Magyar Narancs: 30 milliós adósságot halmoztatok föl már az előző kormányzati ciklus alatt is. Miért most éreztétek úgy, hogy a nyilvánosság elé kell vinni a Rádió © anyagi helyzetét?
Csak zenét sugároz április 7. óta az ország első és mindmáig egyetlen roma rádiója. A Rádió © főszerkesztője másnap nemzetközi sajtótájékoztatón tárta a nyilvánosság elé katasztrofális anyagi helyzetüket. Azóta hallani különböző felajánlásokról, ám a hosszú távon is biztonságot garantáló megoldás egyelőre várat magára. Kerényi György, lapunk volt munkatársa, a Tilos Rádió egyik alapítója, 1997-től 2003 elejéig az Amaro Drom című roma havilap főszerkesztője az alábbiakban arról beszél, miért és hogyan jutott ide a rádió.
Kerényi György: Hónapok óta folyamatosan tárgyalok képviselőkkel, és mindig azt hallom, hogy dolgoznak a Rádió © problémájának megoldásán. Azt a 6 millió forintot, amiről a sajtótájékoztatónk után Teleki László államtitkár beszélt, például december közepe óta várjuk mint gyorssegélyt.
MN: Tehát még egyszer ugyanazt a pénzt ígérték be?
KGY: Igen. Négy hete Teleki László, aki szerintem tényleg segítene, azt mondta, hogy a kormány további 24 millióval támogatja a rádiót. Tavaly szeptember közepén ugyanis tájékoztattam: az akkor már 30 milliós adósságunk januártól nőni fog. Minden illetékes, akinek erről tudnia kellett, tisztában volt azzal, milyen a rádió anyagi helyzete. És amikor három hete azt mondta, hogy a 24 millió forint ügyét még beviszi a cigányügyi tárcaközi bizottság elé, mert más tárcáknak is meg kell keresniük a forrást, akkor elegem lett a hónapok óta tartó hitegetésből. Április 3-án reggel írtam egy összefoglalót a Rádió © helyzetéről, és ezt elküldtem Berki Judit helyettes államtitkárnak, Teleki Lászlónak, Kiss Péter kancelláriaminiszternek és Medgyessy Péter kormányfőnek.
MN: Mi volt ebben?
KGY: Leírtam, hogy május 1-jéig 55 millió adósságunk lesz, körülbelül 65 millió forint elnyert vagy bizton prognosztizálható bevételünk van az év hátralévő részére, és havi tízmillióval számolva 80 millió a várható kiadásunk. Vagyis van egy 70 milliós lyuk a költségvetésünkben, és az adósságok további halmozódását megakadályozandó április 7. hétfő hajnaltól csak zenét sugárzunk. Miután senki nem válaszolt, vasárnap este körbetelefonáltam a kollégákat, behívtam őket hétfőre, és fizetés nélküli szabadságra mentünk mindannyian, kivéve négy, ilyen helyzetben is szükséges embert. Vagyis nem volt váratlan a lépésünk. Hiába mentünk el millió helyre, mindig csak azt hallottuk, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban bőszen dolgoznak a probléma megoldásán.
MN: Mikor volt utoljára fizetés?
KGY: A januárit kaptuk meg, a február-márciusival vagyunk elmaradva, április 7. után mindenkit fizetés nélküli szabadságra küldtem.
MN: Az adósság a rádió által megtermelt pénz és a kiadások különbségéből jött össze?
KGY: Persze. Az első két évben körülbelül 250 millió forintból működött a rádió. 2001. október 8-án indultunk el, előtte nagy beruházásra volt szükség, beszerezni a technikát, több képzést szervezni a kollégáknak, tavasszal próbaadást sugározni és így tovább. Nagyon eladósodtunk 2001-ben, csoda, hogy a 30 milliós adósság egy évig nem nőtt. Igaz, ez csak önkizsákmányolással ment; volt már egy három hónapos időszak, amikor nem volt fizetés, többször magánkölcsönt kellett kérni a barátaimtól meg cégektől. Pedig mi közük van nekik mindehhez? De adtak, mert fontosnak tartják a Rádió ©-t, holott nem az ő dolguk, hogy életben tartsanak egy roma rádiót.
MN: Nagyságrendileg van-e különbség a két kormány által nyújtott támogatás között?
KGY: Pontosan kiszámoltam, mindkét kormány a költségeink 10-12 százalékának megfelelő összeget adott.
MN: És kötelessége titeket támogatni a mindenkori kormánynak?
