: a benyújtott számlák teljes összegét kifizethetik mindaddig, amíg a kifizetett összeg el nem éri a teljes megítélt támogatást. Vagyis egy projektet el lehet kezdeni és el lehet juttatni félkészre tisztán uniós pénzből, és csak a befejezéshez kell fölhasználni az önerőt. Hogy ebben az ügyeskedők megint meglátják-e a lehetőséget, és félkész, félbehagyott projektekkel lesz-e tele az ország, az attól függ, hogy az állam képes lesz-e megfelelő előzetes és folyamatos ellenőrzésre. És képes lesz-e kiszűrni a frissen, alacsony tőkével alakult kamucégeket.
A most kiírt „beetető” pályázatokból tavaszra pénz lesz, de hogy mikor jönnek újabbak, és milyen tempóban halad a pályáztatás, az annak a függvénye, mennyiben köti le az apparátust a most zajló nagy harc: az előző hétéves uniós ciklus utolsó pénzeinek a kiosztása, amire 2015 végéig van idő. Orbán Viktor 8400 milliárd elköltésére, vagyis a teljes rendelkezésre álló keret lehívására adta ki a parancsot. Ha most megnyitjuk az uniós kifizetés számlálóját a palyazat.gov.hu oldalon, azt látjuk, hogy 6200 milliárd forintnál tartunk. Idén 2002 milliárdot akartak kifizetni. Olyan projektekről, építkezésekről, beruházásokról van szó, amelyek általában államiak vagy önkormányzatiak (a vállalkozások már túl vannak a maguk projektjein), és amelyeknél valamilyen okból akadozik az adminisztráció vagy a kivitelezés. A brüsszeli tavaszi–nyári leállás után augusztusban elkezdtek áramolni a pénzek, kifizették az addig összegyűlt számlákat. Augusztus rekordhónap lett 185 milliárddal, de havonta még ez is kevés lesz ahhoz, hogy a miniszterelnöki terv, az összes pénz lehívása összejöjjön. Viszont legalább az önkormányzati választásokon túl vagyunk, és a bénázó polgármestereknek immár nincs mire hivatkozniuk.
