Csak bő másfél évtizede, a 90-es évek közepén került a VIII. kerületi Ludovika épületébe a Természettudományi (a világ harmadik legrégebben alapított nemzeti közgyűjteménye), az akkori ígéretek szerint végleg. Örökös tartózkodásuk ideje a múlt hónap közepén lejárt.
Május 18-án látott ugyanis napvilágot az a kormányhatározat, amely forrásokat rendel és tervez be a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) építéséhez, rögzíti a helyszínét, az Orczy-parkban kialakítandó Ludovika Campust, és elkészültének várható időpontját is. Ugyanakkor a leendő Ludovika Campus jelenlegi területén található Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) költöztetéséről szólva messze nem jár el ugyanilyen alapossággal. A határozatnak mindössze egy pontja foglalkozik a kérdéssel, amely felkéri az emberi erőforrások miniszterét, a nemzeti fejlesztési minisztert és Baán Lászlót, "az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttes kialakításáért felelős kormánybiztost", hogy december 31-ig találják ki, hová lehetne eltenni, hogyan és mikor a múzeum "nem közönségforgalmi-kiállítási célú... funkcióit" (gyűjteménye egy részét, kutatási részlegeit). Ha abból a praktikus és nehezen cáfolható megfigyelésből indulunk ki, hogy lakott ingatlanok esetén minden beköltözést kiköltözésnek kell megelőznie, furcsának tűnik ez az aránytalanság, viszont világosan kijelöli a kormány prioritásait. És azt is, hogy mi az, ami nem különösebben foglalkoztatja. A múzeumot fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériuma - azon belül Szőcs Géza államtitkársága - ismét beletörődött, hogy egy közgyűjteményt bizonytalan helyzetbe hozzon a kormányzat, mert útjában állt más jellegű céljai elérésében. Nyilvánosan legalábbis Szőcs nem emelt kifogást az eljárás ellen; miként az ellen sem, hogy az MTM-nek a Ludovika vagyonkezelői jogait a mostani kormányhatározat szerint át kell adnia az NKE-nek: azaz ha - részben - marad is mostani helyén, legfeljebb albérlő lehet.
A hely nélküli múzeum
A történet kezdetén is egy kormányhatározatot találunk 2010 decemberéből, ami kimondja, hogy egyesíteni kell a rendészeti felsőoktatást, a katonatisztek és a polgári köztisztviselők képzését, ezért létre kell hozni három eddig különálló egyetemből és egyetemi karból a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, melynek "épületingatlant" is szükséges biztosítani. Az indoklás szerint az összevont képzés valamilyen okból növelni fogja a végzettek hivatástudatát és szakértelmét. Az ingatlan biztosításának határideje 2011 márciusa volt.
| ||
A határidő lejárta után bő két hónappal, 2011 májusában a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. arról tájékoztatta az MTM vezetését, hogy az őket befogadó épület az egyik "lehetséges helyszín". Ebből kifolyólag "a Nemzeti Közigazgatási Intézet által összehívott bizottság" vizsgálni kezdte "esetleges" kiköltözésük műszaki paramétereit, költségeit, az ehhez szükséges időt, hogy "kialakítsa a megoldáshoz szükséges javaslatát". Ám hiába telt el közben bő egy év, a mostani kormányhatározatból világosan kiderül, hogy még ma sem lehet tudni lényegében semmit a költözés menetéről, célállomásáról vagy az időpontjáról.
Annak ellenére is így van ez, hogy a KIM már alig egy hónappal később, 2011 júniusában "lezártnak" tekintette "a múzeum költözésével kapcsolatban kialakult vitát" az MTM-mel közösen kiadott sajtóközleményében, melynek célja az volt, "hogy a sajtóban e témában kialakult elvi vita ne vigye félre a Ludovika rossz állapotú műemlék épületének felújítását célzó kormányzati törekvéseket". A vitát lezáró felvetés szerint "a világvárosokra jellemző múzeumi negyed kialakítása esetén - amely a közeljövőben mint Andrássy múzeumi negyed várhatóan szerepel a kormány napirendjén - szakmailag és költséghatékonyság szempontjából is indokolt lehet, hogy oda más múzeumokkal együtt a Természettudományi is átköltözzön".
