Magyar Narancs: Csak pár napja elnök, de máris odabökött Gyurcsánynak.
Molnár Gyula: Az életben vannak problémák, amelyek megoldódnak, és vannak, amelyek makacsul visszatérnek. A DK utóbbiak közt szerepel. Világosan fogalmaztam, mert pontosan tudom, mi itt az alapvető probléma.
MN: A sóskát le kell nyomni a torkokon, vagy ki kell dobni a konyhából?
MGY: Kidobni semmiképp, de kötelezővé se lehet tenni minden héten.
MN: Ennél világosabb választ szeretnék.
MGY: Tudomásul kell venni, hogy a DK-nak ma 7-8 százalékos a támogatottsága. Ennek fele rajongói klub, másik fele pedig a szocialistákban csalódott szavazó, aki szerint nem támadjuk elég keményen a kormányt. Aki elment tőlünk, például a DK-hoz, annak azt mondjuk, forduljon felénk, legyen nyitott, mert vissza tudjuk őket csábítani. Kemény és világos mondatokat mondunk arról, hogy mit kell ebben az országban másképp csinálni. Nincs harag, hogy tőlünk vittek szavazókat, ez a politika. Én Gyurcsány Ferencet adottságnak tekintem.
MN: Ha beteszi egy csapatba, ott egyből keletkezik egy rakás probléma. Például az ő hihetetlen elutasítottsága ragadós lesz.
MGY: A politika hullámvasút, könnyen lehet, hogy ez ügyben minden relatívvá válik, és csökkenhet az ő elutasítottsága. De a kérdést máshonnan érdemes megközelíteni. Két év múlva a Fidesz kínál majd egy utat ennek az országnak, ahogy a Jobbik is. Akiknek ezek nem kellenek, azoknak nekünk egy utat kell kínálnunk és nem 13-at.
MN: Ez a 2014-es megbukott Összefogás szövege 2016-ban.
MGY: Az összefogásban – bár ez csak szómágia, kérésemre ezt a kifejezést a pártban már töröltük – a szereplők többsége nem hitt, ezért a szavazatok nem összeadódtak, sokkal inkább büntettek. Ma a hazai politikában van egy gyökeres változás. A választók már úgy látják, és ez még nem volt így 2014-ben, hogy Orbánék a kormányzást csak arra használják, hogy maguk felé tereljék a javakat. A Fidesz elutasítottsága nőni fog, s ebben a szakaszban több alternatívát kínálni kockázatos. De én az MSZP elnöke vagyok, és ezért egy évig biztosan csak az erős MSZP-ről fogok beszélni, az együttműködés feltételeit korai még latolgatni, de ennek is eljön az ideje. A kongresszus amúgy tudta, mit kap velem. Ez egy ilyen csomag. Én olyan MSZP-elnök leszek, aki hajlandó erről beszélni. Ez egy jó helyzet…
MN: Főleg a DK-nak.
MGY: Én mindenkivel tárgyalnék, aki nem szélsőjobboldali, és le akarja váltani a Fideszt. Azt kell kitalálni, hogy mi, akik ebbe a halmazba tartozunk, hogy tudunk intelligensen együttműködni ennek érdekében. Egynapos pártelnök voltam, amikor leadtunk földügyben 240 ezer aláírást. Ott állt mellettem az LMP és a PM prominense, ahogy civilek is. Ha vannak ügyek, akkor lehet együttműködni.
MN: Épp az LMP képviselője volt az, aki év elején azért nem vett részt egy tüntetésen, mert ott fellépett Gyurcsány. Most nem állt maguk mögé, az LMP-nek vállalható is lett a közös ügy.
MGY: Értem a problémát, és lehet, eljön az a pillanat, amikor azt mondom, hogy ez sokkal nagyobb gond annál, mint hogy kezelni tudnánk. És érzem, mennyire kényes ez a kérdés, az együttműködést kicsit félre is teszem. A következőkben inkább a civilek, az értelmiség felé nyitunk. És eljön az a pillanat is, amikor ezt elkezdjük a politikai pártokkal is.
MN: A baloldalnak jelenleg nagyjából 1,3-1,4 milliós a bázisa, ami csak a biztos vereséghez elég. Ez a mennyiség 2010 óta túl sokat nem is változott. Mondana egy konkrét dolgot, amivel elkezdene kitörni ebből a karanténból?
