Állami milliárdokból és ingatlanokból épült EMIH-hálózat

Több mint kóser

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2018/7. (02. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az elmúlt években komoly intézményi és céges hálózatot épített ki a Köves Slomó vezette ortodox zsidó hitközség. Sok állami pénz ment oda, ezért is kényszerült magyarázkodásra a főrabbi, amikor a Fidesz mellett kezdett kampányolni.

Kívülről úgy tűnik, mintha megállt volna az élet a Munkáspárt egykori Baross utcai székházában. Igaz, a 61. szám alatti betontömb a maga rusnya egyszerűségével ma is éppúgy kilóg a környék épületei közül, mint tíz évvel ezelőtt, amikor még Thürmer Gyula volt itt a főnök. Ma viszont már Köves Slomó keveri odabenn a lapokat, miután egy 2014-es költségvetési döntés értelmében ez a több ezer négyzetméternyi területű ingatlan az állami tulajdonból a második Orbán-kormány által egyháznak elismert Egységes Magyarországi Izraelita Hitközösség (EMIH) birtokába került ingyen, oktatási célokra. A Józsefvárosi Önkormányzat melletti épület a jelenleg is zajló felújítás után kollégium lesz, ahol vidéki és külföldi EMIH-diákok lakhatnak majd – tudtuk meg a hitközségtől.

Az épület egyetlen külső postaládáján megannyi, a hitközséghez köthető, köztük frissen alapított cég és alapítvány neve olvasható, jelezve, hogy az épület egyfajta központ lett az elmúlt években a milliárdos állami támogatásokból növekvő EMIH-birodalomban. Itt van a hitközség alapítványa, illetve nyomozó és személyvédelmi cége, a Shomer Kft. is, de a múlt év végén alapított Kóser Piac Kft. is, amely a Dohány utcában működtet kóser élelmiszerboltot. (Ennek tulajdonosa az OLOESZ Kft., az EMIH tulajdonában álló legkomolyabb cég, mely nemcsak a kóser piacon, hanem az idősgondozási bizniszben is érdekelt.) Továbbá itt van a székhelye a Zsigmond Király Egyetem üzemeltetőcégét a múlt év végén megvásárló, 650 millió forintos tőkével rendelkező Maimonidész Kft.-nek; ez szintén EMIH-szervezet, ahogyan a Rabbiház Kft. is ide van bejelentve. Ez utóbbi cég kezeli a közel félmilliárdos állami támogatásból felújított mádi zsinagógát. Szintén a Baross utca ad otthont immár a több tízmilliós állami támogatást elkönyvelő Tett és Védelem Alapítványnak, amely – az EMIH által képviseltekkel összhangban – a Jobbik antiszemitizmusára mindig felhívja a figyelmet, viszont a kormány Soros-kampányáról inkább hallgat. És hogy egy ciprusi offshore cég közel 800 milliós jelzáloga mit keres a korábbi munkáspárti fészken? Kiderül, amint bebarangoljuk a közpénzből felpumpált EMIH-birodalmat!

Mindkettőjüknek jó

Az elmúlt nyolc év aranybetűs időszak lesz a 2004-ben alapított EMIH történetében. Köves Slomóék a 2010-es választást az állam által hivatalosan még nem „bevett” egyházként várták, és akkoriban a Károly körúti központon kívül csupán egyetlen óvodaépületet kezeltek. Ez alaposan megváltozott mára. Ahogy térképünkön is látszik, Budapestet beterítik a különböző EMIH-intézmények, amelyek legtöbbjének létrejötte vagy felújítása mögött rendre állami segítség áll, hogy a vidéki beruházásokról már ne is beszéljünk (azért fogunk).

