Amikor a választópolgár megbolondul

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. március 4.

Diplomáciai jegyzet

Csupa üres, tartalmatlan, ráadásul valótlan kampányszöveg. Miért tetszik ez mégis oly sok embernek? Más magyarázat nincs, mint hogy az osztrákok megelégelték a status quót, a biztonságos, mégis unalmas politikai rutint. Nemzeti egójuk kicsit többet vár a politikai elittől, semhogy az csak jól végezze dolgát. Kerüljön, amibe kerül.

A hagyományos pártok magatehetetlensége, túlzott lazaság, kevés hatékonyság, korrupció, az uniónak való kiszolgáltatottság – vajon melyik országban lehet ezekkel a szlogenekkel politikai sikert elérni? Beppe Grillo, aki nem tett mást, mint tipikus Berlusconi-hazugságokkal szólította meg a civil társadalom mindenkori dilettantizmusát, igen, valóban sikeresnek bizonyult. Itália, mely közismerten mély gazdasági és politikai válsággal küszködik, ahol a pártok vonakodnak végrehajtani a napnál is világosabb reformdöntéseket, alacsony az adómorál, a vállalati működés hatékonynak egyáltalán nem mondható, és az ország a Transparency International korrupciós listájának (CPI) a 72. pozícióján áll, bizony ilyen. De az első mondatban említett vád- és bírálatözön nem ott hangzott el, hanem Ausztriában.

Alsó-Ausztriában március 3-án tartományi választásokat tartottak, melyeken indult Frank Stronach újsütetű pártja, mely szerényen alapítója nevét viseli: Team Stronach. (A választási pártlista neve is – nemes egyszerűséggel – mindössze az alapító keresztneve: FRANK). Az angolos – pontosabban amerikaias – szófordulat nem véletlen: a nyolcvanéves, ifjú politikus életének nagyobbik felét Kanadában töltötte. Tanulmányai befejezése előtt, 1954-ben kivándorolt szülőhazájából, mint gyakorta állítani szereti magáról: „egyetlen csavarhúzóval a kezében”, hogy húsz év múlva már nemzetközileg jegyzett cégek igazgatótanácsának álljon az élén, immáron multimilliomosként.

A március 3-i alsó-ausztriai és karintiai tartományi választás csak kezdete a nagy választási évnek; más tartományban is szavazóurnához szólítják majd a helybelieket, ősszel pedig általános parlamenti választások lesznek. A közvélemény-kutatások a Team Stronachnak erőteljes előretörést jósolnak, mintegy 10 százalékon számolnak vele.

A párt nem válogat a jelzőkkel, ám céljai világosak; elítélni az elmúlt két évtizedet – „húsz év, mely során a rendszer nem segítette, hanem lealacsonyította a kisembert”; az uniót, „mely korlátozza Ausztria szuverenitását”; nem kevésbé a politikai pártokat és általában az elitet: „ki kell ragadni a hatalmat az eddigi pártok kezéből”; és persze „a mindent egyre áthatóbb korrupciót”.

Hogy a rendszer pontosan mit mulasztott, azzal persze a Team Stronach minduntalan adós marad, elvégre az általános életszínvonal egyáltalán nem romlik, mi több, az osztrákok gyakorlatilag semmit sem éreznek a 2008 óta tartó válságból. A termelékenység nő, az ipar bővül, számos hiányszakmát tartanak számon, ahova tárt karokkal várják a keleti uniós tagországok képzett szakembereit. Nem úgy, mint Olaszországban. A pártok stabil demokratikus viszonyokat garantálnak, a hatalommegosztás kultúrája segíti a vesztes pártokat, nemcsak a politikai, hanem a gazdasági és kulturális elit is jól és biztonságban érzi magát, nem úgy, mint Görögországban vagy Spanyolországban. S hogy mekkora a korrupció, nos, a Transparency International már említett listáján Ausztria a rossznak egyáltalán nem nevezhető 25. helyen áll. Miért tetszik mégis annyi embernek a sok üres, tartalmatlan, ráadásul valótlan állítás? Más magyarázat nincs, mint hogy az osztrákok megelégelték a status quót, a biztonságos, mégis unalmas politikai rutint. Nemzeti egójuk kicsit többet vár a politikai elittől, semhogy az csak jól végezze dolgát. Kerüljön, amibe kerül…

Stronach populista és unióellenes mozgalma elsősorban a radikális jobboldalt vonzza, így a legnagyobb veszélyt a Jörg Haider nélkül maradt és elbizonytalanodott Szabadságpártra (FPÖ) jelenti. Úgy várták, ez a szívóhatás a vasárnapi alsó-ausztriai tartományi választásokon már megmutatkozik, a későbbiekben pedig akár fokozódhat is. Ez be is következett: a semmiből érkező Frank-lista itt 9,8 százalékot szerzett, a nagy hagyományokkal bíró FPÖ viszont csak 8,2-et. (Karintiában még nem indult Stronach, ott viszont az FPÖ testvérpártja, a Karintiai Szabadságpárt, az FPK katasztrofális vereséget szenvedett rémes korrupciós ügyei miatt, átadva a tartományi többséget a szociáldemokratáknak.)

A kiváló gazdasági mutatók dacára mindez akár hónapok alatt szertefoszolhat egy olyan személy kezdeményezései miatt, aki közel hatvan éve nem él Ausztriában, kanadai állampolgár (minthogy Ausztria nem ismeri el a kettős állampolgárságot, így értelemszerűen nem lehet osztrák állampolgársága), precízen kifejezni magát csak angolul tudja. Nyolcvanesztendős, politikában járatlan, vitastílusa és érvelési módjának „sajátosságai” miatt a sajtónak nem nyilatkozik, kampányának üzenetét beosztottként kezelt párttársai közvetítik. Ráadásképpen a Team Stronachnak semmiféle politikai vagy gazdasági programja nincsen.

Neked ajánljuk