„A Fidesz folyamatosan veszítve nyer”

Juhász Attila (Political Capital) az önkormányzati választásról

A Fidesz magabiztos fölénnyel nyeri egymás után a választásokat, miközben szavazótábora egyre csökken. Ennek egyik oka, hogy a magukat baloldalinak valló pártoknak nincs ideológiájuk, és nem döntötték el, hogy rendszer- vagy kormányellenesek – állítja Juhász Attila, a Political Capital elemzője.

Magyar Narancs: Az október 12-i önkormányzati választáson 44,3 százalékos volt a részvételi arány. Ez több mint két százalékkal alacsonyabb a négy évvel ezelőttinél, a budapesti adat pedig még az országos átlagtól is elmarad. Kinek kedvezett az alacsony választói aktivitás?

Juhász Attila: Fontos látni, hogy az önkormányzati választásokon 2006 óta csökken a részvétel, ahogyan a 2004 óta tartott európai parlamenti választásokon is, sőt 2002 óta az országgyűlési választásokon is érződik a politikától elfordulás. A kormányoldallal nem szimpatizálók passzivitása teszi lehetővé, hogy a Fidesz választásról választásra hozni tudja a győzelmeket, miközben maga is veszít a szavazótáborából.

MN: Befolyásolta-e a Jobbik eredményét, hogy inkább a párt bázisának számító kelet-magyarországi megyékben volt az országos átlag feletti a részvétel?

JA: Ez önmagában nem döntő, mert 2010-ben ugyancsak Északkelet-Magyarországon volt a legmagasabb a részvétel, de akkor a Jobbik csak három polgármesteri helyet tudott szerezni.

MN: Magyarázhatja-e a fő­városi vagy akár az országos szavazási hajlandóság csökkenését, hogy a Fidesz az elmúlt években nagymértékben visszavágta az önkormányzatok feladatait és jelentőségét?

JA: A centralizáció miatt valóban egy sor területen csökkent az önkormányzatok hatásköre, ugyanakkor a polgármesterek hatalma az önkormányzaton belül nőtt. Például szociális ügyekben, a közmunka odaítélésében a korábbinál nagyobb a hatalmuk, de a döntéshozatalban is – amennyiben a képviselő-testület nem tud dönteni – erősebb a szavuk. Azok az állampolgárok, akik a polgármestertől kegyként kapják a közmunkát, valószínűleg érzik, hogy ez egy fontos választás, de a politikától, pártoktól való elfordulás felülírhatja ezt az érzést. Az is biztosan hozzájárult az alacsony részvételhez, hogy a politikai kínálat egyszerűen nem megfelelő, még a politika iránt érdeklődő választóknak sem.

MN: Bokros Lajos teljesítményét hogyan értékeli? A 13 százalékos vereség nem kicsi, de sokan nagyobb buktára számítottak a jelöltállítási huzavonák után.

JA: Relatíve jól szerepelt Bokros Lajos, ami igazából Tarlósról árul el sokat. Egy ilyen gyenge ellenzéki kampány után a 13 százalékpontos győzelem rossz eredmény Tarlós István számára. A most begyűjtött 290 ezer szavazatánál jóval többet kapott 2006-ban, amikor második lett Demszky mögött. Az utolsó pillanatban előrángatott ellenzéki jelölt jó szereplése alapvetően nem Bokros személyének köszönhető, hanem annak, hogy a Fidesz ellen szavazóknak ő volt a leginkább racionális választás.

MN: Lett volna esély Tarlós leváltására? Az MSZP, a DK és az Együtt–PM mindvégig ezt kommunikálta, de olyan hírek is napvilágra kerültek, miszerint április után lemondtak a győzelemről, és a legkisebb vereségre játszottak.

JA: A végeredményből az következik, hogy egy normális kampánnyal és politikával nagyon komolyan meg lehetett volna szorongatni a Fideszt főpolgármesteri szinten. Ez egy kihagyott lehetőség az ellenzék számára, akkor is, ha a két tavaszi választás budapesti eredménye is kevés lett volna.

MN: Tarlósról eddig mindig azt hallottuk, hogy népszerűbb, mint a Fidesz. A nem túl acélos eredményből lehet-e arra következtetni, hogy főpolgármesteri tevékenységével nem voltak maradéktalanul elégedettek a budapestiek?

