Szövegszerű indok
Ez az érv szakértők szerint több szempontból is támadható: egyrészt a hivatkozott európai jogszabály - bár árkülönbség esetén valóban lehetőséget ad a drágább készítmény támogatásának csökkentésére vagy visszavonására - rendelkezik arról is, hogy a magasabb árú gyógyszer gyártójának a kizárás előtt fel kell ajánlani a csökkentés lehetőségét - igaz, a kormányrendeletben ezt a passzust elfelejtették citálni.
Tény az is, hogy a támogatási listán nemcsak az antidepresszánsoknál van (volt) párhuzamosság, vagyis azonos hatóanyagú, de eltérő árú gyógyszerek egyenlő dotálása. Ilyen esetben az árkülönbséget a beteg állja, ha ragaszkodik a drágább orvossághoz. Ha viszont az egyik medicinát alacsonyabb támogatási körbe sorolják - mint most a GSK termékét -, akkor az akár több ezer forintos többletet a páciensek túlnyomó része nagy valószínűséggel már nem vállalja. Egy ilyen döntés nyomán a nagyobb tb-dotációt élvező gyógyszer egyeduralkodóvá válhat a területen, ami éves szinten milliárdos nagyságrendű bevételnövekedést jelenthet a szerencsés cégnek (és természetesen ugyanekkora veszteséget a másik oldalon).
A mostani kormánydöntés haszonélvezője ily módon a Richter Gedeon Rt.; a GSK antidepresszánsának kizárása után az ő azonos hatóanyagú szere maradt a 90 százalékos támogatási körben. Többek szerint ez nem véletlen: a szakmában elterjedt nézet szerint a Richter Gedeon érdekérvényesítési lehetőségei az átlagosnál jobbak az Egészségügyi Minisztériumban. Az érintettek szerint viszont szó sincs erről. "A konkurens terméket kormányhatározat alapján vették le a 90 százalékos támogatási listáról, ahhoz a Richternek semmi köze" - mondta lapunknak Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Rt. pr-igazgatója. Szerinte racionális költségvetési megfontolások szólnak amellett, hogy két egyenértékű gyógyszer esetén a tb az olcsóbbikat támogassa: "Igazolja ennek szükségességét az is, hogy az idei zárszámadási törvény a költségvetésből 37 milliárd forintot különített el a gyógyszerkassza hiányának pótlására. Márpedig a konkrét esetben a Richter termékének a kezdetektől alacsonyabb volt az ára" - tette hozzá.
Hasonlóan látja az esetet Kelemen Attiláné, az Egészségügyi Minisztérium gyógyszerügyi főosztályvezetője is: "A 2001. július 1-jétől hatályos, a gyógyszerek támogatásáról szóló 109/2001-es kormányrendelet mellékletében a kiemelten támogatott gyógyszerek között mindkét készítményt kihirdették, és a jelenlegi módosítás keretében a GSK termékének a levétele történik. A tárca a kormányprogram szellemében deklaráltan törekszik a lakossági tehernövekedés megelőzésére - ez jelen esetben az olcsóbb készítmény listán tartását jelenti, amely a megfelelő ellátást megfelelő módon biztosítja. Más kérdés, hogy a tárca igyekszik az azonos hatóanyagú készítményekből lehetőség szerint több, de legalább két párhuzamos készítményt a listákon tartani annak érdekében, hogy a gyógyszerellátás folyamatos biztonsága garantálható legyen. Ilyenre jelenleg is vannak példák. A GSK-antidepresszáns a 90 százalékos támogatottságának megvonása ellenére továbbra is 50 százalékos támogatást élvez vényen történő rendelés esetén."
Tényleges indok
Azt azonban Kelemen Attiláné sem cáfolta, hogy a minisztériumi előterjesztés elsődleges oka nem a takarékosság volt: "A módosítás nem az árkülönbség miatt történt - mondta a főosztályvezető asszony. - Erre azért került sor, mert a tárca a promóció etikai tisztaságát rendkívül fontosnak tartja." Márpedig a GSK a minisztérium szerint vétett ez ellen, s Mikola István miniszter ezért gyors ellencsapást határozott el.
