Két feltétele volt annak, hogy a helyhatósági választáson az ellenzéknek egyáltalán esélye legyen a Fidesz helyi emberének a legyőzésére. Az egyik a bejáratott, lehetőleg nem az utolsó pillanatban felépített ellenzéki összefogás, s ezzel együtt a helyi civilek beemelése az együttműködésbe. A másik: a helyben ismert és elfogadott, karakteres és jól kommunikáló közös polgármesterjelölt, akit okkal támadni nem, legfeljebb csak rágalmazni tudnak, és aki éppen ezért „ütésálló”. Mögötte olyan erős képviselőjelölti csapatnak – és persze jól szervezett kampánybrigádnak és nagyobb számú aktivistának – is elengedhetetlen volt felsorakozni, amelynek a tagjai egyéni mandátumok sorát képesek hozni. Az összellenzéki és civil együttműködés láttán a helyi választók el tudták hinni, hogy legyőzhető az ottani Fidesz, és az új csapat képes lesz vezetni a várost a következő öt évben.
Sok helyen így sikerülhetett – minden ellenszél dacára – legyőzni a Fidesz helyi jelöltjeit Budapesten kívül is. A taktikaiszavazas.hu számításai szerint a 10 ezresnél nagyobb városokban elnyert képviselői helyek száma és aránya átrendeződött: míg ebben a szegmensben 2014-ben a fideszesek kétharmados többséget szereztek, addig most október 13-án valamivel 50 százalék fölé került az ellenzék. Az alábbiakban viszont azon települések közül vizsgálunk majd’ tucatnyit, ahol elmaradt az ellenzéki áttörés – néhol a kedvező előjelek ellenére, néhol a beletörődés és az ellenzék emiatti széthullása okán, máshol az ellenzék vagy valamely ellenzéki politikus ostobasága következtében, vagy csak azért, mert a kormánypárti polgármester jól tette a dolgát.
Feltartott kezek
A politikai versengés teljes hiánya miatt a 10 ezres lélekszámú Békés megyei Sarkadon a Fidesz jelöltje kihívó nélkül nyert. 2014-ben Mokán Istvánt úgy választották meg polgármesternek, hogy első fokon elmarasztalták költségvetési csalás miatt, ami később másodfokon jogerőssé vált. Bár városvezetői minőségében nyúlt a közpénzhez, a bíróság nem tiltotta el tisztsége gyakorlásától. A helyi ellenzék és civil szervezetek felmorzsolódását mutatja az egyébként erősen megfélemlített közegben, hogy polgármester-aspiránst sem tudtak állítani, és a 11 fős testületbe is csupán egy emberük került be.
Az ellenzéknek változatlanul bevehetetlen az ország második legnagyobb városa, Debrecen. A helyi ellenzék az esélytelenek nyugalmával nem is törekedett összefogásra. A Varga Zoltán vezette DK–MSZP–Párbeszéd–Szolidaritás és a Kőszeghy Csanád Ábel fémjelezte Momentum–Jobbik–LMP formáció külön indult. Kis kerekítéssel a polgármester-választáson Varga és Kőszeghy együtt feleannyi voksot kapott, mint a fideszes Papp László, akire valamivel többen, mint 35 ezren voksoltak. Papp 2014-hez képest erősíteni tudott. Az akkori 7 jelölthöz és alacsonyabb részvételhez képest most közel 8 ezer szavazattal kapott többet. Ahogy eddig, úgy a jövőben is kényelmes többsége lesz a Fidesznek a cívisváros 33 fős közgyűlésében, ahol 24 képviselője nyomkodhatja majd a szavazógombokat.
