A Nemzeti Együttműködési Alap idei döntései

Viccparádé

  • Becker András
  • 2012.11.18 11:10

Belpol

Összesen bő 3 milliárd forintot oszt el a civil szervezetek finanszírozására a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA), amelynek elnöke a kormánypárti ún. békemenetek szervezője. Az áprilisban beadott pályázatok eredményeiről a múlt héten kaptak értesítést az érintettek. A dilettáns, de politikailag motivált döntéshozók gyengesége miatt a különböző érdekcsoportok szándékai könnyen érvényesülhettek.

Eljött végre a civil szervezetek Kánaánja - legalábbis a területért felelős helyettes államtitkár szerint. Latorcai Csaba múlt pénteki nyilatkozatából megtudhattuk: az állam idén 45 milliárd forintot juttat a civileknek, és a most zajló pályázatoknak tízezer civil szervezet - alapítvány, egyesület - lesz a nyertese. A tények azonban mást mutatnak: az államtitkár által emlegetett pályázati rendszerből máig nem kapott egyetlen fillért egyetlen szervezet sem, holott az az idei működés finanszírozását kellene, hogy biztosítsa (ahogyan a konstrukció neve is jelzi: működési célú támogatás). A pályázók a szükséges, rendkívül munkaigényes pályázati anyagokat áprilisban adták be, de hivatalos értesítést máig nem kaptak a döntésről. Igaz, az eredmények - ha összesítve nem is, csak egyesével a keresőbe beírt konkrét névvel - megtekinthetők a minisztérium honlapján.

A legtöbb civil szervezet ide pályázik: idén 7322 darab érvényes pályázat érkezett az állami irányítású civilügyi csúcsszervhez, a NEA-hoz. Ebből 3174 kap - még nem, de majd valamikor - kisebb-nagyobb összegű támogatást: kevesebb mint 1,7 milliárd forint értékben. Mivel egy szervezet csak egy működési pályázatot adhat be, ennél lényegesen több szervezet nem fog már NEA-támogatásban részesülni. Kérdés tehát, hol van az a hiányzó minimum 6000 civil szervezet - és persze, melyek azok -, amelyek Latorcai helyettes államtitkár számai szerint a most nyerteseken felül még idén állami támogatásban részesülnek. Azt a hipotézist, hogy a kormány külön kasszából finanszírozna ezres nagyságrendben olyan civil szervezeteket, amelyeket a NEA nem tartott támogatásra érdemesnek, szakértők szerint el lehet vetni.

Mennyi az annyi?

A Latorcai említette összeg sem stimmel: az alap nagyjából három és fél milliárd forintot oszt ki a mostani működési, illetve a még elbírálás alatt levő, ún. szakmai pályázatokra; ehhez jön még néhány százmillió forintnyi miniszteri keret. Vagyis a NEA által ténylegesen szétosztható összeg a Latorcai-féle összegnek nagyjából a tizede. Forrásaink szerint az lehet a magyarázata a tényleges és a kommunikált adatok közti különbségnek, hogy a helyettes államtitkár beleszámolta az azon civil szervezeteknek nyújtott támogatást, amelyek ún. feladatátvállalással állami teendőket látnak el, például az oktatásban, az egészségügyben vagy szociális területen. Pedig nyilvánvaló, hogy e tevékenységek attól, hogy nem állami vagy önkormányzati alkalmazottak végzik, még nem lesznek valós civil tevékenységek - hacsak nem annyira kiterjesztően értelmezzük a "civil" fogalmát, hogy egy alapítványi fenntartású idősotthonban elvégzett vérnyomásmérés is ilyen aktivitásnak minősül. (Kisebb vidéki civil szervezetek, amelyek önkormányzati támogatásban is részesülnek, amúgy is egyre inkább az önkormányzat által előírt feladatok végrehajtására kényszerülnek: kap pénzt a néptánccsoport, de akkor három, az önkormányzat által szervezett ünnepségen lépjenek is fel.) Lehet az is, hogy a helyettes államtitkár ide számolta a különböző hitéleti támogatásokat is - miközben számos egyházi kötődésű szervezet kapott a mostani körben kulturális tevékenységként elismert templomépítésre-bővítésre működési támogatást.

Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy azok a civil szervezeti vezetők, akiknek a túlnyomó többsége őszintén utálta a NEA-előd NCA (Nemzeti Civil Alap) korrupt és sokszor átláthatatlan döntési módszereit és gyakorlatát, és akik transzparens és elvszerű működést várva bizalommal fogadták az új kormány civilügyi szervezetét és magát az új civiltörvényt is, most rendkívül csalódottak. Ez a kiábrándultságuk nem korlátozódik a civilügyi helyettes államtitkárra: "Eddig minden alkalommal a Fideszre szavaztam. Többé nem fordul elő" - írta egyikük az egyik tematikus portál kommentjében. "A civil szervezeti vezetők 90 százaléka örült a szocik vereségének, és őszintén drukkolt az új kormánynak - most ugyanez a 90 százalék minimum értetlenül figyeli, hogyan bánik vele ugyanez a kormány. Sőt ez a mostani hercehurca a működési meg a szakmai [támogatás] körül a többségnél végképp betette a kaput" - mondja az egyik kollégiumban (vagyis a pályázatokról a döntéseket hozó testületben) dolgozó forrásunk.

