„Persze, politikai szervezet vagyunk” – vágja rá kérdésemre hezitálás nélkül Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ ügyvezető igazgatója. Azt is mondja, nem tartja magát civilnek, nem szereti, lejáratódottnak gondolja ezt a jelzőt. A központ fő kommunikációs felületének számító Facebook-oldalon is csak azért szerepel az NGO (non-governmental organization) megjelölés, mert ezt lehetett választani egy listából.
A Kossuth téren ülünk egy kávézó teraszán, nem messze az Alapjogokért Központ irodájától. Szánthóék fizikailag is a politika centrumához közel működnek, megszólalásaikban, elemzéseikben pedig 2013-as megalakulásuk óta egyre hangsúlyosabbak a világnézeti, ideológiai szempontok. Amikor a „külföldről támogatott” civilek listázását előíró, az Országgyűlés előtt lévő javaslatról kérdezem, Szánthó Miklós kevés szót fecsérel a törvény alkotmányosságának bizonyítására, a kodifikációs hibák elemzésére. Inkább azért dicséri a kormány lépését, mert az a törvény hatálya alá tartozó szervezetek „politikai beazonosíthatóságát, a függetlenségi mítosz eloszlatását” szolgálja.
Jól érzékelteti az Alapjogokért Központ nyilvánosságban betöltött helyét és szerepét a Tv2 Emmanuel Macron győzelméről szóló riportja. A Tényekben Törcsi Péter, a központ kutatási igazgatója szakértőként szól hozzá a Ripost információjához, miszerint Soros Györgyhöz köthető szervezetek befolyásolták a francia választókat. Ugyanebben a két és fél perces anyagban Kovács István stratégiai igazgató az Origo Macront Gyurcsány Ferenchez hasonlító cikkét erősíti meg, mondván, mindketten egy népszerűtlen szocialista kormány miniszterei voltak, majd kiütötték a nyeregből a főnöküket. Nem éppen e témákban várnánk egy elvben emberi jogokkal foglalkozó intézet észrevételeit.
Talán ennél is plasztikusabb képet ad az Alapjogokért credójáról a Heti Válasz múlt heti címlapinterjúja, amelyben Szánthó Miklós Kapronczay Stefániával, a TASZ ügyvezetőjével vitázott egyebek közt a menekültválság jogi dilemmáiról. Szánthó egyik jellemző érvelése: „A szakmaiság bolsevista trükk – mondta erre Csurka István. Igaza volt. A lényegi kérdés ugyanis nem a szakmainak álcázott részletszabályokra irányul, hanem arra, hogy szeretjük-e a multikultit, vagy sem. Én nem. Ti igen.”
Együttműködő partnerek
Kezdetben nem vállalta ennyire nyíltan politikai kötődését és misszióját az önmeghatározása szerint fiatal jogászokból álló kutatóközpont. A 2013 nyarán indult szervezet után kutakodó Átlátszónak eleinte az is gondot okozott, hogy azonosítsa a központ mögött álló jogi entitást. Közérdekű adatként kérték ki a Szánthó Miklós tulajdonában lévő Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. és a Fidesz pártalapítványa, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány (SZPMA) közötti szerződéseket. Ezekből vált csak világossá, hogy a kft. a kapott támogatást az Alapjogokért Központ működtetésére fordította.
Szánthó Miklós a Magyarul Balóval egyik áprilisi adásában megmosolyogta, hogy kormányközeli szervezetként mutatták be az Alapjogokért Központot, mert ezt általában „a népszavás-klubrádiós vonalon” szokták megkapni. Ugyanakkor azt is mondta, büszke rá, „hogy akár Balog Zoltán, akár Kövér László, akár Matolcsy György támogatásra érdemesnek tart minket”. A nonprofit kft. működési formának köszönhetően a központnak – szemben az alapítványokkal, egyesületekkel – nem kell tételes kimutatást közzétennie támogatóiról. Honlapjukról csupán az derül ki, hogy „partnerük” az SZPMA és a jegybank egyik alapítványa is. Szánthó szerint nem a beszámolási szabályok miatt döntöttek e forma mellett, hanem azért, mert 2013-ban egyszerűbb volt kft.-t alapítani. Ugyanezen okból a készülő civiltörvény sem vonatkozik majd rájuk, Szánthó ennek ellenére elárulta, hogy nem kapnak külföldről támogatást, a honlapjukon szintén feltüntetett Initiative Pro Mitteleuropa osztrák szervezettel csak szakmai volt az együttműködésük.
