Fidesz-frakció, február 3., 14.55 - download üzemmód. Előbb tagadták, majd bagatellizálták, végül beismerték. Kedvenc napilapjuk ég, az MSZP lubickol a szerver-gate-ezésben, a rendőrség nyomoz.
Mint Hiller István MSZP-elnök múlt hétfői, némileg túldramatizált sajtótájékoztatójából megtudhattuk, a fenti időponttól kezdődően 11 órán át töltöttek le dokumentumokat a szocialisták kampányágait tervező Relatív Kft. reklámügynökség informatikai rendszeréről a server.fidesz.hu kiszolgáló számára. Szám szerint 2912 darabot. A behatolás tényét ma már senki sem vitatja, de a fideszes magyarázatkísérletek kápráztató változatosságot mutattak a maguk longitudinalitásában.
Áder János frakcióvezető először szellemeskedéssel próbálta elütni a büntető törvénykönyvi tényállássá is könnyűszerrel átfogalmazható kázust, mondván, a szocialistáknak tulajdonképpen hálásaknak kellene lenniük azért, hogy egy kis ingyenreklámot kaptak. Áder nyilvánvalóan a Magyar Nemzetben február 10-én megjelent szórólapdizájnokra és akciótervekre utalt, amelyek viszont a hivatalos Fidesz-álláspont szerint nem a pártközpontból érkeztek a laphoz; éppen ezért nehéz belátni, hogy miért épp Áderéknak kellene hálálkodniuk a szocialistáknak. (Az itt exponált ellentmondásról bővebben később.) Ugyanezen megszólalásában a frakcióvezető megtette első értelmezési ajánlatát is: a szervergate valójában egy műbalhé, avagy "vihar egy kanál vízben". Később folytatta a mismásolást: értetlenkedett, miért is akkora hadititok az, hogy melyik Hiller István fotogénebb arcéle - ami újfent arra utalt, hogy nem lát jogi problémákat az ügyben. A bagatellizálás technikája azonban nem vált be, köszönhetően annak, hogy a hilleri bejelentést követően majd minden kormánypárti reprezentáns átlagosan óránként egyszer megemlékezett a "kampánylopásról" nyilvános szereplésein.
A tagadás dagadása
Kisvártatva megszületett az új jobboldali válasz, amelynek kulcsa maga a belépéshez használt kód volt. Azon túl, hogy élcelődni kezdtek a jelszó bugyutaságán ("pirosvirag"), a password titkosságát is megkérdőjelezték. Állítólag ők több nyilvános internetes fórumon is olvasták már, tehát valóságos közkincsről beszélhetünk. (A hirszerzo.hu információi szerint e félmondat Deutsch-Für Tamás ötlete volt.) Ez az okfejtés nemcsak a kormánypárti megszólalókat nem hatotta meg (akik úgy érveltek, hogy ha találunk egy elejtett kulcsot, az még nem jogosít fel minket a betörésre), de a II. kerületi rendőrkapitányságot sem, amely ismeretlen tettes ellen nyomozásba kezdett számítástechnikai rendszerek és adatok elleni bűncselekmény megalapozott gyanújával. (Mellesleg az az érzésünk, hogy sosem lesz meg a hús-vér netbandita.)
Ezen a ponton lépett színpadra Révész Máriusz Fidesz-szóvivő, aki egyrészt mélyen osztotta Áder impresszióit a politikailag befolyásoltan működő rendőrségről, továbbá hozzátette - egy hangyányit dedós logikával -, hogy a szocik is szoktak ilyesmit csinálni az ő digitális adatbázisaikkal. Ekkor Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos is szót kért, részint, hogy leszögezze: adatokat lopni úgy általában csúnya dolog (a konkrét üggyel nem foglalkozhat, hisz az nem természetes, hanem jogi személyeket érint, ilyesmire meg nincsen neki hatásköre), részint pedig, hogy rámutasson: a nem nyilvános adatok jogos tulajdonosainak is vannak kötelezettségeik. Például a hatékony védekezés a visszaélések ellen. E szempont bevezetésével Péterfalvi - vélhetően szándékán kívül - egyre abszurdabb irányba terelte az e tárgyban született köztér-elemzői hozzászólásokat; sokan majdhogynem a szocialistákat és a nekik dolgozó reklámcéget kezdték felelőssé tenni a történtekért, mondván, vigyázhattak volna jobban is, ha tényleg akkora titkokról van szó - és hasonlók. Olaj volt a tűzre, hogy az MSZP állásfoglalást kért az Országos Választási Bizottságtól (OVB) is. A testület ugyanis a konkrét ügy vizsgálatától elzárkózott, mivel a bejelentés és a letöltések időpontja között akkorra már letelt a törvényben előírt háromnapos határidő. Egy elvi deklarációt azért kiadtak: az ellenfél informatikai rendszerét feltörni választások idején nem dicséretes cselekedet. A Fidesz reakciója erre több mint kiszámítható volt; no lám, az OVB hatáskörén túllépve pártpolitizálni kezdett.