A múlt héten Köves Slomónak magyarázkodnia kellett, hogy támogató szavai hogyan is kerültek a kormánypárti képviselőjelölt, Hollik István szóróanyagára. A képlet sokak fejében pofonegyszerű: Orbán Viktor kormánya szereti az EMIH-et, segít neki, az pedig stratégiai szempontból fontos gesztusokkal viszonozza ezt a kitüntetett figyelmet. Hogy miről is van szó, annak érzékeltetéséhez a kormány plakátkampánya ellen az ortodox EMIH-hel ellentétben nagyon is tiltakozó legnagyobb hazai zsidó vallási szervezet, a neológ Mazsihisz elnöke, Heisler András nyári szavaihoz folyamodunk. „Az EMIH egy haszid közösségből kinőtt egyház, és a hatalom (mármint az Orbán-kormány – a szerk.) számára olykor jól jön, ha látványosan zsidónak kinéző, kalapos, kaftános, pajeszos zsidókat mutogathat politikusok közelében” – mondta az Indexnek. Köves Slomó Heisler szerint két dolgot tesz: „Megvédi Orbán Viktort a Soros-plakátok ügyében, és hallgat, amikor a köztévé gonosz cionista milliárdosnak nevezi Sorost, Hamenei ajatollah szavait idézve. Ugyanakkor mindenhol elmondja, hogy nem akar képeslapot kapni a Jobbik elnökétől, mert küzd az antiszemitizmus ellen.” (A Mazsihisz elnöke persze nem a legelfogulatlanabb EMIH-kritikus, ám tavaly nyári nyilatkozata ezzel együtt is feltűnést keltett.)

Az EMIH és a Fidesz kapcsolatának megfejtését amúgy is a Mazsihisznél kell kezdenünk, hiszen 2010 után az Orbán-kabinet annak ellenében segítette egy hasonló, sőt a méreteiben mára nagyobb zsidó intézményrendszer létrehozását. (Többek közt innen ered a két szervezet közti ellentét.) A neológ zsidószervezet túl közel volt korábban a szocialistákhoz, ráadásul a Mazsihisz a NER kezdetén még Zoltai Gusztáv irányítása alatt állt (egészen 2014-ig), és ezt az időszakot átláthatatlan gazdálkodás, korrupciógyanús ügyek jellemezték (erről lásd bővebben Vári György korábbi cikkeit: Hosszú menetelés, rövid agónia, Magyar Narancs, 2013. május 16., illetve Igazodók, 2010. szeptember 16.).

Orbán Viktor nem akart egy ilyen örökségű szervezettel bajlódni. A tiszta lapot a harmincas éveiben járó energikus, jól kommunikáló, műveltségében megkérdőjelezhetetlen, és az együttműködésre szintén nyitott Köves Slomó, valamint hitközsége, a New York-i székhelyű lubavicsi mozgalom anyagi támogatását is maga mögött tudó EMIH jelentette. Az EMIH-et a 2011-es egyházügyi törvény máris „bevett egyháznak” ismerte el, sőt 2012-ben megállapodás született arról, hogy a Mazsihisz évente jelentős összeget enged át örökjáradék címen (ez a második világháború után államosított ingatlanvagyonért jár) az EMIH-nek. Ily módon viszonylag gyorsan létrejött az a jogi és gazdasági alap, amelyen Köves Slomóék mára egy méretes cég- és intézményhálót hoztak létre, olykor tengerentúli alapítványi pénzt is bevonva.

Óvodától egyetemig

Miközben a gyarapodás az elmúlt években gyorsult fel, az indulása a 2010 előtti időszakhoz köthető. A belvárosi Károly krt. 20. alatti hitközségi központ és zsinagóga önkormányzati tulajdonként került nem sokkal 2004-es alakulása után az EMIH használatába. Ebben – mint erről Köves Slomó a Klubrádióban beszámolt – a kerület akkori szocialista polgármestere, Steiner Pál „segített” nekik. A Steinert váltó Rogán Antallal is jó kapcsolat alakult ki, így az EMIH maradhatott a Kis­körúton. A szocialista-liberális kormányok idején nemcsak önkormányzati, hanem kormányzati szinten is gondoskodtak a fiatal hitközségről: 2006-ban például a Kincstári Vagyoni Igazgatóság adta oda az EMIH-nek a XII. kerületi Tamási Áron utca 41. szám alatti épületet, amelynek a hitközség máig vagyonkezelője a tulajdoni lap szerint. A felújításra már az Orbán-kormány alatt nyertek 130 milliót, hogy aztán – az Átlátszó információi szerint – kiadják az ingyen szerzett és állami forrásból renovált épületet a Babolygó óvoda üzemeltetőinek.

