Interjú

„Kidobott pénz, amit erre költünk”

Perger András energiapolitikai szakértő

Belpol

Az Orbán-kormány az energiakrízist sem akarja vagy tudja kihasználni arra, hogy szabaduljon a főleg importált fosszilis energiától való függőségünktől – inkább továbbra is fenntarthatatlan pályán és orosz függőségben tartja az országot. Erről beszélt nekünk a Greenpeace Magyarország klíma- és energia­kampány-felelőse.

Magyar Narancs: Mennyire lehet sikeres egy közös európai energiastratégia, működhetnek-e a közösen alkalmazott beszerzési ársapkák?

Perger András: Mindenképpen volna értelme a közös európai fellépésnek és nem is csak a gázvásárlásnál: gondoljunk bele, hogy amikor Kínától szerzünk be napelemeket, akkor is alacsonyabb árat tudnánk kialkudni, ha nem egyenként jelentkeznénk vásárlóként. Megjegyzem, voltak ilyen törekvések korábban is, mint a közös uniós vakcinabeszerzés. Hogy ez a közös fellépés – ár szempontjából – mennyire volt sikeres, most nem minősíteném, de legalább elég vakcina állt rendelkezésre. A közös fellépést persze lehet jól és rosszul is a csinálni. A mostani esetben az ársapka elképzelése európai szinten is azt célozza, hogy valamilyen maximált áron adjuk a gázt és esetleg az áramot a fogyasztóknak. Ha pedig közösen keressük a beszerzési forrásokat és azt mondjuk: ennyit fizetünk, nem többet, akkor legalább mi, uniós országok nem versenyzünk egymással az energiahordozókért – ennek kétségtelenül lenne értelme. Más kérdés, hogy úgy tűnik, az uniós országok érdekei nem egyeznek meg ebben sem, és egyelőre nem sikerült konszenzusra jutniuk. De az egy dolog, mennyiért vesszük meg az energiahordozót, például a földgázt a piacon, a nagy kérdés akkor is az lesz, mennyiért adom a lakosságnak, az iparnak és a villamosenergia-termelőknek.

MN: A földgáz mellett említeni kell az attól egyáltalán nem független áramár kérdését is. Le lehet-e választani az áram árképzését a földgázerőművek gyorsan változó – és igen magas – költségeitől? Mert sajnos az áram árát az utolsó, rugalmasan belépő erőmű költsége szabja meg – ez meg a gázerőmű.

PA: Függetlenül attól, hogy most éppen minden szempontból rossznak látszik, ez a rendszer nem rossz. Vannak olyan elemzések, amelyek azt mutatták ki, hogy ez az árképzési metódus az elmúlt időszakban inkább árcsökkenést idézett elő az árampiacon. Most kétségtelenül adott egy olyan szituáció, amire ez a szisztéma nem volt felkészülve, de emiatt nem kell rögtön a szemétre hajítani. Megértem, most gyorsan csinálni kell valamit, hiszen 300–400 euró/megawattórás árak vannak a villamosenergia-piacon. Az ársapkákkal a tapasztalatok vegyesek: Portugáliában és Spanyolországban például sikerült az áramtermelésre használt gáz árát lejjebb vinni, de ezzel együtt nőtt a gázfogyasztás. Magyarországon, amikor múlt év őszén bevezették az üzemanyagok ársapkáját, sokan figyelmeztettek: emiatt hiány lesz – és tényleg hiány alakult ki. Ilyen típusú kockázatok minden ársapkánál vannak – ahogy az is nagy kérdés, hogy mikor, hogyan és milyen formában vezessük be, és meddig tartsuk életben ezeket. A gáznál a fűtési szezont és a betárolási szezont is jól meg lehet borítani. Nagy kérdés, hogy milyen piaci árak lesznek a vásárlói oldalon tavasszal, ha még benn lesz a tárolókban a most nyáron brutális áron megvásárolt gáz egy része. Úgy kell tehát sürgősen megoldást találni, hogy közben kapkodni sem szabad. A felhasználói oldalon most igyekszik mindenki mélyen a zsebébe nyúlni Európában, és valamilyen formában támogatást nyújtani – ilyenkor látjuk, hogy merőben szokatlan megoldások is vannak, például Ausztria mindenkihez hozzávág egy összegben 500 eurót, Nagy-Britanniában pedig 400 fontot adnak a háztartásoknak télen, több hónapra elosztva e rezsitámogatást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.