Személyi tisztogatások után a HírTV most az archívumából is eltüntette a kormánykritikus időszak nyomait

  • narancs.hu
  • 2018. november 26.

Belpol

Nehogy valaki emlékezzen a G-nap utáni időkre.

Eltüntették az archívumból a Hír TV ellenzéki korszakának híreit - tudta meg az Index.

Úgy tűnik nem elég, hogy a három év kilengés után visszafoglalt HírTV-t egyik napról a másikra egészen elképesztő módon újrahangolták és gyakorlatilag az átvétel óta a köztévéhez és az Echo TV-hez hasonló szinten folyik a propaganda.

A nyomát is igyekeznek eltüntetni annak, hogy valaha ezen a csatornán kormánykritikus gondolatok is megjelenhettek, ezért a HírTV archívumából eltüntették az összes G-nap utáni időszakban született bejegyzést.

Az Index forrásai szerint az ukázt már az átvételkor, augusztusban kiadták, vagyis, hogy törölni nem szabad semmit, de a cikkek ajánlójából, az archívum oldalairól el kell tüntetni a G-nap utáni időszakban született bejegyzéseket.

false

Így most számtalan műsornál előfordul, hogy egy 2015. februári adás után hirtelen a 2018. augusztusi következik. Biztosítva így, hogy a kedves olvasó véletlenül se fusson bele egy korábbi kritikus hangvételű műsorfelvételbe vagy hírbe.

Szikszai Péter az átvételkor kijelentette, hogy a csatorna eddig torzította a híreket és az új irány szerint, kekeckedő hírszerkesztésnek nincs helye a HírTV-ben.

A visszafoglalt csatornán akkor hirtelen 12 műsort szüntettek meg, és több kollégának azonnali hatállyal mondtak fel. Szikszai szimbolikusnak nevezte Kálmán Olga távozását, és elmondta, hogy ezzel párhuzamosan visszatér a csatornához Földi-Kovács Andrea, aki a 2015-ös G-napot követően elsőként mondott fel a HírTv-nél.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.