Az 1994-ben alakult TASZ születése óta a legjelentősebb jogvédő és jogfejlesztő civil szervezet Magyarországon. Az elmúlt évtized során az egyesület a közéletben is egyre fontosabb szereplővé lépett elő azzal, hogy következetesen fellépett az aktuális kormányok sűrűsödő és súlyosbodó jogsértéseivel szemben. A 2006 őszén zajlott utcai atrocitások után vagy a romagyilkosságok idején egyaránt tiltakoztak a hatósági jogsértések, illetve mulasztások sorozata ellen, de ugyanígy kiállnak a jogállami normák mellett a regnáló kormány jogalkotási gyakorlatával szemben. A TASZ mozgalmi jogvédő munkásságának erősítésében nagy szerepe volt Dénes Balázsnak, aki 2004 óta vezette a szervezetet. Az ő nevéhez fűződik a romaprogram 2009-es beindítása is, ami hozzájárult ahhoz, hogy a TASZ stábja csaknem a kétszeresére duzzadt, évi átlagos költségvetése pedig ma már eléri a 180-200 millió forintot. A társaság ezt nagyrészt hazai és nemzetközi alapítványok pályázatain, kisebb részben magándonorokon keresztül igyekszik előteremteni - az egyesület sosem fogad el állami pénzeket. (A források mintegy 70-80 százalékát jellemzően a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány, az OSF folyósítja.)
Dénes Balázs tavaly úgy döntött, hogy bár tagja marad a társaságnak, elhagyja az elnöki széket. Ennek privát és szakmai okai egyaránt voltak. A hirtelen megnövekedett szervezet vezetése pluszfeladatokat rótt az elnökre, és a társaság egyre kevésbé volt képes megbirkózni a pályáztatásból adódó adminisztratív feladatokkal. Nyolc év elnöklés után Dénes lépni akart, és elfogadta az OSF Európai Szabadságjogi Projektjének igazgatói pozícióját - lehetőséget kapott arra, hogy egy európai léptékű jogvédő hálózatot építsen ki.
A TASZ-on belül nem akadt senki, aki alkalmasnak látszott volna a szervezet irányítására, ezért a stáb külső, de a szervezethez kötődő személyt keresett. Így került a képbe Tóth Gábor Attila alapító, egykori alkotmánybírósági főtanácsadó, aki az utóbbi időben a debreceni jogi kar docenseként volt aktív, és az ország egyik legelismertebb alkotmányjogásza. (És nem mellesleg lapunk hajdani kitűnő Egotrip-szerzője.) Dénes és Tóth már tavaly nyáron egyeztetni kezdtek az elnöki poszt átadás-átvételéről, amire végül 2013. január 1-jével került sor. Megállapodtak a vezetői struktúra átalakításában, decemberben pedig az ötfős ügyvivői testület támogatta is Tóth kinevezését. Ez alapvetően szakmai megbízatás volt, az ügyvezetői posztra - a menedzsment, a kommunikáció, továbbá az adományszerzést érintő munkák elvégzésére - pedig pályázatot írtak ki. Miután a győztes Molnár Bálint visszalépett, a második legjobbat, Darányi András kommunikációs szakembert, a Holokauszt Emlékközpont alapítóját, a Pesti Est egykori főszerkesztőjét szerződtették. A konfliktus már e ponton körvonalazódott: Tóth nem értett egyet a Darányi vázolta koncepcióval, és nézeteltérés adódott abból is, hogy Darányi az elmúlt fél évben a vállaltan is politikai tényezővé vált Milla Egyesület tagjaként is aktív volt. Januártól egyre nőtt a feszültség a stábon belül, ami végül Tóth két héttel ezelőtti távozásához, a vezetőség újraválasztásához és alapító tagok távozásához vezetett.
Gócpont
Tóth és Darányi két eltérő habitusú ember, ráadásul a stáb a két új arc közül egyiket sem tudta igazán elfogadni. Az új elnök szakmai kvalitásait még a vele legkritikusabb kollégái is elismerik, ám a beszélgetések során rendre felmerültek a vezetői alkalmasságával kapcsolatos kételyek és kritikák. Ebben nagy szerepe lehetett annak is, hogy a munkatársak többsége az évek során hozzászokott Dénes Balázs dinamikus vezetői stílusához és a gyors reakciókra épülő, aktivista jogvédő szervezeti profilhoz. Sokak szerint Dénes máig nem szakadt el igazából a TASZ-tól, ami részben persze természetes: vele a stáb zöme továbbra is baráti viszonyt ápol. Az ügyvivők azzal számoltak, hogy Tóth nem folyik majd bele a menedzsment kérdéseibe, és az "elefántcsonttoronyból" irányítja a szakmai munkát, ám ő ennél ambiciózusabbnak bizonyult: alakítani akart a TASZ profilján. A politikai klímára tekintettel kiemelt kérdésnek tette meg a politikai szabadságjogok védelmét, és a polgári engedetlenségi aktivizmus újszerű megközelítésére - az ülősztrájkok, intézményfoglalások módszerére - helyezte volna a hangsúlyt.