MGY: A Fidesz támogatottsága nem fog 1,5 millió alá menni, ez biztos, ez hitbéli kérdés. Ma mégis 10-ből 6 ember úgy gondolkozik, hogy a kormánynak mennie kell, csak nem találnak magukhoz vezérlő csillagot. Az időközi választások mutatják, hogy a választók arra a pártra, jelöltre szavaznak, akiről elképzelhetőnek tartják, hogy leváltja a hatalmat. A veszélyt látni kell, ha ezek nem mi leszünk, akkor lehet a Jobbik is.
A civilek és pártok viszonylatában azonban nem lehet nem észrevenni azt a fejlődést, ami az elmúlt években történt. Korábban azt mondták, ne hozzanak a pártok magukkal zászlót, ma viszont egyre több a lehetőség, hogy a pártok együttműködjenek a civilekkel. Szerintem a civil szervezetek jelentős része felismerte, hogy ők fel tudnak kérdéseket vetni, hitelességük, szakértelmük van hozzá, és ideig-óráig ki is tudnak termelni hétköznapi hősöket, de nem rendelkeznek olyan hatalomtechnikai eszközökkel, amelyekkel valódi döntéseket tudnának kicsikarni. Ez a dolog oldódik. A következő időszak nagy politikai kihívása, hogy meg tudjuk-e értetni az emberekkel azt, vagy folytatni kívánják, hogy ez a hatalom erre menjen, akarják-e, hogy Habony Árpád még több festményt vigyen haza, vagy inkább azt választják, hogy visszamenjünk a normális irányba. A politika feladata, hogy ezt a „szavazzon ide” csoportot szervezetileg, tartalmilag definiálja.
MN: Amiről most beszél, az egy újabb Fidesz-ellenes szavazás. Szinte garantált az 1,3 millió szavazat.
MGY: Én viszont nem látom ennek az alternatíváját. Ha lenne, megvizsgálnám. Vagy ez van, vagy megy tovább a Fidesz, esetleg kitermelődik valaki, akit a rejtőzködők, a szkeptikusok hitelesnek tartanak, és megnyeri a választást. Más országban kitermelődtek ilyen szereplők, Magyarországon nem, én csodálkozom is, hogy miért nem. S hogy ez megtörténne két év alatt, nem látom reálisnak. Ha 2018-ban igaza lesz önnek, és ez a dolog nem tud felépülni, akkor – egyetértve Tölgyessy Péterrel – ezeknek a pártoknak az ideje lejárt, és a társadalmi mozgalmak veszik át ezt a szerepet. Én azt pontosan értem, hogy a „mit nem akarunkkal” nem lehet választást nyerni, arról is kell mondani valamit, hogy milyen lesz ez az ország. Ez a tartalmi rész. A Brexit kapcsán látszik, mit jelent a populista politika veszélye, a blöff után előbb-utóbb valakinek fizetnie kell a cechet. Mi azt mondjuk, hogy nem engedjük kivinni Magyarországot Európából. Ez erősebb hívó szó, ami ezt a társadalmat máshol vágja ketté, mintha csak annyit mondunk: váltsuk le Orbán Viktort!
MN: Akik ma nem szavaznának se a Fideszre, sem a Jobbikra, megosztottak abban a tekintetben, hogy mit gondolnak a 2010 előtti politikai szereplőkről. Lehetséges, hogy az ön helyzetértékelésével egyet is tudnak érteni, viszont nem tudnának az MSZP–DK-s csapatra szavazni, mert komoly ellenérzésük van velük szemben. Látja ezt a szakadékot? Mit gondol róla?
MGY: Látom, igen. Nem fogunk bocsánatot kérni a nyolc év kormányzás miatt, de értjük, és tudjuk, hogy hibáztunk.
MN: Miben?