Talán a kellő önbizalom és az ebből fakadó erős karakter hiánya okozta a nyíregyházi ellenzéki kudarcot, holott a képlet olyan tiszta volt, mint egyetlen más megyeszékhelyen sem: két polgármesterjelölt és két képviselőjelölti csapat csapott össze. Az egyik a látványos fejlesztések sorát felmutatni képes Kovács Ferenc vezette Fidesz–KDNP, a másik a Jeszenszki András irányította összellenzéki formáció. A jelentős helyzeti előnnyel induló Kovács a voksok 53 százalékát behúzva előzte meg a kicsit színtelen, szagtalan, átütőerőt és politikai arcélt kevésbé mutató tanárembert, Jeszenszkit. A képviselő-testületen belüli arányok egyelőre Fidesz többséget mutatnak, de ez három fellebbezés miatt még nem végleges. (Van olyan körzet, ahol mindössze 2, illetve 5 szavazatnyi volt a különbség.) Sokan az ellenzék valódi kampányát hiányolták a nyírségi városban, ahol, ha minden ellenzéki képviselőjelölt úgy küzdött volna, mint Lövei Csaba, akár fordított is lehetne a helyzet. Lövei az ellenzéken belül a Mindenki Magyarországa Mozgalmat (MMM) képviselve, ha szűk többséggel is, de egyéni jelöltként legyőzte a Fidesz nyíregyházi elnökét.
Majdnem
Vereséggel felérő győzelmet aratott Szolnok többszörös polgármestere, Szalay Ferenc, a kosárlabda nagy szerelmese. Ismertsége és több ciklusra visszanyúló városvezetői posztja ellenére a több mint 70 ezres városban csupán 254 vokssal kapott többet, mint az össz-ellenzéki jelölt, Radócz Zoltán. A Fidesz érdekében zavarórepülést végző Mi Hazánk Mozgalom és a Munkáspárt polgármester-aspiránsai elvégezték feladatukat, mert ötször annyi szavazatot kaptak, mint amennyi az ellenzék jelöltje és Szalay közötti különbség volt. Ám az nyilvánvaló: a 64 éves Szalay egyre inkább megosztja a Tisza-parti várost. Az idősebb asszonyokat becsmérlő megjegyzéséről elhíresült polgármesternek most olyan helyzettel kell szembenéznie a közgyűlésben, amilyennel még soha: az ellenzéké a testületi többség, ami fájdalmas, eddig hírből sem ismert kompromisszumokra kényszerítheti őt.
Hasonló a helyzet a tolnai megyeszékhelyen. Szekszárdon a kormánypárti Ács Rezső ugyan nagyjából 2 százalékkal több szavazatot kapott, mint Bomba Gábor László, de ő is a közgyűlés – 2 fős – ellenzéki többségével lesz kénytelen irányítani a várost. Ez azonban változhat is, hiszen Ács két szoros egyéni választókerületi eredményt megtámadott. A szekszárdi Hadházy Ákos minderről azt írta Fb-oldalán, hogy a jogorvoslat végén „a Pécsi Ítélőtábla elé fog kerülni az ügy, ahol reményeink szerint lesöprik az asztalról a hajánál fogva előrángatott érveket”. Hadházy szerint a szekszárdi helyi választási bizottság elnökhelyettese a Tolna Megyei Kormányhivatal vezetőjének a felesége. (Ács Rezső öt évvel ezelőtt kis különbséggel éppen Hadházyt győzte le; azt megelőzően Hadházy előre leosztott és túlárazott beruházásokkal és a trafikmutyiban való aktív részvétellel hozta összefüggésbe Ácsot.)
Polics József (Fidesz–KDNP) régi-új komlói polgármester is szűken nyert, mindössze 118 vokssal kapott többet ellenfelénél, Ferenczy Tamásnál (Komló Összeköt Egyesület). A 8 egyéni körzetből viszont 6-ot hozott el az ellenzék, így a kormánypárti polgármester 2024-ig kisebbségben vezeti Komlót. Öt éve Polics és a Fidesz biztosan húzta be a baranyai várost, pedig Polics már akkor sem volt túl népszerű, mivel annak idején a pártjával együtt megszavazta a bányásznyugdíjak elvételét. Bár Komlón egyre csak gyűlt az emberekben az ellenérzés – a város fejlődése elakadt –, a helyieknek is meglepetés volt a Komló Összeköt Egyesület egyéni választókerületekben elért sikere. Ferenczy Tamás az önkormányzatiság visszaállítását, az egyszemélyes döntéshozatal és a korrupció megszüntetését tartja az ellenzék legfontosabb feladatának a volt bányászvárosban.
