Váratlanul korán, március 21-én tartja közgyűlését az Elmű és az Émász. Egyes vélemények szerint ily módon biztosíthatja a két áramszolgáltató, hogy április elejéig kifizethesse osztalékát. Ez a bejelentés 2010 előtt szimpla tőzsdei hír lett volna, de a rezsiharc mindent megváltoztatott. A Fidesz-kabinet szóvivői hivatala szerint például "a kormány megdöbbentőnek tartja, hogy egyes közműszolgáltatóknál a vagyonfelértékeléssel, valamint az osztalékkifizetés időpontjának előre hozásával pénzkimentési akció zajlik, ezért Orbán Viktor kezdeményezésére elemzi a helyzetet a kabinet". Németh Szilárd rezsibiztos pedig egyenesen odáig ment, hogy ennek megakadályozására akár a parlament rendkívüli ülését is összehívhatják. A gázszolgáltatók felől is érkeztek hasonló hírek - a cégek nyilvánvalóan tartanak attól, hogy a várhatóan hatalomban maradó kormányzat tényleg meglépi az energiaágazat "nonprofit szektorrá" alakításához szükséges jogi és hatósági lépéseket, s egyebek között korlátozza vagy megtiltja a nyereségosztalékok kifizetését. Evvel a kormány egy olyan bonyolult rendszerbe nyúlna bele, amely egyáltalán nem csak a pénzről szól.
A romlás okai
A magyar energiaszolgáltató rendszert 1995 és 1997 között privatizálta az akkori Horn-kormány az ahhoz szükséges hálózatok biztonságos üzemeltetésének minden kötelezettségével együtt. Az energiaszolgáltató úgy működik, hogy a "termelőtől" alapanyagot vásárol, ezt a rendszerén keresztül eljuttatja a fogyasztóhoz, majd beszedi érte a díjat. (Ami, ha ezt a lakosságtól szedi be, a rezsiharc fő célpontja.) A sokat emlegetett extraprofit abból a szűk árrésből származik, amit a vonatkozó állami szabályozás lehetővé tesz; valójában nem több néhány százaléknál. A piacon jelenleg meghatározó az olasz (gázban főként a Tigázt birtokló ENI) és a német tőke (villanyban elsősorban az RWE, de komoly befektetései vannak az E-ON-nak is), és kisebb részben létezik francia érdekeltség (GDF Suez) is. A Főgázban a magyar állam szerzett 2013-ban kisebbségi tulajdonrészt.
A jogszabály szerint ún. egyetemes szolgáltatás esetén a "szolgáltató által meghatározott, de államilag kontrollált árakon, áralkalmazási feltételekkel és szabályokkal történik a villamosenergia-ellátás". Ez a kitétel a jogi alapja annak a rezsicsökkentésnek, amely komoly tehertétel a szolgáltatóknak. De nem egyedül ez: az egyik tőzsdei befektető cég megbízásából készült, lapunkhoz eljutott elemzés mást is említ. "A gazdasági válság okozta fogyasztóerő-csökkenés a közszolgáltatásokban is éreztette hatását. A szolgáltatók pontos kintlevőségéről elemzésünk rövid határideje miatt pontos számokat egyelőre nem tudunk közölni, de a megbízhatónak mondható forrásaink szerint a gázüzletágban a teljes tervezett bevétel 10 százaléka, a villamoságazatban 6-7 százalék körüli lehet az éves cash flow kiesés. A helyzetet tovább rontja a behajthatatlan, tartós nem fizetés miatt jogi végrehajtási útra terelt ügyek növekvő száma. Ezek jelentős részén nem javított az időközben bevezetett közvetlen kártyás fizetési lehetőség sem, mert az alaptartozások kifizetésére az ilyen kedvezményben részesített ügyfelek többsége belátható időn belül képtelen. (...) Az eddig két lépésben végrehajtott kormányzati rezsicsökkentés cégekre eszközölt konkrét finanszírozási hatása egyelőre felmérhetetlen. A bevételkiesés az egyes vállalatoknál nyilvánvalóan milliárdos nagyságrendű lehet havi bontásban is. A cégek a műszaki-karbantartási keretüket (szakmai hátterüket, dolgozókat, eszközöket) egyelőre jelentősen nem csökkentették. A pénzügyi kieséseket átmenetileg az anyacégek finanszírozzák."