Az Átlátszó cikkeiből derült ki, hogy a Fidesz pártalapítványa a 2013-as megalakulás évében 31,6 millió, 2014-ben 49,1 millió, 2015-ben 50 millió forinttal támogatta a Jogállam és Igazság Kft.-t, vagyis az Alapjogokért Központot. A további évekre szóló támogatási összeg eddig nem volt ismert, ezért kikértük az SZPMA-tól a támogatási szerződéseket. Tavaly újabb 50 millióval kínálta meg a Fidesz alapítványa Szánthóékat, a 2017-es szerződést viszont még nem kötötték meg. Szánthó Miklós elárulta, hogy ismét 50 milliós nagyságrendben folyamodtak támogatásért, de még várnak az SZPMA kuratóriumának döntésére. A Jogállam és Igazság korábbi beszámolóiból kiderül, hogy a megítélt összegekből rendszerint 7-8 milliónyit nem a tárgyévben, hanem az azt követő évben használtak fel; valószínűleg most is a tavalyi maradványból tudnak működni.
Mivel az Átlátszó közzétette az SZPMA teljes 2013-as és 2014-es támogatási listáját, az is láthatóvá vált, hogy működése első két évében az Alapjogokért Központ kapta a legmagasabb összeget a Fidesz-alapítványtól, többet, mint a Fidelitas vagy a CÖF. E számokból kiindulva annyit megkockáztathatunk, hogy az Alapjogokért 50 milliós támogatásával 2015-ben és 2016-ban is a legfőbb kedvezményezettek között volt, és meglepő lenne, ha idén nem kapnák meg a kért 50 milliót. Ezenkívül a jegybank Pallas Athéné Domus Animae alapítványa pénzelte még két kutatási projektjüket 8,5, illetve 34,9 millió forinttal.
2015-ben A fogyasztóvédelem a pénzügyi szektorban Magyarországon és az Európai Unióban címmel végeztek kutatást Matolcsyék támogatásával, ennek egy vékony könyv és egy tematikus blog lett az eredménye. A különösen bőkezűen dotált Law and Economics projekt végén kiadták az online is olvasható Ésszel az ésszerűtlenségben tanulmánykötetet. Ebben Szánthó, Törcsi Péter és Kovács István amellett érvel, hogy míg a rendszerváltáskori alkotmány emberképe a klasszikus közgazdaságtan „Homo rationalisának” felelt meg, az új Alaptörvény közelebb áll a hétköznapi emberekhez; de szó esik a kötetben migrációról és népesedéspolitikáról is.
Kezdőtőke
Nem egészen négyévi működése során tehát a központ több mint 224 millió forintnyi közpénzt kapott a Fidesz és a jegybank alapítványaitól, amihez a közeljövőben jó eséllyel hozzáadódik újabb 50 millió. Ez eltörpül a CÖF minap nyilvánosságra került MVM-es támogatása mellett, de ahhoz képest, hogy az Alapjogokért jelenleg hét munkatárssal működik, egész szép summa. Emellett az Átlátszó 2015-ös cikke megemlíti, hogy Szánthó Miklós 2014-ben két hónapig a magyar kormány alapította Hungarian Initiatives Foundation (HIF) támogatásával kutatta a választási rendszereket az Egyesült Államokban a German Marshall Fund akadémiáján. Az oknyomozó portál szerint a HIF összesen 11 millió forinttal dotálta a programot, de arra nem válaszoltak, hogy Szánthó mellett hányan kaptak még ösztöndíjat. Ezt kérdésemre Szánthó Miklós sem tudta megmondani.
