Az első hírek késelésekről és cigány elkövetőkről szóltak. Másnap az igazságügyi orvos szakértő megerősítette: egyik áldozat testén sincsenek szúrásnyomok, továbbá a helyszínelők nem találtak vérnyomokat. Az üzemeltető West-Balkánnak (WB) nem volt érvényes engedélye, a szervezésért felelős Noise Night Life (NNL) csapata pedig sorozatos mulasztásokat követett el. A hatóság már másnap őrizetbe vett öt embert - köztük az üzemeltető és a rendezvényszervező két-két képviselőjét -, és kezdeményezte előzetes letartóztatásukat. A körülmények jelenlegi ismeretében felelősségük vitathatatlannak tűnik, és most már ők az indulatok fő céltáblái. Eközben a média által is gerjesztett hisztéria az ismert társadalmi feszültségek tüneteit is felszínre hozta.
"Anya, ma Juditéknál alszom"
Az NNL az alakulása óta eltelt egy évben kultikus státust vívott ki magának az elektronikus zenével ismerkedő pesti tinédzserek körében; hamar presztízskérdés lett megjelenni ezeken a partikon. A sorozat sikerét az egyik főszervező, a 21 éves Kecskés Tamás egy szombat óta számtalanszor megosztott videointerjúban - szétcsúszott állapotban - azzal magyarázta, hogy "olcsó az ital és szépek a lányok". Több partiblog szerint e nyomós érvek idővel a korosabb partiarcok számára is vonzóvá tették az NNL-bulikat, de a siker igazi kulcsaként azt említik, hogy a célközönséget alkotó gimnazistageneráció az első, amelynek a Facebook már evidencia. A közösségi oldalon az NNL egy év alatt 11 ezer rajongót gyűjtött össze - a Facebookon többezres rendezvények népszerűsítése gyerekjáték. A partikat eleinte a városligeti Dürer Kertben tartották, ám a hely tulajdonosai nyáron többször vitába keveredtek a szervezőkkel. Míg utóbbiak azt kifogásolták, hogy az üzemeltetők nem engednek be elegendő fiatalt, Nagy Zsolt, a Dürer Kert egyik tulajdonosa arról beszélt a Narancsnak, hogy kezdettől problémát jelentett a 16 év alattiak kiszűrése. "Rendszeresen hamis igazolványokkal próbáltak bejutni, és a bárpultnál is állandó konfliktusokat szült, amikor megtagadtuk a fiatalkorúak kiszolgálását. Egy idő után annyian voltak, hogy képtelenség volt biztonságosan megrendezni a bulikat. Az egyik szülő azzal keresett, miért nem engedtük be a 15 éves lányát. A másik azért hívott, miért engedtük be a gyerekét, aki hányva ment haza hajnalban. Éreztük, hogy nem szabad folytatni, mert rossz vége lesz" - mesélte Nagy Zsolt, aki szerint többször figyelmeztették a szervezőket: nagyon felelőtlenül járnak el, amikor gyerekkorúakat hívnak a partikra. Ezt szemléltette rendezvényszervezésben jártas forrásunk is, aki szerint "itt a 14-16 éves generáció tagjairól is beszélünk, akik közül sok lány úgy jár bulizni, hogy azt hazudja otthon, anya, ma a Juditéknál alszom". A Dürer Kert vezetőinél októberben telt be a pohár: ekkor egy telt házas NNL-parti kis híján tragédiába fulladt. A járdán kábé ezer ember üvegekkel dobálózott, verekedések törtek ki, majd a tömeg eltorlaszolta az Ajtósi Dürer sort, még a kiérkező rendőrök is tehetetlenek voltak. A partisorozat ekkor már annyira kinőtte magát, hogy két buli erejéig az egyik legnagyobb alapterületű fővárosi szórakozóhelyre, a hajógyári-szigeti Studióba költözött. Itt már 4000 gyerek partizott, de a Studio árai tarthatatlanok voltak a fiatal közönségnek. Az NNL-nek viszont egyre rosszabb lett a híre az üzemeltetők körében, például az A38 sem vállalta a rendezvényt. Ekkor jött képbe a West-Balkán.