A rezsicsökkentésre kényszerűen reagálni fognak a cégek műszaki-karbantartási oldalról, és ennek lehetnek a lakosság számára kellemetlen következményei is.
Valamin spórolni
A lapunk által megkeresett nagy szolgáltatók mindegyike úgy nyilatkozott, hogy a folyamatos szolgáltatással kapcsolatos technikai, hibaelhárítási kötelezettségeiket a jövőben is teljesítik. A Tigáz árnyalt megfogalmazása szerint "A törvényileg kötelező és a munka- és ellátásbiztonsághoz kötődő beruházásokat megteszi a vállalat, de ennél többre csak akkor futja, ha azt a pénzügyi helyzet lehetővé teszi, illetve annak mértékéig fogjuk elvégezni. A vállalat minden olyan megoldást fontolóra vesz, amellyel a költséghatékony és takarékos működést lehet elősegíteni. Ez vonatkozik a munkaerő-állományra is."
Szakértők egyöntetű véleménye szerint a közszolgáltatások magyarországi állapota műszaki-biztonsági szempontból nagyjából megfelel az európai átlagnak, ami jórészt annak köszönhető, hogy a cégek komoly beruházásokat hajtottak végre. Információink szerint például az Elmű-Émász évi 35-40 milliárdot fordított fejlesztésre-beruházásra - ezt idén durván csökkentik, akár meg is felezhetik. Márpedig ha a közműszolgáltatók a műszaki állapot fenntartására fordított forrásaikat jelentősen szűkítik, annak kellemetlen következményei lesznek. Az idézett elemzés szerint "a cégek Magyarországi fejlesztéseinek amortizációs ideje 5-15 éven belül lejár, és az azokban foglalt műszaki tartalom romlása technikailag is veszélyeztetheti a szolgáltatások színvonalát, biztonságát. Ez viszont újabb beruházásokat igényel, amihez finanszírozási hátteret a jelenlegi bevételi adottságok nem biztosítanak. (...) Az újabb fejlesztésekhez szükséges források akár a paksi beruházás tervezett összegének nagyságrendjét is megközelíthetik mintegy 15-20 éves távlatban. Ha viszont ezek nem történnek meg, akkor a lakossági, vállalati és közszolgálati energiafogyasztás azért drágulhat meg jelentősen, mert a rendelkezésre álló energiaforrások mögött nem áll majd megbízható lakossági szolgáltatói háttér. Ha ebben nem történik állami szerepvállalás (akár a Magyar Állam esetleges tulajdonosi helyzetbe lépésével is), akkor külső pénzügyi forrás bevonása jelenleg hosszú távon elkerülhetetlennek látszik."
Nem tárgyalnak
Iparági források szerint a különadókban, rezsicsökkentésekben, esetleges osztalékmegvonásokban megtestesülő kormányzati prés egyetlen és határozott célja az, hogy a hazai energiaszolgáltatás rendszerét szőröstül-bőröstül visszaszerezze az állam. Csakhogy az említett Főgáz-részvényvásárlás, illetve a föld alatti gáztározók félezer milliárdos költsége eltörpül azon tétel mellett, amely e cégek kivásárlásához kellene. Nem véletlen, hogy egyelőre nem hallani ilyesfajta tárgyalásról - pedig néhány cég szívesen venne egy állami ajánlatot. Marie-Theres Thiell, az Elmű-Émász igazgatósági elnöke például kerek perec kijelentette, hogy nyitottak itteni érdekeltségeik értékesítésében.
Szakértők szerint a nagy közszolgáltatók a fogyasztói vásárlóerő tartós csökkenése és a nemzetközi árviszonyoktól eltérített díjak miatti bevételkisesést egy időben és tartósan nem lesznek képesek (és nem is kívánják) finanszírozni. Vagy kivonulnak a hazai piacról (és valószínűleg az állam lesz a közműcégek többségi tulajdonosa), vagy piaci pozícióik megőrzése érdekében az anyacégek hosszabb távú kiegyenlítő finanszírozására rendezkednek be. Ebben az esetben viszont számolni kell a műszaki színvonal és a szolgáltatási biztonság csökkenésével, illetve a folyamatos létszámcsökkentéssel. És van egy harmadik lehetőség is: tőlünk keletre akad néhány igen tőkeerős befektető, aki simán venne Magyarországon gázszolgáltatót. Már ha nem adják túl drágán.