Ezt az immár egyéves forgatókönyvet valószínűsítette az is, hogy a költöztetéssel kapcsolatos javaslat kidolgozásában az aktuális kormányhatározat szerint a tervezett Múzeumi Negyed koncepciójáért felelős Baán Lászlónak is részt kell vennie. Időközben még annyi lett világossá, hogy a múzeum kiállítóterei maradnak ott, ahol most vannak: az MTM összesen több mint 40 ezer négyzetméterének "csak" nagyjából a felére tart igényt az NKE. (A múzeum két épületét, a főépületet és a volt Lovardát háromszintes, föld alatti komplexum köti össze: a kiállítóterek az utóbbi kettőben találhatók. Az intézmény világszínvonalú, a múzeumi igényeket tökéletesen kielégítő felújítására eddig közel 11 milliárd forintot költött a magyar állam.)
Baán határozottan mást állít lapunknak. Szerinte "jelenleg egy művészeti múzeumi negyed koncepciója körvonalazódik, ezért majdnem biztos, hogy a Természettudományi Múzeum nem fog idekerülni". Arról, hogy szerinte hol lenne megfelelő helyen, nem kívánt nyilatkozni, lényegében illetékesség hiányára hivatkozva. Nem világos, hogy akkor miért épp ő lett azok egyike, akiknek javasolniuk kell valamit az ügyben. Az ellentmondás azt is sejtetni engedi, hogy a múzeumi negyed terve hosszú tervezés után is éppen olyan kiforratlan, amilyen bizonytalan a Természettudományi Múzeum távozó részlegeinek további sorsa - egyébként valóban nem világos, miért mennének a nem kiállítási "funkciók" a múzeumi negyedbe, ahol elsősorban kiállításokat fognak bemutatni.
Baán tájékoztatása szerint egyelőre nem is kezdődtek el a megbeszélések közte és az érintett minisztériumok között, de úgy véli, paradox módon inkább megnyugtató, hogy a kormányhatározatban nem szerepelnek konkrétumok az MTM költözéséről, így ugyanis nem kell elhamarkodott döntéstől tartani: "Jó, hogy nincsenek gyors határidők, a helyes sorrend az, hogy először megfogalmazzuk a távlati koncepciót és csak aztán tűzzünk ki időpontokat." Afelől pedig semmi kétsége, hogy amíg az MTM költöző részlegeinek megfelelő elhelyezése nem oldódik meg, nem zajlik le a beköltözés sem.
A költöztetésről szóló "előterjesztés" beadási határideje december 31., az index.hu május 10-i beszámolójából viszont kiderül, hogy "a tervek szerint idén ősszel már meglesz a Ludovika-épület felújításához szükséges építési engedély, az első kapavágás pedig év végére várható, amikor elkezdik az átépítést. A Ludovika-épület műemléki felújítása a tervek szerint 2013-ban be is fejeződik". A május 17-i Magyar Nemzet szerint "2013 végére várható", hogy "az egyetem központja, több tanszék és a központi könyvtár a Ludovika főépületébe költözik", ezzel zárul le a Ludovika Campus kialakításának első szakasza. Még azelőtt elindulhatnak tehát az NKE beköltöztetésére irányuló munkálatok, hogy az MTM elhelyezésére akár csak javaslat is születne.
A javaslat benyújtása és elfogadása után jöhet, ha minden jól megy, a közbeszereztetés, az engedélyeztetési eljárások, majd az építkezés (már meglévő, üres épület kijelölése esetén az átalakítás), továbbá a költözés. Mindez semmiképpen sem futhat le 2013 szeptemberéig, amikor az NKE egyes részlegei a tervek szerint beköltöznek az épületbe, első lépésben a földszinten lévő ásványtár jelenlegi helyére. Ezt tehát mindenképpen mozgatni kell még házon belül is, kérdés, hogy lesz-e hozzá elég hely az épületben. Az ásványtár kiköltöztetése a 90-es években egy évig tartott, ennyire most is minden bizonnyal szükség lesz, feltéve, hogy valamennyi dolgozó közreműködik a csomagolásban és az adminisztrálásban, vagyis egy évig áll a kutatómunka. Lévén az "egyedi leltárköteles közgyűjteményi tárgyakkal" más nem is foglalkozhat, megőrzésük és kezelésük tekintetében a munkatársakat büntetőjogi felelősség terheli. E tár költöztetése hozzávetőleg 100 millió forintot emészthet fel. S hogy menynyi lehet az MTM költöztetésének teljes számlája, rejtély, hiszen ahhoz előbb tudni kéne, hová lesz a séta: a KIM egy becslése ezt közel 15 milliárd forintra teszi.
Szimbolikus gesztusok
Patyi András, az NKE rektora aligha lehet tisztában e nehézségekkel, amint a Magyar Nemzetben idézett nyilatkozatából kiderül: "a Természettudományi Múzeumnak az egykori lovardaépületben elhelyezett kiállítóterülete a jelenlegi helyén marad, a főépületben lévő irodákat azonban elköltöztetik". Csakhogy a főépületben nem irodák vannak, hanem kis laboratóriumokként működő munkaszobák, másrészt a nehezen mozgatható, értékes gyűjteményi anyag.