A WB utoljára november 29-én kapott regisztrációs számot az önkormányzattól, ami egy 2009-es - uniós direktíva szerinti - jogszabály-módosítás értelmében lehetőséget teremtett az üzemeltetőnek, hogy a szakhatósági eljárás lefolytatása előtt kinyissa a helyet. A regisztrációs kérelem benyújtása, majd visszavonása régi-új trükk a budapesti éjszakában: így könnyen ideiglenes működési engedélyhez jut a tulajdonos, és tűzvédelmi szakvéleményt sem kell azonnal elfogadtatnia. A WB csak e módosítás értelmében tarthatott egyáltalán nyitva, de ez is csak arra jogosította volna fel üzemeltetőit, hogy 22 óra előtt 300 fős rendezvényeket bonyolítsanak (az érintettek és a hatóságok felelősségéről lásd publicisztikánkat a következő oldalakon). Fontos leszögezni, hogy a pesti Skála Metro épületéből kialakított helyszín valóban az egyik legnagyobb befogadóképességű belvárosi szórakozóhely: négy szinten legalább 1600 ember befogadására lehetne alkalmas. (A felső szinteken a katasztrófa ideje alatt és még utána egy órával is ment a parti.) Tartottak már jóval nagyobb létszámú rendezvényt is a WB-ben, noha utólag belátható, azok megrendezése is felelőtlenség volt. Hiába vannak ugyanis tág terek, ha katasztrófavédelmi szempontból a helyszín életveszélyes, ha a be- és kiléptetés egy körülbelül 6 méter széles bejáraton történik, ha a fő helyszíneket egyetlen csigalépcsőn lehet csupán megközelíteni, és ha ez a lépcső jelenti az egyetlen elérhető menekülőutat (tömeg és tér kapcsolatáról lásd keretes írásunkat).
Pánik nélkül is
Este 10 előtt már több százan gyülekeztek a Nyugati tér és a Jókai utca sarkán lévő bejárat előtt, a kapukat azonban csak 10 után nyitották ki. A tragédia 11 körül következett be. A kapunyitás visszatartásának azért lett drámai jelentősége, mert a partit azzal a szokványos felütéssel hirdették meg, hogy a belépő ára ugyan 1000 forint, de 11 óra előtt 800-ért is be lehet jutni. Az pedig nemcsak partiszervezők körében közismert tény, hogy - különösen a zsebpénzből gazdálkodó gimnazistáknál - a három, illetve négy számjegy közti különbség erős lélektani határt képez. Az elektronikus zenei partikra rendszerint éjfél után érkeznek az emberek, ez esetben mégsem volt semmi meglepő abban, hogy több ezer fiatal 11 előtt akart bejutni a helyszínre. A rendőrség adatai szerint tehát az épületben dolgozó tíz (!) biztonsági őr egy óra alatt több mint 2800 embert engedett be, ami önmagában döbbenetes - s amiből egyszersmind nyilvánvaló, hogy sem komolyabb motozás, sem szervezett beléptetés nem történhetett. Pedig zárt terű tömegrendezvényeknél rutineljárás, hogy a beléptetést a ruhatár előtt duzzadó sorok méretéhez igazítva, szakaszosan végzik - így elkerülve, hogy egy esetleges torlódás a falakon belül alakuljon ki. Ezzel szemben nemhogy ütemes beengedés nem volt, de mivel a ruhatárat a legfelső szinten alakították ki, az épületen belül percek alatt megbénult a közlekedés. A szemtanúk beszámolóit olvasva ez az egy, amiben mindenki egyetért: egy órába telt, mire elérték a második emeletet.
