Feljött az ellenzék a közvélemény-kutatások szerint

Száz lúderő

Belpol

A közös listás indulást bejelentő hat ellenzéki párt összesített támogatottsága több felmérésben is meghaladta a Fideszét. Mi áll a folyamat mögött, és milyen esélyekkel megy neki az ellenzék a következő választásnak?

Karácsony előtt a hat együttműködő ellenzéki párt – a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd – vezetői bejelentették, hogy közös országos listát állítanak a 2022-es választásokon. Abban már korábban megegyeztek, hogy közös egyéni jelölteket és közös miniszterelnök-jelöltet indítanak, így a december 20-i döntéssel lényegében biztossá vált, hogy 2022-ben az előző választásokkal ellentétben megvalósul a szinte teljes ellenzéki összefogás (a mérhető támogatottsággal rendelkező pártok közül jelen állás szerint csak a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és az ellenzékinek aligha nevezhető Mi Hazánk marad ki az együttműködésből).

Az ellenzéknek persze e tekintetben nem sok mozgástere maradt azután, hogy a választási törvény decemberi módosításával a Fidesz 27-ről 71-re emelte az országos lista állításához szükséges egyéni jelöltek számát, ellehetetlenítve ezzel a két- vagy háromlistás koordinált indulás forgatókönyvét. A törvénymódosítás valódi motivációjáról csak sejtéseink lehetnek, azonban érdemes megjegyezni, hogy a tárgyalások menetét ismerő ellenzéki források szerint ettől függetlenül is a közös lista felé haladt a hatpárti szövetség. Kevesebb, mint másfél évvel a 2022-es választás előtt ezzel végérvényesen felbomlani látszik Orbán Viktor „centrális erőtere”, pedig 2010 után kifejezetten erre találták ki az új, a többségi elvet erőteljesebben érvényesítő választási rendszert. De nemcsak emiatt fájhat a miniszterelnök feje: a nyár vége, a második járványhullám felfutása óta a Fidesz folyamatosan gyengül, az ellenzék pedig erősödik a közvélemény-kutatások alapján, mára az aggregált modellekben is az ellenzék vette át a vezetést. A számok körül sok a bizonytalanság, és még rengeteg minden történhet 2022 áprilisáig, az azonban mai tudásunk alapján biztosnak tűnik, hogy a következő választás összehasonlíthatatlanul szorosabb versenyt ígér, mint az előző három.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.