Bajban az agglomeráció, de segít-e a BAFT?

Túlterheléses támadás

Belpol

Oly sokan költöznek ki a fővárosból, amennyit már nem bír elviselni az agglomerációs infrastruktúra. A helyi erők régóta kongatják a vészharangot, de a kormánytól egyelőre csak annyi tellett, hogy feltámassza a kétszer már megszüntetett Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanácsot (BAFT). Az érintettek jó része szerint csak egy politikai céloktól vezérelt lufiszervezet jön létre.

Navracsics Tibor területfejlesztésért és uniós források felhasználásáért felelős miniszter arról beszélt július elején, hogy Pest megyei polgármesterekkel konzultálva fontolgatják, hogy a megszűnt Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács helyére vagy azt újjá­élesztve létrehozzanak egy térségi fejlesztési szervezetet, ahol „megvitatnák a közös érdekeket, és kialakítanák azokat a fejlesztési koncepciókat, amelyek a két térség számára egy­aránt előrelépést jelentenének”. A két közigazgatási terület kapcsolatrendszerét szorosnak és „zaklatottnak” minősítette; míg a fővárosban az egy főre jutó GDP meghaladja az uniós átlagot (153 százalék), addig a megye az uniós átlag 59 százalékát teljesíti.

Juhász Béla Róbert, Sződliget polgármestere jelen volt az Agglomerációs településeket érintő kihívások és lehetőségek a 2021–2027-es uniós fejlesztési ciklusban címet viselő konzultáción, ahol Navracsics oldalán Láng Zsolt, Budapest és Pest megye fejlesztéséért felelős kormánybiztos is megjelent. A polgármester Facebook-oldalán közzétett beszámoló szerint Navracsics „elmagyarázta, hogy azért nem kapjuk meg az EU helyreállítási alapjából a támogatást, mert a hazai közbeszerzések korrupciós kockázatát magasnak tartja az EU”. Juhász még azt is hozzátette, hogy az egyetlen konkrétum a miniszter beszédének végén jelent meg, amikor kijelentette, hogy Lázár János építési és beruházási miniszter leállította az összes olyan, az önkormányzatok által már elnyert pályázati projektet, ahol még nem került sor szerződéskötésre, és visszahívta az erre a célra kiutalt pénzeket is.

Navracsics nyilatkozata után nem sokkal, július 14-én az Országgyűlés megszavazta a BAFT felállítását. A törvény szerint a testület tagja lesz az uniós források felhasználásáért, a kormányzati stratégiák kidolgozásáért, a területrendezésért, az egészségügyért, a szociálpolitikáért, a köznevelésért, a nemzeti közlekedésért, a közműszolgáltatásokért felelős miniszter egy-egy képviselője; továbbá Budapest főpolgármestere és egy fővárosi közgyűlési tag, valamint Érd, mint Pest megye egyetlen megyei jogú városának delegáltja; a megyei közgyűlés elnöke (a fideszes Szabó István) és egy további megyei közgyűlési delegált. Állandó meghívottként részt vesz a tanács ülésein a területi gazdasági kamarák egy-egy képviselője, a megyei kormányhivatalok vezetője és főépítésze, de egy képviselőt küld a gazdaságfejlesztésért felelős miniszter, Nagy Márton is. (Megkerestük a Miniszterelnökséget, hogy jól értelmezzük-e a törvényben leírtakat, de lapzártánkig nem kaptunk választ.) Azaz egy egyeztetőmonstrum jött létre, elképesztő kormányzati túlsúllyal. De mi végre mindez? Jó fiúnak kell látszani az Európai Unió előtt, a helyreállítási források miatt? Pest megye ebben az uniós ciklusban kaphat először a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) forrásaiból, több település sok százmilliós támogatásban részesült az elmúlt hónapokban – talán ezen pénzek hozták lázba a kormányt?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.