Mint arról nemrég a Love Parade kapcsán is említést tettünk (lásd: Parádé a halálba, Magyar Narancs, 2010. július 29.), a szakirodalom Pataki Ferenc szociálpszichológus nyomán "gyutacsnak" nevezi azt a pillanatot, amely szikraként lobbantja be a tömegpszichózis folyamatait. Több szemtanú szerint a gyutacs egy cigánybanda által elkövetett késelés volt, az online médiában később ezerszer linkelt Twitter-bejegyzés is erre hivatkozik. Síklaki István szociálpszichológus szerint viszont még az is kérdés, beszélhetünk-e igazi tömegpánikról. "Ha itt egy valódi menekülési pánik alakult volna ki, akkor ennél is súlyosabb tragédia következhetett volna be és számos komolyabb sérülésről is tudnánk. Egy ilyen feszült tömeghelyzetben elég az, ha páran visszafordulnak, és néhányan követik a példájukat. A tolongásban megdől a tömeg, és eltemeti az áldozatokat" - mondta a Narancsnak Síklaki, hozzátéve, hogy ha alakult is ki klasszikus pánikszerű pszichózis, ahhoz egy szinte észlelhetetlen szikra is elegendő lett volna. "Ez lehet egy felkiáltás vagy egy hirtelen rosszullét is. Nem kell, hogy mindenki, elég, ha egy tucat ember észleli" - utalt arra a szociálpszichológus, hogy egyes beszámolók már csak a "késelés" felkiáltást idézték fel. Síklaki szerint különös körültekintéssel kell kezelni a szemtanúk beszámolóit is. "Könyvtárnyi irodalom és számtalan kísérlet bizonyítja, hogy az emlékezet nem objektív konstrukció, és ez ilyen kritikus helyzet átélése után különösen érvényes. Elménk tudattalan módon, nem létező vagy csak látni vélt emlékdarabokat teremt meg egy racionálisan értelmezhető összkép megalkotásához. A kívülről szemlélő részéről pedig szintén természetes igény, hogy magyarázatot keres egy egyébként teljesen irracionális jelenség megértéséhez. Nem érti, hogy egy ilyen láncreakció elindulhat anélkül is, hogy a tömegben bármilyen érdemi esemény bekövetkezne, mint láttuk épp pár napja, a kambodzsai esetnél is. Ez többnyire olyasféle tudattalan alapvetésekből indul ki, mint hogy 'én sose tudnék rátaposni más fejére'. Ez a racionalizálási kényszer gyakran bűnbakképzésbe torkollik, ami nemritkán az áldozatra irányul" - folytatta Síklaki, akinek szavai egyszersmind magyarázzák azt a (hatóságok által komolyan mérlegelt, teljesen valószerűtlen) konspirációs elméletet is, mely szerint alvilági konkurenciaháború és "előre eltervezett pánikkeltés" állhat a háttérben. Persze nem zárható ki, hogy történt esetleg késrántás, akár késelés is. De ha ezt elfogadnánk, akkor egy kaotikus helyzetben nagyon rövid idő alatt és precízen kivitelezett eseménysort kellene feltételeznünk, amiben túl sok a szereplő és még több a kockázat.
