Romák elleni sorozatgyilkosság: ami a vádiratból kimaradt - Mindennap, minden órában

  • Varró Szilvia
  • 2011.03.31 00:00

Belpol

Tényleges életfogytiglani büntetésre számíthat a romagyilkosságok legalább három vádlottja. A mészárlások mögötti valódi történetet azonban a Miszori László vezette bírói tanácsnak kell rekonstruálnia a március 25-én kezdődött perben, mert a vádiratból alapvető dolgok nem derülnek ki. Nem foglalkozik a szöveg két vádlott nemzetbiztonsági kapcsolataival, és nem keresi a választ arra sem: voltak-e a gyanúsítottaknak megbízóik vagy más tettestársaik. Fény derül viszont a rendőrség bakisorozatára.
Tényleges életfogytiglani büntetésre számíthat a romagyilkosságok legalább három vádlottja. A mészárlások mögötti valódi történetet azonban a Miszori László vezette bírói tanácsnak kell rekonstruálnia a március 25-én kezdődött perben, mert a vádiratból alapvető dolgok nem derülnek ki. Nem foglalkozik a szöveg két vádlott nemzetbiztonsági kapcsolataival, és nem keresi a választ arra sem: voltak-e a gyanúsítottaknak megbízóik vagy más tettestársaik. Fény derül viszont a rendőrség bakisorozatára.

2011. március 22-én, három nappal a per kezdete előtt Iványi Gábor XI. kerületi imahelyének ajtaján félénken nyitnak be emberek. Az asztal körül többen ülnek, de az újonnan érkezettek a sarokba húzódnak, csak unszolásra jönnek közelebb. Kávét kérnek, szendvicset nem. Nem tudnának most enni.

Az asztalnál ülők: sértetti képviselők. Az új vendégek: túlélők. Sértettek és családtagjaik. Egy éve már találkoztak. De sem akkor, sem most nincs egymásnak mondanivalójuk. Nem akarnak, nem tudnak kapcsolódni. Egymásra se néznek. Mindenki szorosan a saját családtagjához simulva figyeli az ügyvédeket. Itt van édesapjával Jakab Renáta, akinek az égő házból menekülő férjét és kisfiát végezték ki, Bianka lánya pedig maradandó sérüléseket szerzett. "A teraszról leesés közben Csorba Róbert megpördült, azonban a fiát még mindig a kezében tartotta. Ezalatt II. r. K. István követte a fegyverével mozgását, majd az előző lövések után szinte azonnal ismét leadott két lövést Csorba Róbertre (...). Dőlés közben kiejtette a kezé-ből kk. Csorba Róbert sértettet, aki tőle kicsit távolabb zuhant a földre." (Vádirat, 60. oldal)

Itt vannak Csorba Róbert szülei, a négyéves Robika nagyszülei. A tragédia óta annyira megromlott menyükkel a viszony, hogy szinte egymást okolják a történtekért. Itt van Nagycsécsről Nagy Tibor, aki süketnéma kislányával együtt úgy menekült meg, hogy lángoló bejárati ajtajának reteszét húzta el, miközben felesége és testvére az ajtónyílás mellett állt. Feleségét balról a fején és a nyakán érte a lövés, testvérét a füle mögött. Azonnal meghaltak. Nagy Tibort a jobb hónalja alatt találta el a gyilkos, a fájdalomtól megfordult, még látta összecsuklani szeretteit.

Szögi Lajos emléke

Nagyék mellett ül az alsózsolcai Rontó Krisztián édesapjával. Rontó Krisztiánt csípőn lőtték: a bal csípőízület mellett megrongálódott a végbél és a húgyhólyag bal oldala. "Tolószékbe fog kerülni a fiam. Most jól van, de az orvosok szerint ez elkerülhetetlen. Mit csinálok akkor vele?" - faggatja az ügyvédeket az édesapa.

