Segg és száj: Ezt mondta Orbán, a kordonbontó

  • narancs.hu
  • 2018. május 6.

Belpol

Vajon mit mond holnapután?

2007. február 2-án, a korabeli tudósítás szerint „a Fidesz képviselőcsoportja megszakította ülését, hogy hozzákezdjenek a Kossuth téri kordonok elbontásához. A rendőrök erőtlenül próbálták megakadályozni a kordonbontást, de fellépésük hatástalan maradt. A 152 megjelent honatya és a hozzájuk csatlakozott fideszes európai parlamenti képviselők mindössze tíz perc alatt szétkapták a kordonokat. A képviselők láthatóan szervezetten, legalább öt csapatra oszolva, szerszámokkal felszerelkezve láttak neki a munkának, az egyik csoport irányítását maga Orbán Viktor ragadta magához. A pártelnök névsort olvasott, szervezte a munkát, irányította az embereket”.

És egyebek mellett ezt mondta:

„Alkotmányos jogainkat korlátozzák, mégiscsak volt itt egy rendszerváltás.

Vártunk, türelmesek voltunk, de mindennek van határa.

Elérkezett az a pont, amikor, ha másnak nem, a képviselőknek példát kell mutatni demokráciavédelemből”, amihez Szájer József, beosztott bontó annyit tett hozzá, hogy polgári engedetlenségi akció keretében bontják le a kordont.

Ehhez képest igen különös, hogy Orbánék mennyire másképp értelmezik a „demokráciavédelmet” napjainkban. Ahogy azt már korábban megírtuk, május 8-án 00.00 órától a TEK körbezárja a Kossuth teret.

Figyelmébe ajánljuk

Ezért nem költenek tömegek kultúrára

De miért nem? Hiszen a legtöbbünknek van igényünk a minőségi szórakozásra, nem lehet elegendő az ostoba sorozat a tévében. Mennyibe kerül a rendszeres kultúrafogyasztás, hányan engedhetik meg maguknak azt az életszínvonalat, amibe ez belefér?

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.