Tegnap délután a Magyar Nemzeti Bank (MNB) közleményt tett közzé, amelyben azzal vádolja a sajtót (így kimondatlanul is, az alapinformációkat nyilvánosságra hozó magyarnarancs.hu-t), hogy valótlan információkat jelentet meg, s ezzel veszélyezteti az MKB eladásának sikeres lezárását. Mi több, Matolcsy Györgyék szerint a téves információk csökkenthetik az MKB piaci értékét, sőt az egész bankrendszernek is jelentős kárt okoznak. A közleményből nem nehéz kihallani a burkolt fenyegetést: a sajtó szálljon le a témáról, különben, oh, jaj, a jegybank eddigi erőfeszítései a semmibe vesznek, az MKB a nyakunkon ragad, minden romba dől, itt a világvége.
| ||
Csakhogy a közlemény számos csúsztatást és valótlanságot, vagy fogalmazzunk így, megkérdőjelezhető valóságtartalmú állítást tartalmaz. Kezdjük a legdurvábbal: az MNB szerint az MKB tavaly december óta már nem tartozik a nemzeti vagyon körébe, mivel tulajdonosa nem a magyar állam, hanem a Szanálási Alap birtokolta Szanálási Vagyonkezelő Zrt., amelyben az államnak nincs semmilyen tulajdoni érdekeltsége. A nemzeti bank nem ad magyarázatot arra, hogy a decemberig általuk sem vitatottan közvagyon miként alakult át nem közvagyonná. Mint ismert, az MKB 1 (azaz egy) forintért került a Szanálási Vagyonkezelőhöz, a tulajdonosi jogok gyakorlója viszont a transzfert megelőzően és azóta is a Magyar Nemzeti Bank.
A nemzeti vagyon nem veszíti el csak úgy nemzetivagyon-jellegét
De közelítsünk a témához a formállogika felől: tavaly decemberben az Európai Bizottságnak arról kellett határoznia, hogy a Szanálási Alap forrásait felhasználva a Szanálási Vagyonkezelő átveheti-e az MKB rossz eszközeit, s hogy ez a tranzakció az uniós szabályok szerint tiltott állami támogatásnak minősül-e. Hangsúlyoznánk, hogy állami támogatásról van szó. A Bizottság határozata szerint a magyar állam egyáltalán nem vitatta, hogy a tranzakcióval az MKB állami támogatásban részesül: „A magyar hatóságok álláspontja szerint a rossz eszközök átadása [a Szanálási Vagyonkezelőnek] az MKB Bank érdekében eszközölt állami támogatásnak minősül” (78. bekezdés, a Bizottság ezzel egyező véleményét lásd: 89. bekezdés). A vizsgálat tárgyát nem az képezte, hogy vajon állami támogatásban részesül-e az MKB (igen!), hanem az, hogy a nyújtott támogatás megfelel-e az uniós szabályozásnak. Márpedig ha állami támogatásról van szó, akkor az, ugye, állami forrásokból, magyarán a nemzeti vagyonból történik. (Nota bene: a Bizottság határozata csak angolul érhető el, azért, mert az MNB ebben a különleges esetben kifejezetten lemondott arról, hogy a szöveg magyarul is rendelkezésre álljon. Nyilván a nagyobb átláthatóság lebegett ekkor is vezetőinek a szeme előtt.)
Ha azonban unortodoxiában a formállogika nem lenne elég, a Bizottság a kétségnek a legkisebb szikráját is kioltja, amikor teljesen egyértelművé teszi, hogy a Szanálási Alap pénze állami pénz – vagyis nemzeti vagyon: „A Szanálási Alap célja, hogy szanálási intézkedésekhez biztosítson pénzügyi segítséget. S bár a Szanálási Alapot a részt vevő hitelintézetek és befektetési társaságok finanszírozzák, a Szanálási Alap terhére nyújtott finanszírozásnak állami jellege van, tekintve, hogy az alap teljes mértékben állami ellenőrzés alatt áll, következésképp – az [Európai Bíróság] következetes ítélkezési gyakorlatával összhangban – forrásait állami forrásoknak kell tekinteni (kiemelés tőlem – B.J.).” (82. bekezdés) Nem igaz tehát az MNB azon állítása, hogy az MKB nem tartozik a nemzeti vagyon körébe: az MKB jelenleg a Szanálási Vagyonkezelő 100 százalékos tulajdonában van, amelynek kizárólagos tulajdonosa a Szanálási Alap. A Szanálási Alap forrásai állami források, s ha az állami források a nemzeti vagyonba tartoznak, akkor az MKB Bank is a nemzeti vagyonba tartozik. A kör bezárult. Lehet újra törvényt elfogadni ennek ellenkezőjéről.
