Az utolsó, érinthetetlen sztálinista intézmény – így minősítette saját blogjában megjelent írásában Schmidt Mária a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA). Ennek előzménye, hogy az MTA gazdasági és jogtudományok osztálya állásfoglalást adott ki, miszerint amennyiben miszerint amennyiben Orbán Viktor miniszterelnök májusban meglátogatná a tudományos akadémia alapításának 200. évfordulójára emlékező ünnepi ülést, a kormányfő március 15-i beszéde elleni tiltakozásul a résztvevők számottevő része elhagyná a termet.
„Már megint az akadémikusok. Az akadémikusok, akik felhatalmazva, sőt kiválasztva érzik magukat arra, hogy egyre sűrűbben szólaljanak meg olyan kérdésekben, amihez semmi közük. Testületként és mint tudósokként semmi közük. Magánemberként, vagy az illetékes tudományág művelőjeként persze joguk van véleményük kifejtésére. Magyarországon vélemény- és szólásszabadság van, nincs tehát semmilyen akadálya annak, hogy bármely kérdésben, ügyben, politikai kérdésekben is megnyilatkozzanak. Ehhez csak személyes bátorságra lenne szükségük. Ehelyett rendre az MTA intézményi tekintélye és kollektív védelme mögé bújnak, hogy illetéktelenségüket és gyávaságukat leplezzék” – fogalmaz bejegyzésében Schmidt Mária.
A miniszterelnök tanácsadója az MTA gazdasági és jogtudományi karának közleményét „nettó politizálásnak” minősíti: „Könnyen beazonosíthatóan egyeztetett álláspontról van szó, amit az ellenzéki pártok, politikusok, médiumaikon és beszélő fejeiken keresztül napokon keresztül tematizáltak” – olvasható a bejegyzésben.
Szerinte a Magyar Tudományos Akadémia „maga a velünk élő sztálinizmus”. Tagjai olyan privilégiumok sorát élvezik, amelyek élethossziglan járnak nekik, vagyis életjáradékot kapnak. Ennek folyósításához bekerülésüket követően semmilyen teljesítményt nem kell felmutatniuk, semmilyen követelménynek nem kell megfelelniük. Beválasztásuk sok esetben nem teljesítményfüggő, mert legalább ilyen súllyal esik latba networkölési képességük, kaszt, illetve baráti- és érdekszövetségeseik lobbiereje, véli Schmidt Mária.
Végül, levonja a konklúziót:
„Az állam vonuljon ki az MTA finanszírozásából, vegye vissza a neki juttatott ingatlan- és egyéb vagyont, kivéve a székházat, aminek méltó állapotáról gondoskodjon, ahogy arról is, hogy a félévenként összegyűlő akadémikusok méltó módon tudjanak tanácskozni. Ez felel meg a magyar tudományosság érdekének, a magyar tudományos élet hagyományainak”.