JA: Ilyen közvélemény-kutatást nem ismerek. Tény, hogy Tarlós korábban mindig több szavazatot kapott a Fidesznél, ez a 290 ezer szavazat most elég siralmas eredménynek mondható. Egyébként a Fidesz is folyamatosan veszítve nyer, Budapesten az új választási rendszernek köszönhetően 2010-hez képest kevesebb szavazattal szereztek nagyobb közgyűlési többséget, és azokban a kerületekben is kisebb arányban győztek, ahol hagyományosan ők az erősebbek. Országos szinten ugyanez van: az a szavazatmennyiség, amellyel 2014-ben kétharmados parlamenti többséget szerzett, 2002-ben a győzelemhez sem volt elég a pártnak. Tarlós visszaesését nem kizárólag a budapesti önkormányzati teljesítmény okozza, hiszen a pártpolitikai szimpátiák a fővárosban nagyon erősen meghatározzák az önkormány­zati választás kimenetelét. Inkább a kormány teljesítménye számított, nem a főpolgármesteré.

MN: Új politikai korszak kezdődik az ellenzéki oldalon, hiszen három és fél évig nem lesz országos választás Magyarországon. Eddig sem volt súrlódásmentes az MSZP, a DK és az Együtt–PM közös munkája, a választás estéjén azonban rögtön egymásnak ugrottak a pártok vezető politikusai. Melyikük indul a legjobb pozícióból?

JA: Relatíve az MSZP szerepelt legjobban a három párt közül, a DK van még jelen országosan, a leggyengébben az Együtt–PM muzsikált. Bár ha idevesszük az LMP-t is, akkor meg kell említeni, hogy az önkormányzati választásnak ők a legnagyobb vesztesei, főként Budapesten estek vissza. Így néz ki jelenleg a baloldal, a legnagyobb problémájuk az, hogy a pártok beszorultak az egymással szembeni rivalizációba, nem tudnak túljutni a meglévő tábor egymás közötti felosztogatásán, nem tudnak új szavazókat behozni, miközben a Fideszt csak így tudnák megverni.

MN: Mit kellene tenni az új szavazók megszólításához?

JA: A jobboldallal szemben kellene politizálni. Ehhez képest 2013 eleje óta csak egymással vannak elfoglalva, állandóan arról beszélnek kifelé is, hogy milyen összefogás kellene. Ez a választók többségét nem érdekli, nem vonzó számukra, hogy semmiféle alternatív politikai üzenet nem jelenik meg. Bizonyos helyeken annyit tesz a baloldal, hogy elkezdi utánozni a Fideszt meg a Jobbikot, erre példa a kudarcot vallott miskolci polgármesterjelölt-állítás. Pásztor Albertet nagy reményekkel bedobták, hogy majd vállalja az eddig „tabusított” témákat, de végül a 2010-es baloldali jelölt is jobb eredményt ért el nála. Pásztor Albert szerintem nem rasszista, de politikai értelemben nem ­alternatíva, hanem a jobboldal gyenge másolása. Elmaradt a Fidesszel és a Jobbikkal szembeni politizálás, a saját identitás, egy alternatív jövőkép megfogalmazása.

MN: A Fidesszel szemben beszélnek azért, sőt a diktatúra vádját is megfogalmazzák, csak éppen gond nélkül indulnak az általuk antidemokratikusnak nevezett választásokon. Ez mennyire zavarhatja össze a baloldali szavazókat?

JA: Azt az alapvető stratégiai kérdést egyik választási kampányban sem tisztázta a baloldal, hogy tudniillik rendszerellenes vagy kormányellenes kíván lenni. Pedig a rendszerellenesség a jelenlegitől különböző eszközöket tenne szükségessé. Ezek az üzenetek keverednek, ami nyilván a saját választóikat is zavarja. Nem lehet ugyanazon a napon elmondani, hogy a Fidesz diktatúrát épít és bedarálja a független intézményeket, majd egy ellenzéknek kedvező döntés után megdicsérni az Alkotmánybíróságot. Ezt a kérdést végérvényesen el kellene döntenie az ellenzéknek ahhoz, hogy egyáltalán ki tudja dolgozni a Fidesszel szembeni politikai stratégiáját.

