Zsámbok és az EU: Jövő a fólia alatt

  • Bogár Zsolt
  • 2003. április 17.

Belpol

A Pest megyei Zsámbok népi együttesének híres idegenforgalmi programja a zsámboki lakodalmas. Esküvő hiányában örömtáncra legfeljebb az uniós csatlakozásról szóló népszavazás adott volna okot, csakhogy a lakosság itt sem volt mulatós kedvében. A többség inkább a ház körül tett-vett a verőfényben.

A Pest megyei Zsámbok népi együttesének híres idegenforgalmi programja a zsámboki lakodalmas. Esküvő hiányában örömtáncra legfeljebb az uniós csatlakozásról szóló népszavazás adott volna okot, csakhogy a lakosság itt sem volt mulatós kedvében. A többség inkább a ház körül tett-vett a verőfényben.Akét és fél ezer lelket számláló Zsámbokon szombat dél-fél egyig a választók alig 13 százaléka adta le voksát, ami jóval elmaradt az előző évi választások során hasonló időpontban mért adatoktól. "A szombat faluhelyen munkanap. Amit ebben a szép időben elvetnek, az legalább ki fog kelni. Ennyi biztosat az unióról ma még senki nem tud mondani" - elemezte lapunknak a helyi választók preferenciáit Nagyné dr. Szabó Judit jegyző. "Ma nincs mise sem, pedig a lakosok jelentős része általában a vasárnapi istentisztelet után szokott szavazni menni. Az már csak merő találgatás, hogy az újtól való félelem vagy az elégtelen tájékoztatás játszik-e nagyobb szerepet, hogy a szavazókedv ma kicsit lanyhának tűnik."

Zsámbokon a 60-as évektől kezdve szinte valamennyi család megélhetéséhez hozzátartozik a fóliás zöldégtermesztés. A paprika, a paradicsom, az uborka egyéni értékesítés útján a nagybanin vagy a környező települések (Gödöllő) felvásárlóinál lel továbbértékesítőre. Szabó József a családtagokkal és barátokkal együtt látogatásunkkor éppen a tavaszi palántákat ültette: már harminc éve fóliázik, a honvédségtől ment nyugdíjba, keresete saját bevallása szerint a rezsire elég, házát a zöldségtermelésből származó jövedelemből húzta fel, kocsit is ebből vett. Elsősorban az unokák miatt ment el szavazni: "Én már aligha fogom élvezni a csatlakozás előnyeit, de a fiataloknak jó, ha világot látnak."

A mezőgazdasági támogatásokról

nem sokat tud, de ez már az utódok dolga, és amúgy sincs akkora földje, hogy szerinte bármit is kaphatna. Úgy véli, a belépés után ugyanúgy el tudja majd adni a primőr zöldséget: egyszer öt forinttal többért, másszor kevesebbért, a lényeg úgyis a felvásárlóval kialakult bizalmi kapcsolat. Kókai Zoltán, Zsámbok független polgármestere a kampányról elmondta, hogy a közeli Kókán a szavazás előtt egy héttel tartottak ráhangoló rendezvényt, ahol a beígért Szili Katalin helyett végül Keller László ecsetelte a csatlakozás előnyeit, és a gálaműsorban a falu táncegyüttese is fellépett. A gazdajegyzők, illetve a Gaia Alapítvány által szervezett helyi fórumok kevés érdeklődőt vonzottak, pedig ezek konkrét kérdéseket tárgyaltak volna. Ugyanakkor a MIÉP aktivistái itt is bedobták a postaládákba az EU-ellenes szórólapjaikat.

Az önkormányzatot a jegyző asszony szerint magára hagyták a felkészítésben, pedig maguk sincsenek abban a helyzetben, hogy sikerrel vállalhatnák saját uniós pályázataik megírását. Folytattak már ugyan tapogatózó tárgyalásokat tanácsadó cégekkel, de a költségek, melyek elérhetik a beruházás tíz százalékát is, óvatosságra intenek. Az uniós felkészülésre egyébként idén félmillió forintot különített el az önkormányzat. A kistérségi menedzserek feladatköréből adódóan Medve Erzsébet pedagógusnak kéne itt nyomulnia, hogy jobbnál jobb pályázati lehetőségekkel ismertesse meg a hivatalt, de kinevezése óta - ami szokás szerint a helyi önkormányzatok megkérdezése nélkül történt - még nemigen talált bele a szerepébe. Legalábbis erre utal, hogy mindössze egy beszélgetésre került sor közte és a polgármester között, és akad olyan önkormányzati képviselő, aki nem is hallott a menedzser asszony nevéről.

Zsámbok - harmadmagával - már negyedik éve próbálkozik a csatornaépítésre szóló címzett támogatás megszerzésével. Eddig hiába. Pedig az unióban kötelező kezelni a szennyvizet azon a területen, ahol intenzív kertészeti növénytermesztés folyik, különben a pult közelébe sem kerülhet az áru. Magyarán az nem megy, hogy a ház mögött ott a pöcegödör, mellette pedig a fóliasátor. Az önkormányzat már nagyjából látja, milyen gondoknak néz elébe, és tisztában van vele, hogy fogni kell a gazdák kezét a csatlakozás után. A környező tanyákon földet művelők között nem egy funkcionális analfabéta akad, nekik az űrlapok elolvasása is nehézséget okoz, nemhogy a földalapú vagy az állattenyésztési támogatás, az intervenciós pénzek igénylése. A nagyobb birtokon gazdálkodók esetében az okozhat problémát, hogy a növénytermesztéssel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségnek pontosan eleget kell tenni, ha részesülni akarnak a mezőgazdasági alapokból. Az APEH-től és mindenféle összeírástól tartó termelők esetében ez szinte teljes szemléletváltást kíván. A falu életét leginkább befolyásoló tényező, hogy a kertészek nem kapnak egyéni normatív támogatást az EU-ban. Azt viszont nehezen tudják elképzelni, hogy a piacra lépés érdekében közös képviseletbe, termelői értékesítő szervezetbe tömörüljenek, ami egységesen szabályozná a csomagolást, a termékszerkezetet, a minőséget, a szállítási feltételeket stb., és emellett különböző jogcímen uniós támogatást is szerezhetne tagjai részére. Pedig már vannak olyan fóliás szövetkezetek, melyek méretüknél fogva percre pontosan, egységes minőségben tudnak szállítani: ha ez általánossá válik, félő, hogy eladhatatlan lesz a nagybanin a szervezetlen hátterű zsámboki paprika. Ezekkel a szükségszerű változásokkal megismertetni a gazdákat - ez lett volna többek között az uniós kommunikáció alapvető feladata.

Bogár Zsolt

Figyelmébe ajánljuk