Hisztéria
A hisztéria pillanatok alatt begyűrűzött a közösségi médiába, és futótűzként terjedt a "cigány késelők" híre. Nem segített az sem, hogy az MTI tudósítója először - helyszíni értesülésre hivatkozva - halálos késelésbe torkolló tömegverekedésről számolt be. A kiérkező járőrök egymásnak ellentmondó félmondatokat engedtek el, a Twitteren és a Facebookon többen ötvencentis szúrt sebekről, téren randalírozó "római" hordákról, számolatlan sérültről és emeleteket zuhanó tizenévesekről számoltak be. A hisztériára jellemzően olyanok halálhírét is keltették, akik közelében sem jártak a Nyugati térnek. Noha a késelésről szóló hírek valóságalapja nem nyert bizonyítást; több portál (köztük a leglátogatottabb index.hu) mégis címlapon, gyakorlatilag tényként számolt be a hármas késelésről. (Később levették ezt a szalagcímet.) Az NNL és a WB Facebook-oldalára százával özönlöttek bejegyzések. Többen az áldozatok kilétét próbálták kideríteni, mások szervezett eltussolásról és Hitler "bevégezetlen munkájáról" értekeztek. A kétségbeesés, a fenyegetőzés és a rasszista gyűlölet pillanatok alatt elemi erővel tört fel. Amikor pedig az említett Facebook-oldalakon eltüntették a kommenteket, az újabb muníciót szolgáltatott az összeesküvés-elméletekhez. A kuruc.info egyből a "Nyugatinál tomboló cigányokról", cenzúrázó hírportálokról írt, és gyorsan megszülettek az első politikai magyarázatok is (miszerint a kormánynak nagyon roszszul jönne egy pogromhangulat, amikor az unió elnökeként a roma integrációs stratégia kidolgozásáért felelős). Kérdésünkre a hvg.hu-nál megerősítették, hogy a hajnali órákban kénytelenek voltak megtagadni a kommentelés lehetőségét. A hvg.hu Narancsnak nyilatkozó szerkesztője szerint ennek csak egyik oka volt a gyűlöletkeltő vélemények elburjánzása. "Miután szélsőjobbos portálok is a mi hírfolyamunkból idéztek, kommentelőik rögvest megjelentek nálunk is. Aztán egyesek olyan rémhíreket terjesztettek és olyan megalapozatlan információkat osztottak meg, amik csak szították a hangulatot és növelték a pánikot. Biztos forrásra hivatkozó hozzászóló tizenkét halottról számolt be, félóránként újabbról és újabbról."
A tragédia másnapja már a gyászról szólt, az indulatok pedig lassan a "kézzel fogható" felelősökre zúdultak. Az érintett szereplők egyike sem vállalta a felelősséget. A biztosítás ügyében az üzemeltető és a rendezvényszervező rögvest egymásra mutogatott, míg Hassay Zsófia kerületi polgármester reményét fejezte ki, hogy az érintettek előzetes letartóztatására minél előbb sor kerül (kívánsága gyorsan teljesült). Pintér Sándor belügyminiszter ígéretet tett a jogszabályi környezet szigorítására, és aligha lehet kétségünk: ez nemcsak az óriás szórakozóhelyek, de a legutolsó krimó kocsmárosaira nézve sem jelent semmi jót. A rendőrség a nyomozás sikere érdekében alig árult el részleteket, ám Pintér azt valamiért fontosnak tartotta közölni, hogy az egyik lány vérében amfetaminszármazékot találtak, és "ez is befolyásolhatta, hogy sokan nem ismerték fel a veszélyt, és nem tudták, hogyan viselkedjenek a veszélyhelyzetben". Nem egészen világos, hogy e bejelentésre miért volt szükség, hiszen a gyászoló hozzátartozók felzaklatásán és az amúgy sem idilli közhangulat felkorbácsolásán kívül mást aligha értek el vele.
Rényi Pál Dániel
Saját halál
Bár az eset rekonstrukciója lapzártánkig nem történt meg, és lehet, hogy soha nem is fog, az első benyomások alapján a történtek két tipikus forgatókönyv jegyeit mutatják. Egyrészt a már eleve túltelített, eredetileg aligha e célra kialakított (egy áruház hátsó kijárataként fungáló) lépcsőrendszerre küldtek rá újabb és újabb embercsoportokat - a hely szűk keresztmetszetét ugyanis nem a termek mérete, hanem a hozzájuk vezető útvonalak szűkössége képezte. A torlódás kialakulásához ilyenkor nincs is szükség pánikreakcióra: a szűk térben összetömörülő embertömeg elképesztő belső és külső nyomást képes kifejteni. Most ehhez képest még a pánikhatás is felléphetett: és azt már csak a tanúvallomások részletes, sziszifuszi elemzése után lehetne kideríteni, hogy ha tényleg így volt, mi váltotta ki: valami furcsa hang, váratlan csoportmozgás, esetleg egy futótűzszerűen terjedő rémhír. Kérdés az is, hogy ez már a lányokat érő halálos tömegnyomás után történt, vagy épp ez vezetett a halálukhoz.
