Törvénybe iktatták a lopás lehetőségét - Tóth Bertalan (MSZP) a MET és az állam gázos ügyleteiről

  • Magyar Krisztián
  • 2015.08.13 07:34

Belpol

Súlyos milliárdok landolnak az állam helyett a Fidesz-közeli pénzemberekhez köthető MET Magyarország Zrt.-nél. A hazai gázüzletágban is hasító cég kiperelt szerződései alapján Tóth Bertalan szocialista országgyűlési képviselő beszél az évtized gázmutyijáról.

Magyar Narancs: Mi volt a közvetlen előzménye annak, hogy 2011-től a MET teheti zsebre azt a sokmilliárdos hasznot, amely a gázüzletek révén közvetlenül az állam vagy a Magyar Villamos Művek (MVM Zrt.) kasszájában is maradhatott volna?

Tóth Bertalan: Arról nincsenek pontos információk, hogy a MET Magyarország Zrt. érdekében történtek-e az akkori módosítások, mindenesetre 2011 tavaszán a kormány átalakította a távhő-árszabályozás rendszerét, és megszüntette a nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermelők támogatási rendszerét. A változtatások után sok település és intézmény a korábbinál magasabb áron juthatott volna távhőhöz, ezért az állam a stratégiai gáztározóból szabadított fel a piaci árnál elvileg olcsóbban kínált gázt, hogy ne emelkedjenek a lakossági hőárak, és a rezsicsökkentés miatt nehéz helyzetbe került szolgáltatók se lehetetlenüljenek el. Ám akkor, amikor az erre vonatkozó rendelet megszületett, az adott gázévre (egy gázév júliustól júliusig tart – M. K.) a távhőszolgáltatók már lekötötték a beszerzéseik többségét, így a 200 millió köbméter felszabadított gáz töredékét, alig több mint 8 millió köbmétert vettek meg a Magyar Villamos Művek gázkereskedéssel foglalkozó leánycégétől, az MVM Partner (MVMP) Zrt.-től. Ez azért is érdekes, mert a kivett gáz pótlását és az olcsó nyugati gáz beszerzését a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) úgy segítette, hogy az osztrák–magyar határon átívelő HAG-vezeték használatát elsőbbséggel, aukciós költség nélkül biztosította az MVM Partner számára. Alapesetben ahhoz, hogy valaki gázt tudjon behozni az említett vezetéken, egy kőkemény árversenyen kell jelentős összegeket fizetni, de az állam a versenyhelyzetet beszüntette. Mindezt a közérdekre hivatkozva lépték meg azzal, hogy a stratégiai tározókból kivett gázt pótolják, és így az ellátásbiztonság fennmaradjon. A helyzet érdekessége, hogy a pótlásra már minden gáz­évben 2,9 milliárd köbméter gáz behozatalát engedték meg a HAG-vezetéken keresztül, amely közel sem arányos a felszabadított mennyiséggel. Különösen akkor, ha összeadjuk, hogy 2011 és 2014 júliusa között a minden évben meghosszabbított miniszteri rendelettel összesen 585 millió köbméter gázt vettek ki a tározóból, miközben a három gázév alatt összesen 5900 millió köbméter behozatalára nyílt lehetősége az MVM Partnernek.

MN: A minisztérium mivel magyarázta ezt az irreális különbséget?

TB: Minden esetben az ellátásbiztonságot emelték ki, ami azért is furcsa, mert ilyen probléma nem volt. A stratégiai tározókból kivett gáz többsége is inkább a piaci szereplőkhöz – így a MET Magyarország Zrt.-hez is – került.

MN: Hogyan került képbe a MET?

TB: A MET akkor került képbe, amikor a kivett gáz pótlásának álcája alatt az MVM Partner Zrt.-től megkapta a lehetőséget, hogy a Nyugat-Európában olcsóbban is beszerezhető gázt ő hozza be a HAG-vezetéken, és értékesítse a magyar piacon. A három gázév alatt az MVM Partner rendelkezésére álló HAG-kapacitások mint­egy 80 százalékát adta át a MET-nek. Mindezt úgy, hogy nyilvános tender nem volt, pedig minden ­bizonnyal lettek volna olyan hazai és külföldi földgáz-kereskede­lemmel foglalkozó vállalkozások, amelyek olcsóbban juttattak volna el gázt a határig.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Miért nem az MVM Partner hozatta el a gázt más piaci szereplőkkel a határig, ahol saját maga ingyen átengedi és értékesíti?

