Magyar Narancs: Másodszor adta be gyakorlatilag egy az egyben a fideszes Szentkirályi Alexandra javaslatát az Országgyűlésben, ezúttal a Diákvárossal kapcsolatban. Van ennek értelme a szereplésen túl?
Jámbor András: Mindkét esetben olyan javaslatról volt szó, amelyek fontosak nemcsak a budapestieknek, a józsefvárosiaknak, ferencvárosiaknak, hanem az országnak is: az egyik az antikorrupciós szoba, amelyet a főváros amúgy már befogadott, a másik a Diákváros megépítése. Az egyik a korrupció visszaszorításáról, a másik a lakhatási válságról szól. A Szikra Mozgalommal a Diákváros miatt tüntettünk, népszavazási aláírást gyűjtöttünk, helyi népszavazást kezdeményeztünk Baranyi Krisztinával együtt, és most úgy néz ki, nemcsak az országot eladósító Fudan-tervet sikerült megakadályozni, hanem a Diákvárost is megépíttetjük. A budapestieknek és a vidékről ideköltöző diákoknak is nagyon nagy szükségük van kollégiumi szobákra. Olyan javaslatot adtam be, amely garantálja, hogy ennek a tervezésébe bevonják a kerületi polgármestert, a választókörzet országgyűlési képviselőjét és a főpolgármestert is.
MN: Az ellenzéki javaslatok el szoktak hasalni.
JA: Fontos mindent megtenni azért, hogy ez ne a NER-elit projektje legyen. Eddig annyit lehetett hallani, hogy talán Tiborcz István fogja ezt is építeni. Az öt évvel ezelőtti tervpályázatban szereplő legolcsóbb kollégiumi szoba 75 ezer forint volt havonta, a következő szint már 150 ezer. Az egyik célcsoport a Spanyolországban befektetési bankárként dolgozó nő volt, aki hazajön unokázni a Diákvárosba a két fürdőszobás luxuslakásba. A Szikrával azt gondoljuk, hogy az állam ne befektetési bankároknak építsen lakást, hanem azoknak a fiataloknak, akik el akarják kezdeni az életüket, pályakezdők, egyetemre jönnek Budapestre. Tehát azoknak, akiknek nem megfizethető ma a lakhatás Magyarországon.
MN: Évekkel korábban önök kezdték el először hangoztatni, hogy lakhatási válság van, az idén a Fidesz is megtalálta a témát. Lehet ezt a Szikra győzelmeként kommunikálni?
JA: Közös győzelem. Azé a baloldalé, amelyből a Szikra is kinőtt: A Város Mindenkié, a Mérce – amelynek a főszerkesztője voltam –, az Utcáról Lakásba! Egyesület, sok szervezet volt vagy van, amelyek ezzel foglalkoznak. Nagy siker, hogy elértük, a Fidesz is ezzel foglalkozzon. De hát végül is ez a dolguk. Ez olyan probléma, amit meg kell oldani: nézzük meg, hány 40 év alatti embernek van saját tulajdona, hogy milyen magasak az albérletárak; meg kell nézni, hogy a szociális ellátórendszerben hogyan tudja újrakezdeni az életét az, aki a legaljára zuhan; milyen a hajléktalanszállók rendszere, abból hogyan lehet átmenni munkásszállóra, onnan saját lakhatásba. Van itt bőven feladat, és az is siker, hogy a baloldal tíz éve tartó munkája után a kormányzat számára is láthatóvá vált e probléma. Reméljük, hogy elkezdik megoldani.
MN: Első ránézésre jó irányba tart a kormány ebben az ügyben?
JA: Nem lehet tudni még szinte semmit, nem látjuk a törvényi kereteket. Amikor azt mondja a kormány, hogy a munkáltatóknak adna támogatást a lakhatásra, akkor én erős sejtést fogalmazok meg a tapasztalataimból, hogy ezt a kedvezményt a munkáltatók nagy része majd beleépíti az alapbérbe, és ezzel spórolnak a bérköltségen. Ha törvénybe iktatják, hogy spórolhat a munkabérköltségen a munkáltató, akkor meg fogják csinálni. Mindig kérdés, hová adjuk a támogatásokat, és mit gondolunk arról, hogyan lesz jólét. Ha a Diákváros nem a nyugati orvostanhallgatóknak épül, az már egy jó irány.
MN: Az minek köszönhető ön szerint, hogy ezt a kérdést egyetlen ellenzéki párt sem volt képes huzamosan napirenden tartani?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
