Túl hosszú gyereknevelési szabadság, túl kevés gyerekintézmény - ez a kettősség jellemzi a gyermeket vállaló magyar nők helyzetét. A kisgyermekes nők más országokhoz képest jóval hosszabb ideig maradnak ki a munkaerőpiacról, és nálunk a legalacsonyabb a foglalkoztatottságuk, ráadásul a férfiak és a nők fizetése közti különbségek minden további gyermek után nőnek.
Világszerte azokban az országokban születik több gyermek, ahol a nők dolgoznak, a férfiak kiveszik a részüket az otthoni teendőkből, és kiterjedt bölcsődei hálózatok könnyítik a gyermek napközbeni elhelyezését. (Lásd Hol több? című keretes anyagunkat.) Az OECD 2007-es Családi Adattára szerint a tagországok közül az egy főre jutó GDP arányában Magyarország költ a legtöbbet a kisgyerekes szülők otthonlétét támogató transzferekre (más kérdés, hogy családi pótlék tekintetében mi vagyunk lemaradva). A 0-2 éves gyermeket nevelő anyák foglalkoztatási rátája nálunk a legalacsonyabb. Mindezt magyarázza az is, hogy Magyarország településeinek mindössze 12-15 százalékában működik valamilyen, kisgyermekek elhelyezésére szolgáló intézmény, a kicsik megközelítőleg nyolc százaléka jár bölcsődébe - amelyek százhúsz százalékos kihasználtsággal működnek -, óránként 800-1200 forint pedig keveseknek telik bébiszitterre.
"A gyermektámogatási rendszer ad hoc módon, politikai és ideológiai indíttatású lépések sorozatával jött létre, anélkül, hogy céljairól, költségeiről és hasznairól vita folyt volna" - írja Köllő János és Bálint Mónika a gyermektámogatásokat vizsgáló 2006-os tanulmányában. A szerzők szerint 1993 óta egyre többen, egyre hosszabb ideig vették igénybe a rendszert, köztük többszörösére nőtt a munkatapasztalattal nem rendelkező, alacsony iskolai végzettségű nők száma. A jelenlegi rendszer a dolgozó nőket hosszú távollétre ösztönzi. Átlagosan közel négyéves, két gyermek esetén több mint ötéves kihagyás után gyakran nincs hova visszamenni: a munkahely megszűnt, átszervezték. A gyeses anyukák gyermekeit gyakran azzal utasítják vissza az intézményekből, hogy az anya "úgyis gyesen van".
Lenne tehát miért hozzányúlni a rendszerhez, ám a Bajnai-kormány jelenleg csak a felszínt kapirgálja. Jelentős változtatás az lett volna, ha a magasabb összegű gyermekgondozási díjat (gyed) - ami maximálisan bruttó 96 600 ezer forint, és amit csak a meghatározott idejű biztosítotti viszonnyal rendelkezők igényelhetnek - a jelenlegi két év helyett egyre csökkentette volna. A nőszervezetek azonnal tiltakoztak, a minisztérium pedig mérlegelt, és úgy látta, inkorrekt, ha bölcsődék hiányában lerövidíti az időtartamot, csupán egyik feltételén, a biztosítási jogviszonyon szigorít némileg (két éven belül kell meglennie a 365 napnak). Ez nem jelentős változás, hiszen a most gyeden lévők csupán nyolc százalékánál hiányzik ez az idő.
Plusz bónusz!
Az alanyi jogon járó gyermekgondozási segély (gyes, egységesen bruttó 28 500 forint) a gyermek harmadik életévéig jár, ezt most egy évvel kurtítanák. Herczog László szociális miniszter szerint a módosítások a jelenleg 166 ezer gyesen lévő közül 70 ezret érintenek. Ötven százalékuk várhatóan vissza tud térni a munkaerőpiacra, 30 százalék fordulna segélyért, és 15-20 százalék menne újra gyesre. Nem világos, honnan veszi a tárca ezeket a számokat, amikor a kisgyermekes nők munkavállalásáról kevés az információ, ráadásul a változás hatása 2013-ban lesz először mérhető. Megtakarítást ez az összeg nem jelent, mert a gyedre kiadott pénz majdnem duplája a gyesre szántnak, és a kormány új bölcsődei férőhelyek létesítését is elhatározta. A gyed változtatásával a kormány a középosztályt rövidítette volna meg, de inkább a könnyebb ellenállás felé fordult: a harmadik évet is gyesen töltő nők azok a legszegényebb édesanyák, akiknek nincs munkalehetőségük. A legtöbb gyesen lévő Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön él: ott, ahol alig van munka. Õk bekerülnek a szociális segélyezés rendszerébe, vagy a sokgyerekesek a gyessel azonos összegű gyetet kaphatják.