TB: Nyugat-Európában a gáztőzsdén még néhány éve sokkal kedvezőbb pénzért hozzá lehetett jutni a gázhoz, mint amilyen áron a két ország közötti egyezmény értelmében azt Oroszországtól vásároljuk, és amely Ukrajnán keresztül érkezik hozzánk. Azonban az MVM Partner Zrt.-nél 2011-ben azt mondták, hogy nem volt meg a szükséges portfóliójuk, szakmai hátterük ahhoz, hogy Nyugatról ők maguk beszerezzék a gázt és gondoskodjanak az ideszállításról. Ezért szerződtek le a MET Magyarország Zrt.-vel, amelynek az egyik leánycége, a MET International megvehette az olcsóbb nyugati vagy éppen a tőzsdén árult orosz gázt, és ezután azt a határon átadták az MVMP-nek. Ezután az MVMP – az államtól kapott ingyenes hozzáféréssel élve – áthozta a gázt a határon, majd az esetek többségében eladta egy nagyon alacsony profittal a MET Magyarország Zrt.-nek. Ezt megtehette 2011-től egészen ez év júliusáig, ugyanis az erre lehetőséget adó miniszteri rendeletet egészen 2015-ig minden évben meghosszabbította az aktuális nemzeti fejlesztési miniszter.

MN: Ezzel mennyit keresett a MET-csoport?

TB: Itt rengeteg pénzről beszélhetünk, óvatos becslések szerint is százmilliárdos tételről van szó, de az összeg ennél is magasabb lehet. Ugyanis a MET-nek nem kellett kifizetnie a határon lévő HAG-vezeték használati díját, a magyar oldalon pedig visszakapta az MVMP-től a gázt, amit aztán jelentős haszonnal továbbértékesített hazai és akár külföldi felhasználók számára. Ezen az MVMP köbméterenként csupán néhány forintot keresett, miközben a MET számára lényegesen nagyobb mozgástér állt rendelkezésre.

MN: A MET által lefölözött profit maradhatott volna a magyar állam, így a magyar adófizetők zsebében?

TB: Tulajdonképpen igen, mert – mint később kiderült – az MVMP egy idő után maga is szállíttatott olcsó nyugati gázt már nem a MET-csoporton keresztül. 2011 és 2014 a HAG-on behozott gáz valamivel több mint 20 szá­zalékát szerezték be így, ráadásul az esetek többségében sokkal olcsóbban, mint ahogy a MET In­ternationaltől megvásárolták. Így már az is kijelenthető, hogy az MVMP alkalmas volt arra a feladatra, amellyel kezdetben megbízta az állam, és amelyet pont azért hárított a MET-re, mert állítólag ők nem rendelkeztek a kellő szaktudással. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a MET-csoport és az MVM között elég nagy a nyomon követhető átjárás: több olyan vezető tisztségviselőről is lehet tudni, amely az MVM-től ment át a MET-hez, vagy éppen fordítva. Ennek fényében is nehéz elképzelni, hogy az MVM gázkereskedéssel foglalkozó leánycége, az MVMP alkalmatlan lett volna. Ha pedig az volt, ezt jelezni kellett volna az illetékes miniszter felé, akinek alapesetben is tisztában kellene lennie azzal, ha egy állami céget megbíz egy feladattal, az képes-e ellátni azt.

MN: Kik szerepelnek a MET-csoport tulajdonosai között?

TB: Sok kérdésre választ kaphatunk, ha megnézzük a tulajdonosi szerkezetet. A MET hátterében a kormányhoz közeli üzletemberek, offshore-hátterű cégek, a Mol és az oroszok is feltűnnek. Azt a céget, amelyből mára kinőtt a MET Holding, még 2007-ben a Mol alapította, amelynek a számos leányvállalattal rendelkező, svájci székhelyű holdingban máig 40 százalékos tulajdonrésze van. Korábban a Molnál dolgozott a MET-holding vezetője, Lakatos Benjámin, akinek 10 százalékos részesedése van a vállalatban. A maradék ötven százalék – ezt egyébként a 444.hu újságírója, Magyari Péter és az Átlátszó.hu kiválóan összeszedte – egy vélhetően off­shore-hátterű cégé, amely mögött ott van Garancsi István üzletember, a Videoton tulajdonosa és Orbán Viktor jó barátja, illetve az egykori Wallis-alapító, Nagy György, aki az OTP-vezér Csányi Sándoron keresztül is ápolhat jó kapcsolatokat a kormánnyal. De beszélnek egy orosz üzletemberről is.