Az EMIH ugyanis kinőtte a Tamási Áron utcát, és a bölcsődei, az óvodás és általános iskolás képzést, illetve foglalkozást ma már Erzsébetvárosban, a Dohány utca 32. szám alatt végzi. Az üzemeltetési és eljárási modell megegyezik az előző esettel: megkapni ingyen az épületet, a felújításra állami forrást szerezni. Ez esetben a partner a VII. kerület fideszes önkormányzata, mely 2013-ban bocsátotta az iskola épületét az EMIH rendelkezésére. Aztán a hitközség előbb nyert 144 millió forintnyi uniós támogatást, majd újabb 50 milliós támogatásból napelemet szereltethetett a tetőre. Köves Slomó erről azt mondta a Klubrádióban, hogy „a VII. kerületben működik Magyarország egyetlen héber–magyar két tannyelvű általános iskolája. Az EMIH-nek ez az ügy nagyon fontos volt, de nem talált hozzá támogatót. Egyetlen pártból sem. A támogatás annyit jelentett volna, hogy valaki mondja azt, hogy az »egymás után bezáró volt önkormányzati iskolák közül (…) ezt az iskolát nem fogjuk eladni egy ingatlanbefektetőnek, hanem rászánjuk erre a célra«. És a VII. kerületben ugyancsak egy fideszes képviselő (Vattamány Zsolt – a szerk.) azt mondta (2010 előtt – a szerk.), hogy ha én leszek a polgármester, akkor ezért tenni fogok. És meg is tette.”

Óbudán is jó a kapcsolat, ahol részben hasonló forgatókönyv teremtette meg az alapját a középfokú oktatásért felelős új EMIH-intézménynek, annak az idei tanévben indult gimnáziumnak, amelyre 250 millió forintnyi támogatást adott az állam. A Pacsirtamező és Tímár utca sarkán álló 1800 négyzetméternyi ingatlant a hitközség megvásárolta az önkormányzattól (a hivatalos kiírás szerint közel 210 millió forint + áfáért), majd több részét felújította, egyes munkálatok jelenleg is zajlanak. Kérdéseket csupán az vet fel, hogy az oktatas.hu adatai szerint jelenleg kilenc diák veszi igénybe a jelentős állami támogatással megnyitott intézményt, s ez aligha utal arra, hogy a Lauder Javne és a Scheiber Sándor, valamint a Wesselényi utcai ortodox gimnázium mellett valós társadalmi igény lenne Budapesten egy újabb zsidó gimnáziumra.

Az i-re a pontot a felsőoktatási beruházás tette fel: tavaly óta az EMIH üzemelteti a Zsigmond Király Egyetemet (ZSKE), amelyhez szintén járt állami segítség egy 1,1 milliárd forintnyi MFB-hitel formájában. A hitközség megígérte, hogy nem változtat a versenyszférára felkészítő (a marketingtől a gazdaságin át politológiai képzést adó) magánintézmény (értsd: fizetős) világi arculatán, de már bejelentettek egy a kormányzatnak kedves, posztgraduális lehetőséget, a „sportlétesítmény-menedzser” képzést. Annál szebben és jobban pedig nem is lehet összefoglalni mindennek lényegét, ahogy azt az immár EMIH-hez tartozó egyetem honlapja tette: „Az elmúlt években az állam 600 milliárd forintot költött különböző sportlétesítmények építésére és felújítására Magyarországon. (...) Ezért fontos kidolgozni, hogy miként lehet ezeket gazdaságosan működtetni, a fenntarthatóságot biztosítani, a kihasználtságot növelni.” A tervek szerint az oktatók között lesz a küzdősportokban jártas Simicskó István miniszter, Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, illetve az egyre és egyre drágább vizes vb rendezéséért felelős Fürjes Balázs kormánybiztos. (A felvezető sajtóeseményen a felcsúti sajtófőnök, futballnagykövet, Nemzeti Sport-főszerkesztő stb. Szöllősi György, valamint Deutsch Tamás is kifejthette véleményét a képzés szükségességéről.) Az egyetemtől a Narancs azt a tájékoztatást kapta, hogy innovációs üzleti, blogger- és pilótaképzés már indult vagy indulni fog. „Az elkövetkező időszakban egy mind földrajzilag, mind struktúrájában elkülönülő hiánypótló zsidó felsőoktatási képzést is el fogunk indítani” – mondta lapunknak Pártos Ferenc, a mára Milton Friedman Egyetemmé átnevezett intézmény elnöke.

