Magyar Narancs: Az elmúlt hetekben úgy tűnhetett, az oktatás legfőbb gondja a tanárok alacsony bérezése, de ha megkaparjuk a felszínt, olyan problémákat találunk az egységesített tankönyvlistától az óraszámok növeléséig, amit korrekcióval nem, csak rendszerszintű átalakítással lehet helyretenni. A diákok mitől szenvednek a legjobban?
Tóth-Göde Gergő: Attól, hogy beszakadt a plafon.
MN: A plafon?
Tóth-Göde Gergő: Az előző tanévben történt, amikor egy munkás karbantartási munkát végzett a padláson. Öt métert zuhant, súlyos sérüléseket szenvedett. Az ebédlő mennyezetén még sokáig tátongott a lyuk, mert a tankerületnek fontosabb volt, hogy elkerülje a pert, mint a probléma orvoslása.
Nakos Dimitrios: Mindhárman jobb budapesti gimnáziumokban tanulunk, ahová jut a fővárosi egyetemek fiatal gyakornokaiból. Így kevésbé érzékeljük a tanárhiányt, mint a vidéki iskolákban, ahol lehetetlen megoldani a szakos helyettesítést vagy a problémás, gyengébb pedagógusok cseréjét, mivel nincsen utánpótlás. Mi a tanárhiányt kevésbé, az alulfinanszírozottságból fakadó eszközhiányt jobban érzékeljük.
MN: Szinte már közhely, hogy a magyar oktatási rendszer elavult poroszos szemléletéből sok probléma fakad. Igaz ez?
Fülöp Anna: Nemcsak a pedagógusok átlagéletkora magas, hanem a tananyag is elöregedett. Mondok egy példát! Szerintem ma az informatikát legalább háromfelé kellene szétválasztani, hiszen ma minden a számítástechnikára épül. De ugyanígy a matematikát vagy a humán tárgyakat is, szükség lenne közgazdaságtanra és médiaismeretre is, hogy valóban az életre kapjunk felkészítést.
Tóth-Göde Gergő: Ha valaki nyitott szemmel jár, látja, hogy a Z generáció mentálhigiéniás krízissel küzd. Ez persze nem kizárólag az iskola hibája, hanem kortünet, de úgy gondolom, az iskolarendszer nem segít ennek a mérséklésében. Az én környezetemben is vannak olyan fiatalok, akik szorongástól, öngyilkossági gondolatoktól szenvednek, részben azért, mert nehéz megfelelni az iskolai követelményeknek.
MN: Túlterheltek a diákok?
Tóth-Göde Gergő: Sok a nulladik óra, sok a nyolcadik-kilencedik óra. Lehet, hogy az idősebbek erre azt mondják, hogy hiszen ők is egész hétvégén matekleckét írtak! De mi ezt nem így akarjuk csinálni.
MN: Vannak tanárok, akik a szigorú alaptanterv mellett találnak rá módot, hogy korszerűbb oktatási formákkal próbálkozzanak?
Fülöp Anna: Vannak, szerencsére. De nehéz beilleszteni a frontális oktatásba a csoportmunkás, kreativitásra alapozó pedagógiát, és megesik, hogy minket is összezavar a kettő együtt. Pedig jó lenne, ha ebbe az irányba változnának az oktatás módszerei, hiszen sokkal inkább tükrözik a mai korszellemet.
Nakos Dimitrios: A tanároknak nehéz újfajta módszereket alkalmazni, hiszen az osztályok gyakran túlzsúfoltak, nem ritka a negyven feletti létszám sem. Máshogy megy a munka tizenöt fős csoportokban. A jelenlegi oktatási rendszer középpontjában nem a diák áll. Emberibb struktúrára lenne szükség, hogy azok, akik kikerülnek a közoktatásból, tudatosan gondolkodó felnőttek legyenek.
MN: De hiszen itt vagytok, tudatos szemlélettel és okos gondolatokkal. Honnan hoztátok ezt a megközelítést, ha nem az iskolából?
Nakos Dimitrios: Szerencsés vagyok, mert olyan családban nőttem fel, ahol ez a látásmód már megvolt. A szervezetünk csupa olyan diákból áll, aki érdeklődik a közélet és a politika iránt is. De nem kell vidékre menni ahhoz, hogy ennek az ellenkezőjével találkozzunk, vagy legalább azzal, hogy sokan nem merik kifejezni az elégedetlenségüket, mert a megélhetésükre kell koncentrálniuk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