A halál oka - s ez megannyi tragédia visszatérő motívuma - fulladás: a tömeg nyomása olyan pressziót gyakorol a mellkasra, hogy előbb a légzés, majd a keringés is leáll. S ehhez nem szükséges a tömeg lába alá kerülni - bár a sajtó előszeretettel alkalmazza az "agyontaposták" fordulatot. Emberek sűrűjében álló helyzetben is olyan erős lehet a mellkasra nehezedő oldalirányú nyomás, hogy bekövetkezik a tragédia. (A rendőrségi jelentés szerint az áldozatok a feltorlódott tömeg és a fémkorlát közé szorultak, valahol az első és a második emelet között.)
Bizonyos kutatók szerint e halálos pánikhelyzetek relatív gyakorisága nagyobb lett az utóbbi időben: a közlekedési lehetőségek javulásával mind jobb az esély nagyobb csődületek kialakulására - legyenek azok óriás zarándoklatok, sportesemények, szabadtéri fesztiválok, vagy zárt helyen tartott zenés tömegrendezvények. Ezért is fontos, hogy mind több kutató próbálja modellezni a spontán kialakuló emberi csordák viselkedését (a csorda szó itt korántsem degradáló: ilyen helyzetekben az emberi természet feltűnő hasonlóságot mutat a szarvasmarhák, a bölények, a vadlovak vagy az elefántok közt tapasztaltakkal).
Három fizikus kutató (Farkas Illés, Vicsek Tamás és a drezdai Dirk Helbing) tizenegy éve a Nature-ben publikált tanulmánya pontokba szedte a menekülési pánik kiváltotta tömegviselkedés jellemzőit (a cikk összefoglalója olvasható a Fizikai Szemle 2000. októberi számában - a világhálón is). Az első pont furcsa paradoxon: a torlódások oka sokszor az, hogy az emberek mozgása meglódul, az átlagoshoz képest felgyorsul. Lökdösődni kezdenek, ami az emberek közötti kölcsönhatást fizikai természetűvé teszi (s megnő a testek közötti súrlódás is).
Ha útszűkület akad az áramló tömeg útjába, ott a mozgásuk koordinálatlanná válik, a kijáratoknál pedig ívképződés figyelhető meg, amitől különösen lelassulhat a mozgás. A fizikusok kiszámolták azt is, pontosan mekkora horizontális erőhatások léphetnek fel egy ilyen tömegben: négyzetméterenként több ezer newton, azaz tömegre átszámítva több tonna - irtózatos érték. A tolongás közben lezajló tragédiák tovább generálják a válsághelyzetet, hiszen az elesett, magatehetetlen és sérült személyek önmagukban is akadályt képeznek. Az emberek ilyenkor tapasztalható nagyfokú igazodása, igazi "csordaviselkedése" pedig többnyire megakadályozza őket abban is, hogy megtalálják a legésszerűbb menekülő útvonalat. A kutatók részecskemodelljükkel kitűnően szimulálták, hogy egy hipotetikus, füsttel teli szobából a csordába tömörült menekülők miért csak az egyik rendelkezésre álló kijáraton át próbálnak kijutni - s miért marad szinte kihasználatlan a másik (vész)kijárat. Miként azt is, hogy a tömeg felgyorsulása hogyan vezet az egyetlen kijárat előtt félkörív kialakulásához, s még nagyobb torlódáshoz - végül azt is, hogy súlyosbíthatja a helyzetet a menekülési folyosó átmeneti kiszélesedése.
Óriási jelentőségűek az efféle kutatások, hiszen ezek nyomán konkrét javaslatokat is lehet tenni például arra, hogy a tömeg vonulási irányába érdemes mozdíthatatlan akadályokat elhelyezni: ezek ugyanis csak látszólag akadályozzák a mozgást, valójában fragmentálják a "csordát", így meggátolva a pusztító méretű oldalirányú tömegnyomás kialakulását.
Barotányi Zoltán
