Október 18-án Alexandre Conroy, a Becton-Dickinson (BD) illetékes vezetője az MTI-n keresztül a külvilággal, Pásztor Béla polgármesteren keresztül pedig a veresegyházi képviselő-testülettel tudatta: köszönik szépen, elég volt, máshol próbálnak szerencsét. Amint a Narancs augusztus elején megírta (lásd: A tű fokán, 2007. augusztus 9.), a civilek nyomására a lapjait felfedő polgármester, illetve a "csak semmi kommunikáció" elvéhez túlzottan ragaszkodó amerikai világcég kínos magyarázkodásra kényszerült. Az európai szükségletet kielégíteni, azaz évi 500 millió darab üvegampullát gyártani szándékozó multicég mindaddig habozott beszélni arról, hogy ekkora fecskendőmenynyiséget fertőtlenítene mérgező anyaggal. A gyár helyét ennek ellenére
lakóövezet szomszédságába
tervezték. Nyár végéig úgy tűnt, elég hinni a 42 éve településvezető Pásztor Béla ígéreteiben (a szükséges 21 hektár ipari területté átminősítésében és közművesítésében). Nem így lett.
A tervezett beruházáshoz legközelebb eső utcák lakói - akik sokan a fővárosból költöztek oda a zöldövezetjelleg miatt - mind hangosabban vonták kérdőre a polgármestert és a keze alá dolgozó képviselő-testületet. Augusztusra erőre kapott a médiaszociológiát tanító egyetemi tanár, Zsolt Péter vezetésével működő Élni Veresegyházon Egyesület (ÉVE), s közbeszéd tárgyává tette a témát a város határain túl is.
A szeptember közepére kiírt népszavazás kampányában azonban Zsolt Péter az átlagos érdeklődésű veresegyháziak számára értelmezhetetlen cikcakkozásba kezdett azzal, hogy "a melyik napon, pontosan milyen kérdésekkel kellene a szavazólapnak a polgár elé kerülnie" típusú kérdések mellett vagy ellen kezdett hadakozni. Pedig a végeredmény szempontjából egyáltalán nem volt mindegy, hogy a fecskendőgyár letelepedésére vonatkozó kérdést az egész településre vonatkoztatva teszik fel, vagy csak a már tervbe vett, többségében új lakók által benépesített Csonkás egyetlen utcáját (Kisrét) említve. E részletek Veresegyházon azonban keveseket érdekeltek. Amikor pedig a szociológus a szeptember 23-ára kiírt népszavazás előtt bojkottra hívott föl, sokakban merülhetett fel, hogy Zsolt "azt sem tudja, mit akar" - főleg, hogy az ellenfél jó érzékkel erre is rájátszott.
A 35 százalékos részvételi arány miatt érvénytelenül és eredménytelenül zárult népszavazás után a fecskendőgyár ügye újra az önkormányzat elé került. Zsolt Péter a képviselő-testületi szavazást megelőzően a helyi Fidesz, a MIÉP, az ÉVE, a Veresegyház Jobb Jövőjéért Egyesület (VJJE) és a Tavirózsa Egyesület (TE) aláírásával tető alá hozott egy megállapodást, miszerint elutasítják az építkezést. Ám október 4-én a VJJE és a Fidesz képviselője végül igennel voksolt: a tíz igen, hat nem és két tartózkodás a beruházás folytatását jelentette.
A szavazást követően többen is hallották Kosik József alpolgármestertől, hogy most már "mindenáron megépítjük a gyárat". Az október 18-i, rendkívüli polgármesteri bejelentés ezért is okozott óriási meglepetést. A VJJE átszavazó képviselője viszont a gyár döntését egyáltalán nem tartotta meglepetésnek, mivel szerinte a vállalkozónak, látva a lakossági ellenállást, nem maradt más választása. Tatár Sándor, a TE vezetője a távozást egészen másképp látja. Az általa vezetett egyesület bírósági kereseteket nyújtott be a DB-beruházás ellen: a tavirózsások kifogásolták például, hogy az építésre szánt gyárat nem minősítették veszélyes üzemnek, holott ők szakértői véleményt kértek az ügyben a katasztrófavédelmisektől, akik nekik adtak igazat. Ugyancsak bíróságra mentek, miután kiderítették, hogy a BD két hivatalos szervhez más-más adatokat adott meg ugyanarra a paraméterre, ergo vélelmezik a hatóságok megtévesztését. A zöld és civil vehemenciára jellemző, hogy a TE azért is feljelentést tett, mert a szántóföld ipari területté minősítés nélküli eladása a külföldieknek a jelenlegi földtörvény betűje szerint törvénysértés - márpedig az átminősítéssel biztosan bajok vannak. Ám mindezekkel együtt is kérdés: ha végül is minden adott volt a beruházás megkezdéséhez, miért szállt ki mégis a BD?
Talán sosem derül már ki, a BD menedzsmentje tudta-e, hogy Zsolt Péter, mint állítja, látta az ügy kirobbanása előtt kötött Pásztor-BD titkos szerződést, amiben szerepel a "fertőtlenítő eljárás" kifejezés. A cég pedig sokáig tagadta, hogy fertőtlenítőt is építene, ahol a rendkívül mérgező és robbanásveszélyes etilén-oxidot (eto) alkalmazná. Egy másik dokumentum ugyancsak tartalmazza a fertőtlenítőrészleg építésének szándékát. "Azt tippelem, hogy a magyar menedzsment a végén már voltaképpen fellélegzett, amikor a gyár amerikai vezetői végre hajlandóságot mutattak a veresegyházi beruházás lemondására" - tette hozzá Zsolt Péter.
A hivatalos BD-kommünikéből annyi bogarászható ki, hogy túl sok volt a hiba, lassan és egyáltalán nem biztatóan haladt a hivatali ígéretek megvalósítása, és most látták biztosnak a lehetőséget a
komolyabb veszteség nélküli
távozásnak. Máris új helyszínt keresnek; informálisan annyit sikerült megtudnunk, hogy a BD mindenképpen magyarországi helyszínben, elsősorban ipari parkokban gondolkodik. Vélhetően megpróbálják behozni a Veresegyházon összeszedett egyévnyi időkiesést, s 2010-re be akarják fejezni a próbaüzemet, akárhol lesz is a gyár.
Hogy aztán október 18-án tényleg egy veszélyes üzemtől szabadult-e meg Veresegyháza, vagy egy 26 milliárd forintos, 500 munkahelyet és évi 200 millió forint iparűzési adót teremtő beruházást veszített-e el a település, ezek után döntse el mindenki maga. A távozás ténye azonban bizonyos.
