Valahogy mindig több lett - Milliárdos túlárazás gyanúja egészségügyi beszerzéseknél

  • Magyar Krisztián
  • 2016. július 1.

Belpol

Valódi verseny nélkül költöttek el kórházak tízmilliárdokat egészségügyi berendezésekre úgy, hogy a közbeszerzéseken befutó cégek többsége jelentősen túlárazhatta ajánlatát. A kár tízmilliárdos nagyságrendű is lehet. A Gazdasági Versenyhivatal kartellgyanú miatt indított vizsgálatot, de egyáltalán nem biztos, hogy lesz következménye az ügynek.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) munkatársai április első felében előzetes bejelentés nélkül jelentek meg 21 kórházi eszközöket beszállító cégnél, mivel a hivatal szerint fennállhat a kartellgyanú egy egészségügyi fejlesztéseket célzó pályázati keret felhasználásánál. A GVH egy 2015-ben kiírt KEOP-program megrendelésteljesítéseire figyelt föl: az Egészségügyi eszközök energiamegtakarítást célzó beszerzésének támogatása című projektben hazai kórházak pályázhattak a jelenleginél modernebb és alacsonyabb energiafelhasználású berendezések cseréjére. A versenyhivatal azt gyanítja, hogy a pályázati kiírásokra jelentkező vállalkozások egymással egyeztetve határozhatták meg a végül nyertes ajánlati árakat. A GVH egyelőre azt vizsgálja, valóban történt-e jogsértés. Az eljárás akár másfél évig is eltarthat, hiszen a 6 hónapos határidő két alkalommal is meghosszabbítható. A hivatal vizsgálata azonban csak az egyik szála a történetnek, a jelenlegi információk alapján súlyos következményei lehetnek a döntő többségben uniós forrásból biztosított beszerzéseknek. A rendelkezésekre álló korábbi adatok és a lapunk birtokába került dokumentumok szerint több szabálytalanság is történhetett a programban, köztük olyanok, amelyek miatt Magyarországnak akár vissza is kell fizetni az EU-s támogatást vagy annak egy részét.

Rohamtempó

Az említett pályázatról szóló kormányhatározatot tavaly májusban jelentették meg, a keretösszeg az első körben bruttó 11,4 milliárd forint volt, ami az év végéig 40 milliárdra bővült (érdekesség, hogy az emelésről semmilyen kormányhatározatot vagy hivatalos értesítőt nem találtunk). A programban a hazai kórházak pályázhattak forrásra, amelyből aztán önerő biztosítása nélkül döntően MR-, CT- és röntgengépeket vásárolhattak. Ehhez az egészségügyi intézmények maguk írták ki a közbeszerzéseket, amelyeken összesen 24 cég nyert. A gépeket viszont nemegyszer horribilis pénzekért kapták meg a kórházak, a piaci ár többszöröséért, és általában azoktól a vállalkozásoktól, amelyekkel szemben a Gazdasági Versenyhivatal most vizsgálódik. A közel száz közbeszerzésnél több olyat is találni, hogy a teljesen ugyanolyan berendezés leszállítási költségei jelentős mértékben eltérnek egymástól. A túlárazás miatt egyes becslések szerint 10-12 milliárd forint is eltűnhetett az egészségügyi fejlesztésekre szánt több mint 40 milliárdból.

VIP-CT

VIP-CT

Fotó: Kovács Attila / MTI

A pályázatok során – a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium összesítése szerint – úgy 330 eszközt vásároltak a kórházak, 67 egészségügyi intézmény 90-nél is több közbeszerzést folytatott le. Szinte mindenhol szerepelt, hogy a végső győztes kiválasztásakor a legfontosabb szempont a vállalkozás által megjelölt ár lesz, de ezt a kitételt nehéz volt alkalmazni, hiszen a legtöbb esetben csak egy érvényes ajánlat érkezett. Ennek volt köszönhető, hogy majd’ mindenhol az előre becsült értéknél – amely már sokszor eleve több volt az eszközök piaci áránál – sokkal magasabb összegű ajánlatok érkeztek, amelyeket aztán el is fogadtak a kórházak, hiszen nekik az volt az érdekük, hogy bármi áron fejlesszék az eszközparkot, mivel külső forrásból érkezik a támogatás.