A következő évekre nemzetközi szerződésekben vállalt két kiállítás megépítését is veszélyeztetheti az épület működés közbeni átalakítása. Ha ezeket nem rendezi meg a múzeum, súlyos kötbért kell fizetnie. Az építkezés idején várhatóan vissza fog esni a látogatószám, pedig az EU-s pályázati támogatások fejében szerződéses kötelezettségeket vállalt a múzeum e tekintetben is. A veszélybe kerülő pályázati pénzek a múzeum működésének tekintélyes hányadát fedezik, kiesésük súlyos érvágást és presztízsveszteséget jelentene.
Hogy a kormányhatározat elválasztaná a gyűjteményt és a kutatási tevékenységet a kiállításoktól, szintén aggályos elképzelés. Ha az egyes kiállítások koncepcióit kitaláló muzeológusokat elvágják a kiállításoktól, akkor elszakadnak a közönségtől is, nem segíthetik a tárlat értelmezését, kreatív feldolgozását, nem tarthatnak foglalkozásokat: csak a kiállítási anyag passzív befogadásának lehetősége marad meg. Pedig a Természettudományi egyik legfontosabb erénye épp ez a módszertani tudatosság; a kiállításaik kialakítását meghatározó múzeumpedagógiai szempontrendszer, amely hozzájárulhat a "jövő múzeumlátogatóinak" neveléséhez, és a kabinet számára állítólag nagyon fontos természettudományos oktatás hatékonyabbá tételéhez is. Épp ezek a megfontolások - "a gyűjtemények sokoldalú fejlesztése és hasznosítása, a közérthető, korszerű, komplex természettudományos látásmód elterjesztése" - indokolták, hogy a Természettudományi 2011-ben elnyerte Az év múzeuma díjat, amit a fenntartó nevében Hammerstein Judit államtitkár-helyettes adott át a kormányhatározat megjelenésének másnapján. (A 210 éves gyűjtemény egy része szükség esetén akár génbankként is funkcionálhat, ennek természetvédelmi szempontból rendkívüli jelentősége van, mivel a génbankokban tárolt információk segíthetnek megőrizni a fajok és fajták sokféleségét, a biodiverzitást.) Az időszaki kiállítások szakmai előkészítését is erősen megnehezítené a kiállítás és a muzeológus munkahelye közti távolság, és az sem szerencsés, ha a gyűjtemény és a kiállítási anyag nem egy helyen van. A könyvtár raktári állománya is elszakadhat a könyvtár leendő helyétől, ami roppantul lelassíthatja a szolgáltatás működését.
Egy új épület megépítése vagy egy már meglévő épület átalakítása egyaránt súlyos milliárdokba kerülhet. A hírek szerint az ötletek között szóba került a múzeumi negyeden kívül a kiürített Lipótmező is, az OPNI egykori épületére azonban valószínűleg különösen sokat kéne költeni ahhoz, hogy alkalmas helye legyen a múzeumnak, de kevéssé frekventált elhelyezkedése is kérdésessé teszi, mennyire volna jó választás. Állítólag a Millenáris Park területén zajló építkezés gondolata is felmerült - ez sem lenne túlzottan közel az Orczy-parkban maradó "funkciókhoz".
De Patyi András nyilatkozatának legtanulságosabb részét eddig még nem idéztük. Íme: "A kormány döntése alapján... az NKE nagy részét - a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar kivételével - a jövőben az egykori Ludovika-campuson, a XIX. században és a XX. század első felében működő katonai felsőoktatási intézmény ma nagyrészt üres, elhagyatott területén, vagyis az Orczy park környékén helyezik majd el." Magyarul: a nagy múltú intézményben, melyhez éppen múltjának szimbolikus jelentősége miatt ragaszkodik foggal-körömmel a kormányzat és - nyilatkozatai szerint - legkivált Fürjes Balázs, "az egyes kiemelt jelentőségű beruházásokért felelős kormánybiztos", katonatiszti képzés folyt - éppen ilyen képzés nem folyik majd rendszerszerűen a felépülő Ludovika Campus területén. Így az MTM elköltöztetésének feltétlen szükségességét igazoló, végső szimbolikus érv is sokat veszít a hatásából: ha a katonai felsőoktatás nem a Ludovikán zajlik majd, az aligha tér vissza a hagyományaihoz.
(Lásd még: Pócs Tamás: Az örökösök felelőssége, Magyar Narancs, 2011. március 10.)
