Magyar Narancs: Azt nyilatkozta pénteken, hogy Bajnai Gordon és az Együtt 2014 (E14) inkorrekt módon jártak el az egyeztetések során. Mi történt pontosan?
Mesterházy Attila: Nem azt éreztük inkorrekt lépésnek, hogy Bajnai Gordon előállt egy merőben új ötlettel. Sokkal inkább azt, hogy miközben ezt a sajtónak már kiszivárogtatták, ugyanerről előzetesen bennünket elfelejtett tájékoztatni. Előző este beszéltünk telefonon, de még péntek délelőtt is kommunikáltunk, és szóba sem jött ez a javaslat. Délután egykor elkezdtünk egyeztetni arról, hogy mely körzetek átengedése az, ami adott esetben számunkra elfogadható, és melyek nem lehetnek vita tárgyai az MSZP számára. Ez nagyjából másfél-két órán át tartott. Ezt követően tért rá Bajnai a közvélemény-kutatásról szóló javaslatára. Erre kérdeztem vissza, hogy erről ugyan miért nem szólt előbb? Úgy legalább lett volna módom gondolkodni az ötleten, és tudtam volna róla a párton belül egyeztetni. Mint kiderült, ekkor már az egész sajtó tudott arról, amiről mi még nem. Ráadásul helyben nyilvánvalóvá vált az is, hogy az E14 a tárgyalást követő sajtótájékoztatón mintegy hivatalosan is prezentálná ezt a tervezetet. Ez nagyon kellemetlen kényszerhelyzetet teremtett; ilyen kényes helyzetben az ehhez hasonló húzások nagyon sokat ártanak a kölcsönös bizalomnak.
MN: Milyen ajánlattal készült az MSZP a múlt pénteki egyeztetésre?
MA: Kiindulópontunk lényegében a kezdettől változatlan: indítsunk közös listát, amit - mivel kettőnk személyes támogatottsága között nincs számottevő eltérés - a nagyobbik párt miniszterelnök-jelöltje vezet. Emellett azt ajánlottuk az Együtt 2014-nek, hogy a 106 egyéni körzetből 35-ben indítsák ők a helyi jelölteket. Már ez is hosszas belső konfliktuskezelést igényelt: nekünk ugyanis nem 30 tagunk van, hanem 30 ezer. Ezt csak azért mondom, mert én egész szerdán és csütörtökön házon belül, illetve megyei elnökökkel egyeztettem. Nem könnyű meggyőzni a helyben évek óta gürcölő párttagokat - akik teljes joggal tartanak igényt a kandidálásra -, hogy engedjék át a helyüket a választási partnernek, és áldozzák fel magukat az együttműködés oltárán. Nekem pártelnökként minden lehetséges paktumot házon belül is el kell tudnom fogadtatni, és az ilyen váratlan helyzetek házon belül is komoly problémákat teremthetnek.
MN: Válaszul ön és a pártja előhúzta az előválasztás ötletét. A nyilvánosságban ez nagyon úgy csapódott le, hogy a színfalak mögött rég zajlik már ez a közvélemény-kutatás kontra előválasztás vita, csak épp most került felszínre.
MA: Szó sincs róla. Amivel ők előálltak, az egy teljesen új, korábban ismeretlen javaslat volt. Megjegyzem: ilyen nincs, közvélemény-kutatások alapján sehol a világon nem választanak jelölteket, és mi ezt korábban az Együtt 2014 részéről hivatalos álláspontként soha nem is kaptuk meg. Az igaz, hogy magunk is gondolkodtunk azon: amennyiben nem tudjuk sehogy sem feloldani tárgyalásos úton a személyi kérdéseket, akkor előbb-utóbb valamilyen megoldási javaslatot ki kell dolgozni. Demokratikus elkötelezettségű pártként első pillanattól úgy gondoltuk, hogy a legtisztább megoldás az, ha közvetlenül a választópolgárokhoz fordulunk, és egy előválasztási procedúra végén döntünk a közös jelölt személyéről. Az előválasztás ötlete tehát nem volt új, mi erről a párton belül korábban már egyeztettünk. Hivatalosan mi sem álltunk ezzel Bajnaiék elé, de csak azért nem, mert első körben mindenképpen tárgyalásos úton szerettünk volna velük megállapodni. Ne felejtse el, hogy mi már január 2-án elkezdtük volna a tárgyalásokat, és erre csak azért nem került sor, mert Bajnai, illetve az akkor még nem létező pártja haladékot és időt kért tőlünk a felkészülésre. Ezután mi áprilist mondtunk, de nekik az is korai volt. Így lett június. Ezért szorít most az idő.