| ||
Mindebből keveset tudott megvalósítani - igaz, a lehetőség sem nagyon adatott meg. Az irányítási konstrukció sem volt jól kitalálva: tisztázatlanok voltak az elnök és az ügyvezető hatás- és feladatkörei. Az ügyvezetőre nemcsak Tóth, de az adminisztráció is panaszkodott, és végül az ügyvivői testület februárban úgy döntött, hogy nem támogatja Darányit. Kommunikációs vezetőnek Kerényi György Tilos Rádió- és Rádió C-alapító, a Narancs volt munkatársa, a Kossuth rádió egykori főszerkesztője érkezett az egyesülethez, alkalmas fundraisert viszont fejvadászcég bevonásával sem sikerült találni - így az adományszerzés gondja az elnök nyakába szakadt.
Ami sürgető feladat volt. A szervezet működése havi legkevesebb tízmillió forintot emészt föl, miközben az előző évről függőben maradt pályázatokat az OSF-nél elutasították. Ami összeg lehívható lett volna, azt a részbeszámolók elmaradása miatt nem utalta át az alap, így a TASZ számláira 2013 első fél évében gyakorlatilag semmi pénz nem érkezett. A folyó kiadásokra voltak ugyan tartalékok, de a pénzhiány így is súlyosbította a stresszhelyzetet. (A TASZ részére az OSF által három évre megítélt működési támogatás utolsó részletét például beszámolási elmaradások miatt a teljes fél év során nem sikerült lehívni.) A források apadása miatt nem volt mód új programok beindítására, a szívügyként kezelt romaprogram - és annak fontos eleme, a krízisövezetekben jogsegély-szolgáltató bázisként működő taszpontok rendszere - csak átcsoportosítással volt életben tartható. A taszpontok működtetésére szükséges átlag havi 3-4 millió forintra gyakorlatilag nem volt fedezet. Elbocsátásokra, bércsökkentésre is sor került, amit koncepcionális viták követtek, miután Tóth a helyi interaktivitás visszaszorítására, közösségépítés, illetve szervezés helyett a jogvédelmi technikák fejlesztése irányába tett lépéseket. Törekvéseit a stábban többen a terepmunka visszaszorításaként élték meg. Neuralgikus pont lett a TASZ drogprogramja is. A Drogriporter kétségtelenül az egyesület legsikeresebb, nemzetközileg is elismert projektje; sok tekintetben túl is nőtt a szervezeten. A programvezető Sárosi Péter és Tóth között komoly vita kerekedett a főként videókkal operáló projekt szerepéről: az elnök az alkotmányos válságra hivatkozva kivonta volna a kommunikáció fősodrából a drogkérdést, amit a Drogriporter stábja nem vett jó néven. Folyamatos súrlódások voltak Tóth és Verdes Tamás, a fogyatékosügyi program vezetője között is.
A pénzhiány és a szakmai elvárások változása miatti egzisztenciális bizonytalanság is demoralizáló volt. Egyesek a status quót féltették, miután felmerült, hogy Tóth hozzányúlna a fizetési listához is. Az elnök egy idő után már nem is kereste a hangot a kollégákkal, minden kontrollt elveszített a munkatársak felett. Ebben persze szerepet játszott az is, hogy ügyvezető hiányában Tóth Gábor Attila idejének nagy részét elvitte az adományszerzés. Noha rutinja ebben semmi nem volt, próbálkozásai nem voltak hiábavalók: július elejére sikerült pótolni a beszámolókat és aktivizálni a függőben maradt pályázatokat, így elhárultak az akadályok a források lehívása elől, sőt új OSF-pályázatokat is sikerült elnyerni. De már késő volt.