MN: A baloldaliság definíciója is vita tárgya lehet a pártok között. Ez dilemmát okozott Pásztor Albert jelölésekor is, legutóbb pedig Bokros Lajos támogatását tartotta balos identitásával összeegyeztethetetlennek a PM, valamint az MSZP országos elnöksége.

JA: Az önmagukat baloldalinak valló pártok – az MSZP, az Együtt és valamilyen szinten a DK – alapvető problémája, hogy nincsen ideológiájuk, sokszor mintha nem is értenék az ideológia és a szimbolikus politizálás jelentőségét. A rezsicsökkentésről például azt gondolja a baloldal, hogy egy materiális intézkedés, ami pusztán azért tetszik sok embernek, mert csökkenti az árakat. Szerintem ez nem ilyen egyszerű, a rezsicsökkentésben szimbolikusan benne van a Fidesz egész politikája: a külföldi cégekkel szembeni fellépés, a kormány erőpolitizálása, az erőforrások jómódú középosztályhoz csoportosítása. Ezzel az üggyel nem tud mit kezdeni a baloldal, nem veszi észre, hogy nemcsak pénzosztásról van szó, amit utánoznia kellene, hanem egy koherens ideológiáról, ami náluk nincsen meg. Ezzel szemben kell valamit felmutatniuk, és ez nem is lehetetlen egy olyan helyzetben, amikor, rezsicsökkentés ide vagy oda, a baloldal elsődleges célcsoportját jelentő alacsony jövedelműek és szegények egyre rosszabbul élnek. Meg kell határozni az ideológiát, azokat az értékeket, amelyek fényében a Fidesz lépé­sei kritizálhatóvá és ellentételezhetővé válnak. Ezt nem láttuk az utóbbi időben.

MN: A harmadik vereség után is az összefogás a központi téma, ezúttal a Gyurcsány Ferenc-féle uniópárt-problematika képében.

JA: Gyurcsány Ferenc szeretné magát ismét a baloldal iránymutatójának szerepébe pozicionálni, ami racionális pártpolitikai lépés a részéről, csak éppen ő sem tudott eddig kiemelkedni a belső versengésből.

MN: Az lenne most a helyes taktika, ha minél gyorsabban tisztáznák a viszonyaikat a baloldali pártok, és aztán három évig közös üzeneteket mondhatnának a választóknak, vagy előbb külön-külön kellene kialakítani az identitásukat, és aztán megnézni, hogy mennyire passzolnak egymáshoz?

JA: Szerintem az utóbbi fog bekövetkezni, mert rövid távon senki nem érdekelt az egység létrehozásában. De ha megint ezt a kérdést állítják a középpontba, arról írogatnak cikkeket, hogy három év múlva közös indulás kell, az nem fogja megindítani a kibontakozást a baloldalon.

MN: A Jobbik polgármesteri helyekben megmutatkozó erősödéséről azt írja a Political Capital, hogy nem igazolódott be a tézis, miszerint a szélsőjobb nehezen tudja megtartani a hatalmat. Ezek szerint az emberek elégedettek voltak a jobbikos városvezetőkkel?

JA: Három helyen nyertek 2010-ben, ami az időközikkel vagy a független polgármesterek csatlakozásával felfutott 11-re, és ha Érpatakot is számoljuk, akkor 12-re. Gyöngyöspatán most veszített Juhász Oszkár, az összes többi településen megismételte a győzelmet a Jobbik. Nyilván érdemes mellőzni például Ásotthalmot, ahol nem volt másik jelölt, de Tiszavasváriban és a többi kisebb településen újrázást eredményezett a rendpártiság, a szinte feudális függést létrehozó szociálpolitika és a település üzemeltetését másokhoz hasonló színvonalon ellátó munka. Jellemző, hogy Tiszavasvári fejlesztésére EU-s forrásokat használt a Jobbik, de ez a kampányukban nem hangzott el, hanem olyanokat mondtak, hogy lám, megy ez ön­erőből is, Tiszavasvári példája mutatja, hogy a Jobbiknak igaza van stb. Hangsúlyozzák tehát az idegenellenességet, külfölditőke-ellenességet, miközben Tiszavasváriban még török befektetők megnyerésére is tettek egy kísérletet – bár ebből olyan nagy városfejlesztés nem lett. Helyben sajnos népszerű romapolitikájuk pedig kimerül abban, hogy a cigányok járjanak külön iskolába, lakjanak más településen, és közmunkásként tegyenek úgy, mintha lenne valós munkahelyük. A Jobbik nyomán a politikai szereplők és választók nagy része azon ujjong, hogy ez végre a kimondás és a megoldás politikája, miközben ugyanúgy folytatódik a tényleges problémák szőnyeg alá söprése, mint eddig.