A Szanálási Alap állami jellegét az is bizonyítja, hogy meghatározott feladat ellátására törvény hozta létre, működését a törvény szigorúan szabályozza, s – ahogy az Európai Bizottság is megjegyezte – „teljes mértékben állami ellenőrzés alatt áll”: négytagú igazgatótanácsának elnöke a Nemzetgazdasági Minisztérium egyik államtitkára, két tagja az MNB két alelnöke, a negyedik tag pedig az Országos Betétbiztosítási Alap ügyvezetője. Összegezve: a Szanálási Alap nemzetivagyon-jellegének megítélése szempontjából irreleváns tehát, amit az MNB közleménye hangsúlyoz, hogy a Szanálási Alap forrásait a hitelintézetek adják össze, s hogy ezek a források nem az államháztartásból származnak.
Matolcsyék tehát újra az „elveszíti közvagyonjellegét” unortodox elmeszüleménnyel jönnek, amit éppen egy hete hajított ki az Alkotmánybíróság, s nincs kétségünk, ugyanígy tenne az Európai Bíróság is. Lapunk kedden reggel közérdekűadat-igényléssel fordult a nemzeti bankhoz, kérve az MKB végső vevőinek megnevezését. Az Alaptörvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy nemzeti vagyon csak olyan szervezetnek adható át, amelynek tulajdonosi szerkezete átlátható. Az MNB jogászai, úgy látszik, nem tudtak frappánsabbat kitalálni, mint a lejárt szavatosságú „elveszíti közvagyonjellegét” fordulatot: e gondolatmenet szerint, ha az MKB már nem tartozna a nemzeti vagyon körébe, nem kellene elárulni a vevő kilétét. Ez valamiért nyilván jó lenne az MNB-nek, de a fentiek okán nem fog működni.
Hogy bújtassuk el?
Van azonban még más is: az MNB tegnapi közleménye szerint „a kötelező ajánlatot benyújtó összes lehetséges befektető nem saját maga kívánt közvetlenül tulajdont szerezni, hanem közvetetten, ún. special purpose vehicle (SPV), más néven tőkealap közbeiktatása révén”. Ez azonban ellentmond az MNB március 31-i közleményének, amely szerint, idézzük: „a Blue Robin Investments SCA, a Metis Magántőkealap és a Pannónia Nyugdíjpénztár által alkotott konzorcium résztvevői lesznek az MKB Bank Zrt. új tulajdonosai.” Vagyis nem az általuk létrehozott tőkealap, hanem ők maguk lesznek a tulajdonosok. Ez olvasható egyébként az MKB értékesítési eljárásával kapcsolatban tegnap nyilvánosságra hozott MNB-határozatban is, amely szerint az MKB részvényei a fenti három befektető – és nem valamilyen tőkealap – tulajdonába kerülnek.
A zavaros kommunikációval, a magántőkealapok előtérbe tolásával a jegybank megint csak azt a kötelezettségét akarhatja kikerülni, hogy a Blue Robin és általában az MKB vevőinek mind ez ideig ismeretlen végső tulajdonosait, befektetőit megnevezze. Az MNB szerint ugyanis a tőkealapok befektetőinek kiléte „nem bír relevanciával, sőt ez a tőkepiaci oldalon védett információnak minősül”. Emlékeztetnénk azonban újra az Alaptörvény azon rendelkezésére, mely szerint – nemzeti vagyonról lévén szó – a tulajdonosok és befektetők kiléte valamiféle relevanciával mégiscsak bír, nevezetesen, ha a nemzeti vagyonba tartozó dolgot értékesítenek, az adófizetőket tájékoztatni kell, kihez, hogyan, miért és mennyiért kerül a vagyonuk.