Jogi képviselőjükkel, Csonka Árpáddal együtt jött a Kislétán meggyilkolt Balog Mária édesanyja és Angelika húga. Utóbbi talált rá a sorozatgyilkosság utolsó áldozataira, az ágyában kivégzett Máriára és 13 éves lányára, Ketrinre.

A kislánynál "a jobb oldali testfelet ért lövési sérülések következtében sérült a nyak, a hátsó gégeizomzat, valamint a csontos fogágy, ugyancsak sérült a koponyacsont, benyomatos koponyacsonttörés keletkezett, keményburok alatti vérzéssel, valamint a karokat ért lövés következtében a jobb kéz, illetve kar ideg-izomsérülése is kialakult".

Itt vannak Gyetyinásék, és ügyvédje, Helmeczy László mellett ül Kóka Éva is. Helmeczy még 2010 márciusában indítványozta, hogy zárolják a gyanúsítottak vagyonát. Hamar elutasították, mondván, semmijük sincs. A TASZ-os Baltay Levente, a tatárszentgyörgyi Jakab Renáta és Rontó Krisztián jogi képviselője Helmeczyvel a részleteken vitatkozik, de abban egyetértenek, hogy kevés az esélye, hogy a túlélők hamarosan kártérítéshez jussanak. Helmeczy 46 milliót nyert meg Szögi Lajos családjának, de behajtani nem tudja. Részvétele az ügyben nemcsak azért pikáns, mert korábban az olaszliszkaiak perében szerepelt, és most párhuzamosan képviseli Marian Cozma családját is, de azért is, mert Szögi Lajos édesapja kérte fel, hogy vállaljon részt a meggyilkolt Kóka Jenő ügyében. Az Olaszliszkán brutálisan, gyermekei szeme láttára agyonvert tanár édesapja a tiszavasvári Alkaloida gyógyszergyárban a főnöke volt Kóka Jenőnek. "A morfinüzembe is küldhettem volna, ügyvéd úr, olyan becsületes ember volt" - mondta idősebb Szögi Helmeczynek.

Kóka Jenő 2009 áprilisában épp dolgozni indult, amikor házából kilépve agyonlőtték. Több mint harminc éve dolgozott a vállalatnál Szögi Lajos édesapja alatt, kiváló munkaerő volt, a 25. évfordulóra egy pecsétgyűrűt kapott elismerésül.

Habár az ügyvédek főleg a kártérítésről beszélnek, a sértetteket más érdekli. "Nem kell pénz, csak a gyilkosok kapják meg büntetésüket, és előkerüljenek a megbízóik is" - mondja Nagy Tibor. A sértettek nem lehetnek ott a per tárgyalásán, mert egyben tanúk is, és csak a saját meghallgatásukra mehetnek.

A nyomozók és az ügyészség munkáját nehéz kritika nélkül szemlélni: az ügyészség nemhogy a vádiratot nem adta ki, de azt sem engedélyezték, hogy a sértetti képviselők megismerjék a feltételezett elkövetők vallomását. "Nincs joga Kóka Évának megtudni, mi volt a gyilkos fejében?" - értetlenkedik Helmeczy.

Morál

A vádiratban olvasható jellemzések nem visznek közelebb annak megértéséhez, hogy miért épp ezek a férfiak követték el a bűncselekmény-sorozatot. Átlagos környezetből származó hétköznapi emberek, akiket két dolog kötött össze: a cigány kisebbség utálata és az a meggyőződés, hogy a magyar igazságszolgáltatás nem működik - ezért nekik kell kézbe venniük a dolgokat.