KGY: Nincs ilyen kötelezettsége. De a mindenkori magyar kormánynak, pontosabban a parlamentnek olyan kötelezettsége sincs, hogy szociálpolitikát folytasson. A mindenkori magyar kormány azt is megteheti, hogy egy fillért sem ad a cigányokra, amit természetesen politikai okokból nem engedhet meg magának. Azt gondolom, a politika is bizonyos értékek mentén zajlik, és ezek egyike a társadalmi szolidaritás. Közhasznú társaság vagyunk, egy nonprofit, de magánvállalkozás. Nem gondoljuk, hogy a kormánynak kötelessége eltartani minket. Ám műsoridőnk 50 százalékát közszolgálati műsorok teszik ki, és mivel ez a rádió az országban egyedülálló módon direktben szól a romáknak - a felmérések szerint a budapesti romák 60 százalékát napi szinten érjük el, ami legalább 60 ezer ember, és vannak nem roma hallgatóink is -, arra számítottunk, hogy a mindenkori kormánytól meg fogjuk kapni pályázatokon keresztül az éves költségeink körülbelül 25 százalékát. Ha nekünk is csak néhány műsorvezetőnk lenne, és számítógépről menne a zene, nagyon olcsó és jó szórakoztató rádiót csinálhatnánk mi is. De nekünk például mindennap van szociális magazinunk, van oktatási magazinunk, és ezek a műsorok ugyebár nehezen piacosíthatók. Most is úgy vélem: az, hogy a költségek negyede a kormánytól bejön, nem volt irreális kalkuláció.
MN: Ez mit jelent összegszerűen?
KGY: Ez éves szinten olyan 30 millió forint körüli összeg. Bár nem lett volna rossz, ha az indulásnál, ami több mint 60 millió forintba került, ennél is nagyobb segítséget kapunk. Például komoly érvágás volt, hogy 2001-ben az akkor még informatikai kormánybiztosság által meghirdetett pályázaton - amit számítógép-beszerzésekre írtak ki - nem nyertünk. Ha például azt a 15 milliót megkapjuk, nem kell a számítógépparkunkat önerőből megvenni a piacon. Tételesen végig lehet menni, hogy ennyit kaptunk a kisebbségi hivataltól, ennyit a sportminisztériumtól, ennyit a honvédelmi tárcától és így tovább: ezek mind pályázati pénzek voltak. Bár én ezeket kormánypénzként fogom fel, nem arról van szó, hogy a kormány egyfajta központi akaratként kinyilvánította e rádió fönnmaradásának a fontosságát, hanem arról, hogy sikeresek voltunk kormányzati pályázatokon. Egyébként mindkét kormány alatt az Oktatási Minisztérium (OM) volt a legbőkezűbb: az új OM-től meg a régitől is kaptunk 6-6 milliót, az utóbbi az indulást további 4 millióval segítette. Lehet azt mondani, hogy elszámítottuk magunkat. De nem hiszem. Ennél kisebb költséggel nem lehet ilyen műsorstruktúrát megvalósítani. Persze ha kevesebb közszolgálati műsort adnánk, akkor nyilván még kevesebből kijönnénk, de ezekről a műsorokról nem mondhatunk le. Az elmúlt két évben még soha nem fordult elő, hogy a következő havi működésünkhöz szükséges összeg a számlánkon lett volna. Folyamatos válságmenedzselés zajlik, ami ellene hat a rendes munkának. Így nem lehet dolgozni. Nem normális, hogy a műsorigazgató a saját pénzén vegye meg a szervert meg az archiválógépünket. Az állandó pénznélküliség mindenkinek stressz, sokan elmennek emiatt, félek, most is távozni fognak néhányan. És nem is várhatom tőlük, hogy maradjanak, hiszen sokuknál a távoli rokonságban ők az egyetlen keresők. Én, mondhatni, megszoktam már ezt, a Narancsnál is ez volt a helyzet. Csakhogy mi mégiscsak fehér középosztálybeliek vagyunk, és ha a Narancs hónapokig nem fizetett, akkor volt kihez fordulnunk segítségért, vagy vállaltunk pluszmelókat. De mit csináljon egy kezdő roma újságíró? Az egyik 25 éves riporterünk, akinek három gyereke van, eljárt éjjel havat lapátolni. Gondolj bele, egy ennyire fontos médium riportere csak így tudja eltartani a családját! Ötven embernek vagyok a munkáltatója, 70 százalékuk roma, a megélhetésük függ attól, hogy elő tudom-e teremteni a fizetésekre a pénzt. Ez hatalmas nyomás. Két éve ez van, és mindig azt halljuk, hogy "kurva fontos, amit csináltok".
