Hallgatói szerződések

Az álszentség átka

Belpol

A hallgatói ösztöndíjszerződés csak az egyik fél - a diákok - kötelezettségeit pontosítja, a velük szerződő államét nem. Ráadásul alapvető jogokat is sért. Mindez azért, mert az Orbán-kormánynak tabu a "tandíj" szó.

"A nagyobb munkaerő-mobilitás mind az állások, mind az országok között jelentősen hozzájárul a gazdasági és szociális előrelépéshez, a foglalkoztatottság szintjének emeléséhez, a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődéshez" - olvasható az Európai Bizottság foglalkoztatási mobilitással foglalkozó honlapján. Másrészről viszont "Nem tartható, nem erkölcsös, gazdaságtalan és igazságtalan, hogy egy ország adófizetői a keresetük után fizetett adójukból ezerszámra képezzenek olyan fiatalokat, akiknek a diplomáján még alig száradt meg a tinta, és máris - szabadságukra hivatkozva - külföldön kamatoztatják az itt megszerzett és fizetett tudásukat." Röviden így foglalható össze a hallgatói szerződést vitatók és Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár álláspontjának a különbsége. De vajon tényleg a hallgatói szerződés a megoldás arra a problémára, amit a Hoffmann-idézet jelez?

A kormány elképzelése szerint - jóllehet hivatalos megerősítést erre vonatkozóan nem kaptunk - a szerződés lenne a védelem az ún. brain drain, az agyelszívás ellen. Ám releváns statisztikai adatok nemigen támasztják alá, hogy épp ez lenne az ellenszer. A Központi Statisztikai Hivatalnál lapunknak azt mondták, hogy a diplomások külföldi munkavállalását mutató adatokról nem tudnak, adatfelvétel csupán 2013 első fél évére készül majd a külföldi munkavállalás körülményeiről. A gondot persze látjuk, például az orvosok elvándorlását. Látta ezt a kormány is, és lépett: ennek következménye a hallgatói szerződés, amely végső soron mintegy büntetésként kötelezi a hallgatókat az itthoni munkavállalásra.

Ami írva van

A szerződést az állam részéről az Oktatási Hivatal (OH) köti, az ő feladata ennek alapján a szerződők adminisztrálása is. Az állam két dologra vállal kötelezettséget: biztosítja a (rész)ösztöndíjban részesülő hallgató felsőoktatási képzésének költségeit, illetve "törekszik arra, hogy az állami (rész)ösztöndíjas hallgató számára a támogatott képzés befejezését követően megfelelő munkalehetőséget biztosítson". A laza vállalás után azonban a másik féltől sokkal határozottabb és komolyabb teljesítési kötelezettséget vár el. A hallgatónak a képzési idő legfeljebb másfélszeresén belül el kell végeznie a támogatott képzést. Az oklevél megszerzését követő húsz éven belül pedig a támogatott tanulmányi idő kétszeresét köteles hazai munkavállalói jogviszonyban tölteni. Ha ezeket nem teljesíti, akkor az első "megszegésekor" a képzési díj 50 százalékát, a másodiknál a teljes képzési költséget (és az aktuális jegybanki alapkamatnál három százalékponttal magasabb kamatot) kell visszafizetnie. A szerződés tehát nemcsak az egyik oldal (az állam) kötelezettségét nagyolja el, de a kötelezettség teljesítésének elmaradásakor is csak a másik felet (a hallgatót) szankcionálja.

A szerződésnek nem ez az egyetlen furcsállható pontja: vannak ugyanis olyan hallgatók, akik egyenlőbbek az egyenlőknél. A pozitív diszkrimináció nem szorul indoklásra a fogyatékkal élőknél, a megváltozott munkaképességűeknél, tartós betegségben szenvedőknél. De nem kell fizetniük a hitéleti képzésben részt vevőknek, és az önkéntes katonai szolgálatot vállalók vagy a határon túli magyarok munkaviszonyát duplán kell számolni. "Az első kivétel az állam világnézeti semlegessége alapján nehezen indokolható - mondja Pap András László alkotmányjogász. - Ugyanúgy kérdés a katonai szolgálat megkülönböztetése. Hasznos tevékenység mindkettő, de egy pedagógus vagy egy orvos kevésbé lenne értékes tagja a társadalomnak?" A határon túl élő magyarok munkaviszony-kötelezettségüket a saját országukban is teljesíthetik - de hogy ez miért más (sőt: több), mintha az állami pénzen szerzett tudást egy szabadon választott országban kamatoztatná a magyarországi friss diplomás, arra senki nem adott választ.

