Újabb fejezetéhez érkezett a fővárosi hajléktalanrendelet története: szerda délelőtt megszavazta a Fővárosi Közgyűlés a Kúria által előzetesen elkaszált első változat módosítását. Az új verzió kisebb módosításokkal, de lényegében a régi. Azt rögzíti, hol bizonyul szabálysértésnek az úgynevezett „életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás”.
A 77/2013. (XII. 3.) rendelet módosítására azért volt szükség, mert a Kúria az alapvető jogok biztosának indítványa nyomán 2014 végén törvénysértőnek ítélte a rendeletet, illetve annak „lelkét” adó mellékletét, amely részletesen, vagyis tételesen felsorolta, Budapest mely kerületében, mely közterület számít tiltott zónának a hajléktalanok előtt. A rendelet vonatkozó részét kifogásolta a Kúria, ezért a fővárosi önkormányzat kénytelen volt módosító indítvány formájában újabb rendeletet kreálni, amely gyakorlatilag lehetővé teszi az otthontalanok folyamatos hatósági üldözését.
Takarodj, koszos disznó!
A Fővárosi Közgyűlés mai nyilvános ülésének 6. napirendi pontjához kisebb akciót szerveztek A Város Mindenkié (AVM) csoport aktivistái. Nem is volt egyszerű menet bejutni a nyílt ülésre, az aktivistákat a regisztrációnál először azzal hajtották el, hogy márpedig ez egy zárt ülés, majd miután ez a hazugság lelepleződött, az állítólag megtelt terem életveszélyes mivoltára hivatkoztak a fővárosi önkormányzat illetékesei. Végül persze sikerült valamennyi civil érdeklődőnek bejutnia, de kiderült, hogy épp ezen a napon tette Áder János is tiszteletét a fővárosi önkormányzaton, ezért amíg az államfő jelen volt, nem engedtek be földi halandót az ülésterembe. Addig pedig kénytelen volt mindenki a sajtószobában várakozni, és kivetítőn követni Áder intő szavait a klímaváltozásról és a globális felmelegedésről…
| ||
Ezt követően aztán néhány perces technikai szünet következett, amíg kikísérték az elnök urat, majd folytatódott az ülés, amelyen többek között a M3-as metró felújításának kiírásáról szavaztak, de szóba került a Rácfürdő újranyitása is.
Itt vagy még?
Fél tizenegy körül került napirendre a hajléktalanság kriminalizációját érintő rendelet szavazása, mikor a nézők között helyet foglaló AVM aktivistái felálltak és előre elkészített nyomtatott papirosaikat a magasba emelték. A papírokon az állt, hogy „Utca helyett lakhatást!”, „Ha kirekesztesz, te is vesztesz!”, „Lakhatást, demokráciát, jogállamot!”, „Börtön helyett lakhatást!”, meg az Alkotmánybíróság azon mondata, mely szerint „a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel kell kezelnie”.
A vita úgy kezdődött, hogy Tarlós István visszaütött. Elutasította Csárdi Antal egyik javaslatát – amit konkrétan nem lehetett hallani, kivéve az elutasítást –, majd Horváth Csaba kapott szót, aki kiállt a rendelet ilyen formájú elutasítása mellett. Véleménye szerint mindenkinek helye van a városban, egyre többen esnek ki a szociális háló keretei közül, egyébként meg kell egy olyan modell, amit használni is lehet, ezért a rendelet szociális intézkedésekkel való kiegészítését szorgalmazta, mert – ki nem találnák –, a társasházak problémájává válik, hogy hajléktalan emberek bizonyos területekről ki vannak tiltva. Horváth ezek után nem utasította el a hajléktalanrendeletet, csupán annak kiegészítését kérte, majd a végén jól meg is szavazta, úgy ahogy volt.
| ||
Mindeközben az AVM aktivistái rendületlenül tartották tábláikat, a nevükben is Csárdi Antal szólalt fel, az LMP-s képviselő Csuhai Ágnes üzenetét olvasta fel, amelyet a fővárosi közgyűlés protokolláris keretei okán ő maga nem tudott elmondani. Csárdi felolvasásából kiderült, hogy Csuhai Ágnes az AVM érintett aktivistája ma épp a szerencsés emberek közé tartozik, mert szociális bérlakásban él, de nem sokkal ezelőtt ő maga is megtapasztalta a hajléktalanéletet.
Miközben Csárdi felolvasta a levelet, Tarlós István feszülten figyelt, Pokorni Zoltán meg szolidan távozott. A levél utolsó sorai arra kérték a fővárosi közgyűlés képviselőit, hogy ne szavazzák meg a rendelet módosítását, inkább helyezzék hatályon kívül, ezzel elutasítva a hajléktalanok hatósági üldözésének e formáját.
Tarlós nagy hisztije
Bár nem Tarlós volt az előterjesztő, és elmondása szerint előzetesen nem kívánt hozzászólni az ügyhöz, azért az akcióval sikerült elérni, hogy a főpolgármester is kifejtse véleményét, amely során nem restellte hosszasan moralizáló – sok esetben a tiltakozók személyét simán sértő – magánvéleményét megosztani a jelenlévőkkel. Tarlós folyamatosan azt tolta, hogy a főváros képtelen megoldani a lakásszegénységben élő emberek helyzetét, de az előző fővárosi éra alatt sem volt jobb a helyzet. Szerinte a hajléktalanmentes zónák kijelölése nem egyenlő a hajléktalanság kriminalizációjával, mert az csupán a közterületek rendjét biztosítja. A főpolgármester konkrét javaslatokat is kért – amelyeket persze az AVM tagjai már több alkalommal is eljuttattak hozzá, amit vagy elfelejtett, vagy csak nem tartotta szóra érdemesnek.
| ||
„Könnyű a felelősség nélküli embereknek a szerencsétleneket megvezetni”, mondta ezt a saját szájával Tarlós, s azt is hozzátette, hogy ilyen táblákat ő maga is a magasba tud emelni, sőt zsibbadásig tudná ő is tartani, de nem tartja szép dolognak, hogy „heccelik az embereket”.
Arról fogalmunk sincs, milyen fogalmai vannak a főpolgármester úrnak a hajléktalanságról, de a legnagyobb közhelyeket puffogtatta a hajléktalanszállók biztonságáról, a férőhelyek számának növeléséről, figyelmen kívül hagyva persze, hogy hány ember számára elég az az annyi, és még mindig mennyire kevés az a férőhely, amit oly nagy dobra ver.
| ||
A főpolgármester a rá jellemző eleganciával személyeskedett is egy sort: az AVM tagjairól sikerült megállapítania, hogy állandó hecckampányt folytatnak, a közvéleményt és magukat az érintetteket is hülyítik, szerinte az, amit az aktivisták csinálnak, nem segítség. E szavak nem csak gonoszságról, de tudatlanságról is árulkodnak…
Performansza megkoronázásaként a fővárosi képviselők nagy többséggel megszavazták a kerületek által újra benyújtott tiltott zónákat. 21 igen és 3 nem szavazat – nemmel voksolt Csárdi Antal, Gy. Németh Erzsébet és Székely Sándor. Budapest jelentős részén tehát továbbra is büntethető az, akinek nincs otthona.