MN: Korábban egy svájci lap arról cikkezett, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek is fontos lehet a MET ügye, ezért többször is Svájcba utazhatott.

TB: Azt nem hiszem, hogy a miniszterelnök személyesen intézné ezeket az ügyeket. Ha ennek bármi alapja is van, akkor megvannak azok a háttéremberek, akik ellátják ezt a feladatot.

MN: Az sem jelentett gondot az MVMP és az állam számára, hogy a MET-csoport mögött off­shore cégek is állnak?

TB: Úgy tűnik, nem, pedig az MVM alapító okirata is utal arra, hogy kétes hátterű cégekkel nem köthet szerződést, illetve a kormány is rendre hangsúlyozza, hogy fellép az offshore-ügyletek ellen. De ezt inkább csak mondják, és érdemben nem történik semmi értékelhető.

MN: Önök kiperelték az MVM és az MVMP azon szerződéseit, amelyeket a MET Magyarország Zrt.-vel kötöttek, illetve tavaly feljelentést is tettek az ügyben.

TB: Egy hosszas pereskedést követően nemrég kaptuk meg a 2011 és 2014 közötti szerződéseket. Több érdekes részletre bukkantunk, bár nem kaptunk meg elsőre minden papírt, ugyanis nem volt nyoma összesen egymilliárd köbméternyi földgáz beszerzésének. Az ezeket részletező dokumentumokat külön megkértük, valamivel július közepe után el is küldték, jelenleg még feldolgozás alatt állnak. Mindenesetre már most látjuk, hogy a vizsgált három gázévben az MVMP a saját célra megtartott HAG-kapacitásokon (ez nagyjából húsz százaléka a részére biztosított kapacitásnak) behozott gázát sokkal olcsóbban tudta a piacról beszerezni annál, mint ahogy a MET-ét segítette a magyar piacra. A szerződések alapján úgy becsüljük, hogy a három gázév alatt a magyar állam és az adófizetők kára mintegy 100-150 milliárd forint lehetett. Ennyi tűnhetett el azért, mert Orbán Viktor rendszerében törvénybe iktathatták a lopás lehetőségét. Ha az állam tényleg olcsóbb gázt akart volna, akkor megoldotta volna az MVMP a beszerzést, és nem a Fidesz–KDNP-hez közeli strómanok fölözik le a hasznot, miközben a csapból is a kormány rezsicsökkentése folyt. Ha nincs a gázüzlet átjátszása, legalább 10 százalékkal is olcsóbb lehetett volna a magyar állampolgárok havi gázszámlája.

MN: Több feljelentést is tettek már az ügyben. Ezek hogy állnak?

TB: Az első feljelentésünk után nem indult nyomozás bizonyíték hiányában, de most, miután megkaptuk a szerződéseket, újabb ­eljárást kezdeményeztünk külö­nösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, pénzmosás és csalás feltételezett vétsége miatt.

MN: Lát rá némi esélyt, hogy lesz bármilyen eredménye a feljelentésnek?

TB: A visszaélés a napnál is világosabb, és a korábbinál jóval több adat van a birtokunkban, amely ezt alá is támasztja. Igazából itt nem a MET-csoport a fő­bűnös, hiszen ők „csak” éltek azzal a lehetőséggel, amelyet felkínáltak nekik. Hogy miért, az már más kérdés. A felelősöket azok között kell keresni, akik a gázlopás jogi hátterét megteremtették és fenntartották, illetve asszisztáltak az ügyletekhez. Mindenesetre az MVM újonnan kinevezett elnöke helyében én most alaposan megvizsgálnám, hogy az elődöm idejében hogyan mentek a dolgok az állami cégnél.

MN: A közelmúltban a nemzeti fejlesztési miniszter egyik önnek megküldött válaszából is újabb furcsa részletre derült fény.

