"A forró hangulatot az Afrikát és a szafarit idézõ Dub-Dub zenekar szolgáltatja, nem hallom a tapsot, most valami nem mindennapi következik" - a tévés sorsolós lány negyedóránként szólítja fel a szektorokban ülõ megyéket, ugyan, kiabálnának már vissza, vagy integessenek. Megteszik. A "kedves önkéntes pártaktivisták" különbuszokkal érkeztek; fegyelmezetten ülik végig a rendezvényt. Csak a tévékamerákon látható színpad mögé sikerül fiatalokat ültetni: a több ezer aktivista túlnyomó része szegényes ünneplõben feszengõ kisnyugdíjas vagy parasztember. Rájuk szólnak, hogy mikor és milyen erõsen tapsoljanak, másfél óra eltelik, míg most lehet enni-inni a papírzacskókból, és ekkor mehetnek ki pisilni is.
Az afrikai dobpergés után õsmagyar táltosok ugranak a színpadra, csujogatnak és receficéznek. A jobb oldali szektorban szocialista kormánytagok feszengenek: a narancssárga nyakkendõs Nagy Sándor mélabús arca csak Horn Gyula beszédekor derül fel kissé, Kökény Mihály unatkozik, Lévai Katalin rutinosan mosolyog. Gyurcsány, Lamperth viszont ütemesen ringatják a fejüket a ritmusra. Draskovics Tibor jó ízlését mutatja, hogy másfél óra után, egy nagyobb taps alkalmával csendben lelép. Jánosi Györgyöt látjuk egy pillanatra: õt nemcsak a párt választási füzetének közös fotójáról hagyták ki, de Kovács László késõbb a színpadra sem hívja ki.
"Tessék mondani, itt kell bokszolni? Ha nem, akkor inkább tartok egy beszédet" - kezdi a nevelt leánya és felesége társaságában érkezõ miniszterelnök. Önmagához képest jól indít: személyeset mesél (Dublinban férfi létére majdnem elsírta magát, mert büszke volt rá, hogy magyar). Aztán a szokásos: megkaptuk, bizakodunk, reménykedünk, de ne gondoljuk, hogy ez a Kánaán. Mi egy befogadó párt vagyunk, örülünk az újaknak - a nyugdíjasok heves tetszésnyilvánítással felelnek. Mi nem két fél országot akarunk, nem kétsebességes Magyarországot, ezért (?) építünk utakat meg autópályát. A beszéd erõsen balosra sikeredik (ahogy késõbb a többieké is): az észak-magyarországi bébik rosszabb életesélyei, elmaradott térségek, szolidaritás, esélyegyenlõség. Legjobban azonban a Fideszre utaló szólamok lelkesítenek: mi otthon vagyunk Európában, mi barátságosan mosolygunk az ellenfelekre, nem nevezzük õket percenként hazaárulónak, a miénk egy más mentalitás (európai). Medgyessy mereven áll a pódiumon, nem fordul a mögötte ülõk felé, az ötödik perctõl lendül bele jobban, és mer óvatosan gesztikulálni. A beszéd jól megírt, az elõadás visszafogott: Medgyessy képtelen használni a teret, és csak néha mosolyog. Pedig erõseket mond: az õ pártjuk az esélyek, tettek és határtalan lehetõségek pártja, szolgálni akarnak, nem most fedezték fel a panellakásokban élõket. "És nyerünk 2004 nyarán" - fejezi be beszédét igen szomorú arccal, szinte megsajnálja az ember.
Vonatozás
Szili Katalin pördül a színpadra: jól eltalált fekete-fehér ruhakombináció, stimmelnek a hangsúlyok és az emelt hang. Fel-alá járkál, gesztikulál, megszólítja a tömeget: "azt gondoljátok, hogy fokozható a hangulat?" Míg Medgyessy olvasta, Szili papír nélkül mondja beszédét a generációjáról, a rendszerváltásról, az unióról. Nektek köszönhetem politikai pályafutásomat, mondja ügyesen, lezárult egy korszak, közösen csináltuk. Az idõs nénik arca felragyog: Horn Gyula lép a színpadra. Hat éve szocialista kormányzás van, mos össze két ciklust, de lehet, hogy csak elszámolta magát. Néhány asszony talpra ugorva ünnepli, hogy nekik nincs muníciójuk, meg nem mi mondtuk, hogy panelpatkányok, és fogalmuk sincs a demokráciáról. "Tetszenek csodálkozni, ha ezek után nem szeretem õket?" Horn megköszöni Medgyessynek az eddigieket (nem búcsújelleggel), ez most nem valamiféle kaserolás. Ugye nem akarja itt senki, hogy ezek visszajöjjenek? Bölcs tisztánlátásról tesz viszont tanúságot, amikor megjegyzi, hogy az õ kormányát valahogy elviselte a nép, fõképpen az idõs nõk szerettek, és errõl az asszony is tud.
