Magyar Narancs: Tizenhat éves korában tényleg kapott dzsungelharcos kiképzést Srí Lankán, Moszad-ügynökként?
Braun Róbert: Piknikus alkatom erre semmiképpen sem utalna. Csurka István, akitől az információ származik, az összeesküvéselmélet-alkotás géniusza volt. Különben csomó minden stimmel is. Tényleg voltam Srí Lankán filmforgatáson, voltam Izraelben, és részt vettem egy Brand Israel nevű projektben később, és az is stimmel, hogy zsidó vagyok. Dzsungelharcos viszont sosem voltam, nem is nagyon ambicionálom. Amikor ez megjelent, sokan hívtak, hogy dühös vagyok-e, félek-e. Egyáltalán nem féltem, röhögtem rajta, meg kell tanulni ezeken a borzalmas blődségeken nevetni.
MN: Politikai háttéremberként először Pető Iván kabinetfőnökeként tűnt föl, az ezredforduló után már MSZP-vezetőkkel, Medgyessy Péterrel és Gyurcsány Ferenccel dolgozott. Miért váltott?
BR: Ennél azért jóval előbb bekapcsolódtam a közéletbe. A 80-as években részt vettem mindenféle ellenzéki mozgolódásban, civil tevékenységben, például a Wallenberg-egyesület meg a TASZ megalapításában, tolmácsoltam a Fidesz első sajtótájékoztatóján Orbán Viktor és Deutsch Tamás mellett. Aztán kimentem Amerikába megcsinálni a kandidátusimat, és mire visszajöttem, egy másik Fideszt találtam, ahonnan el is jöttem. Alapvetően az vagyok, aki voltam, bár az igaz - és ez a válaszom a kérdésére -, hogy az elmúlt húsz évben jóval balrább tolódtam, mint ahol a rendszerváltás idején álltam. Az eltelt idő alatt a világ is változott. Azt gondolom, hogy a szabad piac, a kisebb állam és magánosítás, amelyben akkor feltétlenül bíztunk, nem old meg mindent. Erőteljesebb állami szerepvállalásra, szabályozásra van szükség. A világban és Magyarországon is sokkal súlyosabbnak tűnik a mélyszegénység, az egyenlőtlenség problémája, mint amilyennek korábban gondoltuk. Ezek azok a kérdések, amikre a baloldal választ keres. Amikor megkerestek, hogy segítenék-e a 2001- 2002-es kampányban, azt mondtam, hogy egy megújuló baloldali párt győzelmének örömmel leszek a részese.
MN: És hol tart most annak a pártnak a megújulása, amelyikben szerepet vállalt? Mi a helyzet a rendszerszinten stabilizálódott, a pártfinanszírozáshoz kapcsolódó korrupcióval, a pártpénztárnokok világával? Meg tudja-e védeni a jelenlegi MSZP-t szervezeti kultúrája a Hagyó-féle karrierektől?
BR: A rendszerszintű korrupció Magyarország egyik legsúlyosabb problémája, és a legegyszerűbb megoldása az, hogy ne legyünk korruptak. Én például nem vagyok az, nem voltam és nem leszek. De a korrupció mélyebb probléma: nem pusztán politikai, hanem társadalmi probléma is. Egy olyan világban, ahol jobban lehet boldogulni valódi teljesítménnyel piaci versenykörülmények között, ahol átláthatók és szabályozottak a viszonyok, ott a korrupció is mérséklődni fog. De politikai, például törvényhozási eszközökkel is kell harcolni a korrupció ellen.
MN: Nyilvánosságra került egy szocialista kampánystratégia, ami lényegében azt javasolja, hogy a párt szálljon be az ígérgetési versenybe, és próbálja minél inkább szűkíteni a politikai versenyt, hogy akár fenntartásai ellenére is az MSZP-re szavazzon az, aki el akarja küldeni Orbánt. Ön szerint is jót tenne ez a demokráciának?
