Karácsony napján a kormánykritikus sajtó még nagy egyetértésben számolt be arról, hogy december 23. az LMP nagy napja volt. Aznap az LMP-s politikusok - a parlament autóbejárójához láncolva magukat - megpróbálták megakadályozni a kormánypárti képviselőket abban, hogy bejussanak a parlamentbe, és újabb jogállamellenes törvényekre nyomjanak igent; délutánra demonstrációt hirdettek, ahol - több ezer ember előtt - gyújtó hangú beszédek hangzottak el. A zöld politikusok mellett színpadra állt Székely Tamás, a Szolidaritás mozgalom társelnöke is, aki bejelentette a második ellenzéki kerekasztal összehívását. A tüntetésen részt vevők számára úgy tűnhetett: az LMP-ben megszületett annak felismerése, hogy az Orbán-kormány demokráciarombolása új játékszabályokra kényszeríti az ellenálló feleket is.
Ez azonban csak a látszat volt: a párton belül valójában éles viták zajlottak arról, vajon meddig mehet el a párt az ellenzéki együttműködésben. Ezzel együtt is úgy tűnik azonban, hogy a képviselők lemondási és Schiffer visszahúzódási szándéka mögött nem pusztán a politikai stratégiát érintő véleménykülönbségek állnak.
Dominó
Január 3-án Kaufer Virág bejelentette: lemond képviselői mandátumáról. Döntése indoklása szerint parttalannak érzi a parlamenti munkát, és házon kívülről hatékonyabban tehet az "új ellenállás" sikeréért. Váratlan hír volt, hiszen Kaufer néhány hete egyik főszereplője volt annak az összellenzéki akciónak, melyben szocialista és zöld képviselők - a munka törvénykönyvének éjjelre tolt vitája során - sikeresen obstruálták a Fidesz-frakció javaslatát a házszabálytól eltérésre. (Aznap Kaufer huszonhat órán át vitázott a kormánypártokkal, majd eddigi legkarakteresebb beszédét mondta el a parlamentben.)
Kaufer bejelentése után, múlt szerdán az kavart vihart, hogy Schiffer András nagynénje, Schiffer Anna meglehetősen offenzív nyílt levélben emlékeztette a frakcióvezetőt arra, hogy az összefogás akadályozásával "rossz úton halad", sorait azzal zárva, hogy "sokkal jobb sors egy demokratikus párt leköszönt vezetőjének lenni, mint megbuktatott politikusának". Másnap a nol.hu közölt riportot a párton belüli viszonyokról, megemlítve, hogy a frakcióban Schiffer egyértelműen kisebbségbe került a szocialistákkal való együttműködést kategorikusan elutasító álláspontjával. A tudósítás szerint "olyan képviselő is van, aki folyosói beszélgetésekben azt is megfogalmazta már: ha a január végi kongresszus is jóváhagyja a teljes elzárkózást, kilép a frakcióból". A cikk nagy vihart kavart a párton belül. Nyilvánvalóvá vált, hogy valami nagyon nem stimmel az LMP-ben. Scheiring Gábor pénteki - a párt belső levelezőlistájára írt - bizalmas levele szinte azonnal kikerült az MTI-hez. A párt fő gazdaságpolitikusa ebben jelezte: heti egy napot szán politikára a közeljövőben, de - ha a közösség úgy kívánja - február 1-jével kész lemondani parlamenti mandátumáról. Többek között ezt írta: "Nem tudok mit kezdeni a folyamatosan újratermelődő belső káosszal és állandósult amatörizmussal (...) nem tudok mit kezdeni azzal, hogy a racionalitás helyett frusztrációk és hisztériák keretében kezeljük a konfliktusokat, nem tudok mit kezdeni az állandó paranoiás hangulattal, nem tudok mit kezdeni a bázisdemokráciának hazudott informális alkuk politikájával, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy két év alatt az ármánykodás elég magas fokát honosítottuk meg; nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ebben a szervezetben az embernek mint embernek nincs értéke (...)." Másnap Schiffer közölte: lemond a frakcióvezetői pozícióról, továbbá világossá tette, hogy távozik a párt összes döntéshozó testületéből is.