Horn viharos ünneplés közepette távozik, és az indulatokat többé már nem lehet megfékezni. Három gyerek a focivébé zenéjére táncol a színpadon, a cirkuszmesternõ vonatozásra szólít fel. Kilenc aktivista bele is kezd, élükön a lila zakós Gurmai Zitával; egy afromagyar, aki eddig a Bács-Kiskun megyei tábla alatt álcázta magát, most a színpadon zenél. Tóbiás különbözõ importszövegekkel lép a színpadra: ez a nap a jelenlevõk ajándéka, csak szívvel lehet nyerni, majd a szokásos felhívás a szomszédság és a rokonság kampány alatti zaklatására. Furcsa dramaturgia, hogy õ is és Lévai is megelõzi a márványkoptatott farmeres Kovács László beszédét. Aki ráadásul tovább fárasztja a hallgatóságot, amikor elõbb még a Szocintern fõtitkárát beszélteti. Gyurcsány Ferenc ekkor már autogramot osztogat, a tömeg a virslik irányába szivárog. A színpadon brékerek, egy szocialista honanya a jóképû spanyolt zaklatja, aki kétségbeesetten pislog Kovács felé.
Úszóverseny
"Jön a Medgyessy, és szétveri a fideszes fejedet" - közli tárgyilagosan egy negyven körüli, ünneplõbe öltözött asszony egy kicsit kapatos férfival. "Medgyessy bekaphatja" - felesel a férfi. A Békés megyei Gyomaendrõdön, a Zöldpokol nevû kocsma elõtt gyülekeznek a romák. Nemigen hiszik, hogy tényleg idejön a miniszterelnök, habár a patak túloldalán, a roma közösségi ház elõtt helyi és országos roma prominensek sorakoznak. "Medgyessy egy nóbadi. Minek jönne pont ide?" - kérdi egy fiatal férfi. "Pénzt hoz" - válaszol az elõzõ nõ.
Begördülnek a sötétített ablakú Mercedesek, a kocsma kiszalad a ház elé, néhányan a közösségi ház felé indulnának, de õrzõ-védõk állják útjukat. Egy darabig még ácsorognak a romák, majd a kocsmáros felhangosítja a Váradi Roma Cafét, és mindenki visszaballag a söre mellé. Az apró közösségi házba csak néhány tucat ember fér be.
"Mondjuk ki õszintén, hogy ez alatt a kormány alatt példaértékû programok indultak el, és ez a miniszterelnöknek köszönhetõ" - vezeti fel Teleki László romaügyi államtitkár a kormányfõ beszédét. Magyarország elsõ nem elõítéletes miniszterelnöke arról beszél, hogy nem lehet boldog az az ország, ahol a lakosok 7-8 százaléka nem érzi jól magát, és hátrányokat kell elszenvednie, csak mert cigánynak született. A gyomaendrõdi polgármester állítólag le akarta beszélni a kormányfõt errõl a látogatásról, de õ nem engedett. "A roma gyerekek pont olyanok, mint a többiek: tehetségesek, okosak, segítenünk kell, hogy legyõzzék a hátrányaikat. Rossz jel az, ha tömegesen el akarnak menni innen a cigányok, mert azt jelenti, nem érzik jól magukat."