| ||
Az MNB imént idézett határozata szerint a Blue Robin Investments SCA egy befektetési alap (investment fund). A Blue Robin lapunk birtokában lévő alapító okirata azonban egyetlen szóval sem utal erre: a részvénytársasági formában működő társaság 100 millió euró (31 milliárd forint) értékben kíván részvényeket kibocsátani, s ezzel kíván tőkét bevonni, valószínűleg éppen azért, hogy ki tudja fizetni az MKB Bank vételárát, illetve további fejlesztéseket hajthasson végre a bankban. A tőkét eszerint nem befektetési alapként kívánja összegyűjteni, hanem részvényeinek lejegyeztetésével, akár új tulajdonosok bevonásával. Eddig egyébként nem találtuk annak nyomát, hogy a Blue Robin, ha befektetési alap lenne, engedéllyel rendelkezne a működésre. A határozat a Metis mint magántőkealap bejegyzési számát rögzíti, a Blue Robinét azonban nem. Végül a tegnap közzétett határozatból derül ki az is, hogy a három új tulajdonos az MKB egy darab részvényét közösen birtokolja (közös tulajdonban lévő részvény): 3/10 rész a Blue Robiné, 3/10 rész a Metisé és 4/10 rész a Pannónia Nyugdíjpénztáré. Egyelőre azonban nem világos, hogy ez a konstrukció milyen célt szolgál.
Fogjuk a brüsszelitákra
Az MNB közleményei nem győzik kiemelni, hogy az értékesítési eljárást az Európai Bizottság „szorosan felügyeli” – a nyertes ajánlattevők megnevezésének kontextusában egyértelműen azt sugallva, hogy a vevők kiválasztása az Európai Bizottság jóváhagyásával történt. Az MNB hivatkozik „folyamatos jelentési kötelezettségére” is. Minden a legnagyobb rendben tehát. Pedig korántsem. A „folyamatos jelentési kötelezettség” féléves ciklusokra vonatkozik, az első jelentés tudomásunk szerint idén júliusban esedékes. A ma megjelent Figyelő információja szerint (melyet a portfolio.hu szemlézett) a DLA Piper mint jogi tanácsadó ugyan hetente küldött jelentést Brüsszelbe, ez azonban a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a Bizottság szerint az értékesítési folyamattal minden oké. A Narancs megkeresésére az Európai Bizottság szóvivője a jelen fázisban nem kívánta kommentálni az eladás részleteit. Hangsúlyozta azonban: a magyar hatóságok felelőssége a kiválasztott tulajdonosok megfelelő vizsgálata, és az ő feladatuk biztosítani azt is, hogy az értékesítési eljárás megfeleljen az értékesítéssel kapcsolatban vállalt kötelezettségeknek. Ebből úgy tűnik, a Bizottság egyelőre nem szól bele a folyamatokba, ugyan rendszeresen tájékoztatást kap, de véleményt még nem alkotott a fejleményekről.
Az MNB egyébként képes egyetlen mondatban ellentmondani önmagának: „az Európai Bíróság gyakorlata szerint elsődleges a vételár szerepe […], vagyis az MNB-nek – az európai uniós elvárásoknak megfelelően – a legjobb árat kínáló befektetőt kell kiválasztania.” Az MNB érzi, magyarázni kénytelen, hogy miért egy homályos hátterű cég, a Blue Robin által vezetett konzorciumot hozta ki nyertesként, ezért előrángatja az Európai Bíróságot. Világos distinkció van azonban aközött, hogy egy szempont elsődleges (amint az Európai Bíróság mondja), vagy kizárólagos (ahogy azt az MNB állítja). Az ajánlott vételár nem feltétlenül aduász. A közvélemény jelenleg nem tudja megítélni, hogy az MNB értékesítéssel kapcsolatos döntése helytálló-e, hiszen az ajánlattevők személye és az általuk ajánlott ár és egyéb feltételek nem ismertek (ugyancsak a Figyelő értesült úgy, hogy két amerikai tőkealap tett még kötelező érvényű ajánlatot).
Nem az adófizetőkre tartozik
Az MNB-től közérdekűadat-igénylésben kértük az ajánlattételek és az átvilágítás időpontjaira, illetve az ajánlattevők személyére vonatkozó adatokat. A jegybank azzal pattintott le bennünket, hogy az adatok döntés megalapozását szolgálják, ezért 10 évig nem nyilvánosak. A magyar adófizetők nem értesülhetnek tehát arról, hogy ki és mikor, milyen ajánlatot nyújtott be a nemzeti vagyon körébe tartozó MKB Bankért. Ennyire „nyílt és átlátható” Matolcsy György jegybankjában egy adófizetői tízmilliárdokkal kipárnázott bank eladása.