Az elsőrendű K. Árpád (44) és a másodrendű K. István (35) testvérek, együtt nőttek fel. Apjuk halála után édesanyjuk újra megházasodott. A fiúk viszonya közeli volt, kettejük közül Árpád a vezető. Az idősebb K.-nak érettségije van; a kilencvenes évektől különböző együttesekben, például a Replika metálzenekarban dobolt. 1998-2000 között a Hajdú-Bihar megyei APEH-nél dolgozott, itt ismerkedett meg F.-né Ny. Évával, Nyafival, aki 2008-tól a Perényi 1 nevű szórakozóhely üzletvezetője lett. K. Árpád itt dolgozott hangtechnikusként havi 120 ezerért. Édesapjuk halála és anyjuk új házassága a 9 évvel fiatalabb testvért viselte meg jobban: K. István tanulmányi eredménye romlani kezdett, évet ismételt, az általánost a dolgozók iskolájában fejezte be. Szakácsként dolgozott egy darabig, de hosszabb ideig egy munkahelyen sem volt.

A testvérek viszonya közeli, kettejük közül Árpád az eszesebb. A szakértői vélemények szerint magas szellemi színvonalú, érzelmi érettsége optimális, van reális érzelmi kapcsolódása. Szenzitív személyiség, sérelmeit, fájdalmait sokáig hordozza. Alapos, jól rendszerez. "Képességei alkalmassá tették őt komoly előkészületeket igénylő tevékenységek megszervezésére és precíz kivitelezésére, irányítói szerep betöltésére." Házassága mellett titkos kapcsolatot tart fenn F.-né Ny. Évával. Halk szavú, csendes, komoly, megfontolt, családjához kötődő embernek ismerték. Az idősebb K. fivér magába roskadva, megtörten ül a tárgyalóteremben: az a típus, akitől bármikor vennénk használt autót. A börtön őt viselte meg négyük közül a legjobban.

Öccse maszkszerű arccal, egyenes derékkal hallgat. A feje teljesen kopasz, tekintetében megvetés, szemei üresek. A szakértő szerint átlagos szellemi képességű, extrovertált, ambiciózus férfi. Érzelmi érettsége az optimálisnál alacsonyabb szintű, környezetéhez elsősorban érzelmileg viszonyul. Gyakran került pénzzavarba. "Különösen érzékeny volt az általa igazságtalannak vélt társadalmi jelenségekre, amelyekhez saját sérelmeit is társította."

K. István sérelmeiről sajátosan ír a vádirat. Még nem volt 14 éves, amikor roma fiatalok megverték, és elvették a magnóját. K. Istvánban "fokozatosan olyan benyomás alakult ki, hogy roma nemzetiségű személyek bandákba tömörülve következmények nélkül félelemben tarthatják környezetüket". Ezért szkinhedcsoportokhoz csatlakozott. Eközben bátyja Budapesten dzsesszkonzervatóriumba járt, ahol romákkal is barátkozott. Ez nem tetszett öccsének, aki a 90-es évek közepétől-végétől a debreceni focicsapat szurkolói kemény magjának számító bőrfejűek törzshelyére, a Loki Klub sörözőbe járt. Szimpatizált az idegengyűlölő, kirekesztő eszmékkel. Bőrére nemzetiszocialista jelképeket tetovált.

K. István központi sérelme egy verekedés, melyet a vádirat már-már a cselekmények morális legitimációjaként kezel. K. István a vádirat szerint barátaival verekedésbe keveredett egy félig cigány kidobóval és annak társaival. "A dulakodás közben súlyos, életveszélyes szúrt sérüléseket szenvedett el, a lépét el kellett távolítani." 2008. november 21-én megszületik a kidobóval szembeni elsőfokú, felmentő ítélet. K.-ék három hét múlva meggyilkolnak két embert Nagycsécsen. A vádirat K. Istvánnal együtt szinte sugalmazza: ez az oka a sorozatgyilkosságnak. A cigány kidobó esete azonban nem egyértelmű. A cigányvadászat.blog.hu-n megjelent Tódor János-írás szerint 1999. január 24-én K. István és társai betértek a Flamingó bárba, ahol szóváltásba keveredtek a rendésszel. A kidobó hazafelé indult munkából, amikor K.-ék elkapták. Az akkori vádirat szerint a társaság rátámadt S. Béla rendészre, aki védte az életét. K. István kést vett elő, de dulakodás közben a rendész elvette tőle, és átszúrta a lépét.