MGY: Követtünk el kormányzati hibákat, de beszorított a Fidesz minket úgy, hogy ezek a baloldal rendszerszintű hibáinak látszódjanak, és ne személyi tévedésnek. Vezekeltünk hat évet, most azt kérjük, hogy bízzanak bennünk, mert sokat tanultunk ezekből a dolgokból. De válaszolok a kérdésére. Az alapvető probléma az, hogy válságkezelés ürügyén azon társadalmi csoportokkal szemben tettünk kormányzati lépéseket, akik legnagyobb támogatóink voltak. A nyugdíjasok, munkakeresők vagy az alacsony bérből élők ellen. A fiskális rendbetételt tartottuk a legfontosabbnak, és csak ezután jöttek a szociális szempontok. Ezért az emberek megbüntettek minket. Ráadásul ma a Fidesz olyan populista politikát folytat, hogy miközben csak egy szűk kör érdekében és javára kormányoz, úgy bizonyos intézkedéssel, ilyen például a rezsicsökkentés, sikerült darabokat kiharapni a baloldal testéből. Ezért is mondom, hogy 2018-ban nem a bal-jobb vitát kéne lefolytatni, ebben vesztésre állunk. Volt vitám Szanyi Tibivel, aki a „vissza a baloldalhoz!” elképzelést képviselte. Ám – ezt nem megtagadva – azt gondolom, hogy ezzel mi bezárnánk magunkat egy 700 ezres szavazókörbe. Magyarországon, ahol 40 évig szocializmus volt, ott a Sziriza-, a Podemos-típusú csoportok vagy a Corbyn- és Sanders-féle gondolatok másképp hangzanak. Ilyen kezdeményezésnek nincs is komolyabb realitása itthon.
MN: Hisz abban, hogy 1,8 millió szavazóval nyerni lehet 2018-ban? Ez már elhangzott a baloldalon.
MGY: Nem zárom ki. A választói törvény miatt a kicsi győztes is csinálhat kétharmadot. A Fidesz masszív, monolit egység, és az ilyen rendszer, ha egyszer megreped, akkor szét fog repülni. Ez bármikor megtörténhet, mert komolyan feszegetik saját határaikat. A Fidesz sztorijának – például a polgári Magyarországnak – vége. Teszem hozzá, hogy 2010-ben az MSZP-é is megroppant rendesen. Ezt nekünk eddig nem sikerült restaurálnunk, sem új történeteket hozzáraknunk. Persze, látom a szkepszist. De 2016 nyarán nem látom annak alternatíváját, hogy az MSZP-t mindenki elfogadja létező szereplőnek, és megpróbáljunk összekapaszkodni.
MN: A szkepszis azért érthető, itt van például Hiller István. Volt kulturális miniszterről van szó, mégis nehéz lenne állítani, hogy testével védené a magyar kultúrát. Miközben például a folyóiratok támogatását vágják meg brutálisan, ő egy fideszes kormánybiztossal Mongóliába megy tapasztalatokat gyűjteni. Ez az MSZP-n belül is téma. Amikor Hiller ősszel a Heti Válaszban állt ki a kerítés mellett, Tóbiás József, akkori elnök úgy reagált, hogy a Hiller-féle felfogás a Fidesszel együttműködő MSZP-t jelenti. Most Hiller választmányi elnök lett… Mit gondol erről?
MGY: Ezekre Hiller Istvánnak kellene válaszolnia. Neki van egy szilárd értéktartománya, és nem kell őt azért elítélni, mert ennek az értéktartománynak akadnak átfedései a Fidesszel. De se én, sem ő semmiféle alapon nem fogunk együttműködni a Fidesszel. A kerítés – ezt neki is elmondtam – nem gyakorlati kérdés, hanem szimbóluma lett az Orbán-kormánynak, ezért elutasítandó. Nincs veszélye annak, hogy az új vezetéssel az MSZP hátraarcot tenne, és mást képviselne.
MN: Nézzünk pár szakpolitikai kérdést! Támogathatónak tartja a PM alapjövedelem-koncepcióját?
MGY: Ezzel foglalkoznunk kell, igen. Magasabb minimálbér, alapjövedelem, garantált nyugdíj, ezeket egy baloldali pártnak meg kell vizsgálnia. Látom a dilemmákat, de a válaszom a kérdésére az, hogy igen.
MN: Előválasztás?
MGY: Karácsony Gergellyel egyeztettem erről, megígérte, elküldik tervezetüket. Meg fogom vizsgálni alaposan.
MN: Egykulcsos adó vagy progresszív adózás?
MGY: Progresszív, egyértelműen.
MN: Az a jelenlegi 40 százalék, amit a paksi atomerőmű ad a hazai villamosenergia-készletbe, hosszú távon fenntartandó mennyiség?
MGY: Ezt a témát már jeleztem az elnökségben. Tudom, hogy az országban és a mi pártunkon belül is vannak az atomenergiának támogatói, de én a zöldenergia irányába tolnám az energiamixet, az atomot pedig csökkenteném. Politikailag ezt fogom képviselni.
MN: Legyen Liget-projekt, vagy ne?