MN: A konfliktus egyik kiindulópontja Bajnaiék szerint az, hogy az MSZP vitát sem akar nyitni a miniszterelnök-jelölés jogáról. A volt kormányfő egy hétfői interjújában arról beszélt, hogy az MSZP provokatív módon 0, de maximum 7 egyéni jelöltet engedne át abban az esetben, ha az E14 nevezhetné meg a miniszterelnök-jelöltet.
MA: Külön kértem Gordont, hogy ne hivatkozzon erre a nyilvánosság előtt. Ezt megint csak inkorrektnek érzem, ugyanis mindez nem így magában, nem ebben a formában és főleg nem ebben a kontextusban hangzott el. Szigetvári Viktor és az E14 delegációja vetette fel azt, hogy amennyiben az MSZP adja a közös elnökjelöltet, akkor ők 48-50 egyéni körzetre tartanak igényt. Ezt mi az ő országos erejükhöz képest annyira elrugaszkodott és összességében komolytalan ötletnek éreztük, hogy erre - elismerem, szintén kissé provokálóan - azzal reagáltunk, amit aztán az interjúban Bajnai a fejünkre olvasott. Hozzáteszem, azt Bajnaiék a tárgyalások során folyamatosan elfogadták, hogy amennyiben én vagyok a miniszterelnök-jelölt, akkor az legkevesebb 35, ám ha valamilyen koordinált indulás valósul meg, akkor értelemszerűen ennél kevesebb egyéni jelöltet jelent a számukra. Ez logikus is, hiszen a koordinált közös induláshoz legkevesebb 27 egyéni körzet is elegendő. Nyilvánvaló volt, hogy ha valamilyen konstrukcióban Bajnai lenne a közös jelölt, akkor 35-nél csak egy nagyságrenddel kisebb E14-es egyéni jelöltmennyiség jöhetne szóba. Tény ugyanakkor az is, hogy ezeket a számokat hivatalos formában nem rögzítettük, mert az MSZP tárgyalódelegációja valóban úgy gondolja, hogy közös listán kell indulni, és a legnagyobb pártnak kell adnia a közös miniszterelnök-jelöltet.
MN: Nem lett volna szerencsésebb kezdettől a nyilvánosság előtt folytatni az egyeztetéseket?
MA: Egyrészt szerintem az embereket sokkal inkább a végeredmény érdekli, nem az, ahogyan eljutunk odáig. Másrészt itt a jelöltek jövőjét is alapjaiban meghatározó, a kampánystratégiákat érintő megbeszélések zajlanak, ami a választások kimenetelét is meghatározza. Ekkora segítséget azért nem adnék a Fidesznek.
MN: Bajnai a hétfői sajtótájékoztatóján azzal állt ki, hogy nem alkudoznak tovább az egyéni listás helyek számáról, és elfogadják a 71-35-ös felosztást.
MA: Nem pontosan értem, mit fogadott el Bajnai Gordon. Mi mindvégig félreérthetetlenül fogalmaztunk. A 71-35-ös ajánlat csak abban az esetben él, ha Bajnaiék elfogadják a két feltételünket: közös lista és közös, a szocialista párt által jelölt miniszterelnök-jelölt. Biankóba sose ajánlottunk fel 35 egyéni körzetet. Világosak voltunk: ha koordinált indulás valósul meg, akkor ennél kevesebb egyéni körzetet tudunk csak átengedni. Most úgy fest, mintha ők egyet hátralépve engednének. Valójában ez csupán kommunikációs trükk, és nem véletlen, hogy az MSZP eddig erre az "ajánlatra" nem reagált. Nagyon komolyan mondom: mindennél fontosabbnak tartom a sikeres megállapodást, meggyőződésem viszont, hogy a nyilvánosságon keresztül üzengetve, trükközve erre nincs esély. Ha Bajnai Gordonnak is fontos a megegyezés, akkor kicsit kevesebb sajtótájékoztatót kellene tartania, és többet gondolkodni azon, miként lehet az egyeztetéseket úgy folytatni, hogy minél hamarabb sikeresen a végére jussunk. Péntek óta folyamatosan arról kapom a visszajelzéseket, hogy a szavazóknak elfogyott a türelmük. Mindenkinek elege van: a polgárok azt szeretnék, ha valamilyen módon befejeződne ez a versengés. Nem tudom elégszer elmondani: én tárgyalni akarok, és a legjobb lenne az asztal mellett megállapodni. De ezt így, ebben a formában nem lehet tovább csinálni. Nincs időnk. A Fidesz azt tervezi, hogy előrébb hozza a választásokat - legalább egy hónappal, de lehet, hogy többel is. Ezért ezt a kérdést szeptemberben le kell rendezni, és le is fogjuk rendezni.