Rabbiház és apartman

Az EMIH 2015-ben hozta létre szeretetszolgálatát, a CEDEK-et, mely az adományboltját a Józsefvárosban, épp a Baross utca 61. földszintjén nyitotta meg. Látványosan dolgoznak, osztanak ételt és ruhát, visznek segítséget Kárpátaljára, és támogatást húznak a Karitatív Tanácstól, tavaly például 200 milliót – ami újra csak azt bizonyítja, hogy aki segít, az sose marad egyedül.

Az EMIH az elmúlt években – noha csak 2011-ben ismerték el egyháznak – hitéleti-vallási fejlesztésekre is milliárdot meghaladó támogatáshoz jutott annak ellenére, hogy kis létszámú közösségről van szó. A mádi rabbiház felújítására 460 millió forintnyi támogatást kapott, a munka két éve fejeződött be: ma zarándokszállásként és fogadóként is üzemel a létesítmény, a Google nekem 9900 forintért ajánlott ott egy éjszakát. „Kedves, segítőkész személyzet. Tiszta, tágas, jól felszerelt apartman” – szól egy értékelés a rabbiházba oltott fogadóról. (A közeli Erdőbényén mikvét – rituális fürdőt –, Olaszliszkán pedig emlékhelyet fejlesztettek állami pénzből.)

Már most grandiózus vállalkozás a Zsilip-projekt, pedig épp csak elindult: az Újpesti rakpart 1. szám alatti Palatinus ház (amely a Kulcsár-ügyben főszerepet játszó cég, illetve az egykori bróker szék- és lakhelye volt) egy részében készül zsinagógát kialakítani az EMIH. A korábban a „Fehér Ház” menzahelyszíneként működő hatalmas csarnokrészt – ahol kulturális központot, zsinagógát, cukrászdát alakítanának ki – már meg is vásárolták. Mivel az egész 1. szám alatti háznak egy helyrajzi száma van, csak az összterület hányadából lehet következtetni, hogy ki lehetett az egyik eladó: ez alapján az EMIH 2015-ben 370 millió forint körüli összegért vásárolt be (ennyi bevétel látszik abban az évben a jó ideje döglődő cég költségvetésében, amely akkora hányadot birtokolt, amennyit a hitközség megvett). A jelenleg romos állapotú, több mint ezer négyzetmétert fel kell újítani: ez aligha történik majd állami támogatás nélkül. A méretek alapján a végszámla nem áll meg egymilliárd forint alatt.

Az Árpád híd közelében lévő óbudai zsinagóga felújítása összesítésünk szerint 188 millió forint állami támogatásban részesült. 2016-ban az EMIH megkapta a zsinagóga állami tulajdonrészét (57/100), míg egy további hányadot (29/100) bruttó 55 millió forintért vett meg a fővárostól (a fennmaradó 14/100-nyi rész a szomszédos Thermal Hotel Aquincum Kft.-é). Nem hagyható ki a felsorolásból két vidéki ingatlan. Miskolcon a Kazinczy utca 12. alatti kétszintes házat ingyen adta át a magyar állam az EMIH-nek 2017-ben, oktatási célra – tájékoztatta lapunkat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő. Pár hónapja a debreceni önkormányzattól vett meg az EMIH egy épületet részletekben, közel 80 millió forintért.

Offshore hitelből nő

Az oktatási és hitéleti szegmensen túl tisztán üzleti vállalkozások is kiemelt szerepet kapnak a hitközségben.

A hitközség első nagyobb bevásárlása az Olajág-otthonok megszerzése volt 2012–2013-ban. Két külföldi alapítvány, a Brit Europe és a Chanosh vásárolta meg az Arany Alkony idősotthonok ingatlanjait birtokló céget, de az otthonokat már az EMIH üzemeltette. Az alapítványok bevonására azért volt szükség, mert a számos, 70 ezer négyzetméternyi fővárosi ingatlannal és 1300 ápolttal rendelkező korábbi Aranyág-hálózat nyilván megfizethetetlen költség lett volna az EMIH-nek – a Chabad-franchise-hoz köthető alapítványnak viszont már nem. Hogy az EMIH kerülhetett helyzetbe, abban is volt része a politikának: az engedélyt a fideszes többségű főváros adta meg (illetve vonta meg a korábbi fenntartótól). Jelenleg több hónapos várólista tanúsítja a keresletet az idősgondozás iránt, ami bizonyára jó üzlet, bár ez a nyilvános adatokból nem derül ki. Az üzemeltető Olajág Otthonok nevű egyházi intézmény nyilvános bevételi adatait nem találtuk. (Egyházi intézményként amúgy jogosult az 1 százalékos szja-felajánlásokra.)