MGY: Nekem a városfejlesztés az egyik szívügyem. Nem vagyok ellene, hogy bizonyos dolgok száz év elteltével változzanak. Viszont ahogy ez a Városliget esetében történik, legyen szó akár az egyeztetés hiányáról, akár a zöld felület csökkentéséről, az nekem elfogadhatatlan. A Liget egy alkalmas hely az átalakításra, de nem így.
MN: Röviden meg tudja fogalmazni, mit jelent önnek a baloldaliság?
MGY: Aki saját erejéből nem tudja az életét megváltoztatni, annak segíteni kell, akinek pedig erősebb a válla, és több terhet bír, arra többet kell raknunk. Ezt.
MN: És mi a helyzet a hajléktalanokkal? Ahogy megválasztották pártelnöknek, kritikusai egyből előszedtek egy újbudai rendeletet még a polgármestersége idejéből, amelyben kitiltották a hajléktalanokat egyes közterekről.
MGY: Amit ott megcsináltunk, az bizonyos szempontból valóban az, amit ma sokan támadnak, és amit utánunk később megcsinált a Tarlós vezette főváros is. Kiemeltünk pár közterületet Újbudán, a Móricz Zsigmond körteret, a Gellért teret, és azt mondtuk, hogy ott ne tartózkodjanak életvitelszerűen hajléktalanok. De ezzel párhuzamosan többletkapacitásokat alakítottunk ki a szállókon, és az ellátásban is pluszforrást biztosítottunk a Máltai Szeretetszolgálattal közösen. A többségnek is vannak jogai, ha valaki be szeretne ülni a Gombába egy kávéra vagy normálisan átmenni a téren, ezt is képviselnem kell kerületvezetőként. Az alapproblémát ugyanakkor helyben nem lehet megoldani, ez állami feladat, a munka és lakhatás biztosítása.
MN: Jelenleg nincs székházuk. A Jókai utcai eladása hónapok óta folyamatban, újról nem hallani. Mik a tervei?
MGY: A nagy székházak ideje lejárt. Egy négy-, öt-, hatszobás összenyitható irodát keresek, ahol az elnökök, az alelnökök és a szűk csapat le tud ülni, és egy olyan közösségi helyiséget, ahol elnökségi ülést lehet tartani. Vannak ötletek, nyár végére szeretném ezt megoldani. Nem tulajdon lesz, nem fogunk ingatlant vásárolni, nem verjük magunkat újabb adósságba.
MN: És miért nem kerül pont a Jókai eladásának végére?
MGY: Úgy tudom, hogy aki vevőként jelentkezett (a Geomédia Kiadói Zrt. – a szerk.) annak forrásproblémái vannak, nem tudta eddig a szükséges hitelt megszerezni.
MN: 130 ezer van a MSZP-nek, 320 ezer a Jobbiknak – mi az?
MGY: Tag? Nem…
MN: Facebook-követő. Tetemes különbség, bár hasonló támogatottságú pártokról van szó. Van önben szándék arra, hogy a szocialista párt kommunikációját 21. századivá tegye?
MGY: Ebben az ügyben sajnos nálunk megállt az idő. Az mszp.hu nem az a felület, amire szívesen kattintanak az emberek, különösen nem a fiatalok. A közösségi médiában egyértelműen új stratégiákat fogunk használni.
MN: Külsős embereket hoz?
MGY: Igen, nyitottabbnak kell lennünk arra, hogyan lehet kívülről segítséget kapnunk.
MN: És szakértőket, politikai tanácsadókat is igazolna?
MGY: Igen, össze kell rakni egy ilyen háttércsapatot, aki ezt nemcsak hazafias, de anyagi alapon is segíti. Akkor lehet Messit leigazolni, ha olyan szintű a bajnokság. De először is most magunkat kell rendbe tenni.
MN: De ki a Messi? Ron Werber?
MGY: Nem dolgoztam vele, de amit ő képvisel és tud, az a modern politikában szükséges tudás. De ez tényleg odébb van.
MN: Szokott járni a Kopaszi-gátra?
MGY: Persze, most is voltam hétvégén.
MN: Ott most Garancsi István fejleszthet, cége kapott is hozzá állami hitelt, és egyből kiemelt beruházássá minősítették. Jó kezekben van a projekt, jó, hogy így lesz ott fejlesztés?