A végzetteket nyilvántartó adminisztrációs rendszerről is csupán annyi biztos, hogy az Oktatási Hivatal feladata a fenntartása. Hogy erre milyen pénzügyi, személyzeti és technikai háttere van az OH-nak, arra többszöri érdeklődés után sem kaptunk választ. Így csupán a néhány hete megjelent számokra támaszkodhatunk, miszerint 2012 és 2015 között 507 millió forintot különítene el a kormány a szerződések kezelésére, illetve azt, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) szerint jóval több mint 1 milliárd 300 ezer forintra lenne szükség ahhoz, hogy az OH ellenőrizhesse a szerződés feltételeinek betartását(forrás: eduline.hu). "Évente 10-20 ezer az egyetemről lemorzsolódók száma, velük fel kell bontani a szerződést, rendelkezni a visszafizetésről, mindenkit külön sorsként kezelni a különféle személyes indokaikkal. Nagyon félelmetes, hogy ehhez milyen adminisztrációs rendszer kell. Ki, hogyan és mi alapján fog dönteni?" - érzékelteti a helyzet abszurditását Polónyi István oktatáskutató.

Ha valaki nem teljesíti a szerződésben foglaltakat, képzése visszafizetését a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) fogja számon kérni rajta. "Az állami adóhatóság feladata a jogerős határozatban megállapított és önkéntesen nem teljesített fizetési kötelezettség végrehajtás útján történő érvényesítésére korlátozódik - nyilatkozta a NAV sajtóirodája. - Az állami adóhatóság az adóvégrehajtás szabályainak alkalmazásával érvényesíti a fizetési kötelezettséget. Feltárja az adós vagyoni, jövedelmi viszonyait, majd ezek terhére intézkedik a fizetési kötelezettség kiegyenlítése érdekében. (Például hatósági átutalási megbízást bocsát ki; jövedelmet tilt le; ingó, ingatlan vagyontárgyakat foglal le, majd ezeket értékesíti.)" Mindennek aligha voltak tudatában a szerződést aláíró hallgatók. "Különösebb tájékoztatás nincs róla, és amennyire emlékszem, azt sem részletezi, hogy pontosan hogyan fogják vezetni az adatokat. Ráadásul ezek olyan kérdések, amik nem feltétlenül fordulnak meg a gimnáziumból éppen kikerült diákok fejében, csak idővel lesznek érdekesek" - meséli egy hallgató.

"Az én számomra meghökkentő volt olvasni, hogy vannak lényeges, ám teljesen szabályozatlan tételek a szerződésben. Például részletfizetést lehet kérni, de egyáltalán nem derül ki, hogy milyen kritériumrendszer és eljárásrend alapján ki jogosult dönteni erről. Egy ilyen szerződést két magánszemély nem írna alá" - mondja Pap András László alkotmányjogász.

Szabad vagy nem szabad

Bár az aláírások már megtörténtek, továbbra is kérdés, hogy a hallgatói szerződésekről rendelkező törvény alkotmányos jogokat sért-e. Szabó Máté ombudsman 2012 májusában a még rendelet formájában lévő szabályozást az Alkotmánybíróság (AB) elé utalta. Az AB a könnyebbik utat választva kimondta, hogy rendeletben a kérdés nem szabályozható, és formai okokból alkotmányellenesnek minősítette, majd július 4-én megsemmisítette a kormányrendeletet. Az ombudsmant a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) kérte az AB-indítvány benyújtására: a fenti kifogáson kívül a HÖOK azt is sérelmezte, hogy "a szabályozás szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a hallgatók alapvető jogait" - mondta lapunknak Bassola Eszter, az ombudsman szóvivője. Miután az AB tartalmilag nem vizsgálta a szerződést, a kormány változatlan szöveggel törvénnyé emelte július 9-én. Az alkotmányos jogok biztosa szeptember 3-án újabb AB-indítvánnyal kezdeményezte az immár törvényi szabályozás felülvizsgálatát. "Megállapítottuk, hogy aránytalan jogkorlátozással járnak a hallgatói szerződések jogszabályi feltételei, különösen a hosszú időtartamú és az általános hazai munkavégzés kötelezettségének előírása. A szabályok a végzett hallgatók önrendelkezési jogát, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogát korlátozzák. Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa indítványában azt is hangsúlyozta, hogy a hallgató aránytalan korlátozásnak van kitéve: egyoldalú és hosszú időn keresztüli kötelezettséget vállal magára, míg az állam részéről csak egy olyan kötelezettség szerepel, mely szerint csupán törekednie kell arra - nem pedig garantálnia -, hogy a hallgatónak munkalehetőséget biztosítson. Így előállhat az az eset, hogy a hallgató önhibáján kívül nem talál itthon munkát és kényszerül külföldre. Fontos, hogy az EU normái is kötelezőek ránk nézve, különösen a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog, illetve a személyek szabad áramlására vonatkozó európai előírások, amelyeket szintén sértenek a jogszabályi rendelkezések" - mondta Bassola Eszter a beadványról. Pap András László szerint az uniós polgárokat (néhány kivételtől eltekintve) semmilyen hátrány nem érheti, ha más tagállamban szeretnének dolgozni. "Úgy tűnik, ez a konstrukció inkább büntetni próbálja azokat a polgárokat, akik úgy döntenek, például az uniós munkavállalási jogukkal élve, hogy külföldön próbálnak szerencsét." Az alkotmányjogász úgy látja, hogy a kérdés alkotmányjogi szempontból nyitott, az ombudsman beadványában öt-hat érv futott párhuzamosan. "Az AB-nek kell választ adnia arra, hogy a foglalkozás és a munkahely szabad megválasztásának az alaptörvényben nevesített joga sérül-e egy ilyen helyzetben." Alapjogot valamilyen másik alapjog érvényesülése miatt lehet törvényben korlátozni - például a szólásszabadságot az emberi méltóság védelme végett -, vagy valamilyen alkotmányos érték, például a közrend, a közbiztonság védelme érdekében" - magyarázta Pap András László. Ám nem tiszta, hogy az agyelszívás elleni harc milyen alkotmányos értékkel van összefüggésben. "Eleve nem világos, hogy mi az a markánsan artikulálható alkotmányos, alaptörvényben kifejtett elv, ami miatt alapjogot lehet korlátozni. Ráadásul nem biztos, hogy ez a megfelelő eszköz az egyáltalán nem jól definiált alkotmányos cél elérésére" - összegzett Pap András. "A hallgatói szerződés vélhető indokául szolgáló társadalmi igény, a diplomások hazai foglalkoztatása legfeljebb politikai célnak minősülhet. De ez semmiképp nem valósulhat meg alapvető jogok aránytalan és szükségtelen korlátozásával" - erősítette meg Bassola Eszter.

Nagy kérdés, hogy az AB kimondja-e: vajon a munka szabad megválasztásához való jog korlátozása-e, ha valakinek itthon kell maradnia, és el kell vállalnia olyan munkát, ami nem a végzettségének megfelelő. Erre azt is lehetne mondani, hogy nem kötelező itthon maradni: a végzett hallgató kimehet külföldre, de akkor fizesse vissza a kölcsönt, amit kapott. Sokféle értelmezésnek lehet helye. A diákok közül sokan megkérdőjelezik az aláírás önkéntességét is: "Nem is nagyon gondolkoztam rajta, hogy aláírjam-e, mert nem éreztem, hogy lenne más lehetőségem. Aki nem írja alá, az választhatja az önköltség kifizetését, vagy elmegy valamilyen szakmát tanulni. Az első pénztárca, a második nyilván beállítottság kérdése."

Alkotmányossági szempontból a tandíj nem lenne probléma. Ám mint tudjuk, a jelenlegi kormány tandíjat semmi áron nem róna ki: ezt maga Orbán Viktor közölte többször. Így a kormány a tiszta, egyértelmű megoldás helyett a tandíjhoz hasonló, ám annál sokkal nehezebben értelmezhető fogalmat és intézményrendszert vezetett be.

Más megoldás

Polónyi István szerint korántsem a diplomások kivándorlása a legnagyobb probléma: "Fogalmunk sincs, hány diplomás megy el, sőt az a gyanúm, hogy bizonyos szempontból több szakmunkás helyezkedik el külföldön. Ugyanis kevés diplomás tud elmenni: az orvosok, informatikusok például igen, de egy magyar jogász nem, mert máshol más a jogrend." Felmerül az is, hogy a NAV miként tudja majd behajtani az adósságokat a külföldön élőknél. "Már hallani, hogy olyan osztrák-magyar cégek alakulnak, amelyek azt mutatják majd, hogy Magyarországon dolgozik az illető, miközben a valóságban nem. Jól meg lehet ezt majd kerülni" - véli Polónyi. Az aláíró diákok sem tudják, mi lesz, főként azokkal, akik nemzetközi tanulmányokat folytatnak: "A szak, amire felvettek, angol nyelvű, a szakmai gyakorlatot valószínűleg külföldön fogom végezni, de a szerződés miatt akkor sem tudnék ott elhelyezkedni utána, ha lenne rá lehetőségem, vagy helyet ajánlanának" - meséli a Budapesti Kommunikációs Főiskola egy hallgatója. "Felháborító az egész kommunikálása - mondják mások. - Nyilvánvalóan a hallgatói szerződések miatt esett vissza a jelentkezések száma az egyetemekre, és azt látni, hogy a jelenlegi kormány képtelen előrevetíteni döntései következményeit." A szerződések betartatásáról sem tud biztosat senki: "Olyasféle bizakodás van bennünk - mesélik a hallgatók -, ami némileg a realitásból táplálkozik, némileg naivitás. Alapja, hogy az EU-ban nem fogják elfogadni ezt a szerződést, mert gátolja a szabad munkaerő-áramlást. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy senki sem lekövethető."

Aki pedig nem bízik az állam homályos, a munkavállalásra vonatkozó ígéretében, már az érettségi után külföldre fog menni, s így a brain drain sem szűnik meg. De "a nemzetközi mobilitásban nem kizárólag a veszélyeket kellene látni, ez egy olcsó populista szemlélet. Sokkal inkább a lehetőségeket, mint ahogy sok kelet-ázsiai országban történik: egy egész gazdaságpolitikát lehetne építeni a külföldön élők hazacsábítására. Iszonyatos tudástranszfert lehet így elérni. Ezt nevezik brain (re)gainnek, meg brain circulationnek, ami EU-s cél, és érdekében áll a tagállamoknak is" - világítja meg az agyelszívás lehetséges pozitív hatásait egy egyetemi oktató.

"Olyan megoldás kellett volna, amely nem bünteti az elmenőket, hanem támogatja az itt maradókat" - vélték többen is beszélgetőpartnereink közül. S hogy erre volt is terv, arról a diákhitelezéssel foglalkozó egyik szakértő nyilatkozott a Narancsnak: a Diákhitel I-et ki lehetett volna úgy tágítani, hogy támogassa a hazai és különösen az állami munkavállalást a külföldivel szemben. Ez a diákhitel maximális összegének felvételét jelentette volna, ami fedezi a teljes tandíjat. Akkor pedig, ha magyar munkáltató vagy az állam alkalmazza a végzett hallgatót, lehetőséget adtak volna a munkavállaló diákhitelének elköltségelésére, a hitel visszafizetésének átvételére. "Három minisztérium közösen és a Diákhitel Központ dolgozott ezen, ám a kormányülésen lesöpörték az asztalról." Szigorú kötelmeket jelentő, alkotmányjogilag megkérdőjelezhető és homályosan definiált hallgatói szerződések megalkotása helyett pedig nevén kellett volna nevezni a gyereket. De nem, ezt nem lehetett: a kicsit ugyanis tandíjnak hívták volna.


Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."