Ez volt talán az egyedüli közeg, ahol Medgyessyt felszabadultnak és spontánnak láttuk: egyszerûen és hangzatos jelszavak nélkül beszélt a néhány tucat roma elõtt. A romák elõtt egy gyomaendrõdi szakközépiskola ballagásán tette tiszteletét (pedig a szocialisták a 2002-es választási kampányban élesen bírálták a Fideszt, amiért az iskolákban kampányol). Fellépését a miniszterelnök közhelyszerû, kevés értelmû mondatokkal kezdte. "Ahogy önök is elballagnak, úgy Magyarország is elhagyta a huszadik századot. A 21. század egy új és ismeretlen világ, ahogy önöknek is ismeretlen a jövõ", ami kemény munkával jó lesz. "Hiszem, hogy élni képesek vagyunk és fogunk." Dekoncentráltnak tûnt a gyomaendrõdi Ligetfürdõ megnyitóján is. Csak ritkán nézett fel papírjaiból (mostanában inkább jegyzetekbõl beszél, semmint megírt szövegekbõl), s csak a beszéd fele után jutott eszébe személyes elemmel dúsítani mondandóját (számos jó barátja van a városban, a felújítás elõtt maga is többször járt a lepukkant fürdõben) - a publikum jobban is díjazta, mint a "büszke magyarságról és európaiságról" szóló lózungokat. Medgyessy sosem tesz országos horderejû bejelentést lakossági szereplésein, inkább a helyiek figyelmét igyekszik megragadni. Itt éppen az a kormány célja, hogy Magyarország Európa gyógy- és egészségturizmusának a központja legyen - állítja a fürdõmegnyitón. Az elõre kitalált blikkfangos szlogent ("Magyarország a világ öt nagyhatalma közé tartozik - a gyógyvizek szempontjából") nehezen értelmezhetõ mondattal üti agyon ("mert a turizmus békét jelent"). Végül a kormányfõ sípjába fútt, hogy mint a fecske csivitjé-vel a kikeletet, megnyissa az úszó-versenyt.
Terméskilátások
A román határhoz közeli Komádiban heves üdvrivalgás és füttyszó támadja oldalba, amint hangos diszkózenére a szocialista és uniós lufikkal felszerelt több száz fõs tömeg színe elé vonul. A színpad elõtt a város jobb módú lakói és a nyugdíjasok, a szélen romák és szegények ácsorognak. Oláh Lajos, az MSZP Hajdú-Bihar megyei elnöke a burgenlandi csodát emlegeti, és kijelenti, hogy 100 éve nem volt olyan jó a viszony Romániával, mint e ciklusban.
A kormányfõ elõször a nyugdíjasoknak köszöni meg, hogy "egész életükben gürcöltek" az uniós bejutásért, ezért is járt nekik az egyszeri 19 százalékos nyugdíjemelés vagy a mostani 13. havi nyugdíj (amit a nyugdíjbiztosító a kormány nagyságát dicsérve ajánlott nemrég a nyugdíjasok figyelmébe). A szegény embereket érintõ dolgokról szól: a családi pótlékról és a szocpol emelésérõl, a tankönyvek ingyenessé tételérõl (ezúttal hangsúlyosan a rászorulók részére). Ahogy feltámad a szél, s megered az esõ, úgy tûnik mind hosszabbnak a fõként szegény embereknek szóló beszéd is. A színpadon, a kormányfõ mögött ülõ (hisz Medgyessy nem magányos figura, hanem a tömeg része) iskolások fagyoskodnak, de valaki inthet nekik, mert mindig pontosan tudják, hol a taps helye. Medgyessy a terméskilátásokat ecseteli. Amikor személyessé válik, rendszerint alárendelt pozícióból beszél: az ember, aki nem ért valamihez. Komádiban épp az agrárügyekhez nem konyít, ezért egy barátját idézi; más helyszínen a beszédhez (visszatérõ elem, hogy nem egy "nagyotmondó", értsd: retorikailag túlképzett típus). Ám a közönség hiába örülne a spontán, "emberi" miniszterelnöknek, Medgyessy hamar visszamenekül a sablonokhoz, és a mezõgazdaság fejlõdésérõl elmélkedik.