MGY: Ma, amikor olyan a politikai kultúra, mint a móriczi rokonok világa, azt mondom, akkor járnak jól a XI. kerületben lakók, ha egy hatalomhoz közel álló ember csinálja azt meg. Akkor lesz állami pénz, akkor fog ez a dolog gyorsan és intelligensen megtörténni. Lokálpatrióta vagyok, nem kiáltok bűncselekményt, az ottani fejlesztések jelentős része jó. A mai magyar politikai és építőipari viszonyok között a Kopaszi-gát jó kezekben van, nem fogom szidni ezt a projektet soha. Ami egyébként most történik, az visszamenőleg igazol engem, jó döntést hoztunk anno, amikor a fejlesztés felé toltuk a helyet. Akkor Magyarországon büntetőeljárást lehetett indítani, aki viszont ma megcsinálja, az emlékművet kap egyszer. Ha én Amerikában lennék, komoly kártérítési pereket nyerhetnék, mert azzal a büntetőeljárással tönkretették az életemet, elvesztettem egy választást. Most megcsinálják ugyanazt a történetet, jelentős részben közpénzből.
MN: Ha ellenzéki képviselő lenne, és minden úgy történne, ahogy az ön polgármestersége alatt történt, nem tenne szóvá semmit?
MGY: Utálok erről beszélni, mert még mindig magyarázkodásnak tűnik. Mindenki kimondta a jog eszközével, hogy jogszerűen és károkozás nélkül történt ott minden. Jó magyar szokás szerint azt mondjuk, hogy ennek a csávónak volt egy ’56-os ügye.
MN: Én csak azt kérdezem, csinálna-e ügyet belőle ellenzéki képviselőként? Az ön kritikusai is szóvá tették, hogy például Leisztinger cége pályáztatás nélkül került be a fejlesztésbe.
MGY: A Fidesz vezetői ma percenként követik el a hivatali visszaélés minősített eseteit, amikor közbeszerzési eljárást csinálnak. Itt egy ügyész úgy döntött, hogy hivatali visszaélést követtünk el azzal, hogy megcsináltuk, de jogerősen felmentett a bíróság. Miért kell arra a kérdésre felelnem, hogy de hát akkor mégis volt valami? De hát ha nem volt semmi! Ha lett volna benne bármi is, akkor maga szerint nem vittek volna el? Nincs, és nem volt bűncselekmény, pont. De tudom, hogy én ezt az ügyet cipelem. Kérdezték, hogy nem félek-e, hogy ez az ügy, mint most például ebben az interjúban, majd előkerül? Nem jelölhetünk újszülöttet. Mindenki, aki itt élt, megtámadható.
MN: Mai hír, hogy Hunvald György perét az ügyészség kérésére újrakezdik. Nem tart tőle, hogy ez önnel is megtörténik?
MGY: Nem. Vége van, lezárult.
MN: Úgy tűnt, Hunvald ügye is. Ha ez mégis megtörténne, a párt érdekében lemondana vagy posztján maradna?
MGY: Nem mondanék le. Inkább azt kérném, szavazzanak rám, mert tőlem ezek nagyon félnek. Ha ez megtörténne, mármint a perújrafelvétel, én mennybe mennék. Valamit nagyon tudhatok, ha sokadjára akarnának legyőzni büntetőjogi eszközökkel. Én egy olyan országban akarok élni, ahol a jobb teljesítménnyel győzök, és ahol az ügyészséget és nyomozó hatóságokat nem a politika irányítja, hanem azok függetlenek, és nyomozást indítanak akár olyan ügyekben is, amelyek a kormányoldalon vannak.
| Koncepció, személyek Az új elnök a korábbiakhoz képest áthangolná a szocialista frakció parlamenti munkáját. Szerinte az MSZP-nek ki kell választania fél tucat ügyet, amin folyamatosan rajta van, de ezen túl ne pazaroljon energiát a kiüresített tartalmú Országgyűlésben – ehelyett aktívabb utcai jelenlétre és akciókra van szükség. A párt új frakcióvezetője a távozó Tóbiás József után Tóth Bertalan lesz, helyettese Burány Sándor. Katona Tamás nem lesz tovább pártigazgató, de egyelőre nincs utódja. De lesz: maga Molnár Gyula. „Az eddigi rendszeren szeretnék változtatni, a pártigazgatói ügyeket egyelőre magamhoz veszem.” Ugyanakkor a Tóbiás-pártinak tartott Baja Ferenc marad a Táncsics Alapítvány élén. „Nincs olyan kényszer, ami miatt hozzá kéne nyúlni ehhez a rendszerhez. Ebben az évben biztos nem” – így Molnár. |