Fideszes, de normális
Hiába játszott erre az ellenzék, sem a szennyvíziszapbotrány, sem az ukrán vendégmunkások tömege nem rettentette el a választókat Székesfehérváron attól, hogy Cser-Palkovics Andrásra és csapatára voksoljanak. A közgyűlés fideszes része ugyanaz maradt, mint volt az előző öt évben. A régi-új városvezető mellett szólhatott az elmúlt időben elindult fejlesztések sora, Cser-Palkovics megnyerő személyisége és az, hogy három esetben is ellentmondott az oligarchákhoz köthető olyan beruházásoknak, ahol nagyon elszálltak a költségek. Mások ezt inkább taktikus vagy kényszerű visszatáncolásnak mondják. Mindenesetre tény: a Mészáros gyerekek cégei nem építik fel az új fehérvári kórházi tömböt, Garancsi István cége nem vonul fel az új jégcsarnok megvalósításához és egy középiskolai campus közbeszerzését Cser-Palkovics nyilvánította érvénytelennek.
A veszprémi városvezető kedveltsége is ellensúlyozni tudta a kormánypártokkal szembeni, országosan növekvő ellenszenvet. Semmi meglepő nincs abban, hogy Veszprémben a harmadik polgármesteri ciklusát kezdő Porga Gyula 55 százalékkal maga mögé utasította az ellenzéki pártok közös jelöltjét, a DK-s Katanics Sándort. De abban sem, hogy a testületben 11–7-es fideszes többség van – a megyeszékhelyen a népművelő végzettségű Porgát kulturált és együttműködő politikusnak ismerik, akinek sem ügyei, sem botrányai nincsenek. Esélyeit az is javította, hogy ellenfelét, Katanicsot az ellenzéken belül nem fogadták el maradéktalanul, bár a májusi EP-választáson elért jó DK-s eredmény után nem volt kérdés, hogy ő lesz az ellenzék közös polgármesterjelöltje. Az ellenzéki egyeztetések azonban akadoztak, s végül rossz szájízzel zárultak. Amikor a közös polgármesterjelöltek személyéről az ellenzéki pártok és a civilek nem tudtak megállapodni, akkor a pártok befejezettnek nyilvánították a tárgyalásokat, és a civileket, így a Kész Zoltán-féle MOST-ot is kihagyták végül az együttműködésből. Többen, így a Veszprémet szabad demokrataként több cikluson át vezető és a parlamentbe is bekerült Dióssy László is ebben látja az ellenzéki kudarc okát. A vereség után kialakult polémiában megszólalt Hartmann Ferenc, az MSZP veszprémi elnöke is, aki szerint Dióssy nem pártatlan szereplő, hiszen ő maga is egy meghatározó civil szervezet munkájában vesz részt.
Bedarálva
Nem kevés helyen szerte az országban – de jellemzően jobbára a délkeleti, keleti részeken – a NER világa olyannyira rátelepedett mindenre és mindenkire, hogy a választók a jelek szerint az életképes kezdeményezésekről sem képesek (vagy merik) elhinni, hogy azok révén leválthatók lennének a helyi kiskirályok. Vagy pedig, és ez a szomorúbb fejlemény, a NER túlhatalma magát a kezdeményezőkedvet és bátorságot is lefojtja immár, és ezért a helyhatósági ellenzék egy valódi teljesítmény nélküli díszlet csupán.