Teóriák
A fideszes hárító technikák tökéletes szintézisét adta a hét közepe táján szólásra emelkedett Orbán Viktor, akit egyébként Hiller István már napok óta arra nógatott, hogy tisztázza pártja szerepét és viszonyát a virtuális betörés ügyében. Orbán szerint az, ami történt a) komolytalan, b) provokáció, c) figyelemelterelő célzatú. Nyugdíjakról, munkahelyteremtésről és lakástámogatásról kellene inkább beszélni. Csakhogy ez a Fidesz újragondolt kommunikációs taktikájának egyik oldala volt, a jófiú szerepe. A lehetőségek szerint ködösített beismerés gesztusát másokra osztották. Először Rogán Antal kampányfőnök omlott össze a tények kényszerítő erejének hatására, amikor kijelentette: nem tartja helyesnek, amit a munkatársai csináltak, és állnak a vizsgálatok elébe - vélhetően néhány lelkes aktivistájuk vetette el a sulykot. (Újfent hangsúlyozta persze a rendőrség nyugtalanító szerepét a történetben.) Másnap már Pokorni Zoltán is úgy fogalmazott: vállalni kell a felelősséget, és segíteni fogják a rendőrség munkáját, de ők a saját köreiken belül nem vizsgálódnak, ez a rendőrség dolga. Napokon át létezett tehát egy hivatalos Fidesz-magyarázat ("kamu az egész"), a mentett változathoz azonban egyesek nem kívántak visszatérni, inkább felülírták azt ("valami tényleg történt, majd az erre illetékesek kiderítik, hogy mi"). Lefagyott a fideszes kommunikációs rendszer. Lapzártánkkor úgy tudni, hogy Révész Máriusz szóvivőségének annyi, ő a jövőben "Orbán Viktor sajtómunkáját segíti". Információink szerint az erről szóló döntés már hetekkel ezelőtt megszületett. (A hányatott sorsú Révész Máriusznak egyébiránt más, mint a nagy pofára esé-sek - a mostanin kívül például a Magyar Vizsla-ügy - megmagyarázása, nem is jutott osztályrészül.)
A politológiai szakirodalom alapvető mantrája szerint "ahol -gate van, ott összeesküvésnek is lennie kell". Eleddig három ilyen konspirációs teória született a szerverbotrányról.
Az első szerint a szocialisták kelepcét állítottak ellenfeleiknek. Összegyűjtötték kiselejtezett, mihaszna kampányötleteiket és látványterveiket, feltették ezeket egy tárhelyre, a kódot meg elejtették néhány chatfórumon. Aztán vártak, és igazuk lett. Ezek után már kedvükre habosíthatták az ügyet. E szcenárióban az MSZP ravasz, nagyon ravasz.
A második elképzelés szerint a történtek a Fideszen belüli harcokból következnek. Rogán Antal kampányfőnöki ténykedésével sokan elégedetlenek a polgári fertályon, ezért úgy gondolták, ideje kifúrni őt. (E gondolat már a vizslás faxbakinál is felmerült.) Teátrálisan letöltötték hát a valahonnan megszerzett jelszó segítségével a szóban forgó anyagokat, ügyelve arra, hogy mindezt a létező legkínosabb gépről tegyék - hadd magyarázkodjon a Tóni, majdcsak belebukik. E szerint az egész ügy csak arra szolgált, hogy Rogánt olyanként láttassák párton belüli ellenlábasai, mint aki ráérő idejében símaszkban bóklászik a kibertérben.
A harmadik verzió a Fidesz ötletembereinek közmondásos kreativitásával operál. Tegyük fel, hogy a jobboldal újra fel szeretné éleszteni harcosan kommunistázó retorikáját, de a rendőrállamozáshoz csak kéne valami aktuálisabb apropó is ugyebár. Ezért a következőt találták ki: rossz fát tesznek a tűzre, a kampányban nyomozást provokálnak maguk ellen, ezek után pedig már jöhet a "szocik bebörtönöznék politikai ellenfeleiket" szöveg. Szerény véleményünk szerint ez utóbbi változat a legnagyobb baromság. (De csak egy kicsivel nagyobb, mint a másik kettő.) Mi inkább azokra a mozzanatokra összpontosítanánk, amelyeket tényként kezelhetünk. Kettő ilyen van, azon evidenciákon túl, hogy a Fidesz láthatóan elszámolta magát, és a szocialisták igencsak elemükben vannak. Letöltés történt a Fidesz berkeiből (minden jel szerint illegális, de ezt majd a nyomozás, illetve a bíróság eldönti), és megjelent két exkluzív, kivételesen színes nyomású Magyar Nemzet-oldal a letöltött anyagokkal.