Kérdés persze, hogy a családpolitikai lépések egyáltalán hatnak-e a gyermekvállalásra. Gábos András 2006-os kutatása szerint a családpolitika a második és harmadik gyermek megszületését befolyásolja érzékelhetően, az első gyermekét kevésbé. Hazai kutatók úgy vélik, hogy főleg a magas jövedelmű nők számára jár nagy áldozattal a gyermekvállalás. Spéder Zsolt szerint ők érdekeltebbek a munkaerőpiacra való mielőbbi visszatérésben, míg az alacsonyabb jövedelműek vagy azok, akiknek korábban nem volt munkájuk, kevésbé motiváltak. Egy dolgozó nő könnyebben dönt a várandósság mellett, ha biztos abban, hogy visszatérhet állásába - a munkahely elvesztésétől való félelem viszont a gyermekvállalás elhalasztásával járhat.
"Válság idején megnő a szociális támogatások szerepe, csökkentésük a legsebezhetőbb csoportok helyzetét rontja. A gyereknevelési szabadságok rendszeréhez hozzá kell nyúlni, de nem megtakarítási célból. A válságra vonatkozó bizonytalan előrejelzésekből világos, hogy a kisgyermekes családok helyzetének stabilitása kiemelten fontos" - mondta a Narancsnak Darvas Ágnes. Az MTA Gyerekszegénység Elleni Programirodájának vezető kutatója szerint szükség van arra, hogy a gyerek életkorával párhuzamosan csökkenjen az ellátás, hiszen ez ösztönzi a munkavállalást, ám a munkát nem találók számára is garantálni kell egy minimális biztonságot. A Ferge Zsuzsa vezette programiroda megszüntetné a gyes-gyed közti 1:3 arányú különbséget: a gyest az első két évben emelné, majd a harmadikban csökkentené. Gyed helyett a szülő egy olyan pótlékot kapna, amelyet az előzetes munkaviszony időtartama és a kereset függvényében állapítanának meg. Ez a mostani kétéves gyed helyett a gyermek másfél éves koráig járna (plusz fél év bónusz, ha az apuka is beszáll, de ezzel máris megtakarításként számolhatunk). Darvasék szerint egyébként a hátrányos helyzetű csoportokat nem a gyed-gyes hossza, hanem az alternatíva csekély vonzereje tartja vissza a munkától (alacsony keresetek mellett a munkavállalás sem segít kikerülni a szegénységből). A roma vagy nagyon szegény nőknél a gyes időtartamának csökkentése rendkívüli anyagi és státusveszteséget jelent, mert a nő elvesztené önálló jövedelmét és a vele járó megbecsülést.
Adj bele apait!
"A hetvenes évek népesedéspolitikai vitáiban elhangzott, hogy túl sok 'tanulatlan' nő veszi igénybe a gyest, ezért kellene egy másfajta ellátás a tanultabb nőknek. Ez a szocializmus raszszizmusa: minőségi gyerekeket akarunk, és már az ellátásoknál tegyünk köztük különbséget" - mondja Adamik Mária, az ELTE szociológusa. Szerinte nem érthető, hogy miért él máig a középosztálybeli nők státuszát fenntartó rendszer. "A magasabb keresetű nő nem a magasabb juttatás miatt fog otthon maradni."
A középosztálybeli nők jól meg tudják védeni az érdekeiket: több mint tízezren írták alá eddig a gyed két évről egy évre rövidítése ellen tiltakozó nyilatkozatot - és azóta ez már kikerült a törvényjavaslatból. A kezdeményezők szerint időszerű lenne a gyermektámogatási rendszer átgondolása, de nem akkor, amikor a rendszerből kikerülőknek nincs esélyük az elhelyezkedésre. "Nem járna költségvetési kiadással, ha a gyermektámogatási rendszert rugalmasabbá tenné a kormány: a jogosultsági időket a részmunkaidő kombinálásával lehessen igénybe venni. Továbbá ösztönözni kell a munkáltatókat a munka és magánélet összeegyeztetését elősegítő foglalkoztatási formák alkalmazására" - mondja Keveházi Katalin, a Jól-lét Közhasznú Alapítvány vezetője. Az Európai Női Lobbi magyar tagszervezetének, A Női Érdekérvényesítő Szövetségnek a szakértői szerint ha már hozzányúlnak a rendszerhez, azt a genderszempontok érvényesítésével tegyék. Keveházi szerint "egy fillérbe se kerül, ha az állam ösztönzi a férfiakat, hogy ők is vegyék igénybe a gyest vagy gyedet: minimum egy hónapot csak az édesapa vehetne ki, különben az az összeg elvész".
Hol több?