„Czuth Zoltán remek jelölt volt, de helyi ismertsége nem volt kellően jó, mert az elmúlt években Budapesten, minisztériumok főosztályvezetőjeként dolgozott. Azt csak álérvnek gondolom, hogy Gyenesdiáson lakik, mert az két kilométerre van Keszthely belvárosától” – mondta lapunknak Molnár Tibor, az ellenzéket összefogó Kisvárosunkért Érdekvédelmi Egyesület (KÉVE) szóvivője. Ehhez hozzátette: megfélemlített légkörben és úgy kellett kampányolniuk, hogy anyagi erőforrásuk töredéke volt a Fideszének, miközben a propagandasajtó tökéletesen mellőzte őket. Hasonló tapasztalatokról számolt be a mátészalkai Vékony Miklós ügyvéd, egykori MDF-es országgyűlési képviselő is, aki függetlenként, az ellenzék támogatásával szállt harcba a helyben nagy hatalmú Hanusi Péter polgármesterrel. Vékony 37 százalékot szerzett a választáson, szemben Hanusi 63 százalékával. Az ügyvéd kérdésünkre „extra erősként” jellemezte a helyiek hatalom általi megfélemlítését. Egy kirívó esetről online felületünk is beszámolt, amikor is az egyébként helyi Fidesz-tag iskolaigazgatót fenyegették meg állásvesztéssel, amiért nyilvánosan kétségbe vonta Hanusi alkalmasságát a polgármesterségre. (lásd: Munkája elvesztésével fenyegették meg a mátészalkai intézményvezetőt…, magyarnarancs.hu, 2019. október 11.) Másrészt jogászként hibásnak tartja a Kúria azon korábbi állásfoglalását, amely engedi, hogy a kampány ötven napja alatt a regnáló polgármesterek minden eseményen és átadáson részt vehetnek arra hivatkozva, hogy ezt nem jelöltként, hanem hivatalban lévő polgármesterként teszik. És mivel kampányok idején hirtelen megsokszorozódik az átadandó fejlesztések, beruházások száma, „a Kúria döntése óriási versenyelőnyt jelent az újrainduló városvezetőnek” – mondta Vékony Miklós. Megjegyezte, hogy a testületben ugyan 8–4-es többségben van a Fidesz, de három egyéni kerületben összesen kevesebb mint 100 voks volt a különbség.
Rendhagyó módon a Fidesz a Viharsarok fővárosában nem állított önálló polgármesterjelöltet. Nagy kockázatot nem vállalt, mert az öt éve „független” polgármester, Szarvas Péter a kormánypárt támogatásával a három másik polgármester-aspiránssal szemben közel 80 százalékot szerzett. Mindez jól mutatja a békési megyeszékhelyen az ellenzék gyengeségét és szervezetlenségét, őket ezért nem is tartották támogatásra érdemesnek a helyiek.
A Szarvas Péter köré szerveződött Hajrá Békéscsaba Egyesület 8, a Fidesz 7, az MSZP–LMP 2, míg a DK–Jobbik–Párbeszéd 1 helyet szerzett a közgyűlésben.
A kiugrott, volt fideszes alpolgármester, Galbács Mihály korrupciós vádjai nem ingatták meg a kormánypártot Gyulán: magabiztosan nyert Görgényi Ernő polgármester és a Fidesz. Ezt csak az nem látta előre, aki vak volt. Négy, részben kamu, részben ellenzéki polgármesterjelölt indult el a mindent kézben tartó Görgényivel szemben – a bukásnak ennél biztosabb forgatókönyve nem lehetett a békési fürdővárosban a Fideszen kívüli világ számára.
A Gyulán valójában nem létező ellenzéki pártok emberei az elmúlt években semmit nem tettek le az asztalra, így súlytalan, politikai arcél nélküli jelöltjeik meneteltek a biztos vereségbe. Az MMM listájáról Galbács bekerült a testületbe, a Jobbik viszont kipottyant.
Orosháza kilóg az eddig sorolt típusokból, amennyiben az ottani eredmény az egyik legnagyobb ellenzéki bukta az országban.
A majdnem a teljes ellenzék támogatta közös jelölt, Szabó Ervin (Jobbik) úgy maradt le 154 szavazattal Simonka György helyi bábjától, a csekély politikai tehetséget felmutató Dávid Zoltántól (Fidesz–KDNP), hogy a város korábbi szocialista polgármestere, Fetser János külön indulva elvitt 1600 voksot. Emiatt aztán nem sikerült leváltani Simonka hűbéresét, a korrupt NER helyi kisfőnökét. Ami aligha maradhat politikai következmény nélkül, mint erre az ATV Egyenes beszéd című műsorában Márki-Zay Péter, az MMM vezetője is utalt.
(Közreműködött: Bakos András, Huszka Imre, Jánosi Zsuzsa, Kocsis Noémi és Varga Domokos Péter. Írásaikat lásd lapunk online kiadásának Kis-Magyarország rovatában!)