MN: Egy közvélemény-kutatás számos problémát felvet, de még mindig sokkal olcsóbban és egyszerűbben megszervezhető, mint egy előválasztás. Utóbbihoz több ezer szavazóhelyszín kell, és hosszas szervezéssel legkevesebb tízmilliós kiadással jár.
MA: Azért nem egy komplett országos választást bonyolítanánk le, hanem előválasztást, azaz egy napon a 106 egyéni körzetben, mondjuk minden 10 ezer feletti településen biztosítjuk a választóinknak a lehetőséget arra, hogy leadják voksukat mind az egyéni, mind a miniszterelnök-jelöltre. Volt már hasonlóra példa az MSZP történetében, nem is olyan régen, amikor pártszavazást tartottunk, és gond nélkül lebonyolítottuk a procedúrát. Erre rendre megkapjuk, hogy ez egy könnyen manipulálható módszer, és hogy a Fidesz simán "meghekkelheti" az eredményt. Szerintem ez technikai kérdés. Elgondolkodhatunk azon is, hogy előregisztrációt végzünk a helyszíneken. Tökéletes, a manipuláció minden eshetőségét kizáró megoldás nincs. Még egy országgyűlési választás is manipulálható, nem beszélve a közvélemény-kutatásokról.
MN: A helyi jelöltekről is döntő előválasztásnak van egy igen jelentős kockázata. Már azelőtt egymás ellen fordíthatja a helyi, együttműködésen dolgozó erőket, hogy a kampány elkezdődne. Ezt nem látja komoly kockázatnak?
MA: De igen, ez komoly kockázat, viszont képes alaposan felrázni, mozgósítani is az embereket. Ezzel együtt továbbra is azt mondjuk: a legjobb lenne ezt a kérdést tárgyalásos úton eldönteni. Ez nem játék és nem politikai taktika kérdése. Nem azért nem dobtuk be januárban vagy áprilisban az előválasztás ötletét, mert nem gondoltuk át, hanem mert azt gondoltuk, hogy ez csak egy végső forgatókönyvként jöhet szóba. Azért, mert tudjuk, hogy később közösen kell majd kormányoznunk, ami bizalmi légkör nélkül lehetetlen lesz. Akkor pont úgy végezzük, mint a megbukott szocialista-liberális koalíciók.
MN: Az MSZP-nek és az E14-nek ráadásul van már egy közös programja. Mi közül is kellene választani? Miről szólna egy ilyen előválasztási kampány?
MA: Bajnai Gordon állt elő azzal a javaslattal, hogy a két jelölt kezdjen el kampányolni, aminek a végén a közvélemény-kutatók eldöntik, hogy ki, illetve kinek a programja tetszik jobban a választóknak. Ugyanezt kérdeztem én is, hogy mégis, milyen program? Hiszen közös a programunk! Júniusban éppen ezzel kezdtük az egyeztetéseket, és megegyezésre is jutottunk. Félreértés ne essék: én egyik kimenetelt sem gondolom ideálisnak; eddig is a tárgyalásos utat tartottam és tartom most is jó megoldásnak. De most a tárgyalópartnerünknek "köszönhetően" előállt egy új helyzet. Nem vitatkozom azon, hogy mind a közvélemény-kutatásos módszernek, mind az előválasztásnak ezer buktatója van. De ha ezeket a problémás módszereket összehasonlítom, akkor az én értékrendem szerint több tízezer ember megkérdezése még mindig sokkal demokratikusabb módszer a közvélemény-kutatási eredmények elemzésénél.
