Európai turnéja finisében, március elején lépett az A38 állóhajó színpadára az egyre népszerűbb Explosions In The Sky (EITS) nevű instrumentális austini kvartett. A koncert előtt a gitáros Michael James és Mark T. Smith válaszolt kérdéseinkre.
Magyar Narancs: Egy interjúban összetartó, de anyagilag nem működő családként jellemeztétek magatokat. Változott-e a helyzet az új lemezetek sikerének hatására?
EITS: Nem sokat. Még most sem állunk valami jól. Az persze feldobott minket, hogy meglódult a szekér, de nem hinnénk, hogy örökké tartana ez az állapot. Most kaptunk egy esélyt, hogy végre minden energiánkat a zenélésre fordítsuk, de anyagilag minden marad a régiben.
MN: A koncert szórólapján a Mogwaihoz, a Sigur Róshoz és a Godspeed You! Black Emperorhoz hasonlítottak benneteket. Mit szóltok ehhez a párhuzamhoz?
EITS: Egyetértünk. Tényleg egy tőről fakad a zenénk, még ha a hangsúlyokat máshová helyezzük is. Néha frusztráló az ilyen párhuzamokkal találkozni, de nincs mese, kell valami támpont azoknak is, akik nem ismernek minket, különben miért jönnének el a koncertjeinkre.
MN: A zenétekben úgy épülnek egymásra a gitártémák, mint a különböző rétegek az elektronikus stílusokban. Honnan ér titeket a legtöbb hatás?
EITS: Valóban, elég sok ambientes dolgot hallgatunk, Boards of Canadát például, de popzenét, hip-hopot, rapet is. Mindenféle stílus jöhet, nem finnyáskodunk. A legnagyobb hatást mindenesetre a korai nyolcvanas évek jelentették, főleg a Sonic Youth, a Pixies vagy az olyan metálcsapatok, mint a Slayer és a Metallica.
MN: Furcsa kettőség érezhető a lemezeiteken. Az egyik pillanatban fájdalmas szomorúság, a másikban határtalan felszabadultság árad belőletek.
EITS: Szeretnénk hinni abban, hogy ezek a dolgok simán keveredhetnek, hiszen az érzéseink sohasem egyszerűen feketék vagy fehérek. A zenénket sem lehet egy meghatározó hangulattal leírni. Minden érzést kiadunk magunkból, de nyilván mindenkiben másképpen csapódnak le. Végül is az a lényeg, hogy hatással legyünk, ami lehet szomorúság, lehet öröm, lehet egyszerre mindkettő - de még ezernyi más érzés is.
MN: Kezdettől instrumentális zenét akartatok játszani?
EITS: Az első héten szóba került, hogy lehetne egy énekesünk is, de aztán rájöttünk, hogy teljesen fölösleges. Tulajdonképpen kifejezhető minden szöveg nélkül is.
MN: Most turnéztok először Európában. Éreztek-e különbséget az európai és az amerikai közönség között?
EITS: Alapvető különbségek vannak. Észak-Amerikában erősebbek a hagyományos rockkultúra intézményei, ugyanakkor megkövesedett a rendszere, kevés a meglepetés, az izgalom. Európában, úgy tűnik, most több az egyedülálló kezdeményezés; Amerika talán harminc éve volt ilyen izgalmas, ott már ritkán érződik az a különleges hangulat, amit nálatok még el lehet kapni.
MN: Többen is a texasi Midlandban nőttetek fel, ugyanott, ahol Bush elnök is született. Büszkék vagytok rá?
EITS: Hogyne, ő a legnagyobb... Hát jó, nem igazán vagyunk oda érte, mindenre rá akarja tenni a kezét; különösen a nemzetközi ügyeket fordította nagyon rossz irányba.
Berkecz Balázs - Kiss Tibor
Robbanások a vízen
A nyugat-európai és észak-amerikai underground színtérből egyre több instrumentális, progresszív rockot játszó zenekar válik ismertté. A stílus egyik reprezentánsát, a Sigur Róst Angliában már az új Björkként emlegetik, talán az izlandi származás okán is, de messze nem érdemtelenül. Az Explosions In The Sky tavalyi The Earth Is Not A Cold Dead Place címűlemeze pedig olyan lapok kritikusainak egybehangzó elismerését váltotta ki, mint a New Musical Express, az Independent vagy a Kerrang; és az sem mindennapi, hogy a texasi kvartett két londoni koncertjére már elővételben minden jegy elkelt.
Az Explosions In The Sky Budapesten sem hazudtolta meg nevét: lassan kibomló, vadul és békésen lüktető szerzeményeikkel felejthetetlen élményt szereztek: aki csak kicsit is beléjük feledkezett, azt elintézték egy jó időre. A négy zenész guggolva, ülve vagy gitárt lóbálva is olyan kisugárzást árasztott magából a hajó gyomrában, amihez szöveges "magyarázat" valóban nem kell. Az életigenlő First Breath After Coma, a Kurszk tragédiájának mementójaként írt Six Days At The Bottom Of The Ocean vagy a Your Hand In Mine című tételekhez nem kellett kommentár.
Kár, hogy negyvenöt percnél egyszerűen nem bírták tovább.
- kt -