TB: Igen, Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter egyik válaszlevelében nemrég kijelentette, hogy 2013-ban az MVMP a biztonsági készletből a „távhőszolgál­tatás versenyképességének meg­őrzése érdekében” felszabadított 200 millió köbméter gázt adta el
a MET-nek úgy, hogy minden bizonnyal azt nem arra használta fel, hogy olcsón tovább is adja a hazai távhőszolgáltatóknak, hol­ott ezt a rendelet előírja. Erre elsősorban abból lehet következtetni, hogy a MET Magyarország Zrt. és az MVMP közötti szerződésben nem volt semmiféle korlátozás arról, hová adható tovább a stratégiai tározóból kivett mennyiség. De érdekes adalék ebben a kérdésben, hogy a júniusi sajtótájékoz­tatóm után a cégcsoport közleményben azt írta, hogy „a távhőszolgáltatóknak szánt kedvezményes földgáz szétosztásában a MET nem vett részt”. A miniszter állítása és a MET-közleményben olvasható sorok között érezhető némi ellentmondás.

MN: Mint ahogyan a MET-csoport egyik vezetőjének nyilatkozata és az önök által kiperelt dokumentumok egyike között is.

TB: Az egyik televíziós műsorban a MET részéről nyilatkozó személy valami olyasmit mondott, hogy neki nincs rálátása az MVM ügyeire. Holott akkor, amikor az első szerződéseket kötötte az MVM leányvállalata a MET-tel, ő éppen az állami cég igazgatóságában ült.

MN: A kiperelt dokumentumok utalnak egy olyan ügyletre is, amely során az MVMP a mástól beszerzett olcsó gázt itthon a vételárnál is kedvezőbben adhatta el a MET-nek.

TB: A 2011/2012-es gázévben az MVMP szerződést kötött egy VITOL SA nevű céggel, amely ez alapján 135 millió köbméter gázt szerzett be és szállított a határig, ahol egy köbmétert 69 forintért vásárolt meg a magyar állami cég. Ugyanebben a gázévben a MET International átlagosan 85-86 forintos köbméterenkénti áron szolgáltatott az MVMP-nek, amely sokkal drágább a VITOL árához képest. A kiperelt szerződésekből derült fény arra, hogy szintén a 2011/2012-es gázévben a MET a határon áthozott gázt már Magyarországon átlagosan 83-84 forint/köbméter áron kapta meg, tehát olcsóbban, mint ahogy azt a MET International eladta az MVMP-nek.

MN: Azon kívül, hogy kormányhoz közeli személyek is szerepelnek a MET-csoport tulajdonosai között, mi lehet az oka annak, hogy a Fidesz–KDNP számára olyan fontos a cég, hogy a helyzetbe hozása során erősen megkérdőjelezhető módszereket is alkalmaznak Orbánék?

TB: Egy olyan piaci átrendeződés zajlik az energiaszektorban, amelynek során az állam az általa kevésbé preferált piaci szereplőket állami eszközökkel és a tulajdonában lévő állami cégek piaci helyzetét kihasználva próbálja kipakolni. Így helyet csinálnak azoknak – legfőképp a MET-nek –, amelyek átveszik a kiszorítottak helyét.

MN: Mi lehet az oka annak, hogy idén júliustól megszűnt az a rendszer, amelynek révén a HAG-vezetéket szabadon használhatta az MVMP?

TB: Lényeges szempont lehetett, hogy uniós szinten is szemet szúrt a gázmutyi, mivel kötele­zett­ségszegési eljárás indult ellenünk. Brüsszelnek is átláthatatlan és egyoldalú volt a határt keresztező kapacitás felhasználása. Fontos szempont lehetett az is, hogy sokszori halasztás után végre üzembe helyezték a magyar–szlovák gázvezetéket. De azért sem tarthatta fenn tovább a szerintünk jogsértő állapotot a kormány, mert egy tavasszal elfogadott törvénymódosítás már egységesítené a szállítóvezetékekhez történő hozzáférés lehetőségeit. Viszont azt érdemes megjegyezni, hogy a törvény nem terjed ki az EU külső határait keresztező vezetékek kapacitására. Így könnyen lehet, hogy a játék, ami eddig az osztrák–magyar határon folyt, átkerül az ukrán–magyar vezetékre. Már csak azért is, mert a keletről bejövő vezeték kapacitása a négyszerese annak, mint amennyire most le van terhelve.

