A balkáni hely szelleme

  • Ara-Kovács Attila
  • 2012. október 9.

Diplomáciai jegyzet

Csak leporolták 1989 előtti énjüket, s úgy hajoltak meg a magyar politikus előtt, mint akik tudták: cserében a Budapestről folyósítandó összegekért a miniszterelnök el is várja azt az ünneplést, ami Marosvásárhelyen eddig csak Nicolae Ceauşescunak járt ki.

Számos félreérthetetlen megjegyzés övezi az erdélyi sajtóban az ottani Sapientia Magyar Tudományegyetem vezetőségének hajbókolását Orbán Viktor előtt. A miniszterelnök az egyetem fennállásának 12. évfordulója ürügyén utazott Marosvásárhelyre, hogy – kisajátítva magának az ünnepet – megindítsa az RMDSZ elleni kampányt, amit majdan a Fidesz ottani szatellitpártjai, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt visznek tovább a december 9-i parlamenti választásokig.

A legtöbb hahotát a jobb sorsra érdemes Kató Béla, az egyetem elnöke kapta, aki nem volt rest kijelenteni: „Orbán Viktor belépett Erdély nagy fejedelmeinek sorába”. Ennek megfelelően a magyar miniszterelnök jelenlétét és szavait a diákhallgatóság soraiba beültetett, éltesebb előtapsolók buzdítására ünnepelte a tömeg. Vagyis szegény Kató Béla és a többiek csak leporolták 1989 előtti énjüket, s úgy hajoltak meg a magyar politikus előtt, mint akik tudták: cserében a Budapestről folyósítandó összegekért Orbán el is várja azt az ünneplést, ami Marosvásárhelyen eddig csak Nicolae Ceauşescunak járt ki.

Alattvalói szervilizmusuk undorító, de ezzel arányos felelősségük, hogy az oktatási intézményt fenntartsák, már korántsem az. Most Orbánnak tapsoltak, aki az RMDSZ elől akarja elszívni a levegőt, de ugyanezek az oktatók május előtt még a megkerülhetetlen kormányzati pozíciókat betöltő RMDSZ-vezetőknél kilincseltek hasonló reverenciával, hogy az ígért bukaresti minisztériumi támogatás időben és maradéktalanul megérkezzék. Mindez a romániai hétköznapok, mondhatni a rutin része, meglepődni rajta felesleges, bár efféle elvárások a „határon túli” Budapestről eddig nemigen fogalmazódtak meg.

Még az egyébként meglehetősen bornírt MDF-kormányzat idején sem látszott semmilyen jele efféle gazsulálásoknak, a személyi kultusz félreérthetetlen túlzásainak, az undorító hízelkedéseknek. Csak jóval később, amint Orbán, a tusnádfürdői nyarakra rátelepedve, fizetett magyarkodással és kényszeres jobbra fordulással sietett megfelelni a számára valahonnan oly ismerős balkáni hely szellemének. Mára ez tökéletesen sikerült neki, azok pedig, akiknek nincs szerencséjük kitérni előle, mit tehetnek mást, mint belenyugszanak a középkorig őket visszarepítő fideszes időutazásba.

Orbán számára viszont már közel sem ennyire veszélytelen ez a helyzet. Az, hogy pár napja Ópusztaszeren életre szóló kielégülést szerzett Lezsák Sándornak egy fallikus turullal, még hagyján: ez bőven belefér a legendáriumba, s lévén konzervatív férfiak közös magánügyéről szó, akár még viccesnek is mondható. Már kissé problematikusabb az időutazásnak az a része, melynek szellemében az Ópusztaszeren elmondott beszéd fogant, minthogy annak alaptoposzai a korántsem makulátlan Blut und Boden (vér és rög), valamint a Kárpát–Duna nagyhaza fogalmaiból merítették direkt tartalmukat.

És egészen kihívó e szellem megjelenése immáron a magyar határokon túl, most épp Marosvásárhelyen, ahol Orbán valamiféle jobboldali internacionálé ötletével házal, mely egyesítené Kelet-Európa összes stréberét az oly kellemetlen, a nemzeti összképbe olyannyira bele nem illő európai eszmények ellenében.

De – amint számos középkori, újkori, sőt kortárs példa mutatja – a jövő tartogathat még ünneprontó meglepetéseket annak, akit e dicstelen fény övez. Mert általában az a balkáni száj, mely csókot szokott lehelni a kegyosztó kézre, amint teheti, önérzetét védve majdan bele is mar e kézbe. Ráadásul jó oka lesz rá nemcsak 2012. december 9-én, a romániai parlamenti választásokkor, hanem valamivel később, 2014 tavaszán is, immáron kettős állampolgársággal felvértezve.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.