Váci abszurd: demens betegeket agitált a fideszes polgármesterjelölt

  • narancs.hu
  • 2024. június 8.

Belpol

Amikor távozásra kérték, rendőrökkel tért vissza.

A Fidesz váci tagjai úgy látták, hogy ha bejutnak a helyi, Burgundia utcai idősek otthonába, szavazókat találnak. Imre Zsolt polgármesterjelöltet és Vigh Mihály körzeti képviselőjelöltet az sem érdekelte, hogy az intézmény egyes részlegei demens, illetve magatehetetlen betegek számára vannak fenntartva.

Amikor megkíséreltek bejutni az otthonba, hogy rábeszéljék az ellátottakat a választásokon való részvételre, az ápoló nem engedte be őket, így Imre Zsolt és Vigh Mihály kénytelen volt elhagyni az önkormányzati intézményt. Az idősek az ápolók szerint nem tudták, miről van szó, összezavarta őket a kampányoló fideszes, aki Orbán Viktor leveleit akarta átadni nekik. Imre Zsolt fenyegetőzve távozott: „Ne gondolja, hogy nem okozok maguknak kellemetlenséget.”

Kicsivel később rendőri segítséggel, hét egyenruhással tért vissza.

Matkovich Ilona, az ellenzéki pártok által támogatott civil polgármesterjelölt feljelentést tett az ügyben, és a választási bizottságnál is jelentette az esetet. „Felháborító és elfogadhatatlan, hogy a váci Fidesz semmilyen nemtelen eszköztől nem riad vissza a kampány során. Idős, beteg, kiszolgáltatott embereket vegzálnak, riadalmat és félelmet keltenek az idősotthon lakóiban. A váci idősotthonban élők és dolgozók védelmében megtesszük a szükséges jogi lépéseket!” – közölte Matkovich.

Az esetről maga Imre Zsolt azt írta: „Szerettük volna átadni Orbán Viktor névre szóló levelét, és egyúttal megkérdezni, hogy igényelnek-e mozgóúrnát (sic!). 30 ilyen levélből azonban az intézményvezető asszony összesen 4 darabot engedett átadni, azt is az ápolókon keresztül.” A fideszes induló azt állítja, hogy „az igazgató asszony tájékoztatása szerint ő felsőbb utasításra cselekedett”, és a végén a jelölt határozott komolysággal hozzáteszi: „Magyarországon mindenkinek joga van részt venni egy demokratikus választáson.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.