Győriványi Ráth György: Nézze, én most biztos nem fogok az operaház jelenlegi ügyeiről beszélni, azért nem, mert a 160 éve független Filharmóniai Társasággal az Opera az idénre csak úgy volt hajlandó szerződést kötni, ha kiköthette, hogy a társaság tisztségviselői, így elsősorban én, az együttes jelenlegi irányítója sem kritizálhatják semmilyen ügyben, semmilyen formában az operaházat és annak jelenlegi vezetését, vezetőjét, Ókovács Szilvesztert. Ha pedig mégis megteszik, az azonnali szerződésbontáshoz vezet, ami egyúttal a koncertjeink megtarthatatlanságát is jelentené.
narancs.hu: Az eddigi együttműködés során nem volt ez a megkötés?
GYRGY: Nem, de most külön pont rögzíti. Még egyszer mondom, ez az egyesület és zenekara, Magyarország legrégebben működő zenekara minden politikától és minden intézménytől független maradhatott a megalakulásától, 1853-tól kezdve egészen mostanáig. Mostantól kezdve viszont az operaház sajtófőnöke mondhatja meg nekem, miről nyilatkozhatok. Tavaly októberben fontosnak éreztem, hogy megszólaljak, hogy tájékoztassam a közvéleményt az általam látott problémákról, ma már, egy év után mindenki el tudja dönteni magától is, igazam volt-e. Szóval tartsuk be gondosan a szerződést, és lapozzunk.
narancs.hu: Ön a Rockenbauer-korszakban, az első Orbán-kormány utolsó évében került először az operaház fő-zeneigazgatói székébe. Akkor meg is emelték az intézmény költségvetését, és általában is úgy tűnt, hogy a Fidesznek van valamiféle kulturális koncepciója, és abban az Opera is szerepel.
GYRGY: Rockenbauer Zoltánnak, aki köztudottan nagy zenerajongó, fontos volt, hogy a tárcája alá tartozó zenei intézményeket rendbe tegye. Akkortájt kezdődött el Kocsis Zoltán irányításával a Nemzeti Filharmonikus Zenekar működésének megreformálása is, a támogatásuk is megnőtt. Rockenbauer körbenézett a világban, aztán megvizsgálta – nagyralátó álmodozás helyett –, milyenek a mi lehetőségeink, és mi az, amit kicsit át kéne alakítani, amennyire lehet, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk. Épp így kell egy miniszternek viselkednie. Én úgy kerültem képbe, hogy leadtam neki egy anyagot, amelynek a gerincét jóval korábban kitaláltam, kérték, hogy fejtsem ki bővebben, és biztattak, hogy pályázzam meg ezzel a programmal a fő-zeneigazgatói posztot, amelyet aztán el is nyertem. Rockenbauer úgy gondolta, hogy az Operát valójában a fő-zeneigazgatónak kell vezetnie, a főigazgató feladata csak az ő zenei, művészi koncepciójának a menedzselése volna.
Fotó: Kollányi Péter/MTI
A baj akkor kezdődött, amikor el is kezdtem megvalósítani, amit leírtam. Annak idején rengeteg énekes dolgozott közalkalmazottként, ezért arra gondoltam, hogy nem hívok olyanokat, akiknél a bentiek jobbak, legalábbis gond nélkül el tudják látni a rájuk bízott feladatokat. Az ebből adódó konfliktusok egyik szereplője pedig éppen Iván Ildikó, Görgey Gábor felesége volt. Ezt Görgey Gábor meglehetősen rossz néven vette, aki különben apósom gimnáziumi iskolatársa, régi, kedves ismerőse volt, így még családi nyomást is próbáltak gyakorolni rám, hogy meggondoljam magam. Aztán Görgey lett az új kormány kultuszminisztere, amelynek a felállása utáni hozzávetőleg második intézkedése az operaház öt évre kinevezett vezetőinek eltávolítása volt. Úgyhogy nem tudhatjuk meg, jutottunk-e volna valamire, ha tovább dolgozhatunk.
narancs.hu: Még ugyanebben a ciklusban, a szocialista–szabaddemokrata kormány idején, Bozóki András minisztersége alatt újra szerepet kapott az operaház irányításában, ha csak pár hétre is.
GYRGY: Megbízott fő-zeneigazgatóként. Hegyi Árpád Jutocsa főigazgatóként ugyanazokkal a problémákkal szembesült, mint mi és sokan mások is előtte és utána is. A magánénekesek, a magántáncosok egzisztenciálisan ellenérdekeltek voltak a változásokban, azokról az ügyeskedőkről nem is beszélve, akik az Opera környékén nyüzsögnek, akiknek különböző cégei az örök beszállítók. Ezek az emberek Hegyit is ellehetetlenítették. Nyilván korántsem volt hibátlan vezető, ahogy én sem, de mindenesetre olyan lépéseket szándékozott tenni, amelyek igen aktuálisak lettek volna, és használtak volna az intézménynek. Kesselyák Gergely fő-zeneigazgató és Keveházi Gábor balettigazgató kifarolt Hegyi mögül, nyilván azért is, mert érezték, hogy csak bukás lehet a dolog vége, én viszont úgy gondoltam, eljutott egy olyan stádiumba az átalakítás előkészítése, hogy most már végre kéne hajtani, úgyhogy felajánlottam Hegyinek, hogy szívesen segítek, amiben tudok. De hiába nyertek újra a szocialisták, Bozókit a visszatérő Hiller István váltotta a miniszteri székben, Hegyinek távoznia kellett, az érkező Vass Lajos pedig nekem is megköszönte a munkámat.
narancs.hu: Térjünk akkor rá a Fidesz menet közben elkallódott kulturális koncepciójára. Ön szerint hová lett?