„Az Alapjogokért Központ alapítói az ifjúkonzervatívok azon szárnyához tartoznak, amelyik meglehetősen kritikátlanul viszonyul a kormánypártokhoz. Ettől még nem rossz emberek” – mondja egy a miliőt ismerő forrásunk. Az alapítók pártkötődése elég egyértelmű. Törcsi Péter korábban a KDNP ifjúsági szervezete, az IKSZ alelnöke volt, 2013-ban pedig a Fidesz–KDNP jelöltjeként nyert a solymári időközi képviselő-választáson. Szánthó Miklós is belépett az IKSZ-be, Törcsivel ott ismerkedett meg, Kovács Istvánnal egyetemi évfolyamtársak voltak, és a Fidelitasban is együtt tevékenykedtek. Szánthó Miklós az aktív politizálással már felhagyott. A központot ők hárman képviselik a nyilvánosság előtt, a többi munkatárs kiléte nem ismert, Szánthó a nevüket az Európai Parlament jogi és állampolgári bizottságának februári, Magyarországgal foglalkozó ülésén sem árulta el egy képviselői kérdésre. Korábban a központnak dolgozott Mikula Klaudia (szintén IKSZ-tag), de ő tavaly február óta a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány projektmenedzsere.
Az SZPMA támogatási szerződéseihez 2013-ban és 2014-ben költségvetési terveket is csatoltak, ezekből tudjuk, hogy az ügyvezető és a vezető elemzők munkabérét nettó 200 ezer forint körülire lőtte be az Alapjogokért Központ. A későbbi évekből költségvetés nem elérhető, így a munkatársak jelenlegi fizetését nem ismerjük, Szánthó Miklós azt mondja, egy nonprofit kft.-nél ez üzleti titok, nem tartozik a nyilvánosságra. Más civileknél sem tartaná szükségesnek a személyhez köthető juttatások nyilvánosságát, hiába merült fel kormányzati körökben a civil szervezetek vezetőinek vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége.
Honlapjuk szűkszavú meghatározása szerint az Alapjogokért Központ célja „a jogállami működéssel és alapjogvédelemmel kapcsolatos tudományos kutatás és elemzés”. Szánthó Miklós irányultságában nemzeti-konzervatív elemző intézetként beszél a központról. „Megpróbáljuk megtalálni a kényes egyensúlyt a természetes, teremtő adta jogaink és a szélesebb társadalom érdekei között” – mondja. Az SZPMA felé leadott első beszámolójukban szerepel, hogy a központ megalapításának kifejezett célja volt „a Magyarországot az elmúlt években ért politikai indíttatású hazai és nemzetközi kritikák” szakmai megválaszolása. Szánthó nem tagadja, hogy frusztrálta őket a „2013-ban tetőfokára hágó mértéktelen kritikaáradat”. Szerinte számos megalapozatlan butaság hangzott el például az Alaptörvénnyel, a médiatörvénnyel, az egyházügyi törvénnyel vagy a választási rendszer átalakításával kapcsolatban.
Erősíti a szervezet Fidesz-közeliségét, hogy az SZPMA kuratóriuma az első, 31,6 milliós támogatást ugyanazon a napon – 2013. június 17-én – ítélte meg a számukra, amikor a Jogállam és Igazság Kft. cégbírósági bejegyzése befejeződött. A kft.-nek 2015 nyaráig Szánthó mellett tulajdonosa volt Nagy Gábor is. Ő egy másik cég, a DIVORTON Kft. tulajdonosai között éppen váltotta Schaller Ernőt, az SZPMA külügyi igazgatóját. Szánthó Miklós ennek ellenére azt mondja, nem a Fideszben kezdeményezték a központ létrehozását. „Mielőtt megalapítottuk volna a céget, nyilván szétnéztünk a terepen, hogy ki tudna esetlegesen kezdőtámogatást biztosítani. Megkerestük az SZPMA-t is, azt a visszajelzést kaptuk, hogy örülnek minden hasonló kezdeményezésnek, hajlandók megfontolni a pályázatunkat, így belevágtunk” – emlékszik vissza az ügyvezető.