Az EMIH-nek két cége tűnik fel az Olajág Otthonokban: az OÁSZ és az OLOESZ Kft.-k. Ezek voltak sokáig a hitközség fő cégei (a 2015-ben alapított nyomozó és személyvédelmi cég, a Shomer Kft. forgalma ezek mellett eltörpül); tevékenységi körük igen tarka, de az élelmiszer-kereskedelem, valamint az ápolói, ellátói tevékenységek mindkettőnél szerepelnek. Összességében nem teljesítenek túl jól: az OÁSZ 2015-ben mínusz 86 millióval, 2016-ban mínusz 2,7 millióval zárt, miközben a korábbi évek nyeresége nem éri el az egymillió forintot. Az OLOESZ 2015-ös és 2016-os üzemi eredménye közelíti a mínusz 110 millió forintot. A két cég együtt az utóbbi években túl van a 200 millió mínuszon.

A hitközség a kóserbizniszben is kimutathatóan jelen van. Friss cégük – amelynek az OLOESZ a tulajdonosa –, a Kóser Piac Kft. szintén a Baross utca 61.-be van bejelentve, míg a hozzá tartozó Kóser piac bolt épp az EMIH bölcsődéje mellett, a Dohány utca 36. alatt üzemel. A közelben van a szintén az EMIH-hálózathoz tartozó Tel-Aviv Kávézó (Kazinczy utca 28.), a Carmel Kft.-t szintén az OLOESZ-en keresztül birtokolja a hitközség. (A tágabb EMIH-holdudvarhoz tartozik a Kazinczy utcai kávézó és a szemben lévő, az OLOESZ székhelyén működő Carmel Étterem is. Ezeket a Co Staring Trade Kft. működteti, amelynek tulajdonosa a hitközséghez kötődő Klopfer Dávid, de idesorolható az EMIH-alelnök Győrfi László cége, a Semes Pékség is.) Ezek azonban apróságok ahhoz képest, amit az igazi nagy kóser-biznisz, a nyáron átadott csengelei vágóhíd jelent (az ezt mene­dzselő cég a Quality Poultry Kft.). A 2,8 milliárdos beruházásból 1,75 milliárdot az Eximbank hitele, valamint további 420 milliót állami támogatás biztosított. (A kóser liba jó üzlet, a Jászberényben évek óta működő – EMIH-től független – kóser vágóhíd 2016-ban 6 milliárd forintnyi bevétel mellett 910 millió nyereséget termelt.) „Jelenleg EU-s országokba és Izraelbe exportálunk, de célunk megszerezni az exportengedélyt minél több további országba, hiszen szerte a világon lenne kereslet ezért a hungarikum termékért” – mondja Nógrádi Bálint. Megkérdeztük az EMIH gazdasági vezetőjét, hogy honnan van ennyi pénze az EMIH-nek. A csengelei beruházás önrésze 600 millió forint, vagy az Újpesti rakpart 1. tulajdoni papírjából kikövetkeztethető ki­adás 370 millió forint, de ott van a Pacsirtamező utcai iskola 210 milliója, a friss debreceni épület 80 milliója, az EMIH-cégek 200 milliós vesztesége, az óbudai zsinagóga 55 milliója… Ezt miből finanszírozza az EMIH? Íme a válasz: „Saját forrásból, ami a hitközség gazdasági tevékenységéből, a gyűjtött hazai és nemzetközi adományokból és hosszabb-rövidebb lejáratú, magánszférából származó kölcsönökből tevődik össze.”

A Baross utcai ingatlanon például egy ciprusi offshore cég közel 800 milliós jelzáloga van (a Trivaston Limitedet egy Ráday utcai, offshore-okra specializálódott magyar cég gründolta). Nógrádi elismeri az offshore cég bevonását az EMIH-finanszírozásba, amikor ezt mondja: „A magán­szférából származó kölcsöneink szükség esetén ingatlanfedezetet is igényelnek.”