Késve, átláthatatlanul, önkényesen

A döntési mechanizmust is számos bírálat érte - olykor a kormányhoz lojálisnak ismert kollégiumi vezetők részéről is. A tavaly elfogadott civiltörvényhez készült végrehajtási rendelet bevezette például a várólistás kategóriát. Várólistás az a szervezet lesz, amelyiknek ugyan nem utasították el a pályázatát, de amelynek a rendelkezésre álló keretből már nem jut pénz. A kategória egyszerű PR-fogás, hiszen az összeredmény így nem kevés nyertes és sok vesztes lesz, mivel a kettő közt ott van a várólistások jelentős halmaza. (Várólistás szervezet akkor kaphat tényleges támogatást, ha a sorban előtte álló összes szervezet már a pénzéhez jutott.) Képzeljük el annak a civil szervezeti vezetőnek a reakcióját, aki az első értesítésben azt olvasta, hogy a pályázatát ugyan befogadták, vagyis megfelelt a kiírási feltételeknek, de a végeredmény szerint a várólistán ő a hétszáznegyvenhatodik. Ebbe a helyzetbe kerülve mondta egy budapesti szellemi sportegyesület vezetője (sakk, bridzs, go, főleg gyerekeknek és fiataloknak, mindenki ingyen dolgozik, a pályázatokat sem íratják, hanem maguk írják), hogy eddig is sok zavaros elem volt a rendszerben, de mostanra viccé lett az egész. És hogy igaza volt annak a kollégájának, aki nem is pályázott a NEA-nál, mondván, hogy ennyi energia- és időbefektetéssel egyéni szponzort is tud szerezni. A rendszer cinizmusát látja abban, hogy a pályázati eredményről a várólistára kerülteket értesítő levél az alábbi megjelöléssel érkezett a pályázókhoz: "Tárgy: Értesítés elutasított pályázatról" - míg maga a levél épp csak nem gratulált a nyertes, ámde eredménytelen pályázathoz.

"Számomra nem is az a legnagyobb probléma, hogy nem kapunk pénzt - mondja egy másik várólistás szervezet vezetője -, hanem az, hogy erről csak most értesülünk. Az a nagyjából 500 ezer forint, amit eddig minden évben megkaptunk működésre, persze nagyon fog hiányozni - ez a költségvetésünk tizede -, de ennél nagyobb baj, hogy erről csak október közepén értesülünk. Most már jószerivel semmit nem tehetünk, hogy mérsékeljük a veszteségeinket."

A döntések átláthatatlanságát, a mechanizmus demokratikus deficitjét mintegy megkoronázta a NEA elnökének azon közelmúltbeli döntése, amellyel - egy vitatható jogértelmezésre támaszkodva - kétszáz szervezet esetében megváltoztatta a támogatás odaítélésében illetékes kollégiumok határozatát. Ezek után mi értelme a kollégiumosdinak - mondja az egyik testületi döntnök. A döntési folyamathoz tökéletesen illik az eredmények közlésének módja: kaotikus levelek, melyekben az az ígéret szerepel, hogy egy másik e-mail címre küldött levélben van az eredmény, ám abban ugyanaz a szöveg olvasható a majdani értesítésről. A levélben megadott link pedig egy keresőre mutat, ahol csak egy-egy szervezet eredményét lehet megnézni, azaz esély sincs arra, hogy a teljes lista alapján bárki elemezze a NEA döntéseit. Tartogat viszont meglepetéseket az oldal: ha a keresőbe beírjuk, hogy "magyartanárok egyesülete", a Magyar Tanyákon Élők Egyesülete jelenik meg.

A fülöpházi székhellyel bejegyzett szervezet amúgy a mezőnyben jelentősnek számító összeget nyert: a pályázott 4,6 millió több mint 80 százalékát, 4 milliót. Némi árnyékot vet a szép eredményre egyrészt, hogy az egyesület elnöke Balogh József fideszes országgyűlési képviselő, másrészt úgy tűnik, a szervezet évek óta nem adott le közhasznúsági jelentést - emiatt viszont a pályázatát mérlegelés nélkül el kellett volna utasítani. Ám e gyermekded álcázási technika dacára is egyértelmű, hogy a döntések esetlegesek, egységes szempontrendszert fölösleges keresni: a Történelemtanárok Egylete például nyert közel 900 ezer forintot, míg a jellegében, tevékenységében és népszerűségében hozzá nagyon hasonló Osztályfőnökök Országos Egyesülete csak virtuális 250 ezer forintot, lévén a várólistán az 1829. Nem kapott pénzt az a dunántúli kisvárosi sportegyesület sem, amelynek tagjai kizárólag önkéntesként dolgoznak, és lényegében ingyenes sportolási lehetőséget biztosítanak a helyi iskolás és fiatal felnőtt korosztálynak - tőlük harminc kilométerre egy hasonló, bár nagyobb költségvetésű, bevételcentrikusabb egyesület viszont kapott 700 ezer forintot.