Szolgálati út
Gyakorlatilag mindegy, hogy a kódot miként szerezték a behatolók, vagy hogy ki kezelte az enter billentyűt azon a baljós napon - a lényeg: a szolgálati út minden korábbi hasonló esetnél világosabb dokumentáltsága. Tényként kezelhetjük, hogy a Magyar Nemzet hasábjaira - kampányidőszakban - olyan "leleplezés" került, amely néhány nappal korábban még bizonyítottan a Fidesz rendszerében volt. (Az sem számít igazán, hogy mennyire gyermekded húzás volt a Magyar Nemzet részéről azt sugallni: lám, a szocialisták titkos, gaz terveket szőnek a választók manipulálására, fotóztatgatják magukat, meg kulcstartókat terveztetnek, ahelyett, hogy a nemzet sorskérdéseit latolnák, merthogy ilyen romlottak ők.) Ha a jobb híján közölt, semmi érdemit nem állító, öntetszelgő cikk nem jelenik meg, soha senkinek nem jutott volna eszébe végigböngészni a Relatív Kft. anyagait olvasgatók IP-címét, hogy honnan is tudhat a lap ilyeneket. De megjelent, s így a szocialisták eljutottak a Fidesz érintettségéhez. Elképzelhetetlen, hogy a lapszerkesztési célzatú átadás-átvétel az ellenzéki párt felső vezetésének tudta nélkül történt volna. Ezért, ha a mostani nyomozás végül azzal zárul, hogy ugyan bűncselekménynek számít efféle dokumentumokkal seftelni, de sajna nem tudni, hogy pontosan kik is tehettek ilyet, emlékezzünk majd erre az összefüggésre is.
Bugyinszki György
Kriminalizálás helyett
"Ez az eset csak azért valósulhatott meg, mert abban többen is felelőtlen magatartást tanúsítottak" - állítja Mayer Erika internetjogász. Az Inforum-Infomediátor szakértője szerint a fidesz.hu szerverről az MSZP alvállalkozójának szerverére történt belépés minősítése mellett a belépési név és jelszó megszerzője és közzétevője által elkövetett cselekmény is kérdéses; de a személyes adatok kezelését végző alvállalkozó, valamint a megszerzett, szerzői jogvédelem alatt álló tartalmakat közzétevők büntetőjogi felelőssége is felvethető.
A törvény a számítástechnikai rendszerek védelmével kapcsolatban semmilyen minőségi elvárást nem támaszt, így védelemnek minősül a bármilyen könnyen kitalálható belépési név és jelszó is. Aki tehát a - vélhetően nem jogszerűen - megszerzett névvel és jelszóval belépett az MSZP alvállalkozójának szerverére, és onnan adatokat töltött le, bűncselekménnyel gyanúsítható. A büntető törvénykönyv (Btk.) 300/E §-a alapján bűncselekményt követett el az is, aki az érintett szerverre való belépéshez szükséges belépési nevet és jelszót megszerezte, illetve azt "további illetéktelen személyek részére hozzáférhetővé tette". Verebics János, a BME szakjogásza szerint azonban a felelősségre vonás gyakorlatilag lehetetlen. Ahhoz ugyanis bizonyítani kellene, hogy személy szerint ki volt a letöltő. Hacsak az elkövető ad absurdum elő nem áll a beismerő vallomással, a büntetőjogi felelősség "ismeretlen tettest" terhel csupán. Verebics úgy véli, a hasonló ügyek éppen ezért nem jutnak el szinte soha a bírósági szakaszba.
Más kérdés, hogy aki személyes adatai kezelését másra bízza, joggal várhatja el, hogy az illető biztonságosan tárolja őket. Ennek nyomán a Btk. 177/A §-a akár három évig terjedő szabadságvesztést is kilátásba helyez, amennyiben az illető az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja. Ugyancsak e bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható az is, aki a szerverről megszerzett személyes adatokat jogosulat-lanul kezeli. Mayer Erika szakvéleményében az áll, hogy az ismertté vált kampánytervek és grafikai alkotások ("mint egyéni, eredeti jelleggel bíró alkotások") a szerzői jog védelme alatt állnak, így azok jogosulatlan felhasználása jogszabályba ütközik. A Btk. 329/A §-a alapján ez bűncselekmény, mely alapesetben két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Verebics János szerint azonban a Magyar Nemzetnek pillanatnyilag ezzel együtt sem kell attól tartania, hogy a tartalmak részleges közlése miatt büntetőjogi szankciókkal sújtják majd, "elvégre a napilap nem köteles tudni vagy felfedni az információi forrását". Verebics álláspontja az, hogy nem szabad, nem lehet ilyen esetekben csak a jogtól várni a védelmet. "A kriminalizálás helyett az önvédelem a megoldás! Akinek adatállománya van, az védje!" - mondta az egyetemi oktató.