A társadalom kincse
Akkor a legmagabiztosabb, amikor a gazdaságról beszél. Április végén a százhalombattai Kõrösi Csoma Általános Iskolában plaszti-kusan bontott ki gazdasági össze-függéseket. "vatosan szólt a lassú gazdasági növekedésrõl, biztató jelekrõl. A kulcsszavak itt is az együttmûködés, megbékélés, egység, a civakodás mellõzése. A korábbi nemzeti közép vagy köztársasági eszme jelszavai után most a "modern európaiság" az új szlogen, amit helyszíntõl függõen ruház fel más és más, többnyire semmitmondó jelentéstartalommal. Százhalombattán ez azt jelentette, hogy az emberek nyugodtabbak, az utcák és a vizek tisztábbak, a gazdaság pedig a "boldogulást garantálja". A legkonkrétabb elhangzott kormányzati cél az autópálya-építés és a felnõttképzés. Sikerként fõleg az elsõ száznapos program elemeit sorolja. Megemlíti az egészségügyet, de csak általánosságban: át kellene alakítani, az állam túl sok pénzt ad, az orvosok nem figyelnek a betegre, de legalább szûrõvizsgálatokban jó a kormány. Ám szövegeibõl nem deríthetõ ki, pontosan mik a szándékai, s nehéz elképzelni, ahogy magához rendeli Kökényt, hogy nézd, én ezt és ezt akarom, akarod-e te is?
Ritkán használja az emberek szót (amit a fideszesek úgy szeretnek), a "lakosság" kérdéseit aprólékosan jegyzeteli és hosszasan válaszol. Miért nem felelnek a mozgáskorlátozottaknak hónapok óta X ügyben? - kérdi egy férfi. Ördöge lehet, mert Medgyessy épp most jött a kormányülésrõl, ahol errõl döntöttek. A spontán hülyeségeket spontán hülyeséggel übereli: mikor emlékezik meg az állam méltóképpen a Rákóczi-szabadságharcról? - jó ötlet, kellene egyszer "egy nagy EU-s rendezvényt csinálni Magyarországon, ez jó alkalom lenne".
Habár a Medgyessy személyes segítésére szerzõdött amerikai tanácsadók is a one picture, one day, az "egy kép, egy nap" elvet hangsúlyozzák, a kormányfõ túlvállalja magát. Naponta több rendezvényen vesz részt, talán ez is magyarázza, hogy gyakran felkészületlen. A múlt csütörtöki családon belüli, elsõsorban gyermekek elleni erõszakról szóló szakmai konferencián például a legvastagabb közhelyeket pufogtatta. Habár az Európa-terv keretében korábban a gyermekeket nevezte meg kormánya legfontosabb értékeként, az ütõs üzeneten - miszerint a kormányfõ szereti a gyerekeket - még soha nem sikerült túllépnie. Ezúttal kifejezetten úgy tûnt, hogy eltévedt a dán miniszterelnök idegenvezetése és egyéb programjai között: "A civilizált gondolkodás azt jelenti, hogy nem él vissza erõvel se politikában, se családban, nem azért, mert nem szabad, hanem mert belsõ kényszere van". Cetlijén sûrûn szerepeltek még a társadalmi igényesség és az emberi kultúra kifejezések. Elhangzott még a szokásos "létre kellene hozni egy tanácsot" ötlet (lásd a februári bejelentések elbukását feledtetni hivatott lobbitanács ötlete).
A megjelent szakemberek arca elsötétült, amint "a gyermek a társadalom kincse" szöveget meghallották.
Varró Szilvia
Kommunikációs vagy politikai baj
Nem vezet, nem karakteres, nem kezdeményez, nem csinál politikát, csak ügyeket visz - kritizálta a kampánynyitón elkapott forrásaink egy része a miniszterelnök teljesítményét. A kommunikáció többek szerint másodlagos kérdés: ha jól megy a gazdaság (vagy osztogatnak), népszerû a miniszterelnök, ha pedig bajok vannak, rosszul szerepel. Azaz kommunikáció nincs, csak politika van; nem az számít, hogy szerepel Medgyessy a nyilvánosság elõtt, hanem hogy hitelesnek tartják-e a választók. Többen erõsen kétlik, hogy Medgyessy lehet Orbán 2006-os kihívója - kifogásaik elsõsorban politikai és szervezeti, csak harmadsorban kommunikációs jellegûek.
Egy, a miniszterelnök környezetében dolgozó forrás szerint nehéz úgy kommunikációt csinálni, ha nincs határozott kormányfõi elképzelés, amire építeni lehetne. Egy másik szocialista párti prominens szerint viszont ostobaság azt képzelni, hogy az amerikai elnök maga találja ki a politikáját.