Igazságosztók

A 2000-es évek elején K. István egy Véres Kard nevű csoportosuláshoz csatlakozott (a vádirat szerint ez egy nemzeti érzelmű társaság volt - idézőjel nélkül.) Még a Loki Klubból ismerkedett meg P. Zsolt harmadrendű vádlottal. P., aki a tarkójára a 88 számot tetováltatta, megvető tekintettel, időnként gúnyos ajakbiggyesztéssel hallgatja a vádiratot. Szülei elváltak, ő cukrászvégzettséget szerzett, de biztonsági őrként helyezkedett el. 2008-tól vendéglátóhelyeken portásként, illetve rendészként dolgozott, majd a Perényi 1 szórakozóhelyen vállalt munkát. Itt dolgozott K. István is jegyszedőként, havi százezer forintért. P. Zsolt a szakértők szerint alacsony szociabilitással, ám az átlagosnál magasabb értelmi képességekkel rendelkezik.

A negyedrendű Cs. István szülei gyermekkorában elváltak, három testvére van. Hidegburkoló, 2007 júliusától részt vett a kosovói KFOR misszióban gépkocsivezetőként. Ott "kiábrándult" a katonaságból, a vádiratban nem ismertetett pszichiátriai okok miatt alkalmatlanná nyilvánították. 2008-tól munkanélküli-segélyen él, 2009 áprilisától alkalmi munkát vállal a Perényi 1-ben. A másod-, harmad- és negyedrendű vádlott a Kövér Egér nevű szórakozóhelyről és a Loki Klubból ismerték egymást. A szakértői jellemzés szerint Cs. "képzetáramlása szegényes és sivár", vágyai, kudarcai erősen meghatározzák viselkedését.

K. István 2006-2007 környékén "felhagyott a mérték nélküli italozással, valamint elutasította mindenféle tudatmódosító szer használatát". 2007-ben költözött össze K. Edittel, akivel a gyilkosságsorozat alatt végig együtt volt - azokon az estéken állítása szerint vagy hazaküldte élettársát a szüleihez, vagy Edit éppen túlórázott. Kérésére a nő álmatricákat készített, amikkel a rendszámtáblát letakarták; ám belőle furcsamód ugyanúgy nem lett vádlott, ahogy a háttér biztosításában kulcsszerepet játszó Ny. Évából sem (róla később).

A vádirat nem egyenlő mértékben foglalkozik a vádlottakkal: habár K. Árpád volt az irányító, róla kevés információt olvashatunk. A legrészletesebben öccse személyiségét ismerhetjük meg: K. István szívesen játszott egy airsoft nevű harci játékot, és a háborús, valamint fantasy játékokhoz maga festett maketteket és játékfigurákat. P. Zsolt hobbija a (harci) kutyatenyésztés volt, kedvelte a fegyvereket, a másodrendű vádlottal együtt járt gyúrni.

K. Árpád a vádirat szerint nem azonosult teljes mértékben testvére szélsőséges nézeteivel, de egyetértett vele abban, hogy az államhatalom, az igazságszolgáltatás és a rendőrség nem teszi megfelelően a dolgát a romák által elkövetett bűncselekmények felderítésénél és megbüntetésénél. A bírósági ítéletek nem elég szigorúak. Erősen hatott rájuk az olaszliszkai gyilkosság; ezután még nagyobb figyelemmel kísérték az ún. cigánybűnözés kategóriájába sorolt bűncselekményeket. 2007 augusztusában megnézték a fővárosban a Magyar Gárda avatását, de a gárdát nem tartották megfelelőnek a "társadalmi helyzet" megoldására. Ekkor vetődött fel, hogy fegyverre lenne szükségük, hogy maguk vehessék kezükbe az irányítást: tevőlegesen, igazságosztóként akartak részt vállalni a rend helyreállításában.

