A tudóstársadalom régóta aggódik a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) jövőjéért, s a kormány bejelentése csak fokozza a félelmeket.
Hiszen az ellenérveknek se szeri, se száma: az évekig tartó és csillagászati árú költözéssel feleslegesen károsodna az egyedülálló, különösen sérülékeny, tízmillió tételes gyűjtemény, a fővároson kívül a múzeum tudományos tevékenysége mindenképp szerényebb színvonalú lenne, arról nem is beszélve, hogy a kiállítások vidéki helyszínen a nagyközönség számára is nehezebben elérhetők.
Nagyerdő, tankúsztató, Fancsika
„…létrehozzuk az új Természettudományi Múzeumot. Egyelőre úgy tűnik, hogy ez valahol vidéken, az egyik nagy egyetemi városunkban jön létre, hogy méltó feltételeket tudjunk teremteni” – mondta Palkovics László innovációs és technológiai miniszter december 9-én az ATV-nek.
Ekkor vált nyilvánossá az a szakmai körökben régóta terjedő pletyka, hogy a kormány komolyan gondolja az MTM kiköltöztetését a hajdani Ludovika épületéből, és az új helyszínt vidéken, mégpedig Debrecenben képzeli el. Az Index információi szerint a kormány a Palkovics-interjú utáni héten egy személyes találkozón tájékoztatta a múzeum vezetését a költöztetés tervéről – a kiszivárgott információmorzsák alapján az álláspontok meglehetősen távol állnak egymástól, ugyanis maga a múzeum nem számol a vidékre költözés lehetőségével. (Természetesen az MTM főigazgatóját, Korsós Zoltánt is megkérdeztük volna minderről; az interjú meghiúsulásáról lásd keretes írásunkat.)
| ||
Pár nappal később már a Magyar Közlönyben olvashattunk a kormány döntéséről: az Emberi Erőforrások Minisztériuma fenntartásában működő, egyes országos közgyűjtemények vidéki elhelyezéséről és az általuk nyújtott vidéki szolgáltatások fejlesztéséről szóló határozat szerint az országos közgyűjtemények vidéki szerepvállalásának erősítése miatt a kormány elkezdi vizsgálni az MTM és a Petőfi Irodalmi Múzeum részeként működő Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet vidéki elhelyezésének lehetőségét, valamint gyűjteményük digitalizálásának szakmai feltételeit.
A határozatból kiolvasható még egy országos műtárgymozgatási program előkészítésének terve is: a szándék minden bizonnyal az, hogy az országos gyűjtemények raktárban lévő darabjainak egy részét rendszeresen vidéken állítsák ki. Az érintett minisztereknek március 15-ig kell letenni a költöztetési tervet a miniszterelnök asztalára, május 15-ig pedig már a kormánynak kell elküldeni az előterjesztést ugyanebben a témában.
Ezen a ponton állt bele a történetbe nyilvánosan is Kósa Lajos, a Fidesz országgyűlési képviselője, debreceni erős embere a Debrecen Televízió Köz-ügy című műsorában: „Egy kétségtelen, hogy a Természettudományi Múzeum vidékre költöztetésénél Debrecen a megcélzott helyszín. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy az első döntő ütközetet megnyertük.” Kósa szerint a lehetséges költöztethető intézmények közül Debrecennek az MTM a legjobb, mert „nagyon jól meg lehet csinálni, óriási látogatószámot produkálhat”.
| ||
A politikus azt is látni véli, hogy milyen múzeumra volna szükség: „Ma már nem is múzeumot, hanem tudományos élményparkot építünk a szó nemes értelmében.” Az ugyanakkor nem tiszta, Debrecenen belül hol lenne ez a tudománypark, de Kósa szóba hozta a Nagyerdőt és attól keletre a valahai szovjet laktanyához tartozó tankúsztatót, de még a Fancsikát, a város keleti szélén lévő beépítetlen területet is.