Az EMIH hálózata – és ezzel a befolyása – nemcsak állami támogatásokból növekszik, hanem külföldi magántőkéből is. Adott esetben offshore cég százmilliós kölcsönéből, vagy a Brit Europe nevű alapítvány tőkéjéből, amely külföldi, például amerikai zsidó alapítványok pénzéből fektetett be előbb az Olajág-otthonoknál, majd a hazai médiapiacon, amikor megvette a Klubrádió, illetve a 168 Óra egyes cégrészeit. (Az alapítvány tulajdonolta Brit Media Kft. kisebbségi tulajdonosa az a Megyeri András, akit 2020-ig eltiltottak a cégvezetéstől, de amúgy az EMIH-hátország meghatározó alakja. A Klubrádió megvásárlásakor Köves Slomó közvetített, hogy az adó a Brit Mediához kerüljön – erről maga a rabbi számolt be.) És hogy ki van a külföldről érkező pénzek mögött? Elsősorban New York és az ottani lubavicsi közösség. De egy Alexander Rovt nevű, ukrán származású oligarcha is feltűnik a bonyolult történetben, bár az Átlátszó ezen állítását Köves Slomó fantazmagóriának minősítette. Annyi azonban biztos: az EMIH pénzügyi csápjai nemcsak a hazai közpénzes forrásokra vannak rákötve, hanem olyan külföldi csapokra is, amelyekből nehezen megbecsülhető vagyonok folyhatnak be.

Közben az EMIH az agráriumban is terjeszkedni kezdett csendben. A hitközség az OLOESZ-en keresztül tavaly ősszel beszállt a mátraballai MÁTRA BIO nevű cégbe. Hogy micsoda lehetőségek vannak ebben, azt jól mutatja a kóser zöldségeket termesztő Agro Rehab hárommilliárdos állami támogatása. Ennek az állami cégnek az ügyvezetője a Köves Slomó szövetségeseként számon tartott, korábbi Fidesz–KDNP-s képviselő, Szabó György, aki a Heti Válasznak úgy fogalmazott, hogy célja a liberális stigma letörlése a zsidó közéletről.

Mazsihisz vs. EMIH

Az EMIH 2010-ben egy óvodaépülettel és egy önkormányzati ingatlannal érkezett a parlamenti választások elé – hogy az elmúlt nyolc év milyen tudatosan eltervezett gyarapodással járt, ahhoz elég ránézni a mellékelt budapesti térképünkre. 2011-ben bevett egyházzá váltak, egy év múlva kerültek az Olajág-otthonok közelébe, és így tovább. Mára az EMIH – kormányzati hátszéllel – beérte a Mazsihisz intézményvilágát (hiszen a neológ irányzatnak is van bölcsődéje, óvodája, valamint alsó- és középfokú, illetve felsőoktatási intézménye, vagy éppen szeretetotthona), az üzleti életben pedig le is hagyta (a médiáról, a holdudvarhoz sorolt 168 Óráról és a Klubrádióról már nem is beszélve). A Mazsihiszben úgy látják, hogy a kormányzati támogatás nagyságát nem indokolják az EMIH számai. A Mazsihisz ismert rabbija, Radnóti Zoltán egy posztban arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a Mazsihisznek legutóbb 8 ezren, addig az EMIH-nek csak 2500-an utalták az 1 százalékot, ráadásul az előző szám a korábbi évhez képest magasabb, míg az utóbbi alacsonyabb. „Túl szektások ahhoz, hogy szélesebb közönséghez szóljanak, és ezáltal olyan méretűvé fejlődjenek, amely indokolhatná a támogatás mértékét. Politikai legitimációs igény miatt mesterségesen felpumpált, egyháznak tűnő kisközösség, amely zavaros pénzügyi manőverekben utazik” – ez a sommás vélemény is a Mazsihisz felől érkezett.

