A Néma sikoly című, 1984-es ismeretterjesztő filmet, amelyben részletesen bemutatnak egy abortuszt, a kilencvenes évek végén láttam egy „felvilágosító” óra keretében: 11–12 éves társaimmal végig kellett néznem, hogyan menekül a magzat a műszerek elől. Jól kivehetően megmutatták a kiürített méh tartalmát, véres kicsi lábak, kezek és fejek sorakoztak vödrökben.
Máig nem értem, miért gondolta azt bárki, hogy erre a látványra készen áll egy ennyi idős gyerek, továbbá nem emlékszem arra sem, hogy a vetítésről előre tájékoztatták volna a szüleimet. „Filmélményem” óta eltelt húsz év és csodálkozom, hogy ez a fajta „felvilágosítás” továbbra is használ ilyen elrettentő eszközöket.
Zokognak
„Vannak, akik nem tudják megbecsülni ezt a kincset, hogy gyerekük lehessen” – mondta elcsukló hangon egy 13 éves kislány a Vendég a háznál c. rádióműsor ez év májusi adásában. Majd hozzátette, hogy szörnyű dolog, ha valaki eldobja magától a kisbabáját. Azután beszélt erről, hogy kilépett a Bus4Life elnevezésű buszból, ahol szexuális felvilágosító előadásokat hallott, illetve egy abortuszról szóló animációt nézett meg a társaival.
| ||
A műsorból kiderült, a gyerekeknek fogalmuk sem volt arról, hogy mit fognak látni. „A tanár azt mondta, hogy őt nagyon megrázta” – mondja az egyik fiú, mikor arról kérdezik, kaptak-e előzetes tájékoztatást a foglalkozásról. A riporter kissé csodálkozva mondja, hogy egy komplett osztály közeledik felé, remegve a zokogástól.
„Tulajdonképpen tapintatos film volt ez, de mégis ennyire megindított benneteket. Ez egy rajzos animáció, nem igazi abortusz, jó, hát azt lehetett látni, hogy van feje, lába a babának” – próbálja enyhíteni a gyerekek rémületét, de azok sírva mesélik tovább, mennyire kikészültek. Az egyik fiú szerint „ez túl erős volt”. „Még egy 16 éves gyereknek is sok lehet ez” – teszi hozzá egy másik.
A szervezőket is meglepte a tömeges reakció. Bergs Zsuzsanna, a Kiáltás az Életért Egyesület munkatársa azt mondta, hogy tapasztalataik szerint legfeljebb egy-egy nézőre szokott ekkora hatással lenni ez a film, érdekes, hogy most egy egész osztály jött ki sírva. „Valószínűleg az osztály volt ilyen érzelemdús.”
A buszt az egyesület egy nemzetközi missziós szervezettől, az Operation Mobilisation – magyar nevén Onézimusz – Alapítványtól bérelte. A busz számos más országban járt már szexuális felvilágosító programjával. (A Bus4Life mögött álló szervezetekről lásd Állami hátszéllel című keretes írásunkat.)
A program során egy szűk buszba ültetik be a gyerekeket, ahol a vetítések miatt félhomály van. Még mielőtt bárki bármit mondana nekik, kéretlenül is szembesülnek a művi terhesség-megszakítás lépéseivel: rajzos ábrákon látható például, hogyan kaparják ki a maradék testrészeket a méhből. Az előadás alatt három 4 perces videót látnak a gyerekek: az első a megtermékenyítésről és a magzati fejlődésről szól, a másodikban egy animált abortuszt lehet látni, a harmadik videó pedig egy kivágott részlet a Mom at Sixteen című 2005-ös játékfilmből.
„Fel szoktam készíteni a gyerekeket, hogy ez egy picit morbid lesz. Nem szeretjük nézni ezt a filmet, de szükségszerűnek tartjuk, hogy megnézzük, mert inkább most szörnyedjenek el egy picit, mint hogy elmenjenek abortuszra” – mondja ezt az egyik előadó egy nyolc hónappal ezelőtti videón, amelyet az Ajkai Szó készített, amikor a busz a városban járt.
A felvételen látszik, hogy a férfi pedagógusoknak vázolja az előadás menetét, azonban a Vendég a háznál riportjából az derült ki, hogy a tartalom nem minden esetben aratott sikert: akadt olyan pedagógus, aki arra hivatkozva utasította el a programot, hogy az iskola nem közvetíthet határozott értékrendet az abortuszról. Az előadó megfogalmazása többször aggályos, például azt mondja, az orvos feladata az, hogy a babát az élők sorából átküldje a másvilágba.
