Hazánkban több mint 2,7 millió gépjármű fut, döntő részüknek a miniszterelnök számítása szerint négy kereke van: ezeken, sajna, időnként le kell cserélni a köpenyt. Mivel egyre több a jármű, évi futásteljesítményük pedig növekszik, a keletkező hulladék gumi mennyisége is folyamatosan nő. Bár az abroncsok vásárlásánál - mert áthárítják ránk - már négy éve fizetünk termékdíjat (új gumi esetén 38,5 Ft-ot kilónként), a hulladék begyűjtésének és feldolgozásának fejlődése nem tart lépést az általa okozott környezetterhelés növekedésével.
A kiépült kapacitások ismeretében a működést szabályozni képtelen minisztérium és a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC) bénázása okolható az egy helyben topogásért. A minisztérium - mint hulladékos kérdésekben általában - a gumiabroncsok esetében derűsen látja a helyzetet: pedig derűre semmi ok.
Magyarországon évente közel 50 ezer tonna gumihulladék keletkezik. Összehasonlításképpen: Svédországban, ahol a lélekszám ugyan kisebb, de a motorizáció lényegesen nagyobb fokú, évi 58 ezer tonna körül keletkezik, és ez az érték 1995-höz képest még csökkent is. Tehát nálunk a gumihulladékok képződése a motorizáció arányában túl magas. Ez főként az elavult gépparknak és a rossz minőségű útburkolatoknak köszönhető. Eddig az országban egyes becslések szerint 200 ezer, más adatok szerint 800 ezer tonna közötti mennyiségben halmozódott fel abroncshulladék. Az előbbit a környezetvédelmi tárca hiszi, az utóbbi egy olyan cég felmérésének eredménye, mely hosszú távon ennek a mennyiségnek a feldolgozására vállalkozna. Bár feldolgozási kapacitás jóval többre van, a jelenlegi háttériparnak csak a keletkező mennyiség 20 százalékát, kb. 10 ezer tonnát éri meg feldolgozni.
Használj gumit!
A világon nincs annyi játszótér és óvodaudvar, ahol fel lehetne használni a rengeteg gumiabroncsot, bár ennél dekoratívabb és hasznosabb megoldást eddig még nem sikerült feltalálni. A facsemeték tövébe is lehet ásni egyet-egyet, de ennek túl sok értelme nincs, leszámítva a magas esztétikai értéket. Atléták derekára is szoktak kötni gumit, hogy azt húzva sprintelgessenek, sőt még némi vashulladékot is rákötnek nehezéknek, aztán irány a világhír, de sajnos több a gumi, mint az élsportoló. Akkor hát mi legyen a temérdek gumival?
Vitatott módszer, legalábbis közlekedésbiztonsági szempontból, az újrafutózás. A gumik ilyetén újrafelhasználása az EU-ban közelíti a 20 százalékot, míg nálunk 8-10 százalékon stagnál. Igaz, mi sokkal gazdaságosabban kihasználjuk a kopófelületet, gondoljunk csak a tükörradiál nevű magyar szabadalomra.
Legalább egyszer szinte mindenki próbált már gumit égetni. Az élmény meg a gusztustalan, büdös fekete korom elég ahhoz, hogy csak a legelvetemültebbek próbálják meg még egyszer. Csak az a rosszabb, amikor a több éve halmozódó gumihegy gyullad ki valamilyen okból: az így keletkező, gyakorlatilag elolthatatlan tűz komplett városrészeket tehet ideiglenesen lakhatatlanná. Márpedig egyre több a gumihegy az országban, amely valamilyen hasznosításra (és a környezetvédelmi kormányzat észheztérésére) vár. De ne rohanjunk a dolgok elébe.
Energetikai hasznosításként dicsérik fel azt a jeles gyakorlatot, amikor a gumiabroncsot cementgyárakban égetik el. Ma szinte csak ez megy nálunk, de a támogatási rendszer állandó változásai és a lakossági tiltakozások miatt ez is alacsony szinten áll.
A tűz égesse meg!
