Martonyi Bukarestben

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. március 6.

Diplomáciai jegyzet

Mennyi hitele lehet ma Martonyinak román kollégájával együtt ünnepelni egy olyan dokumentumot, melyet tíz évvel ezelőtt még gyaláztak, s amióta 2010-ben hatalomra kerültek, gyakorlatilag megszegték annak minden vállalását?

Magyarország kapcsolatai Romániával oly mértékben megromlottak, hogy az már Brüsszelben is kicsapta a biztosítékokat. Ám aligha ez késztette arra Orbán Viktort, hogy Martonyi Jánost útnak indítsa Bukarest felé, menteni, ami menthető. De vajon tényleg mentő szándékkal érkezett a szomszédos ország fővárosába a külügyminiszter? A tárgyalásokról megjelenő kommünikék és a helyzet általános kezelése gyanúkat ébreszt a szemlélődőben.

Tény, hogy a két ország kapcsolatai legutóbb 1988-ban voltak ennyire rosszak. Akkor – emlékezhetünk még – Nicolae Ceauşescu a Hősök téri nagy Erdély-tüntetés miatt felszámolta a kolozsvári magyar főkonzulátust, és 48 órát adott diplomatáinknak, hogy kiürítsék az épületet s távozzanak. Volt még egy nagyon hasonló incidens 1989-ben, amikor a román belügyminisztérium azzal vádolta – egyébként alaptalanul – az egyik Bukarestbe akkreditált magyar diplomatát, hogy rendszerellenes röpcédulákat terjeszt. Az esetnek akkor csak a diplomata kiutasítása volt a következménye, de hát – Ceauşescu és rendszere szempontjából – az már tényleg végjátéknak számított.

Most ugyanide kanyarodtunk vissza: Bukarest a nagykövet kiutasítását fontolgatta pár hete, sőt voltak, akik a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztését is vizionálták már.

A két eset, a 24 évvel ezelőtti, illetve a jelenlegi között van azonban egy óriási különbség: míg 1988-ban a Hősök téri kétszázezres tömeg az erdélyi falurombolás és Ceauşescu politikája fölött mondott ítéletet, ráadásul maga mögött tudhatta Európa, sőt az egész világ szimpátiáját, addig jelenleg senki sem találta még úgy, hogy a sorozatos magyar provokációkra adott bukaresti reakció túlzott vagy egyenesen alaptalan lenne. És ha valaki mögött ma nem áll ott az egész világ, az maga Orbán Viktor. Vajon miért? Azért, mert egyedül Orbánt tekintik a konfliktus forrásának, az ő nacionalizmusa az, ami ellentétet szít. Ő az, akit ma úgy bírál mindenki, ahogy Ceauşescut bírálták tündöklése végén, bukása kezdetén.

Martonyi látogatásának szomorú paradoxona, hogy épp most ünneplik a magyar–román stratégiai partnerségi nyilatkozat aláírásának 10. évfordulóját. 2002. november 29-én magyar részről Medgyessy Péter szignálta a dokumentumot, mely ellen akkor a még nem létező, de már szerveződő Jobbik és a 64 Vármegye mellett a Fidesz is harsányan tüntetett. Mennyi hitele lehet ma Martonyinak Bukarestben kollégájával ünnepelni egy olyan dokumentumot, melyet tíz évvel ezelőtt még gyaláztak, s amióta 2010-ben hatalomra kerültek, gyakorlatilag megszegték annak minden vállalását, felmondták minden pontját, politikájuk lényegévé tették a bilaterális kapcsolatok megrontását… Semmilyen!

Martonyi nem is ezért ment Bukarestbe, s ha valóban ügyködik is menteni valamit a menthetőn, azt csak azért teszi, mert Orbán megrettent a lehetőségtől: mi lesz, ha Bukarest, merő bosszúból akadályozni fogja majd, hogy a kettős állampolgársággal rendelkező erélyi magyarok részt vegyenek a 2014-es magyarországi választásokban? Nem kell ehhez még tiltó törvényt sem alkotni, elég a fenyegetés, s máris otthon maradnak a remélt százezrek.

És ugyanilyen megfontolásból marad majd el a CÖF égisze alatt, március 9-re tervezett szélsőjobboldali tüntetés is a Budapestre látogató Victor Ponta román miniszterelnök ellen. Ne legyenek tehát illúzióink, Martonyi nem „menteni” ment Bukarestbe, mindössze Orbán szeretett volna némi időt nyerni ismét.

Neked ajánljuk