Üzenetérték
A TASZ éves májusi közgyűlése feszült hangulatban zajlott. Simon Éva és Sárosi Péter visszaadták ügyvivői mandátumukat, helyükre a megjelentek Hegyi Szabolcsot és egy új TASZ-tagot, Jovánovics Esztert választották meg. Ekkor összesen négy új tag lépett be a TASZ-ba, amely így 29-ről 33 fősre duzzadt. (Olyanokkal bővült a tagság, akik munkatársként a TASZ-nak dolgoztak, de korábban nem voltak tagok.) Konfliktusenyhítés végett döntés született arról, hogy a Drogriporter a továbbiakban is a TASZ-on belül, mégis önálló szervezeti egységként működik tovább. A teljes válás senkinek nem lett volna érdeke: a Drogriporter presztízskérdés a TASZ számára, előbbi számára viszont megkönynyíti a finanszíroztatást a társasághoz fűződő kötelék. A válság utolsó heteiben Dénes is részt vállalt a viták kezelésében, érdemben azonban ő sem tudta csitítani az ellentéteket, sőt Tóthtal alaposan megromlott a viszonya.
Július elején aztán nyolc egyesületi tag és hat munkatárs levélben jelezte a tagoknak, hogy súlyos gondok vannak a társaság vezetésével és kezdeményezték az ügyvivői testület visszahívását. Ekkortájt keresték fel többen Kapronczay Stefániát, a TASZ betegjogi programjának korábbi vezetőjét, hogy vállaljon el egy esetleges ügyvivői és elnöki jelölést, de ekkor még az elnök eltávolításáról nem, csupán egy kompromisszumos megoldásról esett szó.
A július 18-i rendkívüli alkalomra Tóth egy összefoglaló jelentéssel készült, ám a szakmai érveknek ekkorra nem sok jelentőségük maradt. A tagok - a közgyűlés első pontjára válaszul - rögtön visszahívták pozíciójából az ügyvivői testület tagjait: Hegyi Szabolcsot, Jovánovics Esztert, Baltay Leventét, Pelle Andreát és Tóth Gábor Attilát. (A megjelent 30 tag közül 17-en szavaztak Tóth leváltása mellett, 12-en ellene.) A megjelentek elsőként nagy többséggel Kapronczayt szavazták meg ügyvivőnek, akit elnöknek is megválasztottak. A visszahívott Jovánovics Eszter végül a testület tagja maradt, visszakerült Simon Éva is, és ügyvivői posztot kapott Bagyinszky Ferenc és Sánta Szabolcs Miklós is. Az utóbbi két ügyvivőt csak nagy nehezen sikerült megválasztani, mivel előtte két jelölt, Verdes Tamás és Hidvégi Fanny váratlanul nem kapott többséget, és se Perlik Nóra, se Pelle Andrea, se Hegyi Szabolcs, se Baltay Levente, se Erdey Péter nem vállalta a jelölést.
A feszült hangulatú ülést követően Pelle Andrea és Fridli Judit bejelentette, hogy távoznak a társaság kötelékéből - ők Tóthtal együtt alapítói voltak a TASZ-nak. Az utóbbi időben tanácsadóként dolgozó Fridli távozása erős üzenet a társaságot ismerőknek: sokan máig őt tartják a TASZ szellemi anyjának. Pelle Andrea távozása is érzékeny veszteség: ő volt a jogsegélyszolgálat vezetője, és ő testesítette meg a folytonosságot a TASZ-on belül. Nem dolgozik a továbbiakban a társaságnak Kerényi György, Fazekas Tamás büntetőjogász és Simon Mihály, a romaprogram jogásza sem. A távozók általánosságban az ügyintézés "mikéntjét" kifogásolják - közelebbről azt, hogy az eset épp olyan módszerek szerint intéződött, amelyek ellen a közéletben a TASZ mindig is ádáz harcot folytatott. A Tóth távozását sürgetők ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a volt elnök alkalmatlannak bizonyult, s két rossz forgatókönyv közül a kevésbé rossz valósult meg - ha ugyanis nem a többség akarata érvényesül, még többen távoznak a szervezettől. Tény, hogy az aláírók között öt programvezető is volt. A 29 éves Kapronczay maga is elismerte, hogy ősztől ismét kettős irányítással működik majd a TASZ, és megpróbálnak olyan vezetőt találni, aki mind szakmailag, mind szervezetvezetésben tapasztaltnak számít. A távozókkal egyetértők pedig azt is hangoztatják, hogy akármilyen csúnya vége lett is az ügynek, egy köszönet azért kijárt volna azoknak, akik egy híján húsz éve szolgálják a TASZ, illetve úgy en bloc a szabadságjogok és a jogállam ügyét.
A másodvezető személyénél is fontosabb kérdés azonban, hogy mi lesz mindezek után a TASZ-szal. A szervezet - megannyi derék, a szabadság ügyének elkötelezett férfi és nő - fontos és hasznos munkát végzett fennállása alatt; az elmúlt években egyre fontosabbat. Ha nem állnak talpra most, a demokratikus Magyarország lesz szegényebb egy fontos szószólójával.