A GSK ugyanis megjelentetett egy olyan, szakorvosoknak szánt négyoldalas anyagot ("Az Ön döntésén életek múlnak!" címmel), amelyben összeveti a saját és a Richter antidepresszánsát. A kiadvány szerint a GSK medicinája - amely saját fejlesztés, s szabadalmi oltalma 2005-ben jár le - tíz éve van a piacon, s hatékonyságát a 12 000 betegen világszerte elvégzett vizsgálatok igazolják. A szerrel 70 millió beteget kezeltek eddig. A Richter terméke ellenben 2001. július 1-jén került forgalomba (vagyis az új gyógyszer-támogatási lista kihirdetésekor debütált), szakirodalmi adatok nincsenek róla. A brosúra ugyan nem említi - legfeljebb halványan céloz rá -, de szakmai körökben kész tényként kezelik, hogy a Richter terméke valójában a GSK-gyógyszer generikuma - vagyis az eredeti másolata, noha a GSK termékét még védi a szabadalmi törvény.
A Richtert egyébként a GSK más esetben konkrétan is megvádolta eredeti termékének jogtalan másolásával (de perelte a Richtert ilyen okból egy másik nemzetközi multi, a Pfizer is). Az innovatív (saját fejlesztésű) gyógyszereket gyártók szerint a Richter a magyar szabadalmi törvény azon kiskapuját használja ki, hogy 1994-ig csupán az eljárást védte a törvény, nem pedig magát a terméket. Beke Zsuzsa szerint viszont a hazai gyógyszeripar - ha a molekula már megvan - a külföldi versenytársaknál sok esetben költséghatékonyabb módon állítja elő az ugyanolyan hatóanyag-tartalmú szert egy "függetlenutas" eljárással. "A szabadalmi törvények megszegésével gyakran vádolják a Richter Gedeon Rt.-t, ám minden olyan per, amit hasonló ügyekben indítottak a cég ellen, a Richter számára kedvező kimenetelű volt. Egy hányáscsillapító szer >>ellopásaAz általunk megkérdezett, nevüket nem vállaló szakemberek szerint a GSK promóciós füzete semmiképpen sem olyan súlyú vétség, amellyel arányban állna a minisztérium "büntetése". Már csak azért sem, mert a tárca nem is szankcionálhatna emiatt ily módon, ráadásul, mint forrásaink állítják, a GSK nem valótlan állításokkal kampányolt a Richter ellen, hanem tények felsorolásával védte a saját termékét. Ez utóbbi megállapítást egyébként a Pszichiátriai Szakmai Kollégium állásfoglalása is megerősíti, amikor a Richter gyártmányáról ezt írja: "A (...) kizárólagos támogatásra ajánlott generikus készítménynyel klinikai, terápiás vizsgálatok egyáltalán nem történtek, ezt a szert Magyarországon kívül sehol nem ismerik és nem alkalmazzák. Ráadásul itthon is alig három hónapja került forgalomba, tehát a szakorvosoknak sem volt módjuk megismerni, még kevésbé tényleges terápiás tapasztalatot szerezni vele. Szakmai szempontból nem lehet megindokolni egy világszerte ismert és bizonyítottan hatékony, a betegek által elfogadott gyógyszer minden átmenet nélküli tömeges, kényszerű átváltását egy még kipróbálatlan, a klinikai praxisban ismeretlen, új generikus készítményre. Ehhez előbb széles körű gyakorlati tapasztalatot kell szerezni a (Richter-)tabletta valóságos tulajdonságairól."
Gyakorló orvosok lapunknak elmondták: a GSK gyógyszerével Magyarországon ma körülbelül 35 000 beteget kezelnek. Pszichiátriai kezeltekről lévén szó, különösen kiszámíthatatlan, hogy pácienseik hogyan reagálnak majd a megszokott gyógyszer elhagyására. E véleményre, illetve a Pszichiátriai Szakmai Kollégium nyilatkozatára a Richter pr-vezetője így reagált: "Ha hasonló hatóanyagú, egyenértékű gyógyszereknél a betegeknek az egyikről a másikra való átállítása nem okoz gondot az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, akkor miért jelentene ez problémát Magyarországon? Megfelelő orvosi felügyelet mellett egy ilyen változás akár egy hónap alatt is megoldható. A kormányrendelet az átállásra 90 napot ad."
Ne szólj, szám!
