Interjú

„Retteghet az V. kerületi lakásmaffia”

Jámbor András független országgyűlési képviselő

Belpol

Biztosan indul 2026-ban a budapesti újbalos Szikra Mozgalom egyik arca, aki szerint Magyar Péternek nem Budapesten kell választást nyerni. Eredményekről, átrajzolt választókerületekről és a baloldali politizálásról beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Másodszor adta be gyakorlatilag egy az egyben a fideszes Szentkirályi Alexandra javaslatát az Országgyűlésben, ezúttal a Diákvárossal kapcsolatban. Van ennek értelme a szereplésen túl?

Jámbor András: Mindkét esetben olyan javaslatról volt szó, amelyek fontosak nemcsak a budapestieknek, a józsefvárosiaknak, ferencvárosiaknak, hanem az országnak is: az egyik az antikorrupciós szoba, amelyet a főváros amúgy már befogadott, a másik a Diákváros megépítése. Az egyik a korrupció visszaszorításáról, a másik a lakhatási válságról szól. A Szikra Mozgalommal a Diákváros miatt tüntettünk, népszavazási aláírást gyűjtöttünk, helyi népszavazást kezdeményeztünk Baranyi Krisztinával együtt, és most úgy néz ki, nemcsak az országot eladósító Fudan-tervet sikerült megakadályozni, hanem a Diákvárost is megépíttetjük. A budapestieknek és a vidékről ideköltöző diákoknak is nagyon nagy szükségük van kollégiumi szobákra. Olyan javaslatot adtam be, amely garantálja, hogy ennek a tervezésébe bevonják a kerületi polgármestert, a választókörzet országgyűlési képviselőjét és a főpolgármestert is.

MN: Az ellenzéki javaslatok el szoktak hasalni.

JA: Fontos mindent megtenni azért, hogy ez ne a NER-elit projektje legyen. Eddig annyit lehetett hallani, hogy talán Tiborcz István fogja ezt is építeni. Az öt évvel ezelőtti tervpályázatban szereplő legolcsóbb kollégiumi szoba 75 ezer forint volt havonta, a következő szint már 150 ezer. Az egyik célcsoport a Spanyolországban befektetési bankárként dolgozó nő volt, aki hazajön unokázni a Diákvárosba a két fürdőszobás luxuslakásba. A Szikrával azt gondoljuk, hogy az állam ne befektetési bankároknak építsen lakást, hanem azoknak a fiataloknak, akik el akarják kezdeni az életüket, pálya­kezdők, egyetemre jönnek Budapestre. Tehát azoknak, akiknek nem megfizethető ma a lakhatás Magyarországon.

MN: Évekkel korábban önök kezdték el először hangoztatni, hogy lakhatási válság van, az idén a Fidesz is megtalálta a témát. Lehet ezt a Szikra győzelmeként kommunikálni?

JA: Közös győzelem. Azé a baloldalé, amelyből a Szikra is kinőtt: A Város Mindenkié, a Mérce – amelynek a főszerkesztője voltam –, az Utcáról Lakásba! Egyesület, sok szervezet volt vagy van, amelyek ezzel foglalkoznak. Nagy siker, hogy elértük, a Fidesz is ezzel foglalkozzon. De hát végül is ez a dolguk. Ez olyan probléma, amit meg kell oldani: nézzük meg, hány 40 év alatti embernek van saját tulajdona, hogy milyen magasak az albérletárak; meg kell nézni, hogy a szociális ellátórendszerben hogyan tudja újrakezdeni az életét az, aki a legaljára zuhan; milyen a hajléktalanszállók rendszere, abból hogyan lehet átmenni munkásszállóra, onnan saját lakhatásba. Van itt bőven feladat, és az is siker, hogy a baloldal tíz éve tartó munkája után a kormányzat számára is láthatóvá vált e probléma. Reméljük, hogy elkezdik megoldani.

MN: Első ránézésre jó irányba tart a kormány ebben az ügyben?

JA: Nem lehet tudni még szinte semmit, nem látjuk a törvényi kereteket. Amikor azt mondja a kormány, hogy a munkáltatóknak adna támogatást a lakhatásra, akkor én erős sejtést fogalmazok meg a tapasztalataimból, hogy ezt a kedvezményt a munkáltatók nagy része majd beleépíti az alapbérbe, és ezzel spórolnak a bérköltségen. Ha törvénybe iktatják, hogy spórolhat a munkabérköltségen a munkáltató, akkor meg fogják csinálni. Mindig kérdés, hová adjuk a támogatásokat, és mit gondolunk arról, hogyan lesz jólét. Ha a Diákváros nem a nyugati orvostanhallgatóknak épül, az már egy jó irány.

MN: Az minek köszönhető ön szerint, hogy ezt a kérdést egyetlen ellenzéki párt sem volt képes huzamosan napirenden tartani?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”