A videó még úgy is megrázó, hogy rajzolt módon mutatja az abortusz fázisait – a beavatkozáshoz szükséges eszközöket pedig nem animálva, hanem valóságos formájukban láthatjuk. A gyerekek hosszú másodpercekig nézhetik, ahogy a szinte újszülötthöz hasonlító magzat békésen ring az anyaméhben, majd a vákuumcső hirtelen letépi a fejét, később az összes többi testrészét darabokra szakítja és kiszívja; utána jön a maradék testrészek kikaparása.
„Szinte semmilyen elvárásnak nem felelt meg, amit alkalmazni lehet pszichológiailag gyerekeknél. A program nem megfelelő 14 év alatti gyerekeknek, az előadók pedig mellőztek minden olyan eszközt, amelyet ideális esetben használni kell egy szexuálisnevelés-órán” – mondja ezt már egy általános iskolában dolgozó, neve elhallgatását kérő szexuálpszichológiai szakpszichológus, akit most nevezzünk Rékának.
Ő rendszeresen tart felvilágosító foglalkozásokat abban az intézményben, ahová a Bus4Life csapata is ellátogatott. Elsőre azt gondolta, be lehet engedni ezt a programot az iskolába, bár úgy vélte, jobb, ha ő maga is beül a gyerekekkel. Ez 2018 tavaszán történt; emlékei szerint az előadók nem árulták el szakmai végzettségüket, csak arról beszéltek bemutatkozásként, hogy egyikőjük sem esett át még abortuszon, és vannak gyermekeik, akiket vallásos neveltetésben részesítenek.
Réka szerint a program jól indult, egy korrekt és tudományosan hiteles videót néztek meg a fogantatástól a magzat fejlődésén át a születésig. „A baj a folytatással volt. Semmi nem érdekelte őket abból, hogy a gyerekek mit tudnak vagy gondolnak a szexualitással kapcsolatban, irányított kérdéseket tettek fel egészen addig, amíg valaki nem azt a választ adta, amit ők sugalltak nekik. Az előadásban keveredtek a tények és a hiedelmek.Teljesen irreális dolgokról volt szó, amelyeket ők tényként állítottak be” – meséli a pszichológus.
Szerinte a foglalkozás során az előadók minősítették a magyarországi abortusztörvényt, amely megítélésük szerint nem jó, továbbá összemosták a természetes vetélés és a művi abortusz fogalmát. „Teljesen mindegy volt, ki hogyan veszítette el a magzatát, azt sugallták, minden esetben posztabortusz-szindrómát okoz, ami egy életen át tartó lelki torzulás, és az a nő, aki nem hordta ki a magzatát, ezáltal lelkileg selejtes lett” – idézi fel Réka.
„De mondok jobbat – folytatja –, közölték, hogy egy nőnek egész életében két-három orgazmusa van összesen, és mivel az orgazmusnak az a feladata, hogy a teherbe esést segítse, ha ezt nem a megfelelő partnerrel használják fel a lányok, akkor később nem lehetnek már terhesek.”
Megkerestük az egyesületet, ahonnan kérdésünkre azt válaszolták, hogy a program anyagát iskolai védőnőkkel együtt állították össze, egyrészt a már eleve meglévő anyagaikból, másrészt a védőnők (orvosok, biológusok) által rendelkezésükre bocsátott munkákból. „Az iskolalátogatások során további védőnők, gyermekorvosok, biológiatanárok is megismerkedtek ezzel az anyaggal, amit ők is tudományosan helytállónak és pontosnak, a diákok számára pedig fontos témafelvetésnek és hasznos tájékoztatásnak ítéltek” – áll lapunknak küldött válaszukban.
| ||
Az egyesület szóvivője, Horváth István kitér arra is, hogy mivel ez súlyos és érzékeny téma, helyszínenként alaposan megvizsgálták, mit és hogyan képviselnek. Állítja, a pedagógusoknak volt lehetőségük előre megnézni a levetíteni kívánt videókat, és volt, hogy az előzetes betekintés után többen nem kérték az abortuszos anyag bemutatását.
Réka szerint lehet, hogy azóta változott a gyakorlat, de náluk senki sem látta előzetesen a filmeket. „Egy életvédő felvilágosító programmal kerestek meg minket, hangsúlyozva, hogy szó esne a fogamzásgátlásról és az abortuszról is” – emlékezik vissza a pszichológus, aki az életvédő kifejezés miatt gondolta úgy, hogy nem árt, ha ő is jelen van a foglalkozáson. Amin végül a fogamzásgátlásról nem esett szó, csak szüzességi fogadalomról és az abortusz okozta traumákról.
Kikészít
„Lényeges kérdés, hogy egy ilyen program hogyan illeszkedik a gyermekek kognitív fejlődéséhez, ugyanis 11 és 16 éves kor között alakul ki az a képesség, amely alapján a gyerek képes az ellentétes információkat összerendezni, hipotéziseket megkérdőjelezni és több szempontot is figyelembe venni” – mondja Varga Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus a Bus4Life programmal összefüggésben.
