Osztalékfizetések a NER-ben

Van az a pénz

Belpol

Mészáros Lőrinc az idén annyi pénzt vehetett ki osztalékként a cégeiből, hogy az már a magyar állami költségvetésben is szemmel jól látható tétel lenne. A közbeszerzések csupán ebben az évben is sokmilliárdos osztalékokat fialtak más NER-közeli vállalkozóknak is.

Minden év júniusában az tartja izgalomban a magyar sajtót, hogy mennyi pénzt vesznek ki a cégeikből a NER oligarchiái és kedvenc vállalkozói. Az üzleti évek zárásaként elkészített beszámolók elfogadásával egyidejűleg kell ugyanis dönteni a cégek eredményének felhasználásáról, és ilyenkor kerül sor az osztalékfizetésre is.

Az osztalékfizetés azonban nemcsak azért érdekes, mert rá lehet csodálkozni a sok tízmilliárdnyi kifizetett pénzösszegekre, hanem mert ez az a pont, amikor kézzelfoghatóvá válik, hogy mennyi pénzzel gazdagított bizonyos köröket az úgynevezett korrupció, illetve a hazai gazdasági pálya erőteljes kormánypárti lejtése: meghatározott cégek tendenciózus előnyben részesítése állami és települési közbeszerzéseken, a jogszabályok módosítása úgy, hogy bizonyos cégek kerüljenek piaci előnybe, vagy a megfelelő értesülések révén szerzett zsíros üzletek, állami hitelek.

Az osztalékfizetés e folyamat végpontja, gyakorlatilag a fizetésnap a NER-es vállalkozóknak, amikor kiderül, hogy a közbeszerzéseken keresztül nagy összegű állami megbízásokkal kitömött cégeik mennyit kaszáltak egy-egy évben, és ebből mennyit jussolnak maguk a tulajdonosok. Nagyrészt az osztalékokból van pénze jachtos nyaralásra és többmilliós szettekre Mészáros Lőrincnek, Várkonyi Andreának, Tiborcz Istvánnak és Orbán Ráhelnek, ebből repteti magángépen Orbánt Garancsi István, vagy viszi el jachtozni Szijjártó Péter külügyminisztert Szíjj László.

Az osztalékjövedelem után kell ugyan 15 százalék személyi jövedelemadót fizetni, illetve szociális hozzájárulási adót is, ez utóbbinak azonban van egy felső határa – ez a minimálbér 24-szerese, jelenleg 6,4 millió forint körüli összeg, ami után mintegy 830 ezer forintnyi szochót kell befizetni; efölött viszont már nem emelkedik a befizetendő összeg.

Van, ami nem is látszik

A jog nem szabályozza, hogy mennyi osztalékot lehet kivenni egy cégből az adózott eredmény és a korábban félretett úgynevezett eredménytartalék terhére. A kivehető pénz felső határa tulajdonképpen a cég fizetőképessége, így végső soron csak a tulajdonosokon múlik, hogy a megelőző üzleti évben termelt nyereséget maguknak utalják ki, vagy félrerakják az ún. eredménytartalékba, a szűkösebb napokra. A különbség a két megoldás között nagyjából a felelős gazdálkodásban rejlik: normál gazdasági viszonyok között ugyanis a tartalékba helyezett nyereségekből lehetne a következő évben beruházni, fejleszteni, növelni a cég versenyképességét, rosszabb években ellensúlyozni a veszteséget, míg ha valaki teljes egészében magának utalja ki a profitot, akkor a cég később akár bajba is kerülhet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.