GYRGY: Az első MSZP-s ciklus vége felé, jó évvel a választások előtt az egyik kultuszminiszteri pozícióra szóba jöhető Fidesz-politikus sorra látogatta a reményei szerint a választási győzelem után hozzá tartozandó ágazat fontosabb képviselőit. Velem is beszélt, és az én benyomásom az volt, hogy figyelmes és tájékozott, összeveti a különböző információkat, jó érzékkel szűri ki a megvezetésére tett kísérleteket. Nyilván nem ért mindenhez, de nem is az egy miniszter dolga. Ezzel nagyon elégedett voltam. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy több másik személy és az ő stratégiai csoportjaik párhuzamosan ugyanezt csinálják. Ez teljesen értelmetlen volt, az energiák egymás elleni működtetése, szétforgácsolódása. Aztán eljött a pillanat, 2006-ban, amikor a Fidesz hivatalosan is bemutatta a kormányprogramját kis narancssárga füzetben, kerestük benne, hogy akkor mi lesz, mit fog tenni végül a kultúrával a párt választási győzelme esetén, de egy, írd és mondd, egyetlen szó sem volt található a narancssárga füzetben a kultúrának semmilyen vonatkozásáról. A választásokon aztán simán vesztettek, persze nyilván nem emiatt.
narancs.hu: Ez, hogy kultúrpolitika helyett csak rivalizáló kultúrpolitikusokat látni, mintha azóta sem lenne nagyon másként a Fidesz–KDNP-ben.
GYRGY: Sajnos azóta is így van. Az eltelt két év során a Fidesz hol elvett milliárdokat az operaház költségvetéséből, hol visszaadta – így nem lehet tervezni. A Los Angeles-i Bánk bán meglehetősen merész ötletéről sem tudott addig a Magyar Állami Operaház, míg az énekesek fele nem közölte május körül, hogy nem lesz jelen a következő évadban, mert megy Los Angelesbe Bánk bánt énekelni. Elengedtük őket, aztán kiderült, hogy nem lesz Los Angelesben Bánk bán, amit természetesen eleve tudott mindenki. A legtöbb problémát a szakmai vezetőkkel folytatott ötperces beszélgetés megoldhatta volna, de a politikai döntéshozók úgy gondolják, hogy erre semmi szükség nincs, ők úgyis mindent jobban tudnak nálunk – és egymásnál is. Köztük pedig a miniszterelnök tesz igazságot, aki tanácsadók nélkül értelemszerűen nem tud tájékozódni ezen a terepen. Ezért biztató a Fidesz kulturális tagozata és a Németh László Kulturális Alapítvány által nemrég létrehozott Bánffy György Kulturális Szalon megalakulása. Csomó olyan fontos kérdés van ezen a területen, amelynek megítélésében nem játszik semmilyen szerepet a világnézet. Hogy mennyiből lehet egy előadást megcsinálni, hol lehet spórolni, és mi az, amin viszont semmiképp sem, ilyenekre gondolok elsősorban. Pillanatnyilag az lenne a legfontosabb, hogy ha nincs pénz, akkor se legyenek teljesen koncepciótlanok és ötletszerűek az elvonások, miközben másrészt rengeteget költünk kirakatra. Visszamondunk szerződéseket, mert nincs pénz, rendben, de ha közben azt látják külföldön, hogy Bánk bánra vagy Carreras szintén kútba esett szombathelyi fellépésére rengeteg lenne, az nem tesz jót a presztízsünknek. Röpködnek az ilyen ötletek, és közben színházakat kell bezárni.
narancs.hu: Ami viszont a világnézeti kérdéseket illeti: Fischer Ádám tette szóvá lapunkban, hogy ön nemrég interjút adott a kuruc.infónak. Mi volt az oka, hogy szóba állt egy nyíltan náci lappal?
GYRGY: A dolog története az, hogy fölkértek, hogy Bécsben, a régi városházán tartsak egy előadást a magyar kultúráról németül, utána odajött hozzám egy újságíró és interjút kért a Barikád számára. A szöveg túl hosszú lett, ezért végül oda nem fért be, így került a kuruc.infóhoz. Aki engem megkeres és zenei-kulturális dolgokban a véleményemet kérdezi, annak nyilatkozom. Sajnos azért is rengetegen szoktak kritizálni, ha baloldali sajtóorgánumoknak nyilatkozom.
narancs.hu: Értem, de embertelen, gyilkos nézetek hangoztatóival is lehet és érdemes a kultúráról vagy bármiről beszélni?
GYRGY: Még egyszer mondom, az, hogy válaszolok egy újságíró kérdéseire, nem feltételez semmilyen nézetazonosságot. Amit elmondtam a cikkben, annak minden szavát vállalom.