Kiszervezés
Az általunk megkérdezett jogászok nincsenek túl jó véleménnyel az Alapjogokért Központ tevékenységéről, azt mondják, az intézmény munkatársainak tudományos tevékenysége gyakorlatilag nincs, publikációik kimerülnek az Alapjogokért nevében közzétett elemzésekben. Lattmann Tamás nemzetközi jogász, aki különböző tévéműsorokban többször is együtt szerepelt Szánthó Miklóssal, úgy véli, nem az igazgató képességeivel van baj. „Érezni, hogy törekszik a felkészültségre, de ha valaki ennyire függ a politika napi témáitól, illetve nem az érdeklődés, hanem a megbízás vezeti, akkor nem tud elmélyülni egy-egy témában, így alapfelkészültsége bizonyos pontokon megbicsaklik.” Példaként említi: úgy látta, Szánthót Baló György műsorában meglepetésként érte, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) az eljárási szabályokat, intézményeket meghatározó kiegészítő jegyzőkönyvei csak teljes konszenzussal módosíthatók. Jogászkörökben úgy tartják, az Alapjogokért Központ elég szorosan „be lehet kötve” Gulyás Gergelyhez, a Fidesz törvényalkotásért felelős frakcióvezető-helyetteséhez, illetve az Igazságügyi Minisztériumhoz. Valószínűtlen például, hogy nagy port kavart márciusi felvetésüket az EJEE-ből való esetleges kilépésünkről felsőbb jóváhagyás nélkül tették.
Szánthó Miklós azt mondja, a törvények, kormányzati lépések előkészítésében leginkább nyilvános javaslataikkal, ajánlásaikkal vesznek részt, bár elhívják őket az IM és az Emmi különböző egyeztető testületeibe, az emberi jogi munkacsoportba vagy az antiszegregációs kerekasztalra. Az EJEE-vel kapcsolatos közleményükre hivatalos kormányzati reakció nem érkezett, bár Szánthó annak nagyon örült, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Néppárt máltai kongresszusán beszélt a strasbourgi bíróság reformjának szükségességéről. „A valódi probléma ugyanis nem az egyezménnyel van, hanem az azt kiterjesztően értelmező bírósággal” – mondja Szánthó. Feladataik közé tartozik még a nemzetközi szervezetek – EBESZ, Európa Tanács – Magyarországra látogató misszióinak tájékoztatása, bár az igazgató szerint ebben eddig nem sok sikert értek el. „Meghallgatják az érveinket, a nyitottságuk bizonyítékaként feltüntetnek a jelentésük mellékletében, de az érdemi tartalomban semmi nem köszön vissza abból, amit elmondtunk” – panaszolja.
Lattmann Tamás azt mondja, sokáig ódzkodott attól, hogy leüljön vitatkozni az Alapjogokért Központtal, mert úgy érezte, ezzel csak hitelesítené a szakmai múlt nélküli, politikusok kiszolgálására törekvő szereplőket. De miután a központ a strasbourgi bíróság egy ítéletére reagálva – amelyben két bangladesi menedékkérőnek adtak igazat a magyar állammal szemben – belengette a kilépés lehetőségét az EJEE-ből, úgy érezte, ez olyan súlyú ügy, hogy a közönségnek az ellenvéleményt is meg kell hallania. Az EJEE ügye Szánthóéknak is érezhetően kulcsfontosságú: talán ezzel sikerült először átütniük a nem kormányoldali nyilvánosság ingerküszöbét, az eset ráadásul megvilágítja egész világnézetük, jogi gondolkodásuk esszenciáját. Ez pedig az egymással együttműködő civil szervezetek, tudományos központok és nemzetközi jogi fórumok bírálatából áll, és leginkább a „politika eljogiasítása”, az „alkotmányjog nemzetköziesítése” és a „döntéshozatal kiszervezése” hívószavakkal írható le.
„Amikor azt mondom, hogy a döntéshozatalt választói legitimációval nem bíró szereplőknek szervezik ki, az alatt nem azt kell érteni, hogy – mondjuk – a Helsinki Bizottság törvényeket alkot. De pont a bangladesi migránsok ügyében a Helsinki Bizottság egyszerre volt a felperesek jogi képviselője és egyben igazságügyi szakértő, hiszen a strasbourgi bíróság olyan országjelentések alapján értékelte a magyar menekültügyi rendszert, amelyek a Helsinki Bizottság terepmunkájára támaszkodtak. Jellemző példája ez az emberi jogi fundamentalista jogértelmezés és jogalkalmazás találkozásának” – magyarázza Szánthó. A CEU-ügyet is képes ezen a szemüvegen keresztül értelmezni. „Soros Györgyhöz köthető civil szervezetek nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, amely hivatalosan is elismerné a társadalmi nemek létezését. Tudományos alátámasztásként persze vígan tudnak hivatkozni a Soros-egyetem gender tanszékének anyagaira” – mondja.