MN: Van egy másik kockázat is. Ez a konfliktus a kormányváltást akaró választópolgárokban csak megerősíti, hogy a vita döntő részt a személyes motivációkról szól. Ennek ára a győzelem, híveik szerint az ország sorsa és így mindkettejük politikai karrierje lehet.
MA: Ez egy másik szempont, amiért azt mondom: sürget az idő. Ugyanakkor ideje lenne tudomásul venni azt is, hogy a személyi ambíció a politika szerves része, annak velejárója. Személyi ambíció van az összes jelöltben, aki feljebb akar kapaszkodni az országos listán, vagy csak el akar indulni egy egyéni körzetben. Mi az MSZP-ben - és nemcsak én meg a stábom, hanem több ezren a párt alapszervezeteinél - évek óta azon dolgozunk, hogy 2014-ben leváltsuk ezt a kormányt. Kidolgoztunk egy választási programot: ezt megvitattuk civil és szakszervezetekkel, a zömében egyetértettünk, és azt kell mondjam, 90 százalékban a szocialista párt által kidolgozott programot elfogadták mások is. Én arra vállalkoztam a pártommal, hogy leváltjuk Orbán Viktort és megvalósítjuk ezt a programot. Márpedig mi maradtunk az ellenzék legerősebb pártja, és nehezen értem meg, miért mindig csak én kapom meg, hogy az én ambícióm akadályozza ezt az összefogást. Akkor lenne racionális felvetés, hogy egy jóval kisebb párt adja a miniszterelnök-jelöltet, ha annak vezetője jelentősen népszerűbb lenne a választópolgárok körében a nagyobb párt elnökénél. De a realitás az, hogy mind a Medián, mind a Szonda Ipsos utóbbi időben közölt számai azt mutatják, nincs érdemi különbség Bajnai és az én megítélésem között az ellenzéki oldalon.
MN: Felmerült-e olyan megoldás, hogy ha senki nem hajlandó félreugrani a másik elől, akkor a két párt egy harmadik, konszenzusos jelöltet támogasson?
MA: Az MSZP soha többet nem tart miniszterelnöki castingot, a legutóbbi épp elég kárt okozott ennek az oldalnak. Mi rendbe akarjuk tenni ezt az országot: ehhez megvan a programunk, megvannak a szakembereink, az elszánt jelöltjeink, továbbá megvan hozzá az a személy is, aki ezt a csapatot vezeti. Tudomásul kell venni: a Fidesz-kormány miatt olyan helyzetbe sodródtunk, amelyből csak nagyon stabil politikai háttérrel rendelkező vezető tudja kivezetni Magyarországot. Ehhez olyan ember kell, akiben a sajátjai száz százalékban megbíznak, és tudják, hogy nem lép le a vezetőjük, ha nehézség adódik.
MN: Holnap (az interjú kedd reggel készült - R. P. D.) elnökségi ülést tart az MSZP. Milyen válaszjavaslattal áll az elnökség elé?
MA: Most mindenkinél felment a pumpa, de én továbbra is abban hiszek, hogy valamilyen megoldás létrejön a két párt között. Nem úgy álltam fel az asztaltól, hogy soha többet nem ülünk vissza. A politikában ugyanakkor a sértődés a luxusjavak kategóriája. Ez igaz volt akkor is, amikor Gyurcsány Ferenccel vitatkoztam. Márpedig ha a Demokratikus Koalícióval együtt tudunk működni - azzal a párttal, amelyikkel hónapokon át vitáztunk az MSZP-ből való kiszakadásuk során -, akkor senki nem gondolhatja, hogy nem vagyunk képesek egykori sérelmeket háttérbe szorítani egy fontosabb ügy érdekében. Tudom, hogy Bajnaival mindketten képesek vagyunk ezen a konfliktuson túllépni. De ehhez nem elég csak beszélni erről, tenni is kell érte, mert a cél valóban fontosabb minálunk. Nem azért nem engedem nyilatkozni most a kollégáimat a sajtóban, mert nem tudnánk mit mondani, hanem mert mutatni akarom, hogy nem PR-megoldásokat akarunk. Kicsit mindenkinek le kell higgadnia ebben a szituációban, és meg kell vizsgálnunk a forgatókönyveket. A szubminimum megvan: nem fogunk egymás ellen jelölteket indítani a 106 egyéni körzetben, de most már előre kellene lépni. Nem ötletelni kell, hanem megoldást adni. Rövid időn belül.