Az egész pályázati kiírással kapcsolatos társadalmi vitára mindössze öt napot szánt a ki­író, amely egy ekkora volumenű fejlesztésnél nagyon kevés idő, a programgazda Nemzeti Fejlesztési Minisztérium mégis bevállalta ezt. Még így is érkezett néhány szakmai észrevétel, egyebek közt az, hogy az egészségügyi intézmények ne külön-külön írják ki a közbeszerzéseket, hanem például az Állami Egészségügyi Ellátó Központ válassza ki a legjobb ajánlattevőket, majd ezután osszák szét a berendezéseket a kórházak között. Az is felmerült, hogy a teljes beszerzésre és a végső számlák leadására, így a beszerelésekre nem elég a rendelkezésre álló idő, hiszen az előző uniós fejlesztési ciklusból finanszírozott projekteket 2015 utolsó napjáig be kellett fejezni. Volt olyan észrevétel is, mely szerint az uniós forrást csak beszerzésre lehetne fordítani, a gépek fenntartását ebbe nem lenne szabad bevonni, mert az szabályellenes; az így felszabaduló pénzekből viszont több új gépet lehetne venni. A felvetések jelentős részét nem építették bele a pályázatba, amelyet így lényegében változatlan tartalommal hirdettek ki; maradt a kicentizett határidő is, s ez az ágazatot ismerő forrásaink szerint egyértelművé tette, hogy a projektet nem lehet majd szabályos keretek között tartani.

A határidőkkel mindvégig hadilábon álltak a beszerzéseket teljesítők, folyamatosan módosítani kellett a szerződéseket; több olyan kórházról is tudunk, ahová nem érkeztek meg a gépek, miközben a pályázati dokumentációban az áll, hogy december 31-ig mindent rendben elintéztek. A rendelkezésre álló kevesebb mint fél év tényleg szűkös volt ahhoz, hogy ennyi MR-, CT- és röntgengépre leszerződjenek a piacról, miközben a folyamatot az is lassította, hogy a kórházak döntő többsége valamiért nem közvetlenül a gyártó világcégek – Philips, Siemens, GE – hazai képviseletétől vette meg a berendezéseket, hanem közbeiktattak magyarországi vállalkozásokat, amelyek persze a nagy forgalmazóktól rendelték meg a berendezéseket. E cégek feladata volt az is, hogy a szerkezeteket üzembe helyezzék, telepítsék, a régieket pedig elvigyék, továbbá ötévnyi jótállást is kellett vállalniuk a gépekre. Ez utóbbi azért furcsa, mert egy tisztességes és jól kiírt közbeszerzés során, ha tényleg versenyeztetni akarnak a kórházak, az egyik értékelési szempont a felkínált jótállás mértéke lett volna, és így akár 2-3 éves időtartamra is biztosítani tudták volna a gépek felügyeletét úgy, hogy azért nem kell külön fizetni (egy nagydiagnosztikai eszköz éves szervizköltsége nagyjából a nettó ár egytizede). Ráadásul maga a kiírás sem lett volna szabálytalan, hiszen – ahogyan az a társadalmi vita során is felmerült – az EU-s pénzt elvileg csakis a beszerzésekre szabad fordítani, a fenntartás már a kedvezményezett tagállam feladata.

Sokkal drágább, jöhet?

Az összes közbeszerzést átvizsgálva kijelenthető: a valódi verseny nélküli pályáztatás, a szoros határidő és a közbeiktatott cégek bevonása számos helyen olyan árnövekedést eredményezett, amely nem magyarázható azzal, hogy a végső összegbe az ötéves üzemeltetést is belekalkulálták. Szakemberekkel együtt próbáltuk összevetni a referenciaárakat azokkal az összegekkel, amelyeket végül kifizettek a kórházak a gépekért, és olyan eltéréseket találtunk, amelyekre az sem lehet válasz, hogy minden intézmény más-más paraméterekkel rendelkezik. A visszaélés gyanúját jól szemlélteti az alábbi összehasonlítás: a programban alig jellemző nyílt közbeszerzésen vásárolt az Országos Onkológiai Intézet egy digitális mammográfiás röntgent és egy ultrahangkészüléket bruttó 84 millió forintért. Itt nem láttuk az ötéves üzemeltetési kitételt, nem úgy, mint a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet megrendelésénél, melynek során ugyancsak egy digitális mammográfiás röntgent vásároltak, de a vételár 161 millió forint lett úgy, hogy a közbeszerzés nem nyílt, hanem meghívásos volt. A zalaegerszegi kórház ennél is drágábban, 219 millióért vett ugyanilyen berendezést. Egy digitális mammográfiás röntgen listaára felfelé kerekítve is 70 millió forint körüli, és ha ehhez hozzáadjuk az öt évre számított üzemeltetési költségeket, akkor sem emelkedhet az összeg 100 millió forintnál sokkal többre.

A túlárazás gyanúja szinte az összes közbeszerzésnél megfigyelhető, ezek közül az egyik legszembetűnőbb a budapesti Uzsoki Utcai Kórház megrendelése: 824 millió forintért vettek három, különböző típusú röntgenkészüléket úgy, hogy e gépek referenciaára összesen 315 és 330 millió forint között mozog. A különbség – az ötéves üzemeltetési költségeket leszámítva – nem tudni, hova tűnt.

