Tüntetés a Dunáért: Agyrém tér

  • 1998. március 5.

Belpol

A Duna Charta ugyan hetekkel február 28-a előtt meghirdette tüntetését a Dunáért a Vörösmarty térre, ám a rendőrségen engedélyt csak később kért. A Reális Zöldek (a gátépítésre fölesküdött maroknyi agg) ezt kihasználva lefoglalta a teret a dunások orra elől. Lett is riadalom, hogy akkor most mi lesz: zűrzavar, az ellenérdekű felek összetűzése, botrány? Végül a Duna Charta a helyszínt bölcs engedékenységgel áttette a szomszédos József nádor térre, és a hátralévő csekély időben igyekezett mindenkit figyelmeztetni a változásra.
A Duna Charta ugyan hetekkel február 28-a előtt meghirdette tüntetését a Dunáért a Vörösmarty térre, ám a rendőrségen engedélyt csak később kért. A Reális Zöldek (a gátépítésre fölesküdött maroknyi agg) ezt kihasználva lefoglalta a teret a dunások orra elől. Lett is riadalom, hogy akkor most mi lesz: zűrzavar, az ellenérdekű felek összetűzése, botrány? Végül a Duna Charta a helyszínt bölcs engedékenységgel áttette a szomszédos József nádor térre, és a hátralévő csekély időben igyekezett mindenkit figyelmeztetni a változásra.

Ezek után február 28-án a Kossuth rádió Déli krónika című műsorában a szlovák-magyar keretszerződés-tervezet aláírásáról szóló hír kapcsán bemondták, hogy délután a gátépítést ellenzők tüntetése a budapesti Vörösmarty téren lesz. Nem helyesbítettek, igaz, körülbelül húsz perccel később, a műsor végi összefoglalóban - anélkül, hogy a korábbi információ téves voltára felhívták volna a figyelmet - már úgy fogalmaztak, hogy "környezetvédő szervezetek több helyszínen" tartanak tüntetést: a Reális Zöldek a Vörösmarty téren, a Duna Charta pedig a József nádor téren.

A Reális Zöldek tényleg zöldek; Juhos László például tetőtől talpig az, még elmaradhatatlan csokornyakkendője is, talán, bár azt a rosseb tudja. Hogy ökológiai értelemben is azok-e, az más kérdés. Ha esetleg nem, ahhoz is joguk van, és nincsenek is vele annyira egyedül: még a legelszántabb magyar környezetvédő is előszeretettel vásárol műanyag holmikat, ha kell, ha nem, égve hagyja a villanyt, csúcsra járatott konvektorral szellőztet, dohányzik, és rokonai mellé még háziállatot is tart.

Reálisnak is kétségkívül reálisak: egyik képviselőjük például minimum 80 kiló, holott amúgy másfél méteres nő az illető, ráadásul roppant hangos is. De lehet, hogy csak az a baj, hogy hajlamos az ember füle mögé settenkedni, és onnét, meglepetésszerűen mintegy, elővezetni a mondanivalóját, ami nagyjából annyiban foglalható össze, hogy most bezzeg jár a pofájuk, de amikor X. Y. mittudoménmi volt, akkor hallgattak. Meg nem erősített hírek szerint voltak olyan pillanatok, amikor huszonhárman állták körül az idős aktivistákat; amikor egyikünk, ifj. Frigyes fél négy tájban arra járt, már csak egy-két járókelő bámészkodott.

Ifj. Frigyes tudniillik a nagy, az igazi tüntetést körülbelül fél óráig bírta; a cérna Makovecz Imrénél szakadt el, aki valami Falkland-szigeteki birkapásztorokról beszélt, hogy azok megindulnak, és akkor egy budapesti kocsmába érnek, nyilván, hát hova is érhetnének, ahol a kormány éppen elárulja a határon túli magyarokat, akik a déli meg a keleti végeken is élnek, és akkor a Falkland-szigeteken valami történik. Lehet, hogy nem egészen ez volt a lényege, ámbár így még valami értelme is van e lidércnyomásnak. Ifjabb Frigyes mindenesetre ezen a ponton távozott.

Lehet, hogy nem kellett volna. A szombati tüntetésnek épp ez adta a báját, ez a valószerűtlenül posztmodern hangulat, ahogyan MIÉP-alapszervezetek üvöltözték a "Vesszen Horn!"-t, ahogyan Kis János, Bauer, Haraszti, Eörsi nyugodtan álldogáltak, ahogyan az ún. konzervatív pártelit jó része családostul kivonult, ahogyan a fekete ruhába öltözött, nemzetiszín karszalagos izék megfértek a vörös hajú punkokkal, ahogyan egy csomó jó és kevésbé jó arcú ember megpróbált valamit visszahozni a tíz évvel ezelőtti idő hangulatából.

Nem az ő hibájuk, hogy nem sikerült; még csak nem is a szélsőjobbé, amely rátelepedni kívánt a Vargha Jánosék makulátlanul tisztességes szándékú demonstrációjára. Arról van egyszerűen szó, hogy 1998-ban a dolgok nem az utcán dőlnek el, még annak a példátlan szélhámosságsorozatnak a leállítása sem, amit Nemcsókék műveltek tárgyalások ürügyén, s ez jó. Azon a délutánon ebben az ügyben az igazán fontos esemény pár kilométerrel odébb zajlott egy sportcsarnokban; akik tehettek valamit a vízlépcső ellen, azok tettek is végre valamit. A tömeg, amely mindegy is, hány főből állt (azért nem annyiból, amennyire titkon számítottunk), csupán megerősített egy helyes döntést (még ha egy tekintélyes részük inkább a nyelvét harapná át, semhogy bevallja ezt), és elítélt egy mélyen antidemokratikus metódust; nem csinált történelmet (hál´ istennek), hanem verőfényben felvonult vicces és kevésbé vicces transzparensek alatt. Lehet, hogy tévedünk, és valójában egészen másról volt szó. De az is lehet, csupán arról, hogy tíz évvel idősebbek lettünk.

Pásztor család

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.