Interjú

„Retteghet az V. kerületi lakásmaffia”

Jámbor András független országgyűlési képviselő

Belpol

Biztosan indul 2026-ban a budapesti újbalos Szikra Mozgalom egyik arca, aki szerint Magyar Péternek nem Budapesten kell választást nyerni. Eredményekről, átrajzolt választókerületekről és a baloldali politizálásról beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Másodszor adta be gyakorlatilag egy az egyben a fideszes Szentkirályi Alexandra javaslatát az Országgyűlésben, ezúttal a Diákvárossal kapcsolatban. Van ennek értelme a szereplésen túl?

Jámbor András: Mindkét esetben olyan javaslatról volt szó, amelyek fontosak nemcsak a budapestieknek, a józsefvárosiaknak, ferencvárosiaknak, hanem az országnak is: az egyik az antikorrupciós szoba, amelyet a főváros amúgy már befogadott, a másik a Diákváros megépítése. Az egyik a korrupció visszaszorításáról, a másik a lakhatási válságról szól. A Szikra Mozgalommal a Diákváros miatt tüntettünk, népszavazási aláírást gyűjtöttünk, helyi népszavazást kezdeményeztünk Baranyi Krisztinával együtt, és most úgy néz ki, nemcsak az országot eladósító Fudan-tervet sikerült megakadályozni, hanem a Diákvárost is megépíttetjük. A budapestieknek és a vidékről ideköltöző diákoknak is nagyon nagy szükségük van kollégiumi szobákra. Olyan javaslatot adtam be, amely garantálja, hogy ennek a tervezésébe bevonják a kerületi polgármestert, a választókörzet országgyűlési képviselőjét és a főpolgármestert is.

MN: Az ellenzéki javaslatok el szoktak hasalni.

JA: Fontos mindent megtenni azért, hogy ez ne a NER-elit projektje legyen. Eddig annyit lehetett hallani, hogy talán Tiborcz István fogja ezt is építeni. Az öt évvel ezelőtti tervpályázatban szereplő legolcsóbb kollégiumi szoba 75 ezer forint volt havonta, a következő szint már 150 ezer. Az egyik célcsoport a Spanyolországban befektetési bankárként dolgozó nő volt, aki hazajön unokázni a Diákvárosba a két fürdőszobás luxuslakásba. A Szikrával azt gondoljuk, hogy az állam ne befektetési bankároknak építsen lakást, hanem azoknak a fiataloknak, akik el akarják kezdeni az életüket, pálya­kezdők, egyetemre jönnek Budapestre. Tehát azoknak, akiknek nem megfizethető ma a lakhatás Magyarországon.

MN: Évekkel korábban önök kezdték el először hangoztatni, hogy lakhatási válság van, az idén a Fidesz is megtalálta a témát. Lehet ezt a Szikra győzelmeként kommunikálni?

JA: Közös győzelem. Azé a baloldalé, amelyből a Szikra is kinőtt: A Város Mindenkié, a Mérce – amelynek a főszerkesztője voltam –, az Utcáról Lakásba! Egyesület, sok szervezet volt vagy van, amelyek ezzel foglalkoznak. Nagy siker, hogy elértük, a Fidesz is ezzel foglalkozzon. De hát végül is ez a dolguk. Ez olyan probléma, amit meg kell oldani: nézzük meg, hány 40 év alatti embernek van saját tulajdona, hogy milyen magasak az albérletárak; meg kell nézni, hogy a szociális ellátórendszerben hogyan tudja újrakezdeni az életét az, aki a legaljára zuhan; milyen a hajléktalanszállók rendszere, abból hogyan lehet átmenni munkásszállóra, onnan saját lakhatásba. Van itt bőven feladat, és az is siker, hogy a baloldal tíz éve tartó munkája után a kormányzat számára is láthatóvá vált e probléma. Reméljük, hogy elkezdik megoldani.

MN: Első ránézésre jó irányba tart a kormány ebben az ügyben?

JA: Nem lehet tudni még szinte semmit, nem látjuk a törvényi kereteket. Amikor azt mondja a kormány, hogy a munkáltatóknak adna támogatást a lakhatásra, akkor én erős sejtést fogalmazok meg a tapasztalataimból, hogy ezt a kedvezményt a munkáltatók nagy része majd beleépíti az alapbérbe, és ezzel spórolnak a bérköltségen. Ha törvénybe iktatják, hogy spórolhat a munkabérköltségen a munkáltató, akkor meg fogják csinálni. Mindig kérdés, hová adjuk a támogatásokat, és mit gondolunk arról, hogyan lesz jólét. Ha a Diákváros nem a nyugati orvostanhallgatóknak épül, az már egy jó irány.

MN: Az minek köszönhető ön szerint, hogy ezt a kérdést egyetlen ellenzéki párt sem volt képes huzamosan napirenden tartani?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.