A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint erős a gyanú, hogy a kórházban hagyott újszülöttek, kisgyerekek többségéről nem is mondtak le a szüleik – erről beszélt Boros Ilona, a civil szervezet Esélyegyenlőségi és Önrendelkezési Programjának vezetője a Népszavának.
Mint ismert, tavaly derült ki, hogy 280-300 olyan újszülött élhet Magyarországon, akit a szülei a kórházban hagytak, ezért az újszülöttosztályokon gondozák őket annak ellenére, hogy minél hamarabb átmeneti gondozást nyújtó befogadó szülőkhöz kellene kerülniük. Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára egy korábbi írásbeli kérdésre azt válaszolta, hogy ők is ugyanolyan jó ellátást kapnak, mint más újszülöttek, múlt nyáron azonban a parlament új szabályokat fogadott el a a kórházban hagyott csecsemők örökbefogadási eljárásainak gyorsítása érdekében. Annak ellenére, hogy így több gyereket is örökbefogadhatónak nyilvánítottak, idén januárban is 260 elhagyott csecsemő élt a kórházakban.
Boros Ilona szerint az, hogy a tavaly nyári, gyorsított örökbefogadási lehetőség után csak 59 újszülöttet, csecsemőt nyilvánítottak örökbefogadhatónak, azt feltételezi, hogy a többi 240, vagy még több kisbaba esetében ez azért nem történt meg, mert a szüleik valójában nem hagyták el, hanem szeretnék hazavinni őket, de ezt a gyámhatóság akadályozza. Álláspontja szerint a kisbabák legalább a felére igaz ez.
Az új szabályok szerint az örökbeadáshoz nincs szükség annak a szülőnek a hozzájárulására, aki gyermekét közvetlenül a születést követően az egészségügyi intézményben hagyja, és a zárójelentés kézhezvételétől számított 6 héten belül ő vagy a gyermek más hozzátartozója nem jelentkezik a csecsemőért. Ha viszont 6 hét után örökbeadhatóak lennének, akkor nem tudni, miért van a többségük mégis kórházban hosszú idő óta. Ezért merül fel a gyanú, hogy az újszülöttek többségét látogatja a családja, haza is szeretnék vinni a szüleik, de valami vagy valaki megakadályozza őket ebben.
Boros Ilona elmondta: az utóbbi két hónapban hat esetben kértek segítséget kétségbeesett szülők a TASZ-tól. Egy féléves kisbaba esetében most a héten sikerült elérni, hogy hazavihessék a szülei a kórházból. A csecsemő azért élt fél évig kórházban, mert születése pillanatában a családnak csak átmeneti lakhatása volt, és ugyan két héttel később már átvették új otthonuk kulcsait, ez volt az egyik érv a kiemelése mellett; a másik érv az édesanya pszichés állapota volt, amit gyanúsnak találták a gyámhatóság emberei. Ugyan vizsgálatot nem végeztettek el sem a várandósság alatt, sem a szülés után, igazságügyi pszichológust sem rendeltek ki hozzá, mégis alkalmatlannak tartották a gyereknevelésre, mondván nem együttműködő, és – a véleményük szerint – minősíthetetlen stílusban beszélt a szakemberekkel.
Egy decemberben született kislány szülei ellen is hatósági eljárás indult, a kislány ezért nem kerülhetett haza születése után. Az anyánál a kisebb testi fogyatékosságát kifogásolta a gyámhatóság, ugyanis biceg, az apa pedig súlyos látássérült. A szülők lakása egyébként tiszta, mindkettejüknek van munkahelye, és nagyszülők, nagynénik, unokatestvérek is várták haza a kisbabát. A gyermeket ennek ellenére csak határozott ügyvédi fellépés után vihették haza szülei, miután a gyámhatóság végül visszavonta a már megindított gyermekkiemelési eljárást.
A lap rákérdezett az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál, hogy hány újszülött, csecsemő él most kórházban azért, mert a gyámhatóság nem engedi őket haza; milyen kritériumok, szempontok alapján hoz meg egy ilyen döntést egy gyámügyi szakember; milyen feltáró munka alapján hoz ítéletet, és miként ellenőrzi, hogy a gyanúja megalapozott-e; milyen szakember, például pszichológus segítségét kérhetik és kérik döntésük meghozatalához, ám választ a cikk megjelenéséig nem kaptak.
