Osztalékfizetések a NER-ben

Van az a pénz

Belpol

Mészáros Lőrinc az idén annyi pénzt vehetett ki osztalékként a cégeiből, hogy az már a magyar állami költségvetésben is szemmel jól látható tétel lenne. A közbeszerzések csupán ebben az évben is sokmilliárdos osztalékokat fialtak más NER-közeli vállalkozóknak is.

Minden év júniusában az tartja izgalomban a magyar sajtót, hogy mennyi pénzt vesznek ki a cégeikből a NER oligarchiái és kedvenc vállalkozói. Az üzleti évek zárásaként elkészített beszámolók elfogadásával egyidejűleg kell ugyanis dönteni a cégek eredményének felhasználásáról, és ilyenkor kerül sor az osztalékfizetésre is.

Az osztalékfizetés azonban nemcsak azért érdekes, mert rá lehet csodálkozni a sok tízmilliárdnyi kifizetett pénzösszegekre, hanem mert ez az a pont, amikor kézzelfoghatóvá válik, hogy mennyi pénzzel gazdagított bizonyos köröket az úgynevezett korrupció, illetve a hazai gazdasági pálya erőteljes kormánypárti lejtése: meghatározott cégek tendenciózus előnyben részesítése állami és települési közbeszerzéseken, a jogszabályok módosítása úgy, hogy bizonyos cégek kerüljenek piaci előnybe, vagy a megfelelő értesülések révén szerzett zsíros üzletek, állami hitelek.

Az osztalékfizetés e folyamat végpontja, gyakorlatilag a fizetésnap a NER-es vállalkozóknak, amikor kiderül, hogy a közbeszerzéseken keresztül nagy összegű állami megbízásokkal kitömött cégeik mennyit kaszáltak egy-egy évben, és ebből mennyit jussolnak maguk a tulajdonosok. Nagyrészt az osztalékokból van pénze jachtos nyaralásra és többmilliós szettekre Mészáros Lőrincnek, Várkonyi Andreának, Tiborcz Istvánnak és Orbán Ráhelnek, ebből repteti magángépen Orbánt Garancsi István, vagy viszi el jachtozni Szijjártó Péter külügyminisztert Szíjj László.

Az osztalékjövedelem után kell ugyan 15 százalék személyi jövedelemadót fizetni, illetve szociális hozzájárulási adót is, ez utóbbinak azonban van egy felső határa – ez a minimálbér 24-szerese, jelenleg 6,4 millió forint körüli összeg, ami után mintegy 830 ezer forintnyi szochót kell befizetni; efölött viszont már nem emelkedik a befizetendő összeg.

Van, ami nem is látszik

A jog nem szabályozza, hogy mennyi osztalékot lehet kivenni egy cégből az adózott eredmény és a korábban félretett úgynevezett eredménytartalék terhére. A kivehető pénz felső határa tulajdonképpen a cég fizetőképessége, így végső soron csak a tulajdonosokon múlik, hogy a megelőző üzleti évben termelt nyereséget maguknak utalják ki, vagy félrerakják az ún. eredménytartalékba, a szűkösebb napokra. A különbség a két megoldás között nagyjából a felelős gazdálkodásban rejlik: normál gazdasági viszonyok között ugyanis a tartalékba helyezett nyereségekből lehetne a következő évben beruházni, fejleszteni, növelni a cég versenyképességét, rosszabb években ellensúlyozni a veszteséget, míg ha valaki teljes egészében magának utalja ki a profitot, akkor a cég később akár bajba is kerülhet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.