Azt azért Szánthó sem gondolja, hogy minden egyes lépés mögött Soros áll. „A világ nem egy nagy, hanem sok kis összeesküvés. Soros György nyilván nem tart egyeztetést minden reggel arról, hogyan kritizálják a magyar kormányt, hogyan rombolják le Európa zsidó-keresztény gyökereit. A hálózatosodás miatt mára automatizálódott a folyamat, a nyílt társadalom eszmerendszerétől áthatott szervezetek, tudományos és jogi fórumok ugyanazzal a szókészlettel, ugyanolyan irányban reagálnak egy-egy fejleményre.”
„Elhitették a civilnek álcázott szervezetek, hogy alapjogokkal csak az emberi jogi fundamentalizmus talajáról lehet foglalkozni. Ezen a beállítódáson próbálunk változtatni” – mondja végül, amikor arról kérdezem, nem érzi-e félrevezetőnek az Alapjogokért Központ megnevezést egy olyan szervezetnél, amely épp az alapjogok túlságosan széles értelmezése ellen foglal állást. S hogy lehet-e ezt folytatni akkor, ha a Fidesz ellenzékbe kerül? „A támogatóink nevében nem tudok nyilatkozni, de én nagyon szeretem ezt a munkát, egy esetleges kormányváltás után is szeretném folytatni. A jövő kifürkészhetetlen: ha 2013 elején valaki azt mondja nekem, hogy négy év múlva egy országos hetilap címlapján fogok szerepelni, biztosan kiröhögöm.”
| Jogi orbánizmus Míg a kezdeti években az Alapjogokért Központ tevékenysége az Orbán-kormányt ért – elsősorban nemzetközi – kritikák hosszabb, 3-6 oldalas elemzésekkel történő visszaverésére koncentrált, az utóbbi időben ezek száma jelentősen megcsappant, 2017-ben például mindössze egy elemzést tettek közzé honlapjukon a „nemzetállamok erős Európájáról”. Már 2015-ös beszámolójukban azt írják, hogy „az aktuális jogi kérdések elemzése rendszeressé és gyorsabbá vált a 2014-es évhez képest, az elemzések publikálása áthelyeződött a közösségi média felületeire”. A központ facebookos aktivitása mellett Szánthó, Törcsi és Kovács a kormánymédia napi szereplői, az Echo Tv, a közmédia, a Magyar Hírlap, a Demokrata és a Magyar Idők is rendszeresen megszólaltatja őket. A nyilvánosan elérhető információk szerint eddigi működésük során három konferenciát szerveztek: kettő a már említett MNB-alapítványos projektekhez kapcsolódott, egy pedig A felzárkózás lehetőségei és esélyteremtés a köznevelésben címmel, kormányzati szereplőkkel bőven ellátva vitatta meg az iskolai szegregációt. A nemzeti (alkotmányos) identitás védelme, a jog nemzetköziesítésének és a bírói aktivizmusnak – különösen a Sólyom László-féle Alkotmánybíróság „láthatatlan alkotmány” koncepciójának – a bírálata Trócsányi László igazságügyi miniszter, valamint Pokol Béla és Varga Zs. András alkotmánybírók gondolkodásmódjához közelíti az Alapjogokért Központot. Utóbbiak érvrendszerét, alkotmánybírósági különvéleményeit rendszeresen hivatkozzák is elemzéseikben. Bár a központ nemzeti-konzervatív intézetként határozza meg önmagát, megszólalásaikon kevéssé üt át az emberi jogok konzervatív olvasata. Egy jogász forrásunk megjegyzi, hogy alig-alig látni tőlük megszólalást a klasszikus konzervatív témákban, az abortusz, az eutanázia vagy a vallásszabadság kérdésében, ehelyett „inkább a kormányzati politikát csomagolják jogi mázba”. |