MN: Az önkormányzati választáson mennyire jött ki az a kettősség, hogy a Jobbik országos kommunikációjában kevésbé, helyi szin­ten viszont alkalmazza a ci­gányellenes retorikát?

JA: Ez az összes idei választáson megfigyelhető volt, és az önkormányzati kampányban is fenntartották azt a taktikát, hogy országosan nem alkalmaztak nagyon durva üzeneteket. Sőt, egyes kérdésekben – hajléktalanság, köz­munka – a Jobbik enyhébb álláspontot foglalt el, mint a Fidesz. Ezzel párhuzamosan helyi szinten vagy kifejezetten jobbikos fórumokon továbbra is jellemző volt a szélsőjobboldali retorika.

MN: A baloldali pártoknál probléma, hogy nem hoznak be új szavazókat. A Jobbik képes volt erre, vagy szintén másoktól hódított szavazótábort?

JA: Kezdettől vita tárgya, hogy honnan jönnek a Jobbik szavazói. A Fidesz mindig arról próbálja meggyőzni a közvéleményt, hogy ezek volt szocialista szavazók, a baloldal pedig a Fidesz és a Jobbik közötti átjárást emeli ki. A Job­bik fölemelkedését vizsgáló felmérések azt mutatták, hogy sok jobbikos korábban nem is szavazott, mert fiatal volt, esetleg MIÉP-szavazó. Sokan mondták magukat korábbi Fidesz-szavazónak, ugyanakkor főként az északkelet-magyarországi válságövezetekben valóban jelentős számban vannak korábbi MSZP-szavazó jobbikosok. A 2010 óta tapasztalható erősödés azonban értelemszerűen főként a Fidesz-szavazók átállásával magyarázható, hiszen a baloldal már nem nagyon veszített szavazókat, sőt egy keveset még nyert is. A Századvég egy 2012-es felmérése is azt mutatta, hogy az akkori Jobbik-szavazók majd ötöde 2010-ben még fideszes volt. A mostani önkormányzati választáson a Fidesz elég jelentősen gyengült a megyei jogú városokban, a Jobbik viszont erősödni tudott. A Fidesz számára a centrális erőtér fenntartása miatt egyébként kedvező egy viszonylag erős Jobbik, de az önkormányzati tendenciák jól jelzik ennek a kockázatát is. Gyöngyösön 24 százalékot kapott a Jobbik jelöltje, 27-et a Fideszé, nevető harmadikként a közös MSZP–DK–Együtt–PM-es jelölt nyert.

MN: Elképzelhető, hogy a következő években változik a Fidesz Jobbikkal szembeni stratégiája?

JA: Az országgyűlési választás előtt a Fidesz nem nagyon politizált a Jobbik ellen, de az EP-kampányban már igen, erre az időszakra esik a Kovács Béla-ügy is. Az ­önkormányzati kampányban is támadták a Jobbikot, de szerintem egyértelműen az lesz a törekvésük, hogy ezen a szinten megtartsák a szélsőjobboldali pártot. Maradjon fenn a centrális erőtér képzete, lehessen külföldön a szélsőségekkel szembeni garanciaként beállítani a Fideszt – alapvetően ez ­vezérli a kormánypárt Jobbik-politikáját, amibe az is belefér, hogy kicsit mérsékeltebben a Jobbik számos programpontját megvalósítják. Ugyanakkor most már egymillió szavazat felett jár a Jobbik, veszélyes lenne, ha tovább erősödne, még ha Vona Gábor víziója a 2018-as kihívószerepről egy­előre méretes túlzásnak tűnik is.