A gumiégetés egyik fellegvára Beremend, ahol a KAC- (akkor még KKA-) pályázat elnyerését követően, 1996 októberében 400, majd 1997 májusában 1700 tonna gumin próbálták ki, hogy ez milyen jó. Sőt 1991-ig hét éven keresztül már használtak gumit tüzelőanyagként: mintegy 60 ezer tonnát égettek el. A gumi a gyár számára fűtőanyag-, ezáltal költségmegtakarítást jelent. Igaz ugyan, hogy a fémet és textilt magas százalékban tartalmazó gumi hőértéke fele, kétharmada a pakuráénak, de a gyár szakemberei úgy ítélték meg, hogy a gumiabroncsok elégetése a cementgyártási technológiában kedvezőbb kibocsátási mutatókat eredményez. A gumi fémtartalma beépül a klinker vegyületekbe, korom és pernye ilyen magas hőfokon szerencsére már nem képződik. Az üzem beruházási támogatásként 1998-1999-ben összesen 206 millió Ft-ot kapott: 50-50 százalékban vissza nem térítendő, illetve kamatmentes támogatás formájában.
Két évvel ezelőtt a Hejőcsabai Cement- és Mészipari Rt. üzemében hasonló kísérletek folytak. A próba során egy hónapon keresztül kézi adagolással napi 5-8 tonna gumival fűtöttek. Bár a cementmű vezetése szerint a kibocsátási értékek megfelelőek voltak, az üzemszerű égetést lakossági tiltakozás hiúsította meg. Legutóbb egy éve kaptak engedélyt a hatóságoktól, de ez nem léphetett életbe, mert újabb fellebbezés került a hatóság asztalára. Lakossági érdeket szem előtt tartva a bíróság hatályon kívül helyezte a felügyelőség engedélyét. A gyár nem tett le eredeti szándékáról, idén nagyobb beruházást tervez annak érdekében, hogy elindíthassa az energetikai hasznosítást. Ehhez központi támogatást is igényeltek, de nem kaptak, mivel nem teljesítették a szerződéskötési előfeltételeket. Ugyanakkor a cég szerint sincs a környezetvédelmi tárcának kidolgozott stratégiája az évente keletkező, több tízezer tonnányi gumiabroncs megsemmisítésére. Mintha tényleg nem lenne.
Energetikai hasznosítás területén a magyar tulajdonú Transelektro Rt. 1999-ben piackutatást és tényfeltárást kezdett egy esetleges gumiégető erőmű létesítéséről. Az üzemet Inota körzetében létesítenék - mintha nem lenne ott elég baj. Problémák elsősorban a logisztikai rész kidolgozásával kapcsolatban, valamint a támogatási rendszer bizonytalanságát illetően merültek fel. A beruházás elfogadtatása sem lesz könnyű a lakossággal. Mind a Környezetvédelmi Minisztérium (amely semmi jónak nem elrontója), mind a gumiipari szakma támogatását élvezik a tervezők, a beruházás a közeljövőben meg is fog valósulni.
Gumimorzsa
Szakemberek szerint nagyobb jövője van az anyagában való újrahasznosításnak. A gumi gumi marad, csak fizikailag megdolgozzák egy kicsit. Az EU-ban - jelentős részben a környezetvédők nyomására - az őrlést és az őrleményből termékek gyártását támogatják a fűtőanyagként történő hasznosítással szemben. (Pedig ott is rengeteg a piromániás!) Az őrletként való felhasználás Magyarországon 4 százalékos, az EU-ban 10 százalék körüli, egyedül Finnországban kiugróan magas: 60 százalékos. Nagyobb méretű gumimorzsát készítenek útalapokba, sportpályák alapjába, gátakban, drénezésre (pl. szemétlerakók mellett) hasznosítják a hulladék gumiköpenyek zömét. Ügyes.
A KAC-pályázatok nyomán a feldolgozókapacitások kiépülése megtörtént, illetve folyamatban van, de a gumimorzsa nálunk nem kell senkinek. A hazai hasznosítás helyett az exportálás ad nagyobb lehetőséget, de ez csak a viszonylagosan olcsó hazai munkaerő miatt versenyképes ideig-óráig. Itthon az építő- és útépítő ipari alkalmazást kellene szélesíteni. Mindaddig azonban, amíg az állam (értsd: a Pepó csapat) nem támogatja kellő hatékonysággal a feldolgozó tevékenységet, addig nem tudunk elmozdulni a holtpontról. A hamarosan a parlamenti végszavazásra kerülő hulladéktörvény kötelezni fogja ugyan a gyártót-forgalmazót a hulladékgondozásra, de a konkrét végrehajtási utasítások szabják majd meg a tényleges lehetőségeket, amelyek persze nem készültek el, és még a környezetvédelmi tárca sem sejt róluk semmit (lásd: Eldobható anyagból, MaNcs, 2000. március 9.).