Zárt sorok
A nol.hu cikke óta a Narancs a tizenöt fős frakcióból hét képviselőt próbált szóra bírni - sikertelenül. Mások mellett türelmünket és megértésünket kérte Schiffer András, Karácsony Gergely és Linder Bálint sajtófőnök is, egyedül Szilágyi László nyilatkozott lapunknak. "Konstruktív volt, de helyenként régi sebek, kibeszéletlen konfliktusok szakadtak fel. A kívülről jövő 'összefogási' kényszer megosztani látszott a frakciót, de a hétfői egész napos frakcióülés után mintha inkább az emberi viszonyokban kellene keresni a konfliktusok forrását. A politikai döntést ki kell érlelni, az ezután jön" - foglalta össze röviden a hétfői nap eseményeit Szilágyi, aki szerint a frakcióülésen, illetve a frakció és a választmány közös tanácskozásán egyaránt heves, de kulturált viták zajlottak. Jelenleg az tűnik valószínűnek, hogy egy ideig választott frakcióelnökség vezeti a parlamenti képviseletet.
A frusztráció és a belső feszültségek okai számosak. A korábban lapunknak nyilatkozó képviselők fő tényezőként a frakcióra nehezedő pszichés nyomást említették: annak fájdalmas felismerését, hogy a másfél éves parlamenti munka totális szélmalomharcnak tűnik. A törvénykezésre nincs befolyásuk, a szakszerű parlamenti politizálásra pedig a média sem kíváncsi. S miközben az "embertelen" miliő felőrli a képviselők erejét, mind az elégedetlenkedő tagság, mind a nyilvánosság folyamatos össztűz alatt tartja a frakciót. "Ami Virágban lezajlott, többünkben lezajlott. Tisztában voltunk vele, hogy kemény lesz, de olyan politikai - ha úgy tetszik, történelmi - pillanatban kerültünk a parlamentbe, amikor ott még politikai vitát folytatni is képtelenség, nemhogy meggyőzni a másik oldalt az igazunkról. Én is jobb szeretnék kimenni a terepre, és találkozni civil és szakmai szervezetekkel, mert annak több értelmét látnám. De a mai helyzet olyan, hogy a patkóban is kiabálni kell" - fogalmazott Szilágyi, aki szerint folyamatos feszültségeket szül az is, hogy a szervezetfejlesztés nem úgy halad, miként azt sokan a parlamentbe jutás pillanatában várták. Tény: az LMP tagsága gyakorlatilag alig nőtt az elmúlt egy évben. Hiába lazítottak a belépés kritériumain, a párttagok száma nem éri el a nyolcszázat, és bár 2011-et a párt az "építkezés évének" szánta, a vidéki szervezetek alig gyarapodnak. Márpedig, mint Szilágyi László fogalmazott, "sokkal könnyebb annak tudatában szónokolni a parlamentben, hogy tudod, van mögötted egy bázis, amely segít keresztülvinni az üzeneteket, hall és támogat téged. Ez az élmény nagyon nincs meg."
Az LMP-ben - már a párt születése óta - meglévő nézetkülönbségek nehezen helyezhetők el egyetlen koordinátarendszerben. Feszültségek vannak a fővárosi központ és a vidéki egységek között a politikai tematika hangsúlyai miatt. Visszatérő vitatéma a liberális alapjogok hangsúlyozásának mértéke: nemrég például abból akadt kisebb konfliktus néhány választmányi és frakciótag között, hogy vajon kell-e foglalkozni Dopeman ügyével. (Dopeman Bazmeg című számában sajátos művészi kontextusban énekli a Himnusz néhány sorát, mire az ügyészség vizsgálódni kezdett. Több vidéki politikus kifogásolta, hogy miért kell a pártnak a "Himnusz-gyalázó" Dopeman jogaival foglalkoznia, amikor ennél sokkal súlyosabb szociális problémák vannak napirenden.) A Fidesz-kormány eddigi teljesítményének lesújtó megítélésében és a párt baloldali társadalompolitikai alapállásában ugyan nincs vita, az azonban továbbra is megosztja a párttagokat, mennyire vállalható - a szavak szintjén - a párt "baloldali" elkötelezettsége. A személyes konfliktusokban fontos szerepe van továbbá annak, hogy a tagság bizonyos köreiben - ideértve a párt két fontos politikai döntéshozó testületét, a választmányt és az országos politikai tanácsot (opt) is - kialakult egyfajta elitista kritika a parlamenti munka miatt elszigetelődött frakció "fizetett politikusaival" szemben. Szilágyi szerint erre az érzésre csak ráerősít, hogy "amióta Virág lemondott a mandátumáról, mi is rengeteg levelet kapunk párton kívülről, hogy inkább menjünk mi is, mert azzal, hogy felvesszük a fizetést, csak legitimáljuk a rendszert. Pedig nem legitimáljuk, most minden ellenzéki hangra nagy szükség van."