Világszerte megdőlt az a konzervatív érv, miszerint a hagyományos, dolgozó apa - gyermeket nevelő anya struktúra folyamatosan növekvő gyermekszámot biztosít. Néhány kivételt leszámítva egész Európában (sőt, a világon) hasonló demográfiai trendek érvényesülnek, mint Magyarországon. A legkatolikusabb országokban a legalacsonyabb a női termékenység - annak ellenére, hogy ezekben az országokban a nők munkaerő-piaci részvétele is a legalacsonyabb. Egy olasz demográfus az olasz (1,33) és holland (1,73) termékenységi mutatókat összehasonlítva arra jutott, hogy a döntő különbség a nemi szerepekhez való hozzáállásban rejlik. Hollandiában elfogadottabb, hogy az apa is részt vesz a gyermeknevelésben és a házimunkában, míg az olaszoknál ez inkább kivételnek számít. (Magyarország az olasz mintához hasonlít: Bukodi Erzsébet 2005-ös kutatása szerint még akkor is a nők végzik az otthoni munka 80 százalékát, ha ők keresnek többet.)
Az Európa Bizottság 2006-os jelentése szerint Európa rohanó mértékben zsugorodik: míg a hatvanas években a Föld lakosságának 12,5, ma már csak 7,2 százalékát adja. 2050-re pedig mindössze öt százalékát. Habár az európai nők átlagosan 1,3 gyermeket vállalnak, arra a kérdésre, hogy mennyit szeretnének, ennél jóval magasabb gyerekszámot (átlag 2,36) mondtak.
A legtöbb gyermek az északi államokban születik: Norvégiában 60 hét szülési szabadságot garantál az állam (ebből hat hét a férfinak jár), ezalatt a fizetés nyolcvan százalékát kapják. Minden gyermek négyezer eurót kap születésekor, a bölcsődék államiak.
Az állami bőkezűség mellett még egy dolog kedvez a termékenységi mutatóknak: a munkaerőpiac rugalmassága. Ennek köszönhető a relatív magas (2,1) amerikai termékenységi mutató. Habár az Egyesült Államok nemigen támogatja a gyermekek napközbeni elhelyezését, és nincs a gyed/gyeshez hasonló juttatás sem, a részmunkaidőt lehetővé tevő munkahelyek, a piacra belépés könnyebbsége pozitívan hat a gyerekvállalásra.
A csökkenő gyerekszámot Angliában a bevándorlók szülési szokásai billentik helyre - egy 2007-es kormányjelentés szerint 2031-re Anglia lakossága 11 millióval növekszik, és ennek 69 százalékát az emigránsok és a gyermekeik teszik ki.
Otthon vagy bölcsiben?
Társadalompolitikai szempontból az a jó, ha a gyerek egy-másfél éves koráig otthon van, majd fokozatosan kerül közösségbe - állítják itthoni kutatók. Az EU barcelonai célkitűzése szerint az lenne optimális, ha jövőre a 0-3 éves korosztály egyharmada bölcsődébe járna. Itthoni vélemények szerint az alacsony képzettségű anyák esetén épp a gyermek túl késői intézménybe adása lehet káros, mert az ingerszegény környezet későbbi iskolai kudarcokhoz vezethet. Neves pszichológusok, mint Ranschburg Jenő vagy Vekerdy Tamás ezzel szemben azt mondják, hogy az első három évben az anyai gondoskodás nem pótolható, sőt jó családi körülmények között a gyermeknek gyakran még háromévesen sem indokolt közösségbe járnia. Egy 2005-ös amerikai kutatás szerint az Egyesült Államokban a szülés előtt dolgozó nők 63 százaléka tért vissza a szülést követő 12 héten belül, és csaknem a felük teljes munkaidőben. A kutatók szerint a túl korai visszatérés negatív hatást gyakorol a gyerek fejlődésére és egészségére (ritkábban és rövidebb ideig szoptatják őket, gyakoribbak a magatartási problémák). A negatív hatások egy-másfél éves kor körül fordulnak át pozitívba. Ennek ellentmond egy 2006-os kanadai kutatás: három kutató 33 ezer gyermek bölcsődei és egyéb gyermekellátó intézményekben való jóllétét vizsgálta (négyéves korig). Eredményeik szerint minél több időt tölt egy gyermek bölcsődében, annál rosszabbul érzi magát: irracionális félelmei vannak, agresszívabb, mint otthon lévő társai, és hiperaktivitásra utaló jeleket mutat.
Juhász Borbála történész, genderszakértő szerint a nőket könnyű összeugrasztani azzal, hogy csakis akkor elég jó és felelősségteljes családanyák, ha sokáig otthon maradnak, vagy ellenkezőleg: akkor, ha már a gyerek egyéves korában dolgoznak. "Tudományos igazolás mindkettőre akad. A nők elég jól meg tudják fogalmazni, mit szeretnének. És sokfélék, ahogy a gyermekeik is: van olyan gyermek, aki hosszabban igényli az édesanyjával való együttlétet, és van olyan, aki könnyebben és gyorsabban válik le. Fel kellene hagyni a fekete-fehér hozzáállással, hogy vagy bölcsi, vagy gyes; vagy család, vagy karrier; vagy szingli, vagy nagycsaládos; vagy családfenntartó, vagy tűzhelyápoló."
