Martonyi Bukarestben

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. március 6.

Diplomáciai jegyzet

Mennyi hitele lehet ma Martonyinak román kollégájával együtt ünnepelni egy olyan dokumentumot, melyet tíz évvel ezelőtt még gyaláztak, s amióta 2010-ben hatalomra kerültek, gyakorlatilag megszegték annak minden vállalását?

Magyarország kapcsolatai Romániával oly mértékben megromlottak, hogy az már Brüsszelben is kicsapta a biztosítékokat. Ám aligha ez késztette arra Orbán Viktort, hogy Martonyi Jánost útnak indítsa Bukarest felé, menteni, ami menthető. De vajon tényleg mentő szándékkal érkezett a szomszédos ország fővárosába a külügyminiszter? A tárgyalásokról megjelenő kommünikék és a helyzet általános kezelése gyanúkat ébreszt a szemlélődőben.

Tény, hogy a két ország kapcsolatai legutóbb 1988-ban voltak ennyire rosszak. Akkor – emlékezhetünk még – Nicolae Ceauşescu a Hősök téri nagy Erdély-tüntetés miatt felszámolta a kolozsvári magyar főkonzulátust, és 48 órát adott diplomatáinknak, hogy kiürítsék az épületet s távozzanak. Volt még egy nagyon hasonló incidens 1989-ben, amikor a román belügyminisztérium azzal vádolta – egyébként alaptalanul – az egyik Bukarestbe akkreditált magyar diplomatát, hogy rendszerellenes röpcédulákat terjeszt. Az esetnek akkor csak a diplomata kiutasítása volt a következménye, de hát – Ceauşescu és rendszere szempontjából – az már tényleg végjátéknak számított.

Most ugyanide kanyarodtunk vissza: Bukarest a nagykövet kiutasítását fontolgatta pár hete, sőt voltak, akik a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztését is vizionálták már.

A két eset, a 24 évvel ezelőtti, illetve a jelenlegi között van azonban egy óriási különbség: míg 1988-ban a Hősök téri kétszázezres tömeg az erdélyi falurombolás és Ceauşescu politikája fölött mondott ítéletet, ráadásul maga mögött tudhatta Európa, sőt az egész világ szimpátiáját, addig jelenleg senki sem találta még úgy, hogy a sorozatos magyar provokációkra adott bukaresti reakció túlzott vagy egyenesen alaptalan lenne. És ha valaki mögött ma nem áll ott az egész világ, az maga Orbán Viktor. Vajon miért? Azért, mert egyedül Orbánt tekintik a konfliktus forrásának, az ő nacionalizmusa az, ami ellentétet szít. Ő az, akit ma úgy bírál mindenki, ahogy Ceauşescut bírálták tündöklése végén, bukása kezdetén.

Martonyi látogatásának szomorú paradoxona, hogy épp most ünneplik a magyar–román stratégiai partnerségi nyilatkozat aláírásának 10. évfordulóját. 2002. november 29-én magyar részről Medgyessy Péter szignálta a dokumentumot, mely ellen akkor a még nem létező, de már szerveződő Jobbik és a 64 Vármegye mellett a Fidesz is harsányan tüntetett. Mennyi hitele lehet ma Martonyinak Bukarestben kollégájával ünnepelni egy olyan dokumentumot, melyet tíz évvel ezelőtt még gyaláztak, s amióta 2010-ben hatalomra kerültek, gyakorlatilag megszegték annak minden vállalását, felmondták minden pontját, politikájuk lényegévé tették a bilaterális kapcsolatok megrontását… Semmilyen!

Martonyi nem is ezért ment Bukarestbe, s ha valóban ügyködik is menteni valamit a menthetőn, azt csak azért teszi, mert Orbán megrettent a lehetőségtől: mi lesz, ha Bukarest, merő bosszúból akadályozni fogja majd, hogy a kettős állampolgársággal rendelkező erélyi magyarok részt vegyenek a 2014-es magyarországi választásokban? Nem kell ehhez még tiltó törvényt sem alkotni, elég a fenyegetés, s máris otthon maradnak a remélt százezrek.

És ugyanilyen megfontolásból marad majd el a CÖF égisze alatt, március 9-re tervezett szélsőjobboldali tüntetés is a Budapestre látogató Victor Ponta román miniszterelnök ellen. Ne legyenek tehát illúzióink, Martonyi nem „menteni” ment Bukarestbe, mindössze Orbán szeretett volna némi időt nyerni ismét.

Figyelmébe ajánljuk

Azonnal rohan tovább

A közel 100 méteres rendőrpalota tiszteletet parancsolóan magasodik a környék fölé, üvegablakain szikrázóan csillog a felkelő nap fénye, amint Thuróczy Szabolcs morózusan besétál forgóajtaján.

Apáról fiúra

A Universal-stúdió 1941-es klasszikusából kisarjadó farkasemberfilmek (pl. Egy amerikai farkasember Londonban, 1981; Ezüst pisztolygolyók, 1985; Farkas, 1994) bizonyos értelemben a férfi menst­ruáció és hisztéria gondolatával játszanak.

Lajos bácsinak jár a dicséret

A Képtelen Krónikára más, általunk hallgatott podcastokban többször hivatkoztak ugyan, de mi magunk sokáig nem mentünk utána, noha a történelmi podcast műfaja – amiként a KK is definiálja magát – közel áll a szívünkhöz.

Emlékezetrétegek

A Kiscelli Múzeum templomterében megrendezett életmű-kiállítás több szálon kívánja megragadni, illetve körüljárni Ország Lili (1926–1979) érzékeny és titokzatos művészetét. Ehhez közel 50 festményt és 70 grafikai lapot mutat be, amelyek (néhány kivétellel) a múzeum gyűjteményéből származnak; az anyag különlegessége, hogy mégis lefedi az életmű csomópontjait.

A drogmentes Magyarország  

„A stratégia távlati célként a kábítószermentes Magyarország elérését tűzi ki 2020-ig” – olvashattuk abban a 2013-tól hatályos országgyűlési határozatban, amelyet Nemzeti Drogellenes Stratégiának neveztek el.

60 000

Társadalmi kampányt indított a Magyar Orvosi Kamara (MOK), amellyel az egészségtudatosságra és az egészségügyi rendszer hiányosságaira hívnák fel a figyelmet. Az utóbbi könnyebben célba talál: aligha akad olyan család Magyarországon, amely ne tudna felidézni valamely rossz tapasztalatot az ellátásról.

Hogy a gyerekek is értsék

A társulat által támogatott, régóta a színházban dolgozó, színvonalas pályázatot benyújtó csapatot kipontozták. Hankó Balázsnak meg se kellett szólalnia, a távolból mintha Vidnyánszky Attila integetne a gyerekeknek. Megkérdeztük az új igazgatót is.

„Távozzatok, aljas ringyók!”

Pár hete újraválasztották Horvátország államelnökét, Zoran Milanovićot. A magát szociáldemokratának nevező Milanović nem szereti sem az EU-t, sem a NATO-t, sem Ukrajnát, és ha teheti, a szétesés felé lökdösi Bosznia-Hercegovinát. Legfontosabb, hovatovább egyetlen életcélja a Horvátországból uniós és gazdasági sikertörténetet faragó kormányfő levadászása. És még rondán is beszél.

Kastély, börtön, szegénytanya

Konkrétan tényleg nem Lázár Jánosék kastélyáig épült út kilométerenként félmilliárd forintból, hanem az M43-as autópálya lehajtójától a nagyfai börtönig. E szakasz előtt és utána azonban olyan kráterek maradtak, amelyek a Holdról is látszanak.