MN: Mi a magyarázata ennek a halogatásnak?
KGY: Hát erre takaros kis összeesküvés-elméletem van. Minden, ami fontos a romák ügyében, az 20 éve erre van kárhoztatva. Ami nem pozicionálja magát a roma bizniszben, ami úgy jelentős, hogy közben nem kötődik senkihez, sőt adott esetben a roma elit kritikusa is tud lenni, amelyik nem arra hajt, hogy ő is egy aktor legyen ebben a kisebbségi bizniszben, annak ez a sorsa. De én tényleg őszintén és hittel gondolom, hogy rendkívüli fontosságú a romák életében ez a rádió, és ez a számtalan visszajelzésből világosan le is jön. Büszkék lettek magukra, hogy van egy rádiójuk: ők is emberek lettek, mert ott vannak már a médiában, és ugye a média a minden manapság. És nemcsak mellékszereplőként vannak ott, akik ráadásul a legtöbbször rossz kontextusban jelennek meg. Itt ők maguk lettek a média, és ez a XXI. századnak megfelelő társadalmi elfogadottságot jelentheti számukra. Mert amúgy milyen üzeneteket kapnak piactól, kormánytól, iskolarendszertől? Azt, hogy rosszak vagytok, de segítünk - holott talán meg sem érdemlitek, ilyeneket.
MN: Rólad azt tartják, hogy távolságot tartasz a cigány politikai áramlatoktól. Ha ez így van, szerinted belejátszott-e a jelenlegi helyzet kialakulásába?
KGY: Nem tudom. Lehet, hogy segített volna az indulásnál, ha mondjuk Farkas Flórián akkor azt mondhatja, hogy a Rádió © az övé. De Farkas Flórián ebbe a rádióba soha nem tette be a lábát, noha az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke volt a legutóbbi időkig, és a rádió többször is meghívta. Vagy most biztos segítene valamit, ha Horváth Aladár jelenlegi OCÖ-elnök úgy érezné, hogy a Rádió © az övé. De egyikőjüké sem. Ez a rádió a hallgatóké, bármennyire is patetikusan hangzik ez. Minden fontos roma áramlat képviselőjét megszólaltatjuk, érveljen, vitázzon, a hallgatók meg tegyék mérlegre a dolgokat. Most az OCÖ-választásnál is nagyon ügyeltünk arra, hogy egyik fél se érezhesse azt, hogy szócső vagyunk. Egyébként nem hiszem, hogy a rádió létében döntő szempont kellene legyen, hogy mennyire állunk közel a roma politikai elithez, mert nekünk a mindenkori magyar kormány a tárgyaló partnerünk. A mindenkori magyar kormány felelős az ország állampolgáraiért, így a cigány polgárokért is, nem pedig a cigány szervezetek. Utóbbiak arra valók, hogy képviseljék a romákat. Mi meg arra, hogy informáljuk őket, és beszámoljunk arról, mit tesz veletek a hatalom, hogyan képviselnek titeket a ti roma vezetőitek.
MN: A többséghez tartozóként vagy egy roma rádió vezetője. Nem vágták még a fejedhez, hogy hogy jössz te ehhez?
KGY: Az etnikai kártyát elő lehet húzni bármikor, ez ellen nincs gyógyszer. Erre azt tudom mondani, hogy ezt a rádiót bárki megcsinálhatta volna. Ismerem valamennyi kezdeményezést, amelyik az elmúlt tíz évben ennek nekifutott, mégis egy gádzsó készített egy olyan koncepciót, amelyik romább a románál. Mindenki elismerte, hogy igen, ez egy jó elképzelés. Ennek lényege az, hogy egy roma rádiónak minden erejével a roma közösséget kell szolgálnia, informálnia. Előttünk minden koncepció arra épült, hogy mutassuk meg magunkat: lám, ilyenek vagyunk, értsetek meg, építsünk hidakat. Én azt mondom, építsen hidakat a többség, építsen hidakat a Magyar Köztársaság oktatási rendszere, közszolgálati rádiója és televíziója, mert a hídépítés a többség dolga. Én ugyan gádzsó vagyok, de ezt a rádiót romák csinálják, mert ennek a rádiónak az ő világképükre, szemléletükre van szüksége. Én csak a keretet biztosítom ehhez, hiszen nem akarom meghatározni, hogy egy kultúráról szóló műsor milyen legyen, mint ahogyan az identitás problémáit sem egy gádzsónak kell boncolgatni egy roma rádióban. De például azt, hogy milyen legyen egy politikai vagy egy társadalmi problémákat elemző műsor, azt tudom annyira, mint bármelyik roma, mert ez nem származás, hanem érzékenység, hozzáértés és hitelesség kérdése. És még valamit: a gádzsónak, ha roma ügyben szólal meg vagy mozog, óriási a felelőssége, egyszerűen azért, mert a többséghez tartozik, mert eleve ő van az értelmező szerepben. Épp ezért soha nem fogadtam el semmilyen romaügyi kuratóriumi vagy tanácsadói állást, mert nem akartam olyan döntési helyzetbe kerülni, amely formálissá is teszi a többségi származásból fakadó előnyömet. Nekem az volt a dolgom, hogy írom a Narancsban a cigány tárgyú cikkeimet. Az, hogy ezek mennyire elfogadhatók a romák számára, az egy más kérdés, de ezzel, azt hiszem, nem volt baj, mert Horváth Aladár elhívott a Roma Sajtóközpont indulásához, Zsigó Jenő pedig fölkért, hogy legyek az Amaro Drom főszerkesztője. Engem a romaügyben ez legitimált, nem pedig a pozíció.