Érdektelenség, kiszolgáltatottság
A Narancs értesülései szerint az MTM költöztetése – a debreceni autóipari központ, illetve környezete gazdasági, oktatási és kulturális fenntartható fejlődéséért is felelős kormánybiztos – Palkovics és Kósa közös akciója, amelyben az Emminek sem osztottak lapot – nemhogy a múzeummal vagy a múzeumhoz kötődő tudományos közösséggel egyeztettek volna. Ami persze kevéssé meglepő, hiszen a kormány más, akár az egész magyar tudományosságot vagy oktatást érintő ügyekben sem szokott érdemi egyeztetést folytatni. Ráadásul az MTM és a kormány viszonyát már eddig is a kormány érdektelensége és a múzeum kiszolgáltatottsága határozta meg.
Az érdekek legutóbb az évek óta forráshiánnyal küzdő, többek között Kossuth Lajos botanikai gyűjtését és a legújabb biodiverzitás-kutatások alapját adó történeti leleteket is őrző Növénytár miatt ütköztek: a minisztérium addig csökkentette a Könyves Kálmán úti Tündérpalotában lévő páratlan zuzmó-, gomba- és mohagyűjtemény területét, hogy a kutatóknak alig maradt helyük arra, hogy a munkájukat végezzék.
| ||
A Növénytár ideiglenes megmentéséhez, a legrosszabb lehetőség elkerüléséhez 2018 májusában a Magyar Tudományos Akadémia határozott és egységes fellépése kellett. Már tavalyi cikkünkben arra jutottunk (lásd: A természetnek a NER-ben nem osztottak lapot, Magyar Narancs, 2018. május 31.), hogy az Orbán-kormányok ritkán tartották szem előtt a múzeum érdekeit. A ’90-es évek közepén megszületett tervet, miszerint 2003 környékére a Ludovika felújított épületében jöjjön létre egy egységes Természettudományi Múzeum, a második Orbán-kormány húzta végleg keresztül, amikor úgy döntött, hogy a miniszterelnök kedvenc egyeteme, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) költözzön oda – noha az állam a múzeumnak szánt épületre addig már több mint 10 milliárd forintot elköltött.
A múzeum maradhatott a felújított Lovardában, a főépület padlástereiben, és kapott egy 2 ezer négyzetméteres föld alatti kiállítóteret is, de a főépület magasföldszintjéről az Ásványtárnak mennie kellett, s az épület vagyonkezelői joga is az NKE-hez vándorolt. 2015-ben a főigazgató, Korsós Zoltán már úgy nyilatkozott, hogy hosszú távon biztosan nem maradhat a múzeum a Ludovikában. Ezt erősítette meg most Kósa Lajos is, ugyanakkor hozzánk olyan információk jutottak el, hogy az NKE és a múzeum viszonya nem teszi sürgőssé a költözést. A múzeum sajtóinformációk szerint eddig jó néhány helyszínjavaslattal és tervvel állt elő, ám ezekre a kormány részéről nem volt fogadókészség – igaz, minden verzió Budapestet favorizálta. Felmerült szakmai körökben a volt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet épülete és a Millenáris is.
Kétszáz érintett munkatárs
Kétségtelen, hogy az MTM-é az egyik legrégebbi közgyűjtemény Közép-Európában, és semmiképpen sem optimális, hogy részei – az Állattár, az Ásvány- és Kőzettár, az Embertani Tár, az Őslénytani Tár, a Növénytár – nem egy épületben vannak: az anyag jó részét a Ludovika raktáraiban őrzik, a múzeumigazgatóság és az Állattár egy része a Baross utcában, a Növénytár a Tündérpalotában működik, az utóbbi két épület nem is látogatható. A részek egyesítése régi vágya a szakmának – de nem azon az áron, hogy vidékre költözzenek.