A szakember szerint e korosztályban széles spektruma figyelhető meg ennek a fejlettségi szintnek; egyes gyerekeknél ez még egyáltalán nem alakult ki, és az ebben a szakaszban kapott megrázó információ hosszú távú szorongást válthat ki a gyerekből.
„Konkrétan az abortusszal kapcsolatban egy ilyen élmény befolyásolhatja a szexualitáshoz és a terhességhez való viszonyt, mert az nem reális tudáson, hanem szorongáson alapul” – állítja Varga Zsuzsa, aki szakmai munkája során találkozott olyan nővel, aki hasonló esettől eredezteti szorongását a teherbe eséstől. A szakpszichológus szerint látszik, hogy a Bus4Life program célja a prevenció, de egy nem kívánt magzat megtartása kamaszkorban nem biztos, hogy a legjobb döntés.
| ||
A Bus4Life pedagógiai módszereiről hasonló a véleménye Halász Sára terapeutának is, aki maga is tart szexuális felvilágosító órákat. „Nem tartom építő módszernek a félelemkeltéssel való tájékoztatást. Azt nem lehet eltagadni, hogy az abortusz borzasztó nehéz és megterhelő döntés, de sokkal fontosabbnak gondolom, hogy arról beszélgessünk a kamaszokkal, mi vezet az abortuszhoz” – mondja a terapeuta.
A korábban említett rádióműsorban például a kislányok maguktól mesélnek arról, hogy a fiúk sokszor erőszakosak velük és a lányok általában akaratuk ellenére veszítik el a szüzességüket, mert partnerük nem elég türelmes. Halász Sára szerint nagyon fontos lenne, ha egy ilyen programban a hangsúlyt azokra a témákra fektetnék, amelyeket maguk a gyerekek hoznak szóba, például a nem kívánt szexuális együttlét kérdését.
„Részt vettem olyan szakmai anyag kidolgozásában, amely abban segít a pedagógusoknak, hogyan beszéljenek az abortuszról. Nem jó, ha felkészületlenül éri a gyerekeket ez a téma. Először meg kell ismerni, hogy pontosan milyen információik vannak erről. Ezenkívül fontosnak tartom, hogy ellene menjünk annak a megközelítésnek, miszerint a nő onnan kezdve, hogy megfogant, másodrendű a magzathoz képest. Továbbá fontos arról is beszélni, hogy a tinédzserkori terhességek nagy részét felnőtt férfiak okozzák” – állítja a terapeuta.
Mivel az ajkai tudósításból, illetve Réka beszámolója alapján úgy tűnt, hogy az egyesület nem ejt szót a nemi erőszak témájáról, rákérdeztünk erre is. „A nemi erőszak, a beteg baba és a tiniterhesség esetei, továbbá az anya életének veszélyeztetettsége (például egy méhen kívüli terhesség esetében – ahol az anya életét műtéti úton meg tudjuk menteni, de a babát elveszítjük) részét képezik az előadásnak” – írták.
A program záró videója (a Mom at Sixteen c. filmből kivágott részlet) a szervezők szerint azt próbálja bemutatni, milyen nehéz a tizenévesen anyává váló lányok élete a szülés után – de ez még mindig jobb, mintha elvetették volna a magzatot. Ehhez képest a jelenet nem állít semmi ilyesmit, annyit látunk, hogy egy B kategóriás játékfilmben néhány kamasz lány az iskolai menzán nagyobb tömeg előtt mondja el, hogy gyereket szültek.
„Ez az univerzum válasza arra, hogy az élet folytatódik” – mondja a film főszereplője azt sugallva, hogy egy kisbabát nem lehet nem megszülni, teljesen mindegy, hogy a várandós kismama hány éves; az egyetlen út a terhesség kihordása, mert a gyermek az első, nem számít, ha maga az anya is gyerek még.
Folytatnák
A Bus4Life előadása 45 perces, osztályonként egyszeri alkalom. Azt a szervezők is elismerik, hogy a látottak után érdemes a diákokkal többször elbeszélgetni, további foglalkozásokat tartani. A hazai iskolarendszerben azonban a szexuális felvilágosítás meglehetősen esetleges, van olyan intézmény, ahol egyáltalán nincs.
„Ideális esetben ezt meg kellene előznie egy olyan hosszabb felvilágosító programnak, amelynek során a gyerekek megtudják, hogyan zajlik a magzat fejlődése, mit jelent a szexualitás, a beleegyezés vagy az engedélykérés. Megfelelő előkészítés után lehet beszélni az abortuszról, de fontos, hogy mindezt árnyaltan tegyék. Essen szó arról, hogy a gyerekeknek is van önrendelkezési joguk, beleszólhatnak abba, hogy mi történik a testükkel, felhíva a figyelmet arra, hogy egy nem kívánt terhesség kihordásának is vannak negatív testi és lelki következményei, nem csak az abortusznak” – mondja Varga Zsuzsa.