MN: Amikor nyilvánosságra került, hogy az ORTT a Tilos objektíve is jobb mutatóit leminősítette azért, hogy a Rádió © így jusson frekvenciához, elterjedt, hogy megegyeztél a Fidesszel. Például a frekvenciáért cserébe nem másztok bele a zámolyiak ügyébe, akik akkortájt kaptak Strasbourgban menedékjogot, valamint a tulajdonosi kht.-ba beveszitek a Fidesz közeli Magyarországi Cigányokért Közalapítványt (Macika).
KGY: Ez az egész alku dolog szemétség velünk szemben, mert olyanok terjesztik, akiknek elkötelezettségükből és hivatásukból fakadóan tudniuk kell, hogy milyen iszonyú fontos, hogy a romáknak legyen rádiója. Akkor mindenki a Fidesz-kormánytól, pontosabban egy jobboldali többségű ORTT-kuratóriumtól kapta a frekvenciát, mint ahogyan most mindenki a "komcsiktól" kapja. De ettől mi nem vagyunk Fidesz-bérencek, mint ahogyan, felteszem, például a Tilos sem MSZP-bérenc. Arra vagyok kíváncsi, hogy ennek a sejtetett "fideszesrádió" vádnak fel tudja-e valaki mutatni a bizonyítékait. Ez nevetséges. Ha mi tényleg fideszes rádió vagyunk, miért szedtünk össze 30 milliós adósságot 2002 nyaráig? Akkor miért nem nyertük meg a 15 milliós informatikai kormánypályázatot a számítógép-beszerzésekre, mint például az InfoRádió? Akkor miért volt az, hogy a Fidesszel szövetséget kötő, az ő parlamenti frakciójába beülő Farkas Flórián a lábát be nem tette ide? Vagy hogy Varga József, szintén fideszes roma képviselő egyszer nem nyilatkozott a rádiónak? Ha mi tényleg a Fidesz rádiója lennénk, akkor gondolod, hogy így nézne ki a fővárosi roma önkormányzat, miközben minket a budapesti romák 60 százaléka hallgat? Azt gondolod, hogy az OCÖ-választás végeredménye ez lett volna?
Akkor valóban azt gondoltuk, hogy ha az Autonómia Alapítvány két kurátora mellett a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány két kurátora - akik ráadásul romák - is bent van a kht.-ben, akkor az megkönnyíti a rádió finanszírozását. Ez aztán nem teljesült, a Macikától egy vasat sem kaptunk soha, sőt szerintem levettek valamennyit az első oktatási minisztériumi pénzből, amit a Macikán keresztül kaptunk meg.
Egy médium elkötelezettsége világosan kivehető idővel; aki a Rádió ©-ben fideszes elkötelezettséget lát, annak nagyon "éles" a látása. De a mi műsorainkon és anyagi helyzetünkön ez marhára nem látszott és nem látszik. Mi egyik tábornak sem voltunk a rádiója. De a Fidesz nagyon nagyot tett azzal, hogy frekvenciát adott a romáknak, s mindegy, hogy ezt a zámolyiak miatti rossz lelkiismerete miatt vagy más okból tette. Nyilván az is számított, hogy népszerűek voltunk: a teljes nemzetközi sajtó "rajtunk volt" 2001 elején, a nagykövetek egymásnak adták a kilincset. Nehéz lett volna megmagyarázni, hogy miért nem kapnak a cigányok rádiót, amikor a külföldi nagykövetek szeme láttára olyan elképesztő jelenetek játszódnak le, mint hogy romák sokasága gyűlik össze a szerkesztőség előtt, és bekiabálnak, hogy mit játsszunk nekik. A mi "fideszesrádió" megbélyegzésünkben a roma elit bizonyos körei éppúgy szerepet vállaltak, mint néhány többségi liberális, például a Narancs is. És az ítélet azelőtt megszületett, hogy egyáltalán sugározni kezdtünk volna, azaz nem a műsoraink alapján ütötték ránk ezt a billogot. (A Rádió © indulásáról szóló cikkünket, illetve Kerényi György erre reagáló olvasói levelét lásd: Fehérek közt, Magyar Narancs, 2001. november 8., illetve november 15. - B. I.)