Podani János egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, az MTA, az ELTE és az MTM közös kutatócsoportjának vezetője, az MTA Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottságának tagja és az ELTE növényrendszertani, ökológiai és elméleti biológiai tanszékének munkatársa szerint az a legfontosabb, hogy a múzeum a fővárosban maradjon, és a kutatói munka, valamint a gyűjtemény ne sérüljön. Podani leszögezi: „Az MTM Európa-hírű gyűjteményének és egyben nemzeti kincsünknek elköltöztetése 200 kilométer távolságra felmérhetetlen károkat okozna, akármilyen óvatosan csomagolnának is, nem beszélve arról, hogy évekig tartana, teljesen ellehetetlenítve a múzeum alaptevékenységét. Arra nézve pedig, hogy mennyibe kerülne ez a művelet, még becslésekbe sem merek bocsátkozni, hiszen ilyenre még sehol sem volt példa a világon.”
| ||
Egy ilyen fontos állandó kiállításnak a fővárosban kell lennie, hasonlóan a világ más országaihoz, de földrajzi-történeti adottságok miatt is: a dunántúliak például Debrecenben sokkal nehezebben érnék el a gyűjteményt. „A múzeum szokásos tevékenysége egyébként a kiállítások szervezése és egyéb közművelődési feladatok ellátása mellett a gyűjtemény gondozására, vizsgálatára és tudományos kutatásra is kiterjed.
Az öt nagy gyűjteménynél mintegy nyolcvan muzeológus dolgozik, mindannyian elismert szakértői egy adott részterületnek. Külön ember foglalkozik a mohákkal, a gombákkal, a szitakötőkkel vagy éppen a madarakkal. Ők az elmúlt évtizedek során kerültek az intézménybe, fokozatosan felváltva a nyugdíjba vonuló kollégákat, és szaktudásuk jelentős részét már ott szerezték. Ahogy a gyűjtemény maga, úgy a személyi állomány összetétele is történeti folyamat eredménye. Munkájukat közművelődési és kiállításszervező szakemberek, asszisztensek, adminisztrációs személyzet is segítik. Van a múzeumban két, az MTA-val és az ELTE-vel közösen alapított kutatócsoport, valamint egy molekuláris taxonómiai laboratórium is – csaknem kétszáz érintettről van szó. Az Állattárban dolgozó munkatársak mellesleg oktatási feladatokat is ellátnak; egyedül ők felelősek az Állatorvos-tudományi Egyetemen folyó zoológusképzésért.
Úgy tudom, ha a terv megvalósulna, akkor egyikük sem vállalná, hogy családostul ilyen nagy távolságra költözzön” – mondja Podani. A lényeg azonban az, hogy „nem lehet egy múzeumot úgy kezelni, mint egy ipari parkot, plázát vagy éppen autógyárat, amelyekhez sokkal könnyebb alkalmazottakat találni szinte bárhol az országban”. Podani azt ugyanakkor jó ötletnek tartja, hogy az MTM-nek legyen Debrecenben is kiállítótere a budapesti múzeum fiókintézményeként, hasonlóan a gyöngyösi Mátra Múzeumhoz és a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeumhoz.
| Nyilvánosság a NER-ben: válasz nincs A múzeum költözése, a költözést előkészítő kormányhatározat ügyében természetesen Korsós Zoltán főigazgatót is megkerestem. Hivatalos múzeumi ímélcímén kértem arra, hogy kommentálja a kormányhatározatot. A főigazgató úgy gondolta, a téma hosszabb személyes beszélgetést igényelne – hamar kaptam is időpontot. Két nap múlva levél jött a múzeum titkárságáról: a minisztérium nem adott engedélyt az interjúra, és bekérték a kérdéslistámat: „Kérjük, hogy azokat részünkre előre (és mielőbb) megküldeni szíveskedjen, hogy továbbíthassuk az Emmi felé. Amennyiben az Emmitől az interjú megkezdésének időpontjáig nem érkezik jóváhagyás, úgy azt tárgytalannak kell tekinteni.” Viccesnek találtam, hogy egy közintézmény vezetője, hiába kész rá, csak úgy állhat szóba újságíróval, ha a minisztérium láttamozza és engedélyezi (?) a kérdéseket, úgyhogy már küldtem is a listát:
|