A kormányrendelet szövege sajátosan értelmezett európai jogszabályra és takarékosságra hivatkozik, de a valódi indok - bevallottan is - egy nehezen megfogható "etikai vétségben" gyökerezik. A kormány ezzel nemcsak a gyógyszergyártókkal kötött - és július 1-jén kihirdetett - hároméves megállapodást rúgta fel, de megsértette a saját maga felállította eljárásrendet is. A GSK-gyógyszer "megbüntetéséről" ugyanis szakmai fórumok a döntés előtt hivatalosan nem értesültek; a gyógyszerártárgyalások fő fóruma, a Társadalombiztosítási Ár- és Támogatási Bizottság (TÁTB) mint testület nem foglalkozott az üggyel, mert - ahogyan azt Kelemen Attiláné lapunknak elmondta - a bizottsági "tagok, tehát a társminisztériumok és az egészségbiztosító képviselői hivatalból megkapták a tervezetet", és "érdemi észrevétel erre vonatkozóan egyik helyről sem érkezett, így a Pénzügyminisztériumból sem". Felvetésünkre, hogy a Gazdasági Versenyhivatal - amely a TÁTB-ben megfigyelőként vesz részt - ily módon értesülhetett-e a várható változásról, Kelemen Attiláné határozottan kijelentette: "A minisztérium jogi főosztálya a döntés előtt a versenyhivatalnak is megküldte az anyagot." A Gazdasági Versenyhivatalban azonban a Narancsot arról tájékoztatták, hogy sem az ipari, sem a versenypolitikai iroda munkatársai nem tudnak ilyesfajta levélről.
A GlaxoSmithKline (egyébként a világ egyik legnagyobb gyógyszergyártója) a történtekről feljegyzést adott át a brit és az amerikai nagykövetségnek. A megkeresés tényét a brit nagykövetség elismerte, és azon értesülésünket is megerősítette, hogy ez ügyben a követség munkatársai felkeresték Mikola Istvánt. (Az amerikai nagykövetség nem reagált érdeklődésünkre.) A britek amúgy nem kívánták kommentálni a minisztériumi látogatást. Más forrásokból úgy tudjuk, hogy az udvariaskodó "egymás mellett elbeszélésen" kívül más nemigen történt.
A semmitmondás, a nyilatkozattól való ódzkodás tapasztalataink szerint egyébként sem idegen a hazai gyógyszergyártók világától: az eset kárvallottja, a GSK például eleve csak írásos nyilatkozatra volt hajlandó, ám az első, többé-kevésbé határozott hangvételűnek tekinthető állásfoglalását visszavonva végül egy olyan változatot bocsátott rendelkezésünkre, ami igazából semmiről sem szól. (Emiatt a közlésnek nem is látjuk értelmét - a szerk.) Nem tudjuk azt sem, hogy az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének, amelynek például a GSK érdekeit is védeni kellene, van-e nyilvánosan is vállalt véleménye az ügyről - velünk mindenesetre ilyesmit nem közöltek.
Az évi 200 milliárd forint forgalmú hazai gyógyszerpiac szereplői között kitört a háború - kommentálta a fejleményeket a terület egyik jó ismerője. "Ennek mindenekelőtt az az oka, hogy a gyógyszerár-támogatásokat megelőző tárgyalások nem a lefektetett szabályok szerint zajlanak, és a végső döntések sok esetben nem világosan átlátható folyamatok és nem racionális megfontolások eredményei" - tette hozzá. Az állami döntéshozók mozgástere a gyógyszerár-támogatások megítélésében e helyzet következtében jelentősen megnőtt: és a döntésekbe ily módon egyre inkább belejátszhatnak a szubjektív megfontolások. A gyártók pedig alkalmazkodnak - valamelyik kényszerből, valamelyik azért, mert nagyon is megfelel neki e zavaros szituáció -, s külön utakon próbálják elérni céljaikat. "Nagyon sok pénzről van szó, ne csodálkozzanak, ha az olykori vesztesek is inkább nyelnek, mint kipakolnak. A gyártók az uniós csatlakozástól, az EU-törvények átvételétől várják a helyzet megoldását. Holott a gond valójában most sem az írott magyar törvényekkel, hanem azok alkalmazásával van."
Bundula István
Privatizátorok
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. szeptember végi döntése értelmében a gyógyszer-nagykereskedelemben piacvezető Hungaropharma Rt. százszázalékos állami pakettjéből 135 százalékos árfolyamon 50 százalék plusz egy szavazatnyi részvényhez jutott egy konzorcium. Egyenként tizenöt százalékot vásárolt meg a Béres Befektetési Rt., az Egis Rt. és a Richter Gedeon Rt., a Magyar Gyógyszer Rt. pedig öt százalékot szerzett. Utóbbi cég egyik alapító tulajdonosa Mikola Bálint, Mikola István miniszter testvére.