Egyre beljebb

A K. testvérek és P. Zsolt 2008 márciusában Besenyszögön brutálisan megtámadtak egy családot, hogy fegyvereket szerezzenek. A vádirat megfeledkezik arról a tényről, hogy ekkor K. István még nemzetbiztonsági megfigyelés alatt állt. Míg a szöveg hosszan taglalja a vádlottak fiatalkori botlásait, egyetlen szót sem veszteget erre a nem elhanyagolható szálra (lásd Nem kellett volna meghalniuk című keretes írásunkat).

A rabolt drága fegyverekhez azonban lőszerekre is szükség volt: a vádirat szűkszavú megfogalmazása szerint P. Zsolt "fel nem deríthető kapcsolatai révén" jutottak töltényekhez. A vádhatóság nem vizsgálja, honnan volt a részben alkalmi munkából, részben szerény fizetésből élő vádlottaknak pénzük lőszerre. Ahogy azt sem bolygatják, hogy miből finanszírozták az autópálya-matricákat, a benzint. A saját telefonjaikat sose használták, plusztelefonokat, SIM-kártyákat és walkie-talkie-t vettek.

Először K. Árpád rálőtt a debreceni menekülttábor ablakára, majd Galgagyörkre mentek. A célpontokat a médiából szerzett információk alapján választották: ahol jelentősebb roma-nem roma konfliktus volt, az felkeltette érdeklődésüket. Álcázásra alkalmas öltözetet szereztek: fekete gyakorlónadrágot, zubbonyt, fekete bakancsokat, taktikai mellényeket, símaszkot, kesztyűt húztak. K. Árpád magaslaton helyezkedett el, hogy a mesterlövész pozíciójából biztosítsa társai menekülését. Testvére és P. Zsolt többször rálőtt egy-egy házra, ahol kisgyermekek is aludtak. Személyi sérülés nem történt. Másnap csalódottak voltak, mert nem érték el a várt hatást: a sajtó romák közti belügyként interpretálta a lövöldözést. Piricsén már Molotov-koktélt használtak, rálőttek több házra, ahol gyermekek is aludtak, majd a vád szerint K. István lábon lőtte az idős Gyetyinás Magdolnát.

2008 augusztusában a csapat szorosabbra fűzte a viszonyt: K. István és élettársa, K. Edit mellé beköltözött az albérletbe P. Zsolt, Ny. Éva pedig nyaralót vásárolt. A nyaralót K. Árpáddal közösen nézte ki, és "kölcsönösen jó vételnek találták". Nyafi zárat cseréltetett mindenhol, majd a zöldségtároló vermet záró vasajtó egyetlen (!) kulcsát K.-nak adta. Ny. Éva persze nem kérdezte meg, mi kerül oda, de a férfiak a fegyvereket tárolták a veremben (az idősebb K.-nak ez idő tájt még egy pisztolyra futotta).

A nyíradony-tamásipusztai merénylet után jött a nagy blama: Tarnabod. Néhány roma korábban brutálisan meggyilkolt egy idős embert, ezért esett erre a településre a választásuk. Ám rosszul mérték föl előzetesen a terepet, és a romák helyett idős nem roma asszonyok házaira lövöldöztek és dobtak Molotov-koktélt. 2008 novemberében Nagycsécsen már nem hibáztak. P. Zsolt bedobta a Molotov-koktélt, K. István pedig rálőtt az egyik házra. Ezt követően a szemközti házat célozták meg, és azt gyújtották fel, majd P. Zsolt sörétes puskából leadott lövései megölték Nagy Józsefet és Nagy Tibornét, és megsebesítették Nagy Tibort. Nem világos, miért nem lett vádpont azokból az esetekből, amikor személyi sérülés nem történt, "csak" rálőttek vagy Molotov-koktélt dobtak egy-egy házra - hiszen elvben az is emberölési kísérletnek minősülne. "Mindennap, minden órában látom őket összeesni" - mondja a sértetti összejövetelen Nagy Tibor.