A bázisdemokratikus berendezkedés anomáliái a párt minden szintjén éreztetik hatásukat. Miközben a tagság egy része - a politikai döntéshozatalra való ráhatás hiányát felemlegetve - állandó tűz alatt tartja a döntéshozó szerveket, a fő politikai testületek tagjai helyenként arra panaszkodnak, hogy néhány fős csoportok simán el tudnak gáncsolni fontos, sürgős megoldásra váró ügyeket. Épp emiatt a közelgő kongresszus egyik legnagyobb vitát ígérő napirendi pontja a szervezet döntési mechanizmusainak újragondolása lesz. Mint azt Vágó Gábor múlt héten az MTI-nek eljuttatott közleményében is jelezte: két lehetőség van. Vagy a jelenlegi bázisdemokratikus rendszert próbálják meg újrakalibrálni, vagy - a német, illetve osztrák zöldek mintájára - két társelnököt választanak az LMP élére. E kérdésben éles ütközet várható a kongresszuson a tagság és a fő döntéshozó szervek képviselői között.
Nem, nem, soha?
Kauferéval ellentétben Scheiring bejelentése és főleg Schiffer döntése mögött sokkal inkább a politikai stratégia kérdései állhatnak; tavaly az ezekből fakadó nézeteltérések fajultak személyeskedő vitákig. Abban még a tavaszi ülésszak alatt is egyetértés volt, hogy az ökopártnak meg kell őriznie önálló identitását, amely - mint azt Schiffer számtalanszor elmondta - a kétosztatú politikai struktúra, a "XX. század történeti sérelmei mentén történő politizálás" meghaladásában és egy önálló centrális pólus megteremtésében ölthet testet. Schiffer kritikusai szerint viszont a politikai helyzet mára odáig fajult, hogy - legalábbis egyelőre - nem teszi lehetővé a párt eredeti küldetésének beteljesítését. A szövetségi politika kérdése először a második kerületi választás előtt vezetett komoly konfliktushoz: Karácsony sokat vitatott együttműködési ötletét hallva a tagságból többen egyenesen a lemondását követelték. A helyzet mostani eszkalálódásához végül az vezetett, hogy a stratégiai vitairat tartalmáról zajló diskurzus során fölmerült: a közelgő kongresszusán a párt fogadjon el egy határozatot, amely lefekteti, hogy az LMP semmilyen választási szövetség részeként nem indul el egy legközelebbi választáson. E kategorikus elzárkózással a frakció nagy része - mintegy kétharmada - azonban nem tud azonosulni.
Mint ismert, Schiffer az opt előtt arra hivatkozva mondott le, hogy "nincs már meg az LMP önálló politizálásának kellő támogatottsága", és az utóbbi napok párton belüli kiszivárogtatásai szerinte bizalmi válságot okoztak a képviselőcsoportban. Bejelentése az első hírek szerint nagyon meglepte a képviselőcsoport tagjait. Schifferrel ugyan néha heves viták zajlottak a párt lehetséges útjairól, ám kitartó munkáját, a párt felépítésében szerzett elvitathatatlan érdemeit és pozícióját a frakciótagok a nézeteltérések ellenére sem kérdőjelezték meg. Schiffer - az általa preferált politikai irány támogatásának hiányára hivatkozó - lemondása emellett azért is érdekes, mert a Narancs korábbi értesülései szerint a frakcióüléseken eddig egyáltalán nem volt téma a politikai együttműködés, miként más stratégiai kérdés sem. Releváns politikai kérdésekben ugyanis a frakció - a bázisdemokrata működés szellemében - ilyen esetekben nem is határozhat a választmány és az opt egyetértése nélkül, csak a törvényhozást érintő konkrét ügyekben dönthet önállóan. Az opt-ben és a választmányban pedig sokan inkább Schiffer álláspontjával azonosulnak. (Ráadásul olyan kiemelt kérdésekben, mint amilyen a szövetségi politika meghatározása is, a kongresszus hivatott dönteni.) Egyáltalán nem biztos tehát, hogy Schiffer a lemondása után hosszú időre a háttérbe húzódik, miként az sem, hogy az LMP ezek után a szövetségi politika útjára lép. A frakcióvezető lemondása annak beismerését sem jelenti, hogy az általa képviselt irányvonal kisebbségbe került volna. Csak az biztos, hogy ez a vita nem dőlt el, vagyis a január 26-i kongresszuson további kemény csörtékre lehet számítani.