Érdekes, hogy Horváth Aladár a napokban azt nyilatkozta: ha OCÖ-, sőt ha állami támogatást igénylünk, akkor az OCÖ mind a tartalomba, mind a gazdasági dolgokba bele akar szólni. Szóval kell neki a rádió. Ugyanez a Horváth Aladár, még nem OCÖ-vezetőként, hanem az akkori OCÖ ellenzékeként 2001 őszén, indulásunk előtt azt írta a Népszabadságban a Rádió ©-nek jól "megágyazó" írásában: "Az Autonómia Alapítvány >>magánosította>projektet>cigány civil társadalomMN: Ugyanakkor az is tény, hogy miközben az akkor még általad főszerkesztett Amaro Drom rendkívül határozottan állt ki a zámolyiak vezetője, Krasznai József mellett, a Rádió ©-ben e következetességnek nyoma sem volt.
KGY: Ezt is összemossák. A zámolyiak ügye a frekvencia odaítélése előtt volt. De ebben semmi titok nincs, erről nyilatkoztam is: ott álltunk egy 5-2-es többségű jobboldali ORTT-kuratóriummal a frekvenciadöntés előtt, kezdtük a próbaadást, én összehívtam a kollégákat, és teljesen nyilvánosan azt kértem tőlük, hogy ne menjünk most bele a politikába. Amíg nincs frekvencia, csak hírszinten foglalkozzunk a zámolyiakkal. Lehet azt mondani, hogy ez ócska kompromisszum volt, de ha az volt, azt sem a Fidesszel, hanem magunkkal kötöttük. Ezt mindenki elfogadta akkor, azok is, akik később elmentek a rádiótól, és ezt a döntésünket utólag kritizálták. Ha történetesen MSZP-kormány alatt jutunk frekvenciaközelbe, akkor is azt mondom, hogy az ORTT-döntésig ne erőltessük a politikát. Volt persze, aki azt javasolta, természetesen kívülről, és nem roma volt, hogy polgárjogi harcosként küzdjünk már a próbaadás alatt is, és ha nem kapunk frekvenciát, ők majd tiltakozni fognak a jogállam nevében. Az nyilván nem számított volna, hogy a romák e miatt a felelőtlen hozzáállás miatt, néhány hetes visszafogottságot sem kibírva, egy óriási lehetőségtől esnek el. Nekünk az volt a célunk, hogy frekvenciát szerezzünk a romáknak. Vovával (Németh Vladimir - a Rádió © Kht. egyik tulajdonosa) ezer helyen lobbiztunk, valamennyi pártnál próbáltunk támogatókat szerezni, de ezt csinálta valamennyi pályázó, például a Tilos is.
MN: Az indulásnál jó volt a nemzetközi visszhang. És most?
KGY: A leállás előtti héten telefonáltak a francia nagykövetségről, hogy meglátogatnák a rádiót. Az amerikai nagykövetségről, amely szintén 6 milliót adott nekünk az elmúlt két évben, már kerestek, hogy most mi van? Mindenkinek azt mondom, nyugi, a rádió nem veszett el. És hát jön a "gyors"-segély is. De ennél is szebb az, amit egy MSZP-s politikus nyilatkozott: gondolkodnak a hosszú távú finanszírozáson, csak előbb át kell világítani a céget. Ez egy klasszikus kormányzati kommunikációs fordulat, erről már ezerszer írtam, mert 15 éve ez megy: ha valamit adnak a cigányoknak, rögtön odateszik, hogy de ezek lopnak is. Mi most ugyanezt kaptuk meg: támogatunk titeket, de előbb körülnéznénk, mert nálatok soha nem lehet tudni... Semmi gond, világítsanak át, csak azt kérném tisztelettel, hogy az átvilágító cég honoráriumát ne a Rádió ©-nek szánt pénzből vonják le.
Bundula István