Nagycsécs után a csoport szétvált, mert egyes tagjai megrettentek a gyilkolástól - ezzel etette a médiát a rendőrség a nyomozati szakban. Ám erről szó sincs: a gyilkosság összekovácsolta a csapatot, és Alsózsolcán Rontó Krisztián életveszélyes megsebesítése után Tatárszentgyörgyre mint a "cigánybűnözés" újabb állomására mentek. A 2009. február 22-éről 23-ára virradó éjszakán P. Zsolt bedobta a Molotov-koktélt, majd K. István lelőtte a házból menekülő Csorba Róbertet és kisfiát, és súlyosan megsebesítették Bianka nevű kislányukat. "Kk. Csorba Róbert sértett az őt ért legalább két lövésből származó sörétszemek okozta sérülések következtében 42 rendbeli, az arc és az agykoponya, a mellkas és a has, valamint mindkét felső végtag lőtt sérülését szenvedte el. A sérülések vetületében az agy többszörös lőtt sérüléseit, a mellkas- és hasfal áthatoló lőtt sérüléseit, a hasüregben és a mellüregben jelentős mennyiségű vérgyülemet, a szívburok lövedék okozta sérülését, a szív balkamra falának áthatoló jellegű lőtt sérülését, a mellkasi főverőér lőtt sérülését, a jobb tüdő többszörös lőtt sérülését, a felső és alsó légutakban vért, a máj lőtt sérülését szenvedte el."

Ifjabb Csorba Róbert négyéves volt.

Nem szúrtak szemet

A 2009. április 22-i tiszalöki gyilkosság amiatt is döbbenetes, mert míg a csapat egyre összetartóbb, a bűnüldöző szervek egyre szétesettebbnek tűntek. Ez az eset számos ponton lehetőséget nyújtott volna arra, hogy a rendőrség lecsapjon az elkövetőkre. Cs. István ezt megelőzően csatlakozott a csapathoz. ' az egyedüli, aki vallott társaira, és nem kizárt, hogy a lapzártánk utáni tárgyalási napon ezt ismét meg fogja tenni (úgy tudjuk, azzal védekezik, hogy fegyverrel kényszerítették a részvételre).

Betették a vadászpuskákat egy gyöngyvászon gitártokba, és elindultak Tiszalök felé. A K. testvérek kiszálltak a település határában, Cs., a sofőr pedig Polgáron várakozott a telefonhívásra. Az autóban ülve zenét hallgatott. 22.00-kor K. Árpád Mauser golyós vadászpuskájával húsz méterről szíven lőtte Kóka Jenőt, aki épp éjszakai műszakba indult.

A gyilkosság előtt a Narancsnak és a közvéleménynek azzal büszkélkedtek rendőri források, hogy maximum tíz perc alatt hermetikusan le tudnak zárni egy-egy megyét. A valóság ezzel szemben a következő: 23 óra 29 perckor az egyik K. felhívta Cs.-t, akit ekkor épp igazoltattak. A rendőr épp a kocsijában ellenőriztette Cs. papírjait. Cs. felvette a telefont, és csak annyit mondott, hogy igazoltatják, majd megszakította a hívást. Hátul az üres gitártok, másfél órával a gyilkosság után, három településsel odébb. Tíz perccel később Cs. fölhívta K.-ékat, majd fölvette őket. Egy földúton beragadtak a sárba, mire odahívták Ny. Évát. Nyafi hajnalban odament a saját kocsijával, a maskarába öltözött férfiakat a fegyverekkel együtt elszállította Debrecenbe, majd visszamentek, és egy mezőgazdasági műhelyben kértek meg valakit arra, hogy traktorral vontassa ki őket. Mindez a bűncselekmény helyszínétől negyven kilométerre. Egy benzinkútnál alaposan lemosatták az autót, majd lefeküdtek aludni.

Kislétán (2009. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjjel) már az is céljuk volt, hogy a közvélemény képet kapjon a romák elleni támadások mögöttes céljáról. Ezért meg akarták ölni a polgármestert is, aki ellen eljárás folyt, munkát adott a cigányoknak, és baloldali. Végül mégis letettek erről a tervről. A saját ágyánál lelőtték Balogh Máriát, és életveszélyesen megsebesítették lányát, Ketrint.