BR: Ezt az anyagot a neten olvastam. Sok ilyen anyag készül megrendelésre vagy magánszorgalomból, én nem erre alapoznám a baloldal kritikáját. Arról érdemes vitatkozni, hogy jó-e a progresszív adózás vagy nem, vissza kell-e állítani a Költségvetési Tanácsot vagy nem, hogy az adójóváírás intézménye szükséges-e vagy nem. Ezek a kérdések döntik el, hogy ránk szavaznak-e, avagy sem. Ezúttal nem választási tanácsadónak szegődtem el: elsősorban nem az érdekel, hogyan jutunk el 2014-ig, hanem az, hogy utána mi lesz. Az a kérdés, hogy ezen lehet-e változtatni. 2005-ben távoztam a politikából, azóta egy közepes vállalkozást vezettem, amelyik multicégeknek adott tanácsokat. A politika közhelye, hogy csökkenteni kell a munkáltatói járulékokat. Pedig én biztos vagyok abban, hogy nincs olyan vállalkozó, aki azért adna munkát bárkinek, mert csökkentik a járulékokat. Új munkahelyeket a kereslet teremt, és a multinacionális cégek akkor fektetnek be, ha kiszámítható a gazdasági környezet, van versenyképes munkaerő, van növekedés, és így van kereslet. Ez például szerintem sokkal fontosabb kérdés annál, hogy hány pólusú lesz a magyar politikai erőtér, az gumicsont, ahogyan az ellenzéki "összefogás" ügye is lényegében választástechnikai kérdés.
MN: A be nem tartott választási ígéretekről sem fontos beszélni, amelyek hozzájárultak a teljes politikai osztály - benne a szocialisták - hitelvesztéséhez, a rekordméretű választói passzivitáshoz?
BR: Az MSZP elnöke, Mesterházy Attila mondta, hogy olyan programokat kell írnunk, olyan állításokat kell tenni, amelyek igazolják, hogy az MSZP 2014 után képes lesz jól kormányozni az országot. Ez segíthet a hitelességi deficit leküzdésében. Az is segíthet, hogy vannak olyan emberek, akik kockázatokat vállalva belépnek a politika világába ahelyett, hogy csak szidnák a politikusokat. Ezért vállalok én is anyagi és morális kockázatot, nem akarok visszanézve azon szomorkodni, hogy miért nem csináltam semmit, amikor kellett volna. Hátha a sok őszintén tenni akaró, más területen már bizonyított ember fellépése mozgósítja a kiábrándultak bizalmi tartalékait is. Szerintem - szemben a mostanában divatos állásponttal - nem elitváltásra van szükség, hanem az elitek együttműködésére.
MN: Ha az utóbbi bő évtizedben ön erősen "balra tolódott", miért nem az MSZP-től balra álló erőket választotta, az LMP-t, a parlamenten kívüli új baloldalt?
BR: Én az LMP-t kicsit másképpen látom, de nem dolgom értékelni a tevékenységüket. Azért nem ott vagyok, mert ma az MSZP a baloldal pártja. Az MSZP képes igazságosabb, szolidárisabb, adott estben a puszta jóléten túllépő új, a nekem fontos jól-lét gazdaságpolitikáját is magába építő politikát kínálni Magyarországnak. Minden párt gondolkodása formálódik, az MSZP-é is - amely régebben valóban kevésbé volt baloldali, mint ma.
MN: Mit tervez tenni a párt a válságrégiók felzárkóztatásáért?