Réka az előadás után beszámolt negatív tapasztalatairól az iskola vezetőségének, ami után az intézmény úgy döntött, hogy a jövőben nem jöhet hozzájuk a Bus4Life csapata.
A Réka által kísért osztály idő hiányában nem jutott el az abortuszos videóig.
„Pedig az előadók nagyon szerették volna megmutatni” – mondja a szakpszichológus, aki az előadás után több alkalommal leült a gyerekekkel, hogy feldolgozzák a buszban szerzett élményeket. „Lehet, hogy azonnal fel kellett volna állnom és kivinnem őket az előadásról – mondja –, de akkor nem tudtuk volna megbeszélni később, hogy mi az, ami nem volt ezzel rendben.”
A program, amely két év alatt hatezer diákot ért el, jelenleg nem fut, de az egyesület szeretné folytatni a buszos felvilágosítást, mivel tájékoztatásuk szerint számos iskola jelezte, hogy örömmel visszavárják őket.
| Állami hátszéllel Az Operation Mobilisation egy amerikai gyökerű missziós szervezet, amelynek magyarországi leágazása rögtön a rendszerváltás után megjelent Onézimusz Alapítvány néven. A busz, amely nemcsak abortuszellenes iskolai felvilágosításnak, hanem hittérítő foglalkozásoknak, bibliakörnek vagy keresztény könyvesboltnak is otthont ad, számos országban járt már. Az Onézimusz főbb tevékenységei között szerepel egyebek mellett a magyarországi gyülekezetek felkészítése a világmisszióra, illetve új gyülekezetek alapítása. A Bus4Life „felvilágosító programja” mellett szerveznek angoltanfolyamokat is, utóbbi célja a helyi lakosság elérése és az evangélium átadása a nyelvtanulás során, illetve a megtértek beépítése a gyülekezetbe. Magát a Bus4Life programot számos egyesülettel közösen végzik (Kiáltás az Életért Egyesület, Magyarok Európában Egyesület, Magyar Evangéliumi Szövetség – utóbbi mögött feltűnik a református egyház is). Az elérhető beszámolók alapján a két egyesület rendszeresen részesül állami támogatásban. A Kiáltás az Életért Egyesület által készített Életút című magazin például a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA), illetve az emberminisztérium támogatásával jött létre. Az anyag érdekessége, hogy az egyik számban a fogamzásgátlásról szóló résznél a hormonális fogamzásgátló módszereket erkölcsi szempontból megfontolandónak ítélik, viszont a természetes megoldásokat (naptármódszer, hőmérőzés stb.) meleg szívvel ajánlják, mivel azok úgymond nagyon biztonságosak. Az Életútrésze a Bus4Life programnak is, legalábbis a buszban láthatók ezek az anyagok. Az Emmi 2018-ban támogatta az egyesület szervezte életvédő konferenciát is. A Magyarok Európában Egyesület elérhető pénzügyi beszámolója meglehetősen hiányos. A központi költségvetésből 2018-ban kaptak 5 millió forintot, de hogy mire, azt pontosan nem tudni, a dokumentumban az értelmezhetetlen „lőzés” kifejezés szerepel. A közhasznú tevékenység 2018-as fő eredménye között említik a Bus4Life busz programját, bár ennek kifejtése is zavaros, tele hiányos mondatokkal. Albertné Görgey Zsuzsanna egyesületi elnök az evangelikus.hu honlapon tájékoztat a szervezet munkájáról, világszemléletéről. „Ismét háborúban vagyunk, ahol naponta százhúsz néma sikollyal múlik ki az élet. 1956. június 4. óta a hatmilliót is meghaladta az állami engedéllyel, saját kérésre, orvosi segédlettel kiirtott hazánkfiainak száma. A segítségnyújtás eszközeivel mentünk ki a halál árnyékának völgyéből magzatokat és a pusztulás verméből nemzőiket” – írja Albertné, aki rendszeres vendége az Echo Tv-nek. Nevéhez kapcsolódik a Séta az életért című életvédő esemény, amelyet tavaly egy az egyben a Fidesz pártalapítványa finanszírozott. A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság támogatásával három évig prevenciós programokat végeztek (ehhez használták a buszt is) az Ócsai Halászy Károly Általános Iskolában, illetve a NEA is támogatta őket hasonló foglalkozások megtartásához. Továbbá a Magyarok Európában Egyesület közös közleményt adott ki például a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalommal vagy a CitizenGO-val. Az utóbbi oldal indított homofób kampányt a Coca-Cola reklámjai miatt. (A szélsőjobb petíciós platformjáról lásd korábbi cikkünket: Gender, Jézus, botmixer. Magyar Narancs, 2019. augusztus 8.) |
(Közreműködött: Keller-Alánt Ákos)