A rendőrség ez után az eset után fogta el őket a Perényi 1-ben. Habár a csapat hivatalosan egy telefonhíváson bukott le, a rendőrség furcsa módon azonnal felfedezte a fegyverrejtekhelyet - nem kizárt, hogy valaki súghatott nekik.

Nem kellett volna meghalniuk

A nemzetbiztonsági és katonai szolgálatok szerepét nem csak azért szükséges az ügyben tisztázni, hogy kiderüljön: a gyilkosságokat nem az előző kormány "rendelte meg". A kérdés azért is lényeges, mert egy ilyen vizsgálat az állam felelősségét alapozná meg; a sértetti képviselet egy része beperelhetné a magyar államot az elkövetett hibák és mulasztások sorozata miatt.

"Hibázott a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), követtek el olyan hibákat, amelyek nélkül korábban felmerülhetett volna a gyanúsítottak neve" - ismerte el korábban Ficsor Ádám volt titkosszolgálati miniszter. K. István másodrendű vádlottat ugyanis 2004-től nemcsak szoros ellenőrzés alatt tartotta az NBH Hajdú-Bihar megyei kirendeltsége, de 2008 elején arra is felfigyeltek, hogy fegyver és nagy mennyiségű lőszer beszerzésére készül. A megyei kirendeltség kezdeményezte a szoros ellenőrzés meghosszabbítását és a titkos adatgyűjtés kiterjesztését az újonnan szerzett ismerősökre is, és erről tájékoztatták Laborc Sándor akkori főigazgatót is, de az NBH illetékes szakosztályai elutasították a kérelmet. Másfél hónap múlva következett be a romák elleni első merényletkísérlet. 2009 elején újabb információ keletkezett arról, hogy K. István újra fegyvereket akar beszerezni, de ezzel sem történt semmi. A negyedrendű Cs. István pedig a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) titkos megbízottja volt. (Az információkat a szolgálatok nem cáfolták, sőt a KBH megerősítette.)

A romagyilkosságok titkosszolgálati hátterének vizsgálatára Gulyás József akkori liberális képviselő vizsgálóbizottságot kezdeményezett. Megállapításaik szerint felelősség terheli a hivatal volt vezetőjét és Szilvásy György volt titkosszolgálatokat felügyelő minisztert is, alapvetően azért, mert hiányosan működtek együtt a nyomozó hatóságokkal.

A vádirat azonban nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, sőt úgy tudjuk, az ügyben érintett nemzetbiztonsági tiszteket sem hallgatták meg tanúként.

Tényállás

Habár egy 2009-es nemzetbiztonsági ülésen volt magas rangú rendőrtisztek és egy nyugdíjazott kommandós vezető neve is felmerült lehetséges felbujtóként, társtettesként, a büntetőügy kizárólag a négy férfi ellen folyik előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt. A túlélők sérelmezik, miért nincs explicit módon kimondva, hogy szeretteiknek a cigányságuk miatt kellett meghalniuk. Az aljas indok ugyan magában foglalja a rasszista indítékot, és súlyosbíthatja a büntetési tételt (lehetővé teszi a tényleges életfogytiglan kiszabását), de helyes a sértettek jogérzéke: az aljas indok jelenthet vérbosszút is. A rasszista motiváció azért hiányzik a vádiratból, mert az emberölés minősített esetei közt nem szerepel lehetséges indítékként.

Ide ugyan illene a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni bűncselekmény (174/B), de az nem jelent súlyosbító körülményt gyilkosság esetén, míg az aljas indok igen. Az ECRI (Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság) egy korábbi jelentésében aggasztónak tartotta, hogy a jogszabály vonatkozó része nem említi külön a rasszista indíttatást mint az aljas indok egyik formáját.

Neked ajánljuk