Az ideális civil

"Az hagyján, hogy a működési támogatást hatból csak ketten kapták meg - mondja egy kisvárosi művelődésszervező, aki szabadidejében segíti a helyi kultúrházban működő kis egyesületeket. - De hogyan fognak elszámolni a szakmai pályázatokra kapott pénzekkel? Ott még most sincs döntés, reálisan decemberben, rossz esetben januárban fognak utalni nekik. Mit gondol, hogy lehet elszámolni egy 2012-es projektre kapott támogatást, ha az 2013-ban érkezik meg?"

Sokféle találgatás kering a civilek körében, hogy mi lehet a kormányzat valódi szándéka velük, mi az üzenete a mostani pályázatok körüli abszurdnak: A megengedőbb vélemény szerint a kormány csak a pénzt akarja kivonni az amúgy is egyre forráshiányosabb szférából, gondolván, az életképesebbek úgyis találnak maguknak támogatót az üzleti szektorban. A radikálisabb vélekedés szerint a kormány kivérezteti a civil szférát, és aki mögött nincs erős politikai támogatás, annak nem szánnak jövőt - ennek bizonyítékát látják abban, hogy több debreceni szervezet nyert, mint ahány környezetvédelemmel foglalkozó. E vélekedés szerint e politikai szempontú szelekciót egyesíti személyében az önhitt dilettantizmussal a NEA jelenlegi elnöke, az új civilség megtestesítője, a kormánypárti ún. békemenetek szervezőjeként elhíresült Csizmadia László.

Csizmadia mögött/alatt egy olyan bonyolult szervezeti hálózat működik, amely összetettségében vetekszik bármely jövedelemeltüntetésre szakosodott nagyvállalkozó cégbirodalmával. Van egyszer egy Civil Együttműködési Tanács (CET): a szokásos "határon innen és túl együtt a magyarságért" jellegű képződmény, "400 ernyőszervezet ernyőszervezete". Van továbbá a Civil Összefogás Fórum (CÖF), az ún. békemenetek szervezője - ez a szervezet sem kap egy fillér állami támogatást sem, mint tudjuk, a buszokat is Széles Gábor finanszírozza. Szerencsére van a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA), mely formálisan is működő szervezet, így kaphat és vélhetőleg kap is támogatást. A két honmentő szervezet állami finanszírozásának zavaros ügyeiről nyáron a hvg.hu írt; Csizmadia ezzel vitázva cáfolni próbálta, hogy az általa irányított szervezetek állami támogatást kapnának. Egy május végi összejövetelen azonban maga jelentette be, hogy a kormány végre támogatja a szervezetet - hogy konkrétan melyiket, az végső soron mindegy is, hiszen a CET-CÖF-CÖKA láthatólag sorba van kötve, így érdektelen, éppen melyik tagszervezet kapott a miniszteri keretből a hírek szerint tízmillió forint egyedi támogatást. Az pedig végképp magyarázatot igényel, hogy miképp állhat egy nyilvánvalóan politikai küldetést végrehajtó civil szervezet vezetője a civileknek szánt pénzeket elosztó állami irányítású szervezet élén. A közhasznú jogállás feltétele ugyanis a 2011. évi CLXXV. törvény 34. § d. pontja szerint az, hogy az adott szervezet "közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független". Igaz, arra nincs szabály, hogy dilettánsok ne vezethetnének országos hatáskörű szervezetet, akár minisztériumot is.

Karddal és tollal

Részletek Csizmadia László előadásából a CET májusi leányfalui összejövetelén:

"Itt most történelmi változások lesznek. És pontosan azért, mert a mi szervezetünk nagyon fontosnak tartja a hagyományőrzést. (...) Itt a kontinensek harca folyik, itt az ideológiák nagy harca folyik. Ha csak Európát nézzük, akkor el kell mondani, hogy két dolog élet-halál harcot folytat, ami az ideológiát jelenti. (...) Most nem arról szól a történet, hogy atombomba, most arról szól, hogy a pénzügyi hatalmasságoknak vagyunk kitéve. Ha egy mondatban akarnám megfogalmazni, még mindig jobb, hogy ha mi államosítjuk a bankokat, mint ha bankosítják az államokat. (...) Véleményem szerint abszolút nincs szükség az Európai Unió parlamentjére. A nemzetek parlamentjei ott vannak, és felelősséggel fognak dönteni. Január 21-én egy békemenetet sikerült összehoznunk, ami Európa felé is egy rendkívül mély értelmű üzenet volt. Nekem a legnagyobb üzenete az volt, hogy nem biztos, hogy mindig a fennálló kormány ellen kell tüntetni, hanem a civileknek az is a feladata, hogy ha adott esetben meg kell védeni a nemzet szuverenitását, vagy meg kell védeni azokat a programokat, amiket mi magunk szavaztunk meg az urnáknál, akkor mellé is kell tudni állni. Hát ez Európában nagyon szokatlan jelenség volt, hogy négyszázezer ember csendben, kulturáltan kiállt a nemzet szuverenitása mellett."

 


Neked ajánljuk