MN: Hol állhat meg a MET terjeszkedése?

TB: Nem lehet pontosan behatárolni, de a határ a csillagos ég.
A MET-csoport különböző leányvállalatai már számos európai országban ott vannak, és egyre aktívabbak a magyar energiapiacon is. Megvették az ország legnagyobb teljesítményű gáztüzelésű erőművét, és a GDF Suez Energia Holding Hungary Zrt. villamosenergia-kiskereskedelemmel foglalkozó portfólióját, illetve a közelmúltban bejelentették, hogy a Telekommal közösen alapítanak egy olyan céget, amely elsősorban üzleti ügyfeleknek értékesít áramot és gázt. Továbbá hallani arról is, hogy Horvátországban megvennének egy hatalmas állami műtrágyagyárat, amely azért is került nehéz helyzetbe, mert drágán jut gázhoz. A legutóbbi fejlemények szerint pedig két hazai közbeszerzésen is nyertek: a szegedi önkormányzat és a GYSEV Zrt. tenderén összesen 670 milliós megbízást kaptak.

MN: Tehát igazából nem a lakossági, hanem az üzleti energiaszektor feletti uralom a cél?

TB: A MET-et nem fogjuk látni lakossági szolgáltatóként, mivel abban alig van lehetőség a gyors haszonszerzésre. Azért sincs, mert az állam fokozatosan átveszi a lakossági gázszolgáltatási üzlet­ágat, ami nehézkes, költséges és sokkal problémásabb, mint az üzleti. Az állam a valódi profitot jelentő szektort kiengedi a kezéből. A MET-nél kétségkívül kiváló szak­­emberek dolgoznak, és hogy még jobbak legyenek, a magyar állam is tolja a szekerüket. Ráadásul ez végképp értelmetlenné teszi a kormányzat államosítási intézkedéseit is, hiszen mi értelme százmilliárdokért energetikai cégeket vásárolni az államnak, ha egyébként a profitszerzés lehetőségéről önként lemond bizonyos magánvállalkozások javára.

Érzékenyek a jó hírnévre

A MET térnyeréséről sokáig alig tudott valamit a közvélemény. A cégcsoport ügyleteire azután derült fény, hogy valaki feltöltötte egy blogra a Magyar Villamos Művekkel kötött szerződéseik egy részét, és néhány összefoglaló dokumentumot. Ekkor ellenzéki politikusok és a média egy része is elkezdett foglalkozni a témával. A politikusok közül az LMP-s Szél Bernadett és a szocialista Tóth Bertalan volt a legkitartóbb, de beszállt a DK, illetve a Jobbik is. A Jobbik, az LMP és az MSZP is feljelentést tett az ügyben, első körben mindegyiket visszadobta a rendőrség, most az MSZP újra nekifut az eljárásnak az azóta kiperelt szerződésekben talált adatok alapján. Közben a holding magyarországi ­leánycége 2010 és 2014 között összesen 1105 milliárd forintos árbevételt produkált. A MET Magyarország Energiakereskedő Zrt. legjobb éve a 2012-es volt, akkor 274 milliárd forint volt a bevétel, de arról nincsenek adatok, hogy a cégcsoport, a svájci székhelyű MET Holding AG mekkora profitot termelt eddig. Pedig a haszon a MET Magyarországénál jóval magasabb lehet, mivel a csoport 14 kisebb vállalatból áll, és a honlapjuk szerint egyebek közt a magyar, a horvát, a román és az osztrák piacon is jelen vannak főleg a gáz- és az áramüzletágban.

A MET az őket ért vádakra rendszeresen sajtóközleményekkel reagál, amelyek lényege, hogy a velük kapcsolatos állítások alaptalanok, pontatlanok és sok esetben manipulatívak, illetve az alapvető ismeretek ­hiányában sokan félreértelmezik a gáz- és energiapiacok általános folyamatait. Azt állítják, hogy ők nem ápolnak politikai kapcsolatokat, és semmilyen jogszabályokkal nem kedveznek nekik. Úgy tudjuk, korábban az Index egyik cikke után pert indítottak a portál ellen, és júliusban közölték, hogy Szél Bernadettel szemben is eljárást kezdeményeznek; szerintük az országgyűlési képviselő megsértette a jó hírnevüket.

Neked ajánljuk