Megkérdeztem Nógrádi Bálintot, az EMIH gazdasági vezetőjét: nem tűnhet-e úgy, hogy a politikai szolgálatokért cserébe kapnak súlyos juttatásokat? A válasz: „Az elmúlt négy évben az EMIH-nek folyósított állami és önkormányzati támogatások az EU-s pályázatokkal együtt sem érték el a 3 milliárd forintot. Önmagában ez természetesen tetemes összeg, de csak apró töredéke a más történelmi egyházaknak juttatott összegeknek. A Mazsihisz »állami támo­gatottsága« sokszorosa az EMIH-é­nek, az általuk elfoglalt álláspontoktól függetlenül, vagy éppen azok ellenére. Miért merül fel, hogy az egyik zsidó szervezetet az álláspontjától függetlenül támogatja a kormány, míg a másikat álláspontjáért cserébe, de az előzőnél jóval szerényebb mértékben?” Gondolatmenetét ezzel zárja: „Úgy tudom, a Mazsihisz az elmúlt hetekben a teljes 4 éves EMIH-támogatás mértékét, 3 milliárd forintot meghaladó mértékű támogatási szerződést kötött az állammal csak a Rumbach-zsinagóga felújítására, míg az óbudai zsinagóga felújítására az elmúlt 4 évben folyósított állami és önkormányzati támogatás együttes összege nem éri el a 200 millió forintot. Hasonló példa a közelmúltból a Mazsihisz Amerikai úti szeretetkórházának ismereteim szerint közel 5 milliárdos állami támogatása. Minden magyar zsidó számára öröm, ha végre megújulhat a Szeretetkórház, ahogy reménykedve várjuk, hogy a Mazsihisz ezúttal nem eladja (mint 30 évvel ezelőtt) a Rumbach-zsinagógát, hanem felújítja, és zsidó hitéleti és zsidó kulturális tartalommal tölti meg. Az EMIH ugyanis nem valaki vagy valakik ellen dolgozik, hanem valamiért: a zsidó vallási és kulturális élet felvirágoztatásáért.”

Heisler András erre reagálva azt mondja: a 4,8 milliárdos „kórházi fejlesztés célja a katolikus és a református egyházakkal együttműködésben olyan egyházi kórházi hálózat kialakítása, amelynek szolgáltatásai a teljes emberi éle­tet átfogják, születéstől az idősgondozásig. Az egyházak közötti együttműködés közfeladatok ellátására vonatkozik, és minden magyar állampolgárt egyformán szolgál. A közfeladatok átvállalásához nyújtott állami támogatást, vagyis amikor az állam közvetve saját feladatai ellátását finanszírozza, érdemes különválasztani a hitélet vagy az ezzel összefüggő üzleti vállalkozások segítését célzó állami támogatásoktól. (…) Általánosságban szólva megtévesztő az EMIH és a Mazsihisz állami támogatásait összemérni, mert annak csak a támogatásokkal összefüggő feladatok elemzésével, hasznosságával, és a támogatásokkal elérhető polgárok számának elemzésével van értelme. A zsidó közösségen belül a Mazsihisz által elért híveink száma sokszorosa az összes többi zsidó felekezetének, a személyi jövedelemadó egy százalékát felajánlók létszáma is világosan mutatta ezt.”

A vita folytatható, a tények beszélnek.

Hárommilliárd és a többi

Az EMIH a múlt héten nyilvánosságra hozta, hogy 2014 és 2018 között mennyi állami támogatást kapott. Nem teljesen jószántából tette, sokkal inkább az Átlátszó kitartó érdeklődése miatt – bíróság elé is került az EMIH állami támogatásainak ügye. (Az elsőfokú ítélet lapunk megjelenésének napján várható.) A zsido.com-on közzétett lista összesítése e négy évre 2,84 milliárd forint. Megjegyzendő, hogy a különböző támogatások mellett ebben benne vannak az éves örökjáradékok, illetve az 1 százalékos felajánlások is – ugyanakkor nincs benne a csengelei vágóhídra nyújtott állami támogatás, a ZSKE-re adott hitel, vagy az átadott ingatlanok értéke. A 2010 és 2013 közti hasonló támogatások összege sincs, ezt lapzártánk után ígérték nyilvánosságra hozni. A Mazsihisz a múlt héten szintén közzétette a maga listáját: a kizárólag nekik utalt támogatások az örökjáradék, a szeretetkórház, illetve a Rumbach-zsinagóga felújítása nélkül 3 milliárd forint körüli összeget tettek ki.

 

 

A haza szolgálatában

Köves Slomó 2012 májusától a Honvédség tábori főrabbija, amiért fizetést is kap – ismerte el érdeklődésünkre a Honvédelmi Minisztérium, a konkrét összeget azonban nem árulták el. Amikor emiatt felhívtuk, Köves Slomó fejből nem tudta pontosan, mennyiről van szó, saját becslése szerint havi nettó 300 ezer forintnyi bért kap ezért. A Honvédségnek van egyébként mazsihiszes rabbija is.

 

(A cégek adatai az Optenből, az ingatlanoké a földhivatali nyilvántartásból származnak.)

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2018/7. (02. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Köves Slomó
EMIH
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra