Interjú

„Továbblátunk a szűk környezetünknél”

Diáktüntetők a megmozdulásokról és a közoktatás állapotáról

Belpol

Végre megjött a tanárok hangja: a diákok azok. Okosak, magabiztosak, lelkesebbek, mint az évtizede tartó tiltakozásban megfáradt civilek, és bár nem politikai hátszéllel akarják elérni a céljaikat, remélik, hogy sokaknak „demokráciaélményt” adnak a megmozdulásaikkal. Három budapesti középiskolás diákkal, Fülöp Annával, Nakos Dimitriosszal és Tóth-Göde Gergővel, a Diákok a Tanárokért és az Egységes Diákfront tagjaival beszélgettünk arról, menő-e lázadni az iskoláért, és majréznak-e, hogy az ország első számú rendőrének bajszát húzogatják.

Magyar Narancs: Az elmúlt hetekben úgy tűnhetett, az oktatás legfőbb gondja a tanárok alacsony bérezése, de ha megkaparjuk a felszínt, olyan problémákat találunk az egységesített tankönyvlistától az óraszámok növeléséig, amit korrekcióval nem, csak rendszerszintű átalakítással lehet helyretenni. A diákok mitől szenvednek a legjobban?

Tóth-Göde Gergő: Attól, hogy beszakadt a plafon.

MN: A plafon?

Tóth-Göde Gergő: Az előző tanévben történt, amikor egy munkás karbantartási munkát végzett a padláson. Öt métert zuhant, súlyos sérüléseket szenvedett. Az ebédlő mennyezetén még sokáig tátongott a lyuk, mert a tankerületnek fontosabb volt, hogy elkerülje a pert, mint a probléma orvoslása.

Nakos Dimitrios: Mindhárman jobb budapesti gimnáziumokban tanulunk, ahová jut a fővárosi egyetemek fiatal gyakornokaiból. Így kevésbé érzékeljük a tanárhiányt, mint a vidéki iskolákban, ahol lehetetlen megoldani a szakos helyettesítést vagy a problémás, gyengébb pedagógusok cseréjét, mivel nincsen utánpótlás. Mi a tanárhiányt kevésbé, az alulfinanszírozottságból fakadó eszközhiányt jobban érzékeljük.

MN: Szinte már közhely, hogy a magyar oktatási rendszer elavult poroszos szemléletéből sok probléma fakad. Igaz ez?

Fülöp Anna: Nemcsak a pedagógusok átlag­életkora magas, hanem a tananyag is elöregedett. Mondok egy példát! Szerintem ma az informatikát legalább háromfelé kellene szétválasztani, hiszen ma minden a számítástechnikára épül. De ugyanígy a matematikát vagy a humán tárgyakat is, szükség lenne közgazdaságtanra és médiaismeretre is, hogy valóban az életre kapjunk felkészítést.

Tóth-Göde Gergő: Ha valaki nyitott szemmel jár, látja, hogy a Z generáció mentálhigiéniás krízissel küzd. Ez persze nem kizárólag az iskola hibája, hanem kortünet, de úgy gondolom, az iskolarendszer nem segít ennek a mérséklésében. Az én környezetemben is vannak olyan fiatalok, akik szorongástól, öngyilkossági gondolatoktól szenvednek, részben azért, mert nehéz megfelelni az iskolai követelményeknek.

MN: Túlterheltek a diákok?

Tóth-Göde Gergő: Sok a nulladik óra, sok a nyolcadik-kilencedik óra. Lehet, hogy az idősebbek erre azt mondják, hogy hiszen ők is egész hétvégén matekleckét írtak! De mi ezt nem így akarjuk csinálni.

MN: Vannak tanárok, akik a szigorú alaptanterv mellett találnak rá módot, hogy korszerűbb oktatási formákkal próbálkozzanak?

Fülöp Anna: Vannak, szerencsére. De nehéz beilleszteni a frontális oktatásba a csoportmunkás, kreativitásra alapozó pedagógiát, és megesik, hogy minket is összezavar a kettő együtt. Pedig jó lenne, ha ebbe az irányba változnának az oktatás módszerei, hiszen sokkal inkább tükrözik a mai korszellemet.

Nakos Dimitrios: A tanároknak nehéz újfajta módszereket alkalmazni, hiszen az osztályok gyakran túlzsúfoltak, nem ritka a negyven feletti létszám sem. Máshogy megy a munka tizenöt fős csoportokban. A jelenlegi oktatási rendszer középpontjában nem a diák áll. Emberibb struktúrára lenne szükség, hogy azok, akik kikerülnek a közoktatásból, tudatosan gondolkodó felnőttek legyenek.

MN: De hiszen itt vagytok, tudatos szemlélettel és okos gondolatokkal. Honnan hoztátok ezt a megközelítést, ha nem az iskolából?

Nakos Dimitrios: Szerencsés vagyok, mert olyan családban nőttem fel, ahol ez a látásmód már megvolt. A szervezetünk csupa olyan diákból áll, aki érdeklődik a közélet és a politika iránt is. De nem kell vidékre menni ahhoz, hogy ennek az ellenkezőjével találkozzunk, vagy legalább azzal, hogy sokan nem merik kifejezni az elégedetlenségüket, mert a megélhetésükre kell koncentrálniuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.