A közbeszerzéseken nyertes vállalkozások között vannak nagy múltú, egészségügyi berendezéseket régóta és jelentős tételben szállító cégek, de akadnak szép számmal olyan társaságok is, amelyekről korábban semmit sem lehetett hallani a szakmában, és a cégjegyzék szerint 2-3 alkalmazottal működnek. Ők aligha tudják majd maguk működtetni a leszállított eszközöket, meg kell bízniuk olyanokat, akiknek tényleg van erre kapacitásuk.

Lázárék is vizsgálódtak

A gyanús beszerzésekre az ellenzéki pártok is rárepültek: az LMP-s Hadházy Ákos is kifogásolta a pályázatot, a DK-s Varju László pedig több alkalommal kérdezte írásban a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot egyebek közt arról, hogy a tárca mit szól a kartellgyanúhoz, vagy a láthatóan brutális túlárazáshoz. Az országgyűlési képviselőnek Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) parlamenti államtitkára május elején gyakorlatilag leírta, hogy minden szép és jó, na meg törvényes, úgyhogy örülni kell a sok új gépnek, amelyek jelentősen javíthatnak az egészségügyi szolgáltatások színvonalán. Az államtitkár azt is jelezte, hogy a Miniszterelnökség már vizsgálta a közbeszerzések szabályosságát. Az NFM még áprilisban úgy nyilatkozott a vs.hu-nak, hogy Lázár Jánosék azt ellenő­rizték, hogy a közbeszerzési kiírások nem voltak-e túl versenykorlátozók oly módon, hogy a kórházak a pályázatokat egy-egy konkrét cégre szabták ki. Az esetek többségénél nem találtak szabálytalanságot, több közbeszerzést pedig akkor még vizsgáltak. Varju nemrég Rétvári Bencével is futott egy kört, de az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára Fónagynál is érdektelenebb válaszokat adott. Árulkodó viszont Csepreghy Nándor a parlament május eleji ülésnapján tett kijelentése, amikor – egy másik témában ugyan, de – azt feszegetette, hogy a túlárazás valójában nem is probléma. Ellenzéki felszólalásra reagálva a Miniszterelnökség államtitkára azt mondta, „a túlárazás kérdése csak az önök narrációja szerint jelent lopást. A túlárazás egy olyan gazdasági kényszer volt Magyarországon és az összes kohéziós tagállamban, ami abból fakadt, hogy ezek az államok, amelyek 2004 után csatlakoztak az unióhoz, tőkeszegények voltak. (…) a vállalkozói önerőt pótolták azokból a pénzekből, amit támogatásként egészítettek ki a magyar vállalkozások, ugyanúgy, mint a román vállalkozások, ugyanúgy, mint a cseh vállalkozások vagy a lengyel vállalkozások”. Vagyis Lázár János kancellária­miniszter embere szerint nincs semmi baj azzal, ha szándékosan és jóval a piaci ár felett közbeszereztetnek akár állami intézmények is, hiszen ezt mi megérdemeljük, mivel rossz gazdasági helyzetben vagyunk.

Akár újabb uniós eljárás is indulhat Magyarországgal szemben a KEOP-program túlárazása miatt, amely a közpénzek szándékos elherdálásának minősül még akkor is, ha a Fidesz-kormány ezt nem hajlandó beismerni – mondta lapunknak Varju László. Szerinte a helyzet pont olyan, mint amikor az Európai Bizottság tavaly felfüggesztette a 2007–2013-as ciklus még ki nem fizetett gazdaságfejlesztési támogatásainak átutalását: egyik indok akkor is az volt, hogy több közbeszerzést szándékosan túláraztak, amihez a magyar hatóságok is asszisztálhattak.

Hogy lesz-e uniós szintű eljárás, még nem lehet tudni – de a jelek szerint, ha a Gazdasági Versenyhivatal kartellezés miatt elkaszálná is az egészségügyi berendezések beszerzésében közreműködő cégek többségét, kinyílik majd egy kiskapu. Legalábbis erre utal az, hogy Lázár János kancelláriaminiszter a közelmúltban beadott egy olyan törvényjavaslatot, amely szerint nem lenne kötelező kizárni a közbeszerzésekből azokat a vállalkozásokat, amelyeket három évnél nem régebben marasztaltak el kartellezés miatt. Ha Lázár javaslatát megszavazza a kormánypárti többség, akkor a pályázatot kiíró állami szerven múlna csak, hogy egy közbeszerzésnél szankcionál-e korábban lebukott céget.

Neked ajánljuk