"Ha rossz a miniszterelnök, rossz a stábja" - mondta a kampánynyitón egy szocialista prominens. Információink szerint a pártban és a 2002-es kampány alakítói közül többen elégedetlenek voltak a miniszterelnök közszerepléseiért felelõs Braun Róberttel. A helyettes államtitkár távozott posztjáról, de lapunknak nem kommentálta a hírt. A kritikusok szerint a kormányfõi kommunikáció túlságosan elrugaszkodott a valóságtól, és "gyors PR-akciókkal veszélyeztette az ügyek hitelességét". Ehelyett a jövõben a kormányfõnek a gazdaságra kell koncentrálnia, és egy darabig nem beszélni róla. A miniszterelnöknek "vissza kell szereznie hitelességét" - vélte egyik forrásunk, "a többi, az mese".
Többek szerint az elmúlt évek fontos változása, hogy az emberek nem bíznak a politikusokban, nem lehet beetetni õket, ezért fölösleges szebbre festeni a dolgokat, mint amilyenek. Azaz csak kevéssé számít, hogy a miniszterelnök hogy szerepel: a "megosztó" és "elhasznált" Orbánnal szemben elég, ha a régi megbékélõ szöveget nyomja, megnyugtatja az embereket, és kivárja a gazdasági fellendülést.
"Csak éppen közben Orbán is bejött középre, ezért ha Medgyessy békéltetõt akar játszani, ki kell onnan nyomnia Orbánt. Ellenzéki pozícióból könnyû volt rásütni Orbánra, hogy õ a patás, de kormánypártként ez nem fog mûködni" - vélte egy fideszes tanácsadó.
A közvélemény-kutató cégek többségénél rosszul áll Medgyessy: a Szondánál hivatalba lépésekor hatvanszázalékos volt a népszerûsége, idén februárra 48 pontra süllyedt, ahonnan azóta nem mozdul ki. (Orbáné a ciklus felére még nagyobb arányban csökkent.) A Gallupnál tavaly nyáron volt a legkedvezõbb Medgyessy munkájának a megítélése, legrosszabb pedig idén márciusban; áprilisra azonban jelentõsen (nyolc ponttal) nõtt a munkájával elégedettek aránya.
Nem báb, nem fasiszta
Nem erõskezû vezetõ, nem õszinte, kevésbé törõdik az emberekkel - elsõsorban így vélekedtek Medgyessy Péterrõl a kormányfõ amerikai tanács- adói által összeállított kérdõív megválaszolói. Karizmatikus, kemény vezetõ, szavahihetõ, szakszerû - ez pedig Orbán Viktor. A Greenberg-Quinlan-Rosner Research január közepi megkérdezettjei tizenegy százalékkal nagyobb arányban szavaztak volna egy most vasárnapi választáson a Fideszre, habár 2002-ben valamivel többen a szocialistákra voksoltak.
A többség szerint Medgyessynek nincs világos víziója Magyarország jövõjérõl, viszont jól megjeleníti az ország jó hírnevét a külföld felé, nyugodt, jártas a gazdaságban és az üzleti életben. Valamivel többen értettek egyet azzal az állítással, hogy a kormányfõ igyekszik egyesíteni az országot, és a megkérdezettek többsége nem gondolja, hogy Medgyessy "báb" volna. Orbánt csak kevesen tartották "túl veszélyesnek" vagy agresszívnak, és nagy arányban utasították el azokat az állításokat is, miszerint a volt miniszterelnök "egy kicsit, bizonyos értelemben olyan, mint a fasiszták", valamint azt, hogy nincs víziója az ország jövõjérõl. A megkérdezetteknek a gázárak növelése vagy a lakáshitel eltörlése jobban fájt, mint az, hogy Medgyessy a kommunista rendszer ügynöke volt. Orbán Viktor miniszterelnöki tevékenységét majdnem kétszer annyian tartották jónak vagy kiválónak, mint Medgyessyét. A megkérdezettek inkább a Fidesz-kormányra bíznák az oktatás színvonalának emelését, a családok és kisvállalkozók segítését, míg az egységes Magyarország megteremtésében és egy nyugodtabb, civilizáltabb hangnem kialakításában az MSZP-t tartották jobbnak.