Cumi
Az újrahasznosítás egyik élcége a Gumill Dél-dunántúli Gumihasznosító Rt. A 100 százalékban állami tulajdonú vállalkozás a Pécs melletti István-akna területén használtgumiabroncs-feldolgozó üzemet működtet. A KAC is támogatta beruházásra 245 millió Ft-ot kaptak 1998-ban. Az üzem szobahőmérsékleten történő őrléssel állít elő 1-3 mm-es szemcsenagyságú gumiőrletet francia technológiával. Az eljárással ki tudják venni az abroncshulladékból a fém- és textilszennyeződéseket, melyeket szintén értékesíteni tudnak. A Gum-Élfork Kft. Oroszlányban készül egy feldolgozó gépsor üzembe állítására. A gépsor az abroncsok anyagának 55-60 százalékát másodnyersanyagként hasznosítható gumiőrleménnyé alakítja. A beruházók tervei szerint a 15 ezer tonna kapacitással megépülő üzem az év második felében munkába áll, csak a KAC-támogatás valahogy nem akar megjönni. Miskolc környékén a K4 Bt. tervez japán szabadalom alapján egy olyan gumihulladék-feldolgozó üzemet, amely a speciális kezelések nyomán a hulladék minden alkotórészét képes lesz hasznosítani, sőt az üzem alkalmas lesz késztermékek gyártására is. A beruházók országos begyűjtőhálózat kiépítését is tervezik.
Budapesten és Pest megyében keletkezik az ország abroncshulladékának 40 százaléka, mintegy 18-22 ezer tonna. Erre a piacra épült volna ki "csán begyűjtő és feldolgozó kapacitás. A pályázók - önhibájukon kívül - a begyűjtést csak részben tudták megvalósítani, a feldolgozást egyáltalán nem. Történt ugyanis, hogy az "csán működő C. S. 0. Kft. 15 ezer hulladékabroncs begyűjtésére és feldolgozására beruházási és rendszertámogatásért pályázott. Bár a közbeszerzés lezajlott, a nyertessel - a Környezetvédelmi Minisztérium jóváhagyásával - a gépsor szállítási szerződését is megkötötték, a szaktárcától egy fillért sem kaptak. Jelenleg csak begyűjtési támogatást kapnak, gyűjtenek is bikából, így halomra áll a begyűjtött és feldolgozatlan gumiabroncs, ami a cég számára jelentős tárolási költséget jelent.
Egy székesfehérvári gumiabroncs-forgalmazó cég arról panaszkodik, hogy - támogatás nélkül - elvállalta a begyűjtést, de a megsemmisítést végző cég az állami támogatás megvonása miatt még a szállítást sem tudta vállalni.
A hazai feldolgozás működésképtelenségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Budapesten, a Józsefvárosi pályaudvaron lassan öt éve várja sorsának jobbra fordulását 110 tonna hulladék gumiabroncs. A szövevényes történetet 1995 októberére nyúlik vissza, amikor is egy ismeretlen feladó olyan szállítmányt küldött Németországból hazánkba, melynek a címzettje nem jelentkezett. A hulladék sorsának rendezésén azóta a MÁV és az illetékes környezetvédelmi felügyelőség vállt vállnak vetve fáradozik (a MÁV-nak eddig több milliárdba került a tárolás). Hasznosítási, ártalmatlanítási lehetőségként szóba jöttek különböző cégek, köztük a Beremendi Cementmű, felmerült még az is, hogy az akkoriban épülő dunakeszi hulladéklerakó építéséhez használják föl, ám mind ez idáig hiánytalan a készlet.
Az 1998-as évhez képest visszalépés történt a begyűjtött és feldolgozott mennyiségeket illetően, amit az adatokon kívül az is hűen tükröz, hogy harmadára csökkent a beruházásokra és felére a rendszeres támogatásként kiutalt összeg. Ha összehasonlítjuk a gumiabroncsok termékdíjából befolyt pénzt (1999-ben majdnem 2 milliárd Ft) és a támogatásként kiutalt összegeket (181 millió, a bevétel 9 százaléka), akkor láthatjuk, hogy a kormány költségvetési forrásként kezeli a termékdíjat, és esze ágában sincs környezetvédelmi célokra fordítani. Ahogy Douglas Adams mondaná, csak abban bízhatunk, hogy minél tovább csinálják ezt, annál biztosabb, hogy egyszer csak abbahagyják.
Addig meg cumi.
Nagy Tamás
Szilágyi László
