Szél Bernadett a Természettudományi Múzeum sorsáról érdeklődött, Rétvári erre megvádolta a vidékiek lenézésével

  • narancs.hu
  • 2019. július 13.

Belpol

Kérem, öntelt stílusát tartogassa lakossági fórumaira.

Szél Bernadett és Szabó Szabolcs országgyűlési képviselők írásbeli kérdést intéztek Kásler Miklós emberi erőforrások miniszteréhez „Mik a tervei a kormánynak a Magyar Természettudományi Múzeummal?" címmel, szúrta ki a Hvg.hu.

A kormány ugyanis korábban megszellőztette, hogy Debrecenbe költöztetik az intézményt, de végleges döntést azóta sem hoztak, így a képviselők szerint bizonytalanságban tartják az intézmény dolgozóit. Egy tavaly év végi kormányhatározat ugyanakkor az intézmény vidékre költöztetésének vizsgálatát irányozta elő.

A képviselők felvetése szerint a múzeumnak a kutatási infrastrukturális adottságok és az általános hozzáférés miatt a fővárosban lenne a helye.

De arra is rákérdeztek,

  • milyen tervező munka folyik jelenleg a végleges elhelyezéssel kapcsolatban, illetve
  • mit gondolnak a múzeum koncepciójáról, miszerint létre lehetne hozni egy debreceni tagintézményt?

Rétvári erre „tájékoztatta“ Szélt arról, hogy "Magyarországnak gyönyörű fővárosa Budapest, de ez nem ok arra, hogy Ön a vidéki városokról és azok lakóiról ilyen lenézően írjon. (...) Kérem, öntelt stílusát tartogassa lakossági fórumaira."

Egyébként pedig „a múzeum egységes elhelyezésének és működésének, valamint az intézmény hoszsú távú fenntarthatóságának tervezése folyamatban van“.

A Magyar Természettudányi Múzeum Debrecenbe költöztetésének tervéről, és arról, hogy a kormány - Palkovics László és Kósa Lajos szándéka nyomán - egyoldalúan megkezdte a Magyar Természettudományi Múzeum vidékre költöztetésének előkészítését, itt írtunk hosszabban.

false

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.