BR: Ez az egyik legsürgetőbb feladat. Jártam egy hejőkeresztúri iskolában, amely egy nyitott problémamegoldásra, a diákokat bevonó módszertani technikákra épülő oktatási modellt valósít meg. Ha jól emlékszem, a diákok 70 százaléka cigány, 90 százalékuk hátrányos helyzetű, mégis 100 százalékos a továbbtanulási ráta. A segélyezés nélkülözhetetlen, de az állami újraelosztásnak nem a szociális transzferekben kell kimerülnie, hanem például az oktatásügy - a jelenlegi oktatáspolitika tevékenységétől gyökeresen eltérő - megszervezésébe is be kell fektetni. A mobilitási csatornák elzárása zajlik ma, és forráskivonás a felsőoktatásból - ennek az ellenkezőjére van szükség, még ha ez nem jelent is azonnali megoldást. Közmunkára is szükség van, de nem így. A jelenleg dolgozó közmunkások csak a statisztikákat javítják, mert innen nincs visszaút a munkaerőpiacra. Ahhoz képzésre van szükség.
MN: Az oktatásra sokat kell költeni, ezt minden párt elmondta sokszor ellenzékben. Aztán mindig jött az obligát kérdés, ahogy például most, a tanárok elmaradó béremelésénél is: miből? François Hollande sokat vitatott ötlete az volt, hogy a közoktatási álláshelyek bővítésének fedezete többek közt a gazdagok megadóztatása legyen, itthon pedig az LMP azt dobta be, hogy legyen a felső szja-kulcs 45 százalék. Mit gondol ezekről?
BR: Az oktatás befektetés a jövőbe. Egyetemi oktatóként tudom, hogy a felsőoktatás is az, mégis lehetnek olyan szakok, amelyek nem államilag finanszírozottak, különösen azok, amelyek elvégzésével komoly jövedelemre lehet szert tenni. Ezt a modellt azonban megfelelően működő ösztöndíj- és hitelrendszernek kell kiegészítenie. És igen, szükség van progresszív adórendszerre, szükség van magas felső kulcsra, és a jelenleginél magasabb középső kulcsra akkor, ha ez kibővül az adójóváírás rendszerével alul: vagyis fönt emelünk, legfelül akár radikálisan is, alul pedig lehetőséget biztosítunk a bérből és fizetésből élők számára, hogy adójóváírást alkalmazzanak. De azért bevallhatjuk azt is, hogy az Hollande-modell, az egymillió euró fölötti jövedelmek kemény megadóztatása a társadalom egy szűk és ráadásul ritkán bérjövedelemből élő rétegét érinti - valódi változást ettől nemigen érdemes várni. Az adórendszer - és nem csak a személyi jövedelemadózás - esetleges átalakítását megelőzően le kell folytatni azokat a vitákat, amelyeket a rendszerváltozás óta nem folytattunk le a társadalmi szolidaritásról. Arról, hogy milyen felelősségük van a képességekkel és lehetőségekkel rendelkezőknek a többiekért. Ma nincs kultúrája a szolidaritásnak: akik megtehetnék, többnyire nem akarnak ehhez hozzájárulni. Az ő puszta kényszerítésük pedig csak adóelkerüléshez vezetne. Vagyis csak akkor tudunk együtt Európába menni, csak akkor érdemes megemelni a felső szja-kulcsot és csökkenteni a szegényebbeket legjobban terhelő áfát, ha az elit vagy legalább egy részének a támogatását megszerezzük ehhez. Ez pedig csak úgy megy, ha társadalmi párbeszéd van ezekről a kérdésekről. A legfőbb feladatomnak tekintem, hogy erről beszéljek. Fontos érv a meggyőzésükre, hogy a leszakadás tragikus mértéke előbb-utóbb súlyosan visszahat egy ország versenyképességére, modernizációs lehetőségeire is: jogaiktól megfosztott, korlátlanul agyondolgoztatható, de képzetlen tömegekkel, pláne munkakereslet hiányában semmire sem lehet menni. Különben sem lehet jó minőségű középosztályi életet élni folyvást becsukott szemmel, mert nem akarjuk látni, mi van körülöttünk. Munkahelyek, erős szabályozás, magyar vállalatok: Orbán Viktornak vannak jó kérdései, csak mindig nagyon rossz válaszokat ad rájuk.
MN: Mire gondol?
BR: Jó gondolat, hogy a munka lesz a jövő társadalmának bázisa, de ebből éppen nem következik mindaz, amiről az előbb beszéltünk. Jó felvetés, hogy szabályozni kell a multicégek tevékenységét. Szerintem abban is igaza van, hogy szükség van erős magyar tulajdonú vállalatokra. Ugyanakkor ezek a vállalatok részben a multik beszállítóivá kell, hogy váljanak, hogy részt vehessenek a globális gazdasági együttműködésben, vagy helyi együttműködésekhez kell csatlakozniuk, különben csődbe mennek vagy állami támogatásra szorulnak. A szabályozás pedig nem erőszak és főleg nem szimpla adóztatás. Nem kérdés, hogy helyre kell állítani a jogállami intézményrendszert - nem lesz könnyű, de nem is lehetetlen, és ha a jogi részletek bizonyára nem is teljesen tisztázottak még, a cél egyértelmű. Igazán nehéz a használható gazdaság- és társadalompolitika kitalálása és végigvitele lesz.
MN: Ön a múltban a párt kívülről jött erős embereivel állt kapcsolatban, és Gyurcsány Ferenc történetéből sok egyéb mellett azt is meg lehetett tanulni, hogy nem jó stratégia kívülről próbálkozni a párt átalakításával. Az ön elképzelései mennyire a párt elképzelései is?
BR: Amikor beléptem az MSZP III. kerületi alapszervezetébe, érdekelt, zajlik-e valóban valamiféle generáció- és szemléletváltás - és úgy láttam, igen. Minden hónapban jelen van ötven-hatvan aktív tag, fiatalok, idősek, középkorúak. Nagyban is azt hallom, hogy Mesterházy Attila mást sem csinál, csak konzultál különböző kutatóintézetekkel, a párt közelében és a pártban lévő szakértőkkel, aztán javaslataikat egyezteti a párton belül, és támogatást kér hozzájuk. A jelenlegi helyzet gyökeresen különbözik mind a 2004-estől, mind a 2006-ostól.
MN: Ezért távozott 2005-ben Gyurcsány stábjából?
BR: Sok mindennel nem értettem egyet abból, amit Gyurcsány Ferenc akkoriban csinált, de ez már mindegy, messze van. Sokat tanultam azokból az évekből is. Például hogy kormányozni sokkal nagyobb felelősség annál, mint hogy séróból lehessen csinálni. Sokat kell olvasni, tárgyalni, minél több ember véleményét meghallgatni, és sokkal kevesebb indulatot szabad belevinni, mint ahogy akkoriban én is gondoltam. Obamáról azt mondják, a legzseniálisabb képessége az aktív figyelem. Azt gondoltuk, mi majd percek alatt megoldunk mindent, mert okosak és ügyesek vagyunk. Lehet, hogy túl sokat néztük Az elnök embereit akkoriban.
MN: Jegybanki távozása és politikusi megmutatkozása meglehetősen zajosra sikerült. Miért távozott az MNB-től, ha úgy gondolja, hogy nem összeférhetetlen a tanácsadói tisztség a pártkarrierrel?
BR: Nagyon sokat gondolkoztam ezen az elmúlt egy évben. Afelől biztos vagyok, hogy sem jogi, sem morális összeférhetetlenség nem áll fenn. Viszont egyebek mellett azért voltam a jegybanknál, hogy segítsem azt a küzdelmet, amelyet Simor András és mások a jegybanki függetlenség megőrzéséért folytattak. Ha az a látszat alakul ki, hogy én akadálya vagyok ennek az erőfeszítésnek, akkor menni kell, hiába csal a látszat. Sokat foglalkozom márkázással, ez a szakmám, pontosan tudom, hogy a látszat